Kozma Szilárd író –
asztrológus:
X. AZ ABSZOLÚTUM TÖRVÉNYE,
avagy A Törvények Törvénye.
Más nevén a
MEGVÁLTÁS és a BOLDOGSÁG törvénye, avagy az egyetemes kiegyenlítődés és az
Isteni Egység megvalósulásának és örök megmaradásának a törvénye.
A tízedik törvény biztosítja az egyetemes
lét és a földi élet eredeti rendeltetésének és céljának: a megváltásnak a
megvalósulását, vagyis a teljesen Lilith-mentes és ezért abszolút kiegyenlitett
létállapotnak a létrejövését és az Abszolút létállapot folyamatos újjá-valósulását.
Az egész teremtett létezés ugyanis (és ez által a földi létezés is), az
egyetemes kiegyenlítődés és ez által, az egyetemes megváltás megvalósulási
szükségének és beteljesedésének van alárendelve és azt szolgálja. Ennek az
egyetemes megváltódási rendeltetésnek (szükségnek) szükségképpen alá van
rendelve és abba bele tartozik a fizikai lét és ezen belül a biológiai élet is,
tehát az ember élete is. Sőt: a létezés legalacsonyabb rezgésű (frekvenciájú)
állapota: a fizikai világ, vagyis az egyetemes anyagi világ, beleértve az
anyagi létállapotokon belül keletkező biológiai létformákat is, és a fizikai –
biologiai, pszichológiai történetek és események is (Vagyis az életünk is, kimondottan
és egyértelműen) mind és csakis, a Lilith nevű karma egyetemes és személyes hatásaitól
való megszabadulást, és ez által az abszolút megváltást szolgálja.
És egyben, a fizikai létállapot és
léthelyzet létezése, vagyis ezen belül a mi életünk, illetve az életünk során
elérhető szellemi kiegyenlítődéshez szükséges átváltozásunk, megtisztulásunk
is, nem más, mint az egyetemes megváltás megvalósulásának az első feltétele. És
ez azáltal, hogy az anyagi struktúrák az őket létrehozó szellemi minőségek
(géniuszok) jellege szerint alakulnak, és ugyanakkor továbbra is képesek
magukba fogadni és megtartani – rögzíteni (memorizálni) a különféle spirituális
és szellemi információkat. E rögzítődés által az anyagot létrehozó, az anyagot
folyamatosan módosító, illetve az anyagban elraktározódott szellemi információk
ellenőrizhetőkké vállnak és így értelmezhetőkké vállnak, és ez által az
ellenőrízhetőség által biztosított gyök-értelmezések segítségével a
spirituális-idearendszerek megszabadíthatókká (Megtisztíthatókká -
megválthatókká), és válnak a Lilith befolyásától. Ami által egymás között is
kiegyenlítődhetnek és újra egységesülhetnek.
Az anyag tehát feltétele a megváltásnak az
által, hogy a biológiai életformák segítségével, de különösen az emberi
individuumok öntudatának a formájában, maga az abszolút lét-tudat, a fizikai
létbe határozottan „beinkarnálódhat” emberi formával és az anyagban való
tükröződése segítségével meg szabadulhat a Lilith hatásaitól. Az abszolút
léttudat tehát képes általunk, a mi individuális tudatunk által, a teremtésnek
ebbe, a tükrözésre képes határállapotába kerülni és onnan a Lilith hatásait
kiszűrni, úgy, hogy az anyagban felismerhetővé rögzíti a szellemi folyamatokról
szóló információkat (az anyagi jeleket) közvetlenül, és így, ennek segítségével
értelmezheti és egyénenként befolyásolhatja a teremtési és a megváltódási – kiegyenlítődési
folyamatokat. Tehát úgy, hogy a mi individuális tudat-tevékenységeink és
harmoniába kerülési törekvéseink által, közvetlenül kiszűrheti és feoldhatja az
őskáosszból a Lilith hatásait, befolyásait.
Az abszolútum (A Megváltás) Törvénye tehát,
szükségessé teszi a Lilith-jellegű, hosszú távú következmények szintjén romboló
öncélúságok kiszürését és meghaladását. Abból indulva ki, és oda térve vissza,
hogy a Teremtés nem öncélú, hanem a Teremtés maga a Megváltást lehetővé tevő
törvényeknek és ősideáknak megfelelő határtalan anyagi létformák létesülésének
és változásának a biztosítása, a Megváltás törvénye arra felügyel és azt
biztosítja, hogy a többi kilenc törvény ereje és lényege összességben
érvényesülhessen, hogy azok egymás által meg nem zavarva, és
hatás-érvényesítési késztetéseikben öncélúvá nem válva, harmonikus egységben
(egységes összhatásban) érvényesülhessen. (Pl., az Ok és az okozat, illetve a
hatás és visszahatás törvénye, vagy a Leleplezés -Polaritás – törvénye, az egyetemes
létezés szintjén legalább is, de lehetőleg az emberi lények között sem, ne
kerülhessen ellentétbe a spirituális fejlődés törvényével, vagy a Szeretet
törvényével.)
A
megváltás és a Karma törvénye alapján, létezik tehát a sors-aranyosság törvénye
is. A misztikában az Isteni Karma-mesternek és a Nagy Felvigyázónak is nevezett
Szaturnusz ősereje, amivel mindenképpen számolnunk kell azért, hogy ne neki
kelljen velünk számolnia, úgy is felfogható, mint egy egyetemes és ugyanakkor
személyes arányosságmérő és arányosság „betartató” őserő, egy úgymond erő –
mérce, amely arra vigyáz, hogy senkinek a különféle személyi képességei, ne
nőhessenek túl a karmája feloldásának, feloldottságának a mértékén. Vagyis,
arra vigyáz, hogy csakis egy bizonyos mértékű és jellegű személyi
karma-meghaladás után használhassuk zavartalanul és ténylegesen a hasznunkra,
az időközben növekedő és gyarapodó, akár más jellegű (általában közismert
emberi - értelmi), akár spirituális képességeinket (pl. művészi, vagy az un.
tisztán-látói, telepatikus, mágikus, stb.).
Létezik
tehát egy univerzális szaturnuszi mérce - erő, amely alapján és amely miatt,
bizonyos értelemben megnövekedett, megerősődött, vagy számban gyarapodott
különleges egyéni képességek nem válhatnak az illető személy hasznára
mindaddig, amíg a karmája feloldásába nem kezdett bele, illetve, ameddig a
karmája bizonyos része (jellege) érintetlen marad. Illetve, amíg kellő
mennyiségű és bizonyos jellegű személyi karmát (negatív reflexeket, spirituális
tulajdonságokat) nem oldott fel és nem haladt meg. Azt is mondhatjuk tehát,
hogy végeredményben egy (érthető!) fordított arányossági viszony létezik a
karma-feloldás mennyisége és jellege (esetleg minősége) és a különböző egyéni
képességek létrejötte és növekedése között, mivel az utóbbinak, tehát a
képesség-növekedésnek, a karma-csökkenés kell hogy megfeleljen. Holott nagyon sokan – A művészek, a tudósok
és költők közül a legtöbben, de sokan a sportolók közül is, nem beszélve a
zsranokság útjára lépett politikusokról! Sőt, még a hírneves guruk és misztikus
nagymesterek közül is, ezért halnak meg szégyenletesen idejekorán és
szégyenletes betegségekben (Pl. Osho, aki a gyűlölet és a megbocsátási –
spirituális elbocsátási képtelenség jellegeztess betegségébe halt bele
feltűnően korán: ötven, vagy hatvan, valahány évesen.), mert... - azt képzelik
és ebbe buktak és buknak bele, hogy a különleges tehetségeik gyakorlása és a
kivételes képességeik öncélú kifejlesztése, valamiféle protekciót biztosít a
számukra. És, hogy ez fölöslegessé teszi számukra, hogy morális egyszerű (Magas
szellemiségükhöz képest alacsonyrendűnek képzelt) problémákkal bíbelődjenek. És
annál nagyobb és annál „furcsább” a sors-botlásuk és nem-egyszer a tragikusan
fájdalmas haláluk. Ezt az általam megfigyelt Szaturnuszi sors-szabályozó
mérce-erőt én a megváltás és a sors-aranymetszésének neveztem el. Az
egyetemes sors-aranymetszés elvéből tehát világosan kiderül talán, hogy az un.
érdemek nem számítanak, lehet tehát akárki jótékonykodó – csupa jót tevő
személy, vagy nagy tehetségű és rendkívüli képességű misztikus mágus, annál
inkább elváratik tőle az egyetemes megváltás (törvények) logikája szerinti
életvezetés, gondolkozás, a belső erkölcs.
Magam
pl. személyesen is tapasztalom, hogy hiába gondozok és nevelek három gyermeket
egymagam az alig-alig csurranó-szeppenő szellemi munkási jövedelmemmel, és
hiába hogy annyi családot harmóniához, sőt: többeket korábban már nem is remélt
utódhoz (babához) segítettem, egy – egy horoszkópommal, mert a Rák- és Mérleg
karmám mögött és alatt mélyen megbúvó, rejtett, és ezért még mindig nem eléggé
oldott spirituális agresszív reflexeim miatt (A sorsra való tudattalan
neheztelési reflexeim miatt), éppen olyan hátráltatások érnek, minthogyha
ezeket a tanulmányokat pl. nem is én írnám. – Hát éppen ezért fogadok (olvasok
és hallgatok) én szkeptikusan minden rendkívüli, sőt: isteni inkarnációról
szóló, keleti vagy nyugati spirituális vezetőről és mesterről szóló lelkes
ismertetést. Valóságos tiltásokat kellett önmagammal szemben bevezetnem és
mélységes esküket és fogadalmakat kellett tennem addig is, amíg a lelkem mélyén
meg nem érettem, hogy amennyiben egy hajszálnyit is engedek ezeknek a spontán
spirituális agresszió-reflexeknek, éppen attól zárom el magam, ami a létnek és
az életemnek az értelméd adja: az abszolútumtól, a vele való egyesüléstől,
hiszen haragban – neheztelésben – nem lehet egyesülni, hanem mindössze
szexuálisan erőszakoskodni...
A
Megváltás törvénye tehát, úgy vigyáz
és úgy felvigyáz a többi kilenc törvény együttes és harmonikus érvényesülésének
a lehetőségére, hogy az egész lét szabályos folyamatrendszerét, illetve a
teremtési – megismerési – fejlődési – kiegyenlítődési (megváltó egységesülési)
és újrateremtési létciklusok érvényesülési lehetőségeit, biztosítja a kiváló öncélúság és az egoizmus spirituális sikerének a
meggátlásával, megszüntetésével és ez által a többi kilenc törvénynek a
hatás-érvényesítési lehetősége biztosításával (Az „Ítélettel”), de úgy,
hogy eközben egyetlen törvény lényegi hatását sem gátolja meg, vagy módosítja.
Sőt: ezeknek a mindenkori érvényesülését biztosítja és garantálja, az által,
hogy nem ferdíti el és nem írja felül azok lényegi hatásait, hanem éppen, hogy
az öncélú összhatásokat gátolja meg. Mi tagadás: ez a tízedik törvény számunkra, az anyagi (határ)formákban magunkat
különállónak egyedként érzékelő, és a Lilith által befolyásolt öntudatokban
élő, individuális tudatformával is rendelkező emberek számára, egyfajta
kívülről és felülről és objektíven ránk erőltetett determinációként jelenik meg.
De ez csak addig tűnik külső és erőszakos determinációnak, amíg meg nem értjük
a különváltságunk szükség- és lehetőség- okait.
De emellé azt is tudomásul kell vennünk az
életünk folyamán, hogy logikus az is, hogy a Ritmus és a Ciklus törvénye
hatására ennek, az egyedül az anyagban és az anyag által átélhető különváltsági
állapotnak is vége kell, hogy szakadjon egyszer, és, hogy ez a múlandóan
határozott különváltság, egyáltalán nem azt szolgálja, hogy mi így különváltan,
öncélú fizikai gyönyör-érzetekhez és élvezetekhez juthassunk az anyagban és az
anyag által, hanem éppen azért vagyunk itt, hogy a teremtési – megváltási
ciklusokban részt véve, a kiegyenlítődési és zavarmentes egységesülési
képességeinket megszerezzük és azokat minél nagyobb mértékben gyakorolva
fejlesszük, illetve, fejlesztve gyakoroljuk.
Hiszen az abszolút létnek, amely minket is
létrehozott magából, és amely – Ha elsőre nagyon felismerhetetlenül is, de -
bennünk van, illetve mi benne vagyunk (Jézus szerint), és általunk is
megnyilvánul és amely azért teremti a mindenséget, hogy benne megváltsa magát,
mivel a Lilith hatására benne elviselhetetlenné duzzadó káosz miatt, meg kell
mentenie önmagát az „abszolút Lilith” befolyásától és következményeitől. -
Értve ez alatt, azt a szükségszerű megmentési törekvését, amely által
megakadályozza magát abban, hogy abszolút káosszá változzon. – Logikus, hogy ezen kívül, az egyetemes, de
számunkra egyéni önmegmentési – megváltódási törekvésben és munkálkodásban való
tudatos részvételen kívül, nem lehet nekünk sem más dolgunk, illetve másfajta
(öncélú) élet- megvalósítására való választási lehetőségünk. Sőt: mivel, a
megváltásra való folyamatos törekvéssel egyetemben, azok érdekében első sorban
a teremtési folyamatokon keresztül, mind összetettebb létstruktúrák létrehozását
teszi lehetővé önmaga számára, az abszolút lét is, mind összetettebb teremtési
és kiegyenlítődési (megváltási- megváltási) képességekhez jut. Ezért nekünk is,
előbb a teremtésben való részvételen keresztül és az egyéni spirituális
fejlődésen, annak a szolgálatán (az utód nemzésen, vagy szülésen, az utód
gondozáson és nevelésen) keresztül vezet a szabadság és a szeretet (Egység-érzet)
útja az abszolút leéétel való egyesülés: az öröklét felé.
Paradox módon, éppenséggel és pontosan a gyakorlati
teremtésben (nemzésben, szülésben és alkotásban) és a megváltódási
törekevésekben való részvételi „kényszerünk” és épen az annak való kötelezettségünk
jelenti a szabadságunkat is. Ezt olyan értelemben, hogy minél inkább az éberség
és a hosszú távúan is felelős döntési képességek elsajátítási lehetőségének az
útját választjuk, a véletlenszerű, vagy szeszélyes, valamint az önkényes és ezért
kaotikus (ötletszerűen kapkodó és ellentmondásos) létezés, vagyis a könnyű, de
veszélyes tévelygések és támolygások helyett, annál szenvedés-mentesebb és
szükség-mentesebb sors-állapotba kerülhetünk. (Ez az egyéni megváltódás
feltétele és lényege.) Ezért az Abszolútum törvénye, amennyiben képessé válunk
keresztül látni a felszíni látszatokon és meglátván –megértvén a fő célt és az
egy törvényét, ami azonos önmagával, le tudunk szokni a külső élvezet-keresésről,
a nyűzsgésről, a külső nagyra-vágyásról, a valóság-hamisítási reflexekről és a
haragvási reflexekről is, vagyis, amennyiben
meg tudunk elégedni az egyszerű szenvedés- és szükségementességi állapottal, valamint
a mértéken felüli és fölösleges konfliktus-mentes állapottal, akkor a Megváltás
Törvénye a Boldogság törvényének (is) nevezhető!
Hiszen a Boldogság érzete automatikusan előáll,
a VILÁGOSSÁG (Jang – Megtermékenyítő, és értelmező megtisztító - irányító
Maszkulin őselv) és a SZERETET (Jin – Megtermékenyülő és teremtő, tehát
oldásával egységbontó és egységbekapcsoló – az egységet tudó! – őselv.) minél
nagyobb mértékű, egymással kiegyenlített egységállapotában. Egyszerű belső
bizonyossági és határtalan megnyugvási állapot-formában jelenik meg, az emberi
érzékelési és észlelési képességek szintjén. Spirituális tudatosság szintjén
viszont, ugyancsak nem intellektuális élvezeti élményként, hanem a megnyugodott
határtalan isteni öntudat Boldogsága, tehát a Teremtő és a Teremtmény (egyén)
határtalan és folytonos egymásba hatolása és egymásban való kiegyenlítődési-állapotának
az érzékelésben jelenik meg.
De, természetesen, ez a tényleges
boldogság- állapot csak, és csakis akkor valósulhat meg, mind az emberben, mind
az egyetemes létezésben, amennyiben a többi törvény alapfeltételei, de
különösképpen a Világosságot szolgáló Fény törvénye, vagyis az Evolúció
törvénye, valamint a Szeretet és az információ szabad áramlási törvénye (A
titok nélküliség törvénye) is, sérülésmentesen és akadályozás mentesen
érvényesülhet. Kizárt dolog tehát az, hogy egy stagnáló létstruktúra (Pl. a
folytonos alkotómunkából és az új lét-létteremtés lehetőségéből magát kizáró,
és a nyugdíj által „biztosított” szedentáris életbe bele butuló, „fénytelen”
ember.), boldog lehessen. Vagy az, hogy a bármire is haragvó, tehát, az
egységes egészben való részvételi lehetőségtől valamit is elzáró személy (Pl. a
saját vágyaira és cselekvéseire vonatkozó, vagy a létezés különböző állapotaira
a vonatkozó információkat elrejtő és elzáró egyén, vagyis a titokban cselekvő,
titkolózó, vagy titok-őrző ember.) boldog lehessen. Mind az elzárkózás és a
stagnálás és a stagnálás- biztosítása (A Fejlődés törvényével való
szembeszegülés), mind az Egység és a Szabadság megvalósulását gátló harag, vagy
titkolózás (A Szeretet törvényével való
szembeszegülés) tehát, akárcsak a valóság-hamisítás (hazudozás, áltatás)
kizárja a Boldogsági érzet-állapot teljes megvalósulását, mert a Fejlődés és a
Szabadság törvénye sértése mellett, a hatás – visszahatás törvénye alapján, kiváltja
az Abszolútum törvénye negatív megnyilvánulását is, vagyis annak az un. isteni igazság-érvényesítés
érdekében történő, azt szolgáló, büntető jellegét.
... Lehet tehát valaki bármennyire is
értelmes, és értheti meg racionálisan a többi kilenc egyetemes törvény
hatásmechanizmusát, mert, amennyiben mégis neheztel, titkolózik, vagy információt
ferdít, vagy tárgyi valóságot hamisít például, azzal a szeretet és a fejlődés törvényét
sérti, ami miatt képtelen lesz az igazi boldogság elérésére. És ugyanúgy:
telhet meg valakinek a szíve csordultig szeretettel, mert, hogyha magát be
akarja biztosítani a sors erőivel szemben és ez által, stagnálva a fejlődésben,
nem tesz hathatós lépéseket a saját és a környezete tetteinek és magatartásának
a sorstörvények logikája szempontjából történő átvilágítása és
megtermékenyítése (fejlődése) érdekében, soha nem lehet boldog, mivel a
sorstörvényei szükségképpen, előbb, vagy utóbb, de mind szétbontják és
felrúgják a biztosításait, amitől támadottnak és szerencsétlennek érzi majd
magát, és végül a fene nagy szeretete is gyülöletté válik bánatában, vagy mindössze
egy partikuláris érzelem marad. De a jelenség, még az erős és kiemelt egyéni
karmával rendelkező ember esetében sem, szűkül le egyetlen személyre! Hiszen az
Ok és az okozat és a hatás-visszahatás törvénye (Karma) miatt nem lehet boldog
egyetlen utód sem, amíg a szülei és a nagyszülei élnek és ennek ellenére is eltitkolnak
előle valamit, ami reá, illetve az ő személyére és sorsára személyesen és
közvetlenül is vonatkozik, illetve amíg ő maga nem leplezi le és nem szünteti
meg a titok sorsrontó mivoltát az által, hogy az érintettek előtt felfedi. Még
a kauzális asztrológus sem képes teljes és ténylegesen hasznos sors-feltárást
és sorsértelmezést, vagy helyzetértelmezést adni azok számára, akik nem
közölnek vele minden róluk, illetve az adott élethelyzetre, vagy relációra
jellemző lényegi információt.
És
ugyanúgy: a Nemek törvénye és a Polaritás törvénye alapján, nem lehet
ténylegesen boldog egyetlen házaspár sem, amelynek a tagjai közül valamelyik,
valamilyen titkot, vagy titkokat rejt el a másik elől, vagy, hogyha a szerelmes
pár, vagy házaspár egyik tagja, a spirituális információ elöli elzárkózásával
ellenáll a spirituális fejlődés szükségének (A megtermékenyítő átvilágítás és
termékenyítő kölcsönhatás, valamint a személyi megvilágosodás és a spirituális
tágulás törvényének.). És ugyanúgy képtelenek lesznek igazából boldogok lenni
azok is pl., akik a Ciklus és a Ritmus törvényét és a Mágia-törvényét, valamint
a Fejlődés-törvényét sértik meg az által, hogy pénz-hiteleket vesznek fel annak
érdekében, hogy hirtelen olyan komfort-körülmények közé kerüljenek időnap
előtt, amiért dolgozva - tapasztalva, a megfelelő időben, öntudatilag és
szellemileg – morálisan nem fejlődhettek és persze, spirituálisan sem! Akik
tehát az időben hamarabb és előbb akarják élvezni a jövendő munkájuk
eredményét, mielőtt az annak megfelelő élettapasztalatokat és életismereteket
megszerezték volna. Vagyis valami olyasmit idéznek be az életkörülményeikbe,
aminek az értékéért még csak később fognak dolgozni, vagyis tapasztalni és
fejlődni. Ezek az emberek (Vagyis, majdnem az egész nyugati civilizáció, de
különösképpen a Magyarországi lakosok tehát), előbb élvezik a következményt,
mielőtt még az okot, vagy az okozatot létrehozták volna! És ezért, az életük
valamelyik fontos szegmentumában mindig össze fog zavarodni valami, de legalább
is, hiányozni fog valami lényeges lételem (Leghamarabb a nyugalom, mivel az
adósság törlesztési szükségének tudata fogja őket nyomasztani öntudatlanul.
Vagyis olyan szellemi állapotban fognak élni a hitel visszafizetéséig, minthogyha
azt, amihez általa hozzá jutottak, lopták volna. Hogy a bankok által
ráügyeskedett töblet-kamatok miatti, elkerülhetetlen mentális agressziója
következményeiről ns is beszéljünk.
Léteznek olyan személyek, akik ezt a mély és finom összefüggésrendszert
nem képesek érzékelni. Olyanok, akik nem képesek megérteni, hogy a Mágia
törvénye alapján, a többi kilenc törvény igen is, hatni képes közvetlenül nem
csak a külső sorskörülményeinkre, de az egészségi és az elme-állapotunkra is, vagyis,
akik nem képesek a sorstörténeteiket és az egészségi (betegségi) állapotaikat a
valóság mágikus természetével összekapcsolni. Ezek úgy képzelik, hogy létezik
egy mechanikus („kozmikus”) objektivitás – vagyis, egy vak sors-determináció
szerinti biológiai erőmechanizmus -, aközött, hogy milyen genetikai
felépítettséggel (genetikai zavarokkal) rendelkezik valaki, és, hogy ennek
magfelelően, milyen a durvább, vagy finomabb egészségi „hibázásra” hajlamos konstitúcióval
(gyengébb, vagy erősebb immun rendszerrel, ellenálló képességgel) rendelkezik,
valamint aközött, hogy milyen spirituális - asztrológiai konjunktúrában:
konstellációban születik. Ezek a személyek erősen leszűkítik az ok-okozati
összefüggéseket az illető egyed születését megelőző konstelláció és a génjei
által meghatározott egészségi tulajdonságok között. És, amennyiben figyelmen
kívül hagynánk a megváltás törvényét, ez a mechanikus kozmikus determinizmus,
hitelesnek is tűnne! Hiszen a nőstény emlős állatok nem képzelegnek a férjeik
szexuális megcsalásáról, azokkal, vagy az anyósukkal való szenvedélyes
veszekedésekről, más pszicho-misztikus szamárságokról, mint a várandós nők, és
mégis megtörténik az ők esetében is, hogy akár egészséges természeti
létkörülmények között is -, a világra hoznak genetikai kódrendszeri zavarok
miatt, malformációval (szervi, vagy testi hibával) született utódokat.
(Feltétlenül szükségesnek tartom felemlíteni ezen a helyen viszont azt a tényt
is, hogy az egészséges ember által meg nem zavart és be nem szennyezett
természeti környezetükben élő nőstény vadállatok, a náluk sokkal zavarosabban,
és az orvostudomány által bevezetett „családszabályozási” technikák használata óta egyre több un. nőgyógyászati
korban szenvedő, vagyis egyre negatívabban és ellenségesebben:
teremtés-ellenesen képzelgő, a teremtő képzeletüket egyre felelőtlenebbül
használó civilizált nőknél sokkal mérsékeltebb arányban szülnek hibásan
felépített testalkatú, vagy hibás szervekkel rendelkező utódokat.) Ez viszont,
azt jelenti, hogy létezik egy olyan hatalom (törvény), amely alapján, bizonyos,
„jól sikerült” (Egy bizonyos uralkodó szellemiséget pontosan kifejező) létformáknak
és funkcionális létfolyamatoknak és jelenségeknek huzamosan, többszörösen és
folyamatosan meg kell ismétlődniük. Hogy ezeknek a létfunkcióknak és azoknak
megfelelő anyagi formáknak, mindig újból és újból és sokszorozódva el kell
kezdödniük és az ugynevezett utódokban, újból meg kell jelenniük. Hogy tehát,
ezeknek az un. „jól sikerült” és ezért szükségesen ismétlődő létfunkcióknak és
létformáknak az anyagban öröklődniük kell, és ezért ennek a funkcionális és
forma- öröklődésnek huzamosan véghez kell mennie, tehát, hogy bizonyos
teremtési motívumoknak ismételten meg kell jelennie egy bizonyos „égi” rend
alapján, és ettől nem lehetséges az eltérés, a feloldás. A rezonancia és a
karma törvénye az, amely alapján bizonyos lények utódaiban kiemelten
megjelennek bizonyos új, vagy régi teremtési szükségszerűségek, és más egyedek
utódaiban nem, és amely szükségszerűségeket (új, vagy régi tulajdonságokat)
evolúciós funkció-végzési és kiegyenlítődési (alkalmazkodási)
szükségszerűségeknek is nevezhetünk.
Ez viszont még nem magyarázat arra, hogy
szellemi okok (Lilith befolyás) miatt miért fogannak meg zavarosan és hibásan,
illetve, hogy miért szülnek malformációs gyermekeket a rejtetten agresszív és az
ördögöt a falra festeni hajlamos, illetve a mélységesen és huzamosan
gyűlölködő, de a gyűlöletüket a tudattalan képzeletviláguk mélyrétegeibe
süllyesztő nők. Az anyag ugyanis teljesen Lilith- mentes. A hiányzó, vagy
csökevényes szervvel rendelkező gyermek születését tehát nem lehet az anyag
véletlenszerű meghibásodásából, önkényesen szeszélyes strukturálódásából
eredeztetni! Az egyetemes törvények, de főként az Egyetemes Kiegyenlítődés megvalósulása
Törvényének az ismerete és az asztrológia gyakorlása nélkül, nem érthető tehát,
hogy a nem életstratégiákban gondolkozó és nem képzelgő, vagy legalábbis a
racionális módon nem képzelgő (nem élet-tervező) és egészséges - természetes -
körülmények között élő (Az ember által meg nem zavart és az ember képzelete –
Vagyis a gazda, vagy a gondozó, gondozók képzelete! - által nem befolyásolt
természeti élettérben.) állatok, miért nemzenek és szülnek néha torz, vagy
beteg utódokat?
Az abszolút teremtő szellemnek - aki maga is
folyamatosan változik és fejlődik a folytonos teremtés, tapasztalás,
önmegismerés és a megváltás által - az új kifejeződési formákat kereső
imaginációja (Misztikus tervezése) által „termelt” megnyilvánulási formák
jelentkeznek a növényi és az állati világnak az un. félresikerült újszülött
lényeiben: a rosszul sikerült - „elnagyolt”, vagy hiányos testrészű –
utódokban. Ezzel szemben, az ember esetében nem lehet szó abszolút imagináció
szintjén végbe menő kisérleti eredményekről, mivel egyrészt az örök ember
ősideája már az első ősteremtési imaginációban megjelent, másrészt, éppen az
embernek az un. isten-hasonlósága és abszolút azonosság-tudati lehetősége zárja
ki ezt a feltételezést (Nem kisérletezik velünk semmi és senki a mi
szabadakaratunk és felelősségtudatunk ellenére!). Következésképpen, az emberi
utódok esetében, a malformációk megjelenése, az egyéni és a csoportos karma
következménye és a rezonancia törvénye alapján szemelődnek ki úgymond azok az
anya-lények, akik ezeknek a kauzális képzeleti kísérletezéseknek a
következményeit: utódait hozzák a világra. De abban az esetben is, amikor az
általánostól (a megszokottól, az automatikustól) eltérő új létállapotok, a még
nem véglegesedett idea-kombinációk következményei jelentkeznek anyagi formákban
a növényi és az állati világon belül, nem feltétlenül a faji karma szokványos logikáját,
illetve a környezethez való alkalmazkdás és hasonulás – azonosulás teremtési
logikáját kell mindig keresni, hanem az új kifejeződési lehetőség-kereséséi és
természetesen, a nem mindig számunkra egyértelmű, racionális – pragmatikus fejlődési
lehetőségek-keresési logikát.
Ha nem így lenne, akkor helye lenne a
véletlennek és a hazárdnak: az ördögnek a teremtésben. De tudjuk, hogy a Lilith ereje, vagyis az
abszolútumnak a folyamatos új-éhsége és szomjósága, mindig az újra, a másra és
a többre, az erősebb állapotra sóvárgó alap-késztetése az, ami a teremtésben
is, sőt, mivel abszolút-erősről van szó: még a megváltódási folyamatokban is
zavarokat és téves irányba való haladási késztetéseket, katasztrofális
tévedéseket indukálja. Elég a sok vallásos szekta létezésére és őrült
eszmevilágára gondolni ahhoz, hogy az utóbbit be tudjuk látni. És, mivel a
mágikus teremtő képzelőerőnk következményei által, emberként személyesen is érdekelve
- implikálva vagyunk ebben a kockázatokkal teli teremtési - megváltódási játszmában
mindannyian, feltevődik a teremtőképzelet rendjének és a többi törvény
összhatása részleges érvényesülési (és csakis részleges és nem teljes, vagy
abszolút) vagy részleges tévedési lehetőségnek is a kérdése. És ez által, a
részleges teremtés, valamint a részleges megváltás kockázati lehetőségének a
kérdése is! Erről viszont azt tudjuk, amit Hamvas Béla úgy fogalmazott meg,
hogy: ember által létrehozott rendszer sok van, miközben a létezésben egyetlen
rendnek van alárendelve minden al-rendszer, és ez a rend preegzisztens és
önmagát önmagából szabályozza. Ez az egyetemes rend-szükség pedig, nem más mint
az egyetemes törvények rendje és folyamatosan a teremtés és a megváltás
rendeltetéséből: szükségéből jön létre újra és újra. Az abszolútum törvénye
tehát ennek a rendeltetési rendnek az időtlen és folyamatos fennmaradását és
érvényesülését biztosítja.
II.
Ameddig az ember nem rendelkezik reális
(személyes) spirituális ismeretekkel, két féle magatartási forma lehetséges a
Lilith által befolyásolt és ezáltal néha hibásra sikeredő isteni – teremtői
(képzeleti) kísérletek eredményével szemben: az első az a botor
természettudományos alapállás, amely szerint az egész életben létezik a
véletlen és a hazárd és ezért bárkivel, bármi és bármikor (szerencse és
szerencsétlenség) megtörténhet. Az un. természet-tudomány szerint például, bárkinek
az utóda, még a tudomány által teljesen jónak - optimálisnak! - ítélt
életkörülmények között is, „csak úgy”, a véletlen szeszélyéből
„félresikerülhet” genetikailag, és ezt a mechanikus tudomány (Itt feltétlenül
meg kell említeni, hogy a valóság mágikus természetét belátó, azzal számoló
kvantumfizikának ettől eltérő az álláspontja!), minden fenntartás nélkül, e
véletlen (hazárd) számlájára írja ezt a néhány ezrelékes „hibás”
utód-létrehozási lehetőséget. Sőt: a materiális tudomány a véletlenszerűen
beállt katasztrófa szerű kozmikus - fizikai események által kiprovokált
genetikai mutációkban látja az élet és az ember kifejlődési okát is!
Holott tudjuk, hogy az egyetemes megváltás szüksége (Lásd a Szükség és a
bőség törvényét) az, ami a megváltást szolgáló egyetemes törvények alapján
ezeket a szükségszerű genetikai mutációkat kiprovokáló, katasztrofa-szerű
kozmikus-fizikai eseményeket a földi geológiai és atmoszferikus változási
folyamatok megváltoztatása érdekében létrehozta. Az abszolút ősszelllem ugyanis
áthatja, körülveszi és a mágia törvénye alapján: irányítja az anyagot(!),
vagyis a fizikai történéseket is, amit ő a megváltás megvalósítása érdekében
hozott és hoz létre folyamatosan! Ezért tehát, a mágikus erejű teremtői
képzelettel rendelkező ember esetében, a fogyatékosság, vagyis a született
testi és lelki hiány, vagy többlet, a malformáció tehát, a magzatot kihordó
anyának a foganás előtt, huzamosan és intenzíven átélt, de a tudat alá préselt
félelmének, vagy rejtett gyűlölködésének, tehát a spirituális – képzeleti
agresszivitásának a következménye. Az úgymond, csendes neheztelésének
következménye: a férjre, a sorsára, illetve az Istenre való neheztelésének, az
ismeretlentől, a sorstól (A sors szeszélyétől!) való irracionális és intenzív
félelmeinek, szorongásainak és az innen táplálkozó negatív képzelgéseinek a
következménye.
A veszélyesebb viszonyulás a kellemetlen
sorseseményekhez az, az objektív Istenképzetre alapozott vallásos elképzelés,
amely szerint az „objektív” Isten tökéletes és mindenható. És ezért – ebben a
jellegezetesen vallásos koncepcióban - mindent, amit csak akar az Isten,
amennyiben úgy akarja, akkor tökéletesen teremti meg és kedélyétől függően hoz létre
ép, vagy hibás embert és harmonikus, vagy zavaros és tragikus sorsot egyaránt.
Illetve: direkt és készakarva hibásan és tökéletlenül, de maximum
figyelmetlenségében és felelőtlenségében hozza létre a „selejtet” is, ha
valamiért ő éppenséggel úgy akarja ("Nem bottal ver az Isten, hanem
nyomorúsággal."). Ezt követően már csak optimista, vagy pesszimista
alapállás, illetve a misztikus öncsalás vagy szkepticizmus beállítódás kérdése
marad az, hogy büntetésként, vagy „ajándékként” fogadja el, nem csak tudatában,
hanem a tudattalan képzeleti világában is egy vallásos személy (szülő) az
objektív Teremtőtől (a tőle független és rajta kívüli Isten akaratától) a
malformációkkal született utódát, gyermekét, vagy annak a korai és ezért „igazságtalan”-nak
látott maradandó testi, vagy mentális – idegi károsodását, vagy éppenséggel a halálát?
Az eddigi asztrológusi megfigyeléseim azt
bizonyítják, hogy a minimális metafizikai tudatossággal (figyelem: nem
misztikus fantazmagóriákkal!) és nyíltan felvállalt tűzes természettel
rendelkező (tehát nem rejtetten agresszív), valamint ezért legalább nagyjából
egészségesen élő nőknek, tehát a pozitívan, de nem öncsaló módon érző,
gondolkozó és képzelgő anyáknak, mind, de mind egészséges utódaik születnek és nem
is szenvednek maradandó károsulással járó balesetet és életben is maradnak!
Hiszen az általános emberi ősideának megfelelő fizikai és lelki formák,
valamint az érzelmi és a mentális struktúrák ismétlődő lelki és testi mintái
is, az időben már nagyon rég óta (néhány milliárd éve) véglegesedtek és csak
kauzális (a abszolút rendelési, rendelődési) szinten folynak, és csakis a
növényi és az állati világban materializálódnak, az új fejlődési és
kiegyenlítődési formák kialakítása érdekében történő ősidea-kísérletek. Az
egyes ember esetében tehát, ahol az egészséges emberi ősminta több millió éve
ki van alakulva és az anyák mély tudattalan teremtői szervében: a központi imaginációban
le van rögzítve, nem jelenhetnek meg un. égi kisérletezés következményei. Az
utódok genetikai hibásódása tehát mindenképp csak az anya, illetve az ősanyák
által huzamosan fenntartott és érzelmileg intenzíven átélt agresszív, vagy
önámító, öncsaló szellemi magatartásának és téves képzelgéseinek a
következménye, vagyis a mélyen átélt haragos, gyűlölködő és (főként a Sorssal,
esetleg a férjeikkel, vagy az anyósaikkal szemben táplált) bosszú-szomjas érzelmeinek,
csendes sors- és személy ellenes nehezteléseinek és huzamosan fenntartott
agresszív gondolatainak a következménye.
Ahhoz, a képzelet-tisztításhoz, amley ezt a
hibás és veszélyesen káros, de önkéntelen szellemi mentalitást feloldja és
meghaladja, valamint attól az ugyancsak önkéntelen sors- személy- és tárgy
ellenes neheztelési késztetésektől (a finom, spirituális - szellemi irritációtól)
való megszabaduláshoz elvezetheti az embert, hozzájárul nagymértékben a személyi
horoszkópoknak a kauzális értelmezése, és természetesen, a tízedik egyetemes
törvénynek, az Abszolút törvénynek a megértése is. Ahogy a bolygók által
megtestesített őserők között is létezik az abszolútum törvényének megfelelő
tízedik őserő: a Plútó által megtestesített isteni igazság ősereje, úgy létezik
a tizedik alkímiai művelet is, amely az Isteni Igazságnak a szellemével való
azonosulásnak, az abszolút kiegyenlítődési képesség elérésének a
megvilágosodástól az ember élete végéig tartó alkímiai művelete.
Az abszolútum törvénye, a többi kilenc
törvénynek az összegeződése is, de ugyanakkor a többi kilenc törvény hatását is
felülmúló (Figyelem: azokat semmiképpen nem felülíró, nem érvénytelenítő, vagy
semlegesítő!), azok erejét és hatását meghaladó, esetenként azok hatását vagy
összhatását – persze, csak kauzális szinten és nem a földi – emberi
sorsváltozások szintjén! - „emelve-finomítva” javító, azokat fejlesztve - átalakító,
abszolút önálló törvény (Tehát amely nem a
többi törvény lényegét megmásító, vagy azt érvénytelenítő törvény!).
Ennek az alapján, történnek azok a lét-teremtési események, amelyek értelmét
számunkra, néha a többi kilenc törvény ismeretében is igen nehéz, vagy néha még
ezek ismeretében is lehetetlen a földi logikánkkal megérteni. Sokszor még a
polaritás, vagy a szeretet törvénye alapján jelentkező élet-jelenségeket,
illetve azok megsértése következtében létrejövő jelenségeket is nehéz
megértenünk. (Ebből származik az a hibás agnosztikus közmondás, hogy Istennek
az útjai kifürkészhetetlenek.)
Például azt, hogy milyen logika alapján fejlődhet
ki és születhet nem HIV fertőzött és kábítószer-elvonási tünetektől mentes
gyermek a világra, egy HIV vírussal fertőzött, kábítószer fogyasztó anyától?
Vagy azt, hogy milyen logika alapján halhat meg gyermekkorban az egészséges
szülők és nagyszülők egészséges gyermeke? Holott, az első esetben az anya
részéről jelentkező őszinte hibabelátás és megbánás, vagyis a szemléyi
felelősség-érzet beindulása és erősödése az, aminek a következményeként, a
mágia, a polaritás és a fejlődés törvénye alapján, lehetséges az, hogy az utód
ne legyen fertőzött. És persze, ezeknek a szeretet (mágia) törvényével (a
magzat, vagy a magzat apja iránt igen intenzíven átélt szeretet és pozitív
imagináció) valamint a polaritás törvényének az együtthatásáról is szó van! A
második esetben esetleg az abszolútum törvényének és a szeretet törvényének az
anya részéről történő huzamos megsértésének a következményéről van szó, vagyis
arról, hogy az anya már a várrandóság alatt el kezdett, valamiért a sorsra,
vagy direkt az ő képzetrendszerében őt nehéz sorssal sújtó Istenre erősen haragudni,
és a gyermek megszületése után ez teljes Isten és Sorsellenes gyülöletté
változván, az így felgyülemlett negatív energiák át csapódtak a gyermek
aurájába, energia-testébe.
A tízedik törvény tehát humanista, vagyis
pragmatikus és racionális logikával felfoghatatlan törvény, amelyet,
tradiciónális köznapi logikával, és a személyre nézve, pozitívnak látszó
(kedvező) eredmény, vagy következmény esetében a kegyelem, vagyis az un. isteni csoda törvényének nevezhetnénk. De
amelyet, a negatívnak tetsző jelentkezési formájában (az egyénre, vagy a népre
- népcsoportra nézve negatív) - az emberi bűnbe esett értelem és vallásos
erkölcsi felfogás (ítélet) szerint legalábbis! – az őrült bosszú, vagyis az isteni harag és kegyetlenség törvényének is
nevezhetnénk. Spirituális szintű – öncsaló,
önámító - korrupcióról és végeztes következményekkel járó kauzális tévedésről, akkor
beszélünk, amikor az egyén, vagy egy nép abban kezd reménykedni, hogy az ő
„kivételes” esetében, ő reá, a törvénynek csak az un. pozitív, vagyis a
protekciózó változata hat és tud hatni és a törvény második, un. negatív
formája, valamilyen személyes, vagy csoportos kivételezettség: előjog,
protekció, stb. következtében, őt (az egyént, vagy a csoportot, a népet) el
fogja kerülni. Ilyen öncsaló tévképzet áldozata lett pl. a német nép a XX.
század első felében, és ilyen kauzális tévedés áldozata volt és maradt a zsidó
nép végig a történelemben.
A tízedik törvénynek a fent leírt két
megjelenési formája közül természeti testben élő szellem, vagyis az ember, egyiket
sem oszthatja ki magának és semminképpen nem gyakorolhatja büntetlenül, vagyis
nem játszhatja sem a kegyelmező Isten szerepét, sem a bosszúálló Isteni szellem
szerepét, és ezt nem is idézheti meg káros visszahatások, negatív
következmények nélkül. Megtenni, ugyan megteheti ideig – óráig egy egy diktátor
azt, hogy mindenhatót játszik egy nemzet, vagy a világi hatalom gyakorlása
útján, vagy a mágia törvényének az öncélú fel -és kihasználása által (fekete,
vagy akár az un. fehér mágia gyakorlása által). De ha tudatlanságában, illetve
önhittségében megteszi, előbb, vagy utóbb, a hatás és a visszahatás törvénye
következményeként, az egész lényét (nem csak a földi létezését!) veszélyeztető,
igen erős „büntetésnek” érzékelt csapásokat kell majd az élete során, vagy azt
követően, elszenvednie.
Inkább egészséges humorérzékkel kell bízni
az egyetemes teremtés eleve pozitív rendeltetésben (a minket is magában foglaló
teremtés pozitív rendeltetésében), mint akár fizikai, akár pszichikai, vagy
mentális (mágikus) erőszakot gyakorolni. És miután minden tőlünk telhetőt megtettünk
a felelősségteljes szabad fejlődésünk (és mások szabad fejlődése!) és a figyelmesen
fegyelmezett szabad kiegyenlítődésünk érdekében (és a mások szabad
kiegyenlítődése - megváltódása érdekében!), a legfőbb igazság - az egyetemes
kiegyenlítődés és az egyéni megváltás, a megváltódás - megvalósulása érdekében,
nyugodtan rá hagyatkozhatunk e legfőbb törvényre az Evangélium által sugallt
magatartással: „Ha lehet múljon el e keserű pohár, de úgyis a Te akaratod (A te
törvényeid összhatása) érvényesüljön.” – Az utóbbi évek során, az életem több
olyan nehéz momentumában, amit ugyan nem én idéztem be közvetlenül, hanem
azoknak a tetteimnek és hibás – A fejlődés, a szeretet és az abszolútum
egyetemes törvényeknek felfedezése és leírása előtti – szellem-erölcsi
alapállásomnak a következtében álltak elé mások döntései által, tehát az
általam leírt, addig hiányzó 8, 9, és 1O egyetemes törvény ismerete előtti,
csonka szellemi mentalitásom visszahatása következményeiként, mások hoztak
létre az életemben és a gyermekeim sorsában, ezt az utolsó Jézusi tanítást
alkalmaztam, és bámnennyire kilátástalannak látszott is egy –egy ilyen, főként
a gyermekeim sorsát és jövőjét veszélyeztető sorshelyzet, utólag mindig
pozitívan végződött.
Persze, itt nem föltétlenül - és a legtöbb
esetben egyáltalán nem! - a Jézus által átélt tragikus vég, a végkövetkezmény
elfogadásának a szükségéről van szó, hanem épp ellenkezőleg: annak a „jónak” az
elfogadásáról, amit a pragmatikus - humánus földi logikánkkal és a földi
képzeletünkkel, nem vagyunk képesek azonnal felfogni és elfogadni. Egyikünk sem
a Názáreti Jézus, aki, miután maga is vissza élt a mágia törvényével és
többszörösen megszegte azt, amikor, borrá változtatta a vizet, amikor
lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a halott kislányt, majd a négy
napja halott Lázárt, vagyis, miután megsértette a természet törvényeit és e
tettei által az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni és elszenvedni
a törvény-ellenes cselekedeteinek a rá negatívan visszaható következményeit, éppen
a Hatás és visszahatás törvénye alapján. („Atyám, atyám, miért hagytál el
engem?”)
A misztikus és vallásos elképzelésekkel
ellentétben, az abszolútum törvénye éppen arról is szól, hogy nem létezik
isteni önkényeskedés és protekciózás (Még Jézus számára sem volt!), mivel a
Lilith - (Az abszolútumot önmagából, abszolút állapotából kimozdító belső
negatív őserő.) által veszélyeztetett Abszolútumnak a saját lét-fennmaradását -
fejlődését - kiegyenlítődését és újrateremtődését szolgáló törvényeket, még az
Égi Teremtőnek sem lehet áthágni, megsérteni! Az abszolútum törvénye épp arról
szól, hogy maga az abszolútum sem önkényeskedik, hanem a többi kilenc törvény
összegezett hatásának - visszahatásának a számon tartásával és
figyelembevételével fejti végső, abszolút hatását. Hamvas Béla ezt úgy írja le,
hogy Isten megteremtette a világtrónt az Arabotban, de ő soha nem ül belé. Nem
létezik tehát egy szeszélyesen kegyelmező, protekciózó, vagy büntető,
személyes, vagy nemzeti, vagy (fehér) faji Úristen, aki valakinek a személyét,
vagy a felebarátok és ellenségek személyét ért sértéseit, bántalmait
megtorolja, vagy az öncélú önkényeskedést végeérhetetlenül elnézi a maga kénye
- kedve és szimpátiája szerint! Ahogy nem létezik a rossz indulatú, vagy a két
balkezes, hibát hibára halmozó, nagyokos égi rendező sem, akire a vallásosok és
a nem vallásosok egyaránt szoktak nehéz élethelyzeteik közepette, "a
kegyetlen sorsuk miatt" neheztelni, vagy haragudni.
Létezik viszont ez, az általunk vizsgált, a
múltban történt és a jelenben történő, valamint az időtlenségben létező minden
fizikai-természeti és természetfeletti jelenséget, folyamatot és eseményt
számon tartó, azokat a többi, kilenc egyetemes törvény szerint minősítő és
összegező, és az összegezés eredménye alapján, mind a természet feletti
állapotokra, mind a természeti jelenségekre és folyamatokra visszaható abszolút
törvény, aminek a hatásait nem tudjuk sem kiszámítani, sem „előre látni” és
ezért nem is tudjuk kivédeni, sem megelőzni, sem személyesen, vagy csoportosan manipulálni!
Sőt: a legveszélyesebb magatartások egyike,
e legfőbb törvény összhatásainak az elfogadása helyett, annak a földi
gondolkozás és a természeti képzetek logikája szerinti megítélése, avgy annak befolyásolására,
hatásának a megváltoztatására való ambíciós emberi törekvés, de emi még ennél
is veszélyesebb: ennek a legfőbb „hatalomnak” a megszerzésére vonatkozó
fanatikus törekvés. Vagy a demagógia: az erkölcstelen tetteink indoklásaként a
legfőbb hatalomra való hivatkozás (papok, főpapok, királyok és császárok, más
"felkent" vezérek), és annak a nevében és „szellemében való eljárás”.
Az abszolútum törvényét, ami nem csak a
teremtés fennmaradását, hanem az egyetemes megváltást: az abszolútumnak a
teremtésen keresztül, a teremtés (Egészen pontosan: az anyag) által történő
folytonos újjászületésén, megújhodásán, átváltozásán, átvalósulásán,
kicserélődésen, megújulásán keresztüli fennmaradását is biztosítja, maga a
Teremtővé (Istenné) vált Abszolútum sem írhatja felül! Nem hozhat létre olyan
ideát, vagy jelenséget a létrejött teremtésben, nem gyakorolhat olyan befolyást
a megvalósult teremtés jelenségeire, amely ellentmond a kilenc törvény
összegeződésének, az abszolút összegeződés következményének (Vihar
lecsendesítése, halottak feltámasztása, életadó víznek a kábulat okozó borrá
változtatása, stb.). Ezért mondja tehát Hamvas Béla a Harleqin című esszéjében,
hogy Isten létre hozta a legfőbb hatalom trónusát, de maga soha nem ül bele!
Amennyiben igazak lennének az ide vonatkozó
kinyilatkoztatások, amelyeket (figyelem, kizárólag csak!) a kanonizált
Evangéliumok adnak a Názáreti Jézus szájába, ti., hogy ő az atyának az akaratát
képviseli és azt hajtja végre amikor csodákat művel, sőt: amennyiben igazak
lehetnének még inkább Jézusnak azok a tettei és szavai amelyekkel helyeket
ígérget és osztogat egyeseknek maga mellett az Atya trónusánál a túlvilági
mennyek országában és nem lennénk biztosak abban, hogy ezeket nagy fokú félrevezetési
szándékkal eszelték ki a tanításaiból birodalmi alattvalóknak való vallást
fabrikáló Nagy Constantinus-ék, azt mondhatnánk, hogy Jézus nem csak a Mágia (a
víz borrá változtatása), a Ciklus és a ritmus (A vihar lecsendesítése,
elállítása), a Hatás - visszahatás törvényét (erőltetett gyógyítások, a halott
Lázár feltámasztása), hanem az abszolút törvényt is megsértette. Ez viszont már
csak azért sem lehet igaz, mivel a történelmi dokumentumok alapján, nagyon jól
tudjuk, hogy mi történt háromszáz évvel a Jézus halála után. Hogy a
politikai-hatalmi célokat szolgáló Niceai zsinaton és a Konstantinápolyi
kongregáción miként ferdítették el Nagy Constantinus parancsára, a Császár
tisztjei által összeterelt keresztény püspökök és teológusok az általuk
politikailag is hitelesnek ítélt négy Evangélium eredeti értelmét, annak
érdekében, hogy a birodalom alattvalóinak az alárendeltségi tudatát „helyre
állítva” vallásos szinten is, egységesen használható vallást (ideológiát)
alkossanak a kelet-római birodalom számára.
Ezek tudatában tehát, az egészséges
(keresztény) magatartás az, ha hitében és spiritualitásában (univerzálissá
táguló személyi felelősségében és pozitív teremtői képzeletében) az ember szüntelenül
erősíti és gyakorolja az abszolútummal való kauzális azonosság-érzetét, de
olyan földi képességeiben és tulajdonságában, mint például a művészi tehetsége,
vagy a tudományos intelligenciája és racionális megértési, élet-alkotási és
sors-rendezési képessége. De az élete és sorsa döntő kérdéseiben, feltétel
nélkül rá hagyatkozik az abszolút törvényre és nem akar ő intézni és rendezni
„abszolút” módon - mindent az életében, de kiváltképp nem a mások (pl. családtagjai)
életében!
Az abszolút törvényt tanulmányozva jön rá
az ember arra, hogy a hetedik törvényt: a Hatás-visszahatás törvényét tévesen
nevezik a Karma törvényének, mivel valójában az csak a Karma menthetetlenül
bekövetkező következményeinak a törvénye, és igazából ez, a tízedik törvény a Karma
szellemi feldolgozása utáni feoldásának és feloszlatásának a törvénye. Annak
érdekében, hogy ezt, az Egyetemes Karma-oldás törvényét, vagyis az Abszolútum
törvényét minél jobban megérthessük, nagy segítségünkre lehet az egyéni karma
egyik feloldódási lehetőségének: a vezeklés hatásának az értelmezése,
pontosabban: a vezeklés értelmének és szükségességének a tisztázása. A vezeklés
és a bűnbánat spirituális értelmének a felfedése, és annak az ellentétének: a
vezeklés nélküli megismerési tevékenység és a bűn-kendőző szeretet
értelmetlenségének, illetve a bűn-tolerálás és a bűn-pártolás hibás
alapállásának: a szellemi céltalanság és a törvénytelenség veszélyességének és
abszurditásának a megértése. Annak a megértése, hogy miért is nem ajánlatos,
sőt: egyenesen nem szabad(!) az életünkben, illetve a tudatunkben és a
képzeletünkben, de nem még a környezetünkben sem, tudatosan megtürnünk és
tolerálnunk semmiféle értelmi zavarosságot, tárgyi valóság letagadást, ámítást,
szemfényvesztést, csalást és bűnpártolást.
A spirituális (és kauzális!) eredetétől meg
nem fosztott, attól el nem idegenített, vagyis az eredeti kereszténységnek (az
el nem világiasított és meg nem reformált kereszténységnek!) és minden nagy
világvallásnak a lényeges motívuma - a hivő ember megváltásának a feltétele! -
a vétek gyakorlati jóvátételének a szüksége mellett, az egyéni, benső vezeklés
szüksége. A gyakorlati jóvátételt követő, belső, szellemi és lelki vezeklés
nélkül, vagyis a tévedés felismerésen és az őszinte hibabelátáson alapuló, a
hiba-belátás által megszerzett intellektuális – megváltói - információknak („a
tudásnak”) a személyi öntudat és a központi imagináció legmélyebb (tudattalan)
rétegeibe (az aura legfinomabb részeibe) való beépítése és bevésése nélkül
ugyanis, nincs, nem létezik - lehetetlen - az újjászületés, a megújhodás, a
lényegi pozitív átalakulás. Bárki is állítaná az ellenkezőjét, gyakorló asztrológusként,
számtalan sors-eset számontartása és megfigyelése által, teljesen meggyőződtem
arról, hogy gyakorlati jóvátétel és vezeklés nélkül, lehetetlen nem csak annak
a teremtői tudat-azonosságnak az elérése, amit a Véda is tanít és ami minden
metafizikának az alapja és célja, hanem az egyszerű sorsrendezés is!
Ezért hatáástalan és eleve kudarcra ítélt
minden, a hibabeismerést és belső változási elszántságot mellőző, un. pozitív
gondolkozás, és ezért nem hozza meg a várt gyümölcsét a felszínes megbocsátáson
(a magunk, vagy velünk szemben elkövetett hiba, tévedés, bántalom, stb.
kauzális megértése nélküli megbocsátáson) alapuló érzelmes szeretet (Az un.
lelki elengedésen alapuló szeretet. - Csak azt engedhetem el, amit jól meg
fogtam, felfogtam: annak a spirituális és kauzális okát jól megértettem), vagy
az un. fehér mágia, aminek a hosszú távú eredményei épp olyan károsak, mint a
fekete mágiáé.
A spirituális tudatossággal végzett -
átélt! - bűnbánatnak, amennyiben tudatos aktusról és nem melankóliáról, nem
öncélú lelki sanyargatásról (perverz élvezetet okozó édes búbánatról) van szó,
pótolhatatlan szerepe van az egyéni és az egyetemes megváltásban - a
kiegyenlítődésben. Az személyi megváltódás ugyanis csak része az egyetemes
megváltásnak, csak rész szerepet tölt be az egész létezés szintjén történő
egyetemes megváltódási folyamatban (processzusban). Ez, a kultikusan
végrehajtott kreatív információ-rögzítés (a bűnbánat és a vezeklés) teszi
ugyanis értelmessé és hasznossá, ez értelmesíti: ez állítja az újjászületés, a
megújhodás és a megváltás szolgálatába a testi és a lelki szenvedésünket. Ez a
kiegyenlítődési képesség elérése teszi lehetővé azt, hogy a korábbi tévedéseket
ne kövessük el. Ezért a tudatos vezeklés a legértelmesebb (leghasznosabb!)
kultuszok egyike, amely az egyéni lélek és szellem nemesítését célozza meg, vagyis
annak a személyi spirituális struktúrának a pozitív átalakítását, amelyet az
anyai ági ősszüleinktől örököltünk, annak érdekében, hogy a teljes egyéni
kiegyenlítődési képesség elérése által (az egyéni megváltás által) feloldjuk
mindazt a metafizikai téveszme-rendszert (káprázatot) amelyet az anyai ági
őszsülők felhalmoztak és amely miatt folytonosan szenvedtek.
Amennyiben a hibabelátáson (Belátás: a
hibának a befelé, a szellem és a képzelet irányába: a gyök irányába történő
felismerésén) alapuló bűnbánat és vezeklés nem történik meg, sokkal nagyobb a
valószínűsége annak, hogy, az ugyan felismert, de a bűnbánat által be nem
látott (befelé, az idea-világunk és a képzelet hajszálerejéig vissza nem vitt)
meg nem nevezett és nem rögzített tévedést, újból és ismételten elkövetjük.
Ezért jelenik meg (cserélődik fel) a szülők elhagyása szükségességének a
motívuma, az Evangéliumban - Éppen az újjá született (megváltott) Skorpió
szimbólumát, a fehér sas szimbólumát viselő Jánosnál olvashatunk errőől. - és ezért
rokonítódik ez az elhatárolódás akár a gyűlölettel is: „Csak az, aki meggyűlöli
önmagát és aki meggyűlöli az anyját és az apját, az lehet az Én tanítványom.” (
- Csak az a személy képes magában kialakítani a megtisztult személyi tudatra
alapozott az univerzális felelősségtudatot és az válik szellemben erőssé -
megváltottá, aki soha többé nem akarja elkövetni - megismételni a saját bűneiként
felismert ősi vétkeket, a karmán keresztül rá származó, közvetlen anyai ági
őseinek a vétkeit, sors - tévedéseit.).
A természetellenes alapállású újkori
tudományokkal (a természet kifosztásának és kizsákmányolásának a humanizmus
nevében való vérehajtását és fenntartását szolgáló és e kizsákmányolás által
létrehozott anyagi javakra támaszkodó, annak a segítségével fejlődő
tudományokkal), az un. természet- és a társadalom-tudománnyal, és a
vezeklés-szenvedés nélküli boldogság és egészség elérési lehetőségének az
ideológiáját valló közgazdász-politikával kiegyező modern kereszténységnek a
személyi jóvátétel a vezeklés teljes elhagyása lett a veszte. És a magát
kereszténynek nevező, természet-szennyező és természet-pusztító keresztény
kultúrának a táptalaján kialakult modern civilizációnak, végzetesen nagy bűne
az értelmes jóvátételi kötelesség-tudat és a szabadon vállalt személyi vezeklés
és a személyi bűnbánat fontosságának a figyelmen kívül hagyása. A modern világi
erkölcsi felfogásnak csaknem végzetes tévedése a személyes jóvétételnek és a vezeklésnek
a hetedleges fontosságúvá züllesztése, illetve annak biztosító társaságok
szolgáltatásai által és más, a gazdasági-politikai konjunktúráknak megfelelő,
azok elvárása szerint változó, enyhe erkölcsű társadalmi - világi büntetésekkel
(az intézményes elkülönítéssel és társadalmi bosszúval) való helyettesítése. Ma
már ott tartunk, hogy vita tárgyát képezi, és Európában törvényesítésért küzd a
magzat-gyilkolás, miközben a materialista koncepciók szerint élő keresztény
civilizációnak a tagjai között dühöng a teremtés - a lét- és életteremtő Isteni
erőknek – Annak a legközvetlenebb (a természetes) megjelenési formájának - a
tudományos semlegesítése. Vagyis, a magzatfoganás elleni un. „védekezés”. És
persze, dühöng e tudományos eljárások következménye is: a méh- és mellrák, a
korai meddőség és a magtalanság, a fűpor-allergia, valamint más különböző
civilizációs betegségek, vagyis az önkéntelen és ostoba és céltalan vezeklés:
az értelmetlen, de „civilizált” szenvedés.
Az asztrológiában, nem csak a a Főld
elemekhez kapcsolódik a személyes jóvátétel szüksége, és nem csak a víz elemhez
kapcsolódó, átalakulási konstellációkhoz: a Rákhoz, a Skorpió és a Halak
konstellációjához tartozik a vezeklés és a bűnbánat, vagyis azok gyakorlati
megvalósulási életköréhez, a IV és a VIII és a XIII házaknak az
életterületeihez. Hanem kiváltképp és sajátosképpen az Ikrek és a Szűz
konstellációk által megtestesített spirituális erőterekhez, illetve a III és a
VI házak által megjelenített emberi életkörökhöz is. Hogy a IV. ház által
megtestesített szülőföld, otthon és család életköre (annak a pozitív és a
negatív minőségtől függetlenül) miképpen transzformál, gondolom, nem sok
kommentár szükséges. De ahhoz sem, hogy a VIII. ház által megtestesített nagy
személyi és anyagi veszteségek (szeretett személyek halála, eltűnése, anyagi
csőd) és más jellegű megrázkódtatások élményei: a halál és az újjászületés
életkörének a sajátos tapasztalatai, miképpen változtatják pozitívvá, vagy
negatívvá a személyi tudatot. És ahhoz sem, hogy a XII. háznak megfelelő,
külső, vagy belső ingermentes állapotok: az elzártságok - elzáródások,
számkivetések, illetve az önkéntelenül vállalt - az értelmes: spirituális
tudatossággal vállalt elvonulások, elcsendesülések, vagy az öncélú -
remetéskedések miképpen alakítják át a belső mentalitást.
És - mivel a napjegyek szülöttei pontosan
annak az ellenkezőjét hajlamosak végezni, mint ami a konstelláció sajátja: a
Rák aggodalmaskodik és érzelgősködik, vagy éppen hárít és elzárkózik az igazi
felelősség felvállalása és az igazi érzelmek átélése helyett, a Skorpió másokat
- a környezetét – akarja, akár erőszak árán is átalakítani, megváltoztatni a
saját megátalkodott természete megváltoztatása helyett, a Halak másoktól várja
el a határtalan és önzetlen szeretetet, az áldozatot, ahelyett, hogy magát
tenné képessé a belső, önzetlen szeretetáramoltatásra -, azt sem kell
kommentálni, hogy a vízjegyek miképpen függnek össze a fent leírt „értelmes”
vezeklésekkel, illetve az értelmetlen szenvedéssel.
Az
viszont, hogy a vezeklés miképpen kapcsolódik a Merkúr által uralt két
"emberi - mentális" konstellációhoz: a látszólag soha semmiért nem
neheztelő, levegősen spekuláló Ikrekhez és a föld jellegű pragmatikus észjárású
Szűzhöz, illetve a velük analógiában álló civilizációs életkörökhöz, a
vezeklés, nagyon fontos számunkra értelmezni. Az igazi ok pedig a Merkúr által
megtestesített pragmatikus intellektusnak, vagyis a mentrális összefüggés- és
kapcsolatteremtési képesség őserejének a tompa, vagy intenzív, de mindenképpen
a negatív (diszharmonikus) működése, amennyiben pl. a személyi horoszkópban a
támadott Merkúr arra utal, hogy ez a lehetőség fenn áll (amennyiben az
értelemnek ez az üdvösség ellen való „munkálkodása” személyi tulajdonságként
jelentkezik).
Az
Ikrek karmával (és a III. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal.) és negatív a
III. Házban álló nappal, vagy az Ikrek-nappal rendelkező személyek, az idea
világ és a gyakorlati, tárgyi valóság közvetlen összefüggéseit, kölcsönhatásait
kellene megértse és számon tartsa. Vagyis: az egyéni ideavilág mágikus
hatásainak és az általa befolyásolt gondolkozásnak a fizikai - pszichikai
megvalósulásai (anyagi formái) közötti összefüggéseket kellene meglátnia és az
ide vonatkozó konkrét kapcsolatokat kellene megkelesnie, kimutatnia. Az elmélet
és a gyakorlat egységét kellene megvalósítania és harmonizálnia, amennyiben az
agya nem sérült, illetve az érteleme nem tompa. Az Ikrek karmával, vagy negatív
Ikrek természettel rendelkező személyek viszont általában, a testi
megvalósulásoknak (a földi eredményeknek) az ideák által történő helyes
értelmezése helyett, illetve az ideavilágnak (az elméletnek, a teóriának: az
Isten-látásnak) a természeti lehetőségekhez való igazítása és a megvalósulások,
a megvalósíthatás tükrében történő felülvizsgálata és kiigazítása helyett,
öncélú és sehol be nem igazolódó, folyamatos elmélet-gyártást végeznek. Önámító
önigazolásokat: steril filozófiákat hoznak létre, arról, hogy mit hogyan
kellene tenni, de amit ugy-e, az „ellenséges” környezet, vagy az „objektív
körülmények” miatt nem lehet a gyakorlatban beváltani. És ezért, a
csillogó-villogó racionalista és logikus elméleti konstrukciók: a filozófiai
labirintusok és a Bábeltornyok gyártása soha nem áll le, és a steril
elméletgyártás folyik végeérhetetlenül azért, mert az Ikrek típusú személy
inkább az öncsalásnak ezt az ész-gyönyörködtető tevékenységét vállalja,
mintsem, hogy erőfeszítéseket tenne annak érdekében, hogy a gyakorlatot az
elmélettel egyeztesse. Utóbbi esetében ugyanis, hozzá kellene fognia a további
hibák (vétkek és bűnök) elkövetésének a felszámolásához (a vezekléshez) és
ehhez nincs türelme, mivel ez személyes elköteleződést igényelne részéről. Ezt
viszont, nem lehet véghez vinni személytelen és seteril elmélet-gyártással, az
érték-indifferens intellektus által produkált elméleti konstukciók öncélú
pörgetése által.
Persze, létezik mindennek a szöges
ellentéte, az Ikrek másik változata is, ami inkább a III házban álló Nap,
Lilith, vagy Sárkányfarok jellemzője. Tudni illik, hogy az ostoba és korlátolt
logikájú személy, illetve a magát folytonosan csaló - ámító személy, soha nem
képes a tapasztalataiból - szenvedéseiből tanulni, mivel nem hajlandó a vele
történteket (baleseteit és betegségeit pl.) egy követhető és ellenőrizhető
személyes idea-rendszerrel összefüggésbe hozni. Nem meri, vagy nem tudja a tetteit,
szavait és gondolatait egy logikus és értelmes idea-rendszerben megalapozni és
abba beágyazni, illetve hagyja, hogy az idea-rendszere: a vallása, vagy
elmélete, tudománya és a gyakorlati élete között, a vallásos, vagy tudományos
képzetei és annak a következményei között, ne legyen racionális és közvetlen
összefüggés. Ez az ostoba és majdhogynem teljesen hiábavaló szenvedés,
semmiképp nem nevezhető tudatosan végrehajtott vezeklésnek.
A pragmatikusan gondolkozó Szűz jegyű
karmás ember viszont - és a VI. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal, de
főként a Szűz Lilithel rendelkező személy - nem steril elméleteket gyárt mint
az Ikrek, hanem a munka, az anyaggal való szellemi és gyakorlati munkálkodás
kultikus jellegének a megértése és gyakorlása helyett (az egymástól
elválasztott, az egyiknek- a másikkal való egybekapcsolása nélkül gyakorolt
vallás, a kultúra és a munka harmonikus egyesítése, egységesítése helyett), ugymond
alkalmazott tudományt, tehát hibajavító trükköket és életnyerő technikát és
technológiát tartalmazó rendszereket hoz létre. Védőberendezéseket, kényelmet
szolgáló bútrokat, természettől elzőró biztonsági rendszereket és gyógyszereket
gyárt a kultusz elvetése, illetve az öncélú kultuszok gyakorlása (a bűnbeesés
folytonos elkövetése) következtében beálló és folyamatosan megújuló (vagyis
fennmaradó) és egyre jobban elmélyülő krízisekből való „kimenekülés” érdekében.
Ezért állandó meghasonlásban és folyamatos krízisekben kénytelen élni, mivel a
krízis nem külső módszerekkel, trükkökkel és kényelmi- vagy biztonsági berendezésekkel
(receptekkel, terápiákkal) oldható fel, hanem a hibabelátást követő gyakorlati
jóvátétel segítségével és a lelki – szellemi vezeklés segítségével történő
belső hibák és téveszmék (személyi és az anyai ági ősszülők tévképzetei)
felszámolása és feloldása – meghaladása által.
Az, hogy a permanens krízisben
folyamatosan felbukkanó betegségekből való „pragmatikus” gyógyulások, illetve a
Szűzre és a VI. házra jellemző folytonos munkabetegségek és munkabalesetek következtében
átélt, szenvedések sora nem nevezhető értelmes vezeklésnek (lelki újjászületés
érdekében végrehajtott információ-rögzítésnek), az már magától adódik.
Annak az anyai ági felmenő ősanyának, aki
nem akart vezekelni, de mégis megúszta az életet különösebb betegségek és
tragédiák nélkül, annak az utódait vezekelteti - vagyis szenvedésbe sodorja a
Karma törvénye, az utódnak az anyától öröklött egyéni spirituális fejlődési
programja. A vezeklés ugyanis, ami a fájdalom és az erővesztés által nyújtott
metafizikai információ-rendszer (Lásd a fájdalom metafizikai értelme című
tanulmányomat, az Utódok szülők és szeretők c. könyvemben), ami az analógiák
segítségével nagyon egyszerűen értelmezhető, a Fejlődés törvényének a fő
mozgatórugója és feltétele. Ezért hamis állítás spirituális fejlődésről
beszélni az élet általános fő feladatainak a felvállalása nélkül (élettársi
viszony, családalapítás, gyermekgondozás és nevelés, közösségi élet.) és a
szükséges vezeklések elvégzése nélkül, illetve az olyan élet esetében, amely ezeknek
az elutasításával, elhárításával folytatúódik.
A baj
nem is az lenne - amennyiben ebben a kérdésben semlegesek (érzéketlenek)
tudnánk lenni - hogy egyes hibabelátás nélküli és a jóvátételt, a vezeklést – és
a bűnbánatot elutasító (sőt: a modern ember esetében, ennek még csak a
gondolatától is idegessé és agresszívvé váló) személyek végülis, ha nem
testileg, akkor lelkileg, de utólag, a hosszú távú következmények szintjén,
többet kell szenvedjenek a vétkeik következményétől (pl. a lelkiismeret-furdalástól,
vagy a gülölettől, a magánytól és egyedülléttől, a depressziótól, a
melankólia-kórtól, a pánik-betegségtől, az üldözési mániától), hanem az, hogy
az anyai ági örökletes programok következtében, minél több újjászületni valót
és vezekelni valót mulaszt (hárít) el egy jövendő anya, egy kismama, vagy
kiskorú gyermekeit gondozó - nevelő családanya, annál többet kell szenvednie a
jövőben megszülető, illetve a már létező gyermekeinek is. És nem csak
gyermekkorukban, hanem felnőttként is, mindaddig, amíg azok felnővén, meg nem
értik a jóvátétel metafizikai szükségét és a vezeklés értelmét és (már, ha megértik…), és el nem fogadják azt.
Ezért tanítja Jézus, hogy az elsőkből lesznek utolsók és az utolsókból elsők,
mert, aki nehéz körülmények között és nehéz sorsfeladatokkal (karmával)
születik, ha elfogadja a törvényeket, megválthatja magát és a hozzá hasonlóknak
is megmutathatja a megváltás útját, de születhet valaki bármilyen előnyös
anyagi és családi helyzettel és bármilyen jó képességekkel (tehetségekkel) a
világra, ha csak a maga és a környezete örömére és szórakoztatására, esetleg a
kényelem és az anyagi jólét öncélú fokozására használja helyzetét és
képességeit, akkor az utolsók közé kerül, akinek a földi életükben, vagy a
túlvilágon, de szenvednie - vezekelnie kell.
A vezeklés ugyanis, egy jól meghatározott,
belső (egyéni) megértési és fejlődési, és végül kiegyenlítődési
képesség-megszerzési szükségszerűség, ami viszont, az egyetemes kiegyenlítődést
(az abszolút állapot helyrehozását és fenntartását) szolgálja. És ezért nem
csak a magunk fejlődése érdekében kell vezekelnünk, hanem a túlvilágon, a
tisztító-tűz nevű állapotban szenvedő őseinknek a mi karmikus szabadulásunktól
(kiegyenlítődési – megvéltódási lépességeink létrehozástól) is függő, lelkeinek
a tisztító tűz állapotából való szabadulása érdekében. És nem utolsó sorban, a
gyermekeink helyes nevelése, vagyis azoknak az önmegváltói képessége
kifejlődése és felnőtti egészsége és boldogsága érdekében is.
Ennek a személyi felelősségtudatban testet
öltő, egyetemes szükségszerűségnek a megértését és elfogadását szolgálhatja és
a reflex-szerű sors- és Isten neheztelést megszüntetheti az a tudat, hogy az
emberrel együtt és általa, vagyis az emberben, maga az Abszolút Szellem - vallásos
kifejezéssel: az Úristen - is szenved és vezekel. Hiszen ő is ki van téve az
abszolút lét szintjén annak, hogy az Ős-Lilith folyamatosan megbontja az
abszolút egységet, és ezzel felborítja és veszélyezteti az abszolút állapotot,
és emiatt ebből a szűntelen hibabelátást követő, vezeklés útján történő
kiegyenltődési szükségből az abszolút lény nem mentheti fel önmagát, hanem az
egyedüli megmenekülési útja az ahogy önmagából megteremti a fizikai lét
kozmoszát és azon belül olyen körülményeket hoz létre, amelyekben létrejöhet az
éltet, majd az ember, akinek a személyi tudatában megjelenhet az ő teljes
„megfigyelő” tudata és a Lilith-zavartól való megszabadulási vágya. Ezért nem
mentheti fel a szenvedés és a kiegyenlítődést szolgáló vezeklés kényszere alól,
az ő, megváltását szolgáló, saját földi tudatát hordozó egyes embert sem! - Pontosan
az abszolút törvény értelmében.
Ezért nagy fokú spirituális
infantilizmusra vall azt képzelni, hogy akárha Jézusról, vagy Máriáról, vagy a
szentekről is lenne szó, a törvények feltétlen érvényesülése és a vezeklési
szükség fenállása szempontjából, lehetséges akár a személyi kivételeződés (égi
protekció), és bárkit is felmenthet valamiféle égi fórum a személyes
kiegyenlítődési – megváltódási képességhez vezető személyi életfeladatai
vállalása alól, illetve azok huzamos elmulasztásának a következménye -
visszahatása alól, a Vezeklés nevű alkímiai megváltó-műveletek elvégzése alól! Nincs
felmentés senki számára az egyetemes és a személyes kiegyenlítődés (megváltódás)
elérésének a szüksége (egyetemes és szeméélyes követelménye!) alól. És, aki nem
tesz belső erőfeszítéseket a kiegyenlítődési képesség elnyeréséhez szükséges
spirituális éberség megszerzése érdekében, annak az ámító kábulatban való cselekvése,
gondolkozása és képzelődése következményei miatt, és az így átélt, negatív belső
élményei miatt, valamikor szenvednie kell. És, akár tudatos - értelmesen, akár
tudatosság nélkül, a sors-erők által kényszerítve, de vezekelnie kell. Ha nem a
földi élete folyamán, akkor a halála után. És a vezeklés elkerülési
lehetőségének a tévképzete mellett, még nagyobb ostobaság azt hinni, hogy a
tudatos, vagy akár az önkéntelen mulasztásokat hatástalanítani és
érvényteleníteni lehet akár buzgó vallásossággal (öncélú kultusz-gyakorlással),
akár más misztikus, vagy mágikus praktikák űzésével. (Gazdagodást, személyi
sikereket, párkapcsolati vagy családi boldogságot, egészséget könnyen beidézni
hivatott un. agykontrollal, mágikus erejű mantrázással, vagy másféle, a
tudattalan képzelet-világ mágikus teremtőerejét mesterségesen serkenteni és
aktiválni hivatott, vizualizációs technikák, vagy akusztikus gyakorlatok
folytatásával, azok ismételgetésével.) De ugyanolyan nagy hiba az, a többek
által hangoztatott filozófikus kijelentés és magatartás is, aminek azzal a
kijelentéssel adnak hangot egyesek, hogy: „Nem bántam meg semmit abbból, amit
az életben tettem!”
Az abszolútum törvényét, illetve annak
minden részletes vetületét és árnyalatát végül is nem lehet és nem is kell
földi (természeti létezésünk miatt már eleve meghatározottan pragmatikus,
vagyis földhöz ragadt) logikával megérteni, de igen fontos tudni róla, és a
szellemi hibabelátási képességet kifejleszteni, mert különben az ember
képzelete az irracionális vallásos képzetek hálójába kerülve, könnyen sors-és
Isten-neheztelővé változik, aminek rá nézve, vagy az utódaira nézve, igen durva
következményei (visszahatásai) lehetnek. Ismétlem tehát: nagyon fontos, és jó
tudni, hogy a teremtésben - tehát bennünk is és általunk is, akár az egész világban
és az egész teremtésben! - létezik ez a megváltáshoz vezető, annak az érdekében
munkálkodó, pozitív rendező-elv szerint ható, legfőbb törvény („Az Úr”!) és
miután bizonyos, kiemelten fontos sorseseményeink asztrológiai – szimbólikus elemzése
által megértettük azok kauzális jelentését, bíznunk kell a teremtésnek a
pozitív rendeltetése beteljesülését biztosító törvény, felszabaduláshoz vezető
erejében. Jézus is, miután azáltal, hogy
borrá változtatta a vizet, lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a négy
napos halottat, megsértette a természet törvényeit és e mágusi tettei által
megsértette az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni és elszenvedni a
törvény-szegő (természetellenes) cselekedeteinek a rá negatívan visszaható
következményeit. („Atyám, ha lehet, múljon el tőlem e keserű pohár, de úgy is a
te akaratod érvényesüljön.”)
A Jézus esete azt példázza, hogy létezik egy
olyan határhelyzet, amelyet érdemes betartani, mert azon túl a törvények
hatásai és visszahatásai, azok összhatása senki és semmi számára nem
beláthatóak, és legfőképpen nem megállíthatóak és nem visszafordíthatóak, senki
és semmi által. És éppen ezt a sérthetetlenséget és semlegesíthetőséget és
vissza fordíthatatlanságot biztosítja az abszolútum törvénye. Ezért az maga az abszolútum
által sem sérthető meg és lényegi hatásában nem érvényteleníthető egyetlen
törvény sem, hiszen ez magát az abszolút létnek a fennmaradását, az új és új kiegyenlítődések
folyamatos megvalósulását veszélyeztetné. A misztikus és a vallásos
elképzelésekkel ellentétben, az abszolútum törvénye tehát, kizárja az Isteni
önkényeskedés és protekciózás lehetőségét, hiszen éppenséggel arról is szól,
hogy a Lilith - (az Abszolútumot önmagából, abszolút állapotából kimozdító
belső negatív jelenség) által veszélyeztetett Abszolútumnak a saját
lét-fennmaradását biztosító, a saját tükröződését és a tükröződés általi
karma-oldását, valamint a megismerés általi fejlődését - kiegyenlítődését és
újrateremtődését szolgáló törvényeket, még az Abszolút Teremtőnek sem szabad
megsérteni.
Az abszolútum törvénye tehát épp arról
szól, hogy maga az abszolút ősszellem
sem önkényeskedik a teremtésben és a megváltásban (Ennek a nem tudásán,
illetve ennek az ellentétes álláspontján buknak meg a csoda - valló vallások!),
hanem a többi kilenc törvény összegezett hatásának és visszahatásának az
abszolút számon tartásával és figyelembevételével (azok érvényessége
megtartásával!) fejti ki a mindenek feletti, végső, abszolút hatásait.
Hamvas Béla írja a Harleqin című esszéjében,
hogy az igazi beavatott, a Bolond azon mulat és vihorászik magában, illetve a
többi beavatott társai körében: a Bolondoknak a társaságában, ahogy a
"pragmatikus" emberek a különböző földi hatalom gyakorlási
lehetőségek megszerzésére törnek, vagy a legfőbb szellemi hatalom megszerzése
érdekében tülekednek, csalnak, hazudnak, intrikálnak, sőt: ha szellemi kábulatukban
és tév-látásukban úgy vélik, hogy ez által a hatalmat, amire annyira vágynak
elérhetik, akár még gyilkolnak is.
Az abszolút törvény hatásával magyarázható
például az is, hogy bizonyos vágy-imák és általában az egyéni, a családi -
szülői -, vagy pl. a nemzeti prosperitást szolgálni hivatott egyéni, vagy
csoportos imák „nem hallgattatnak meg a mennyben”, hogy ezeknek az imáknak
nincs semmiféle külső, materiális hatása. De sok esetben nincs hosszú távú
pozitív hatása még az önzetlen szeretetből eredő spirituális törekvéseknek sem.
Hiszen a mágia törvényének - az ember teremtői képzeletének - az öncélú és
erőltetett gyakorlásával senki és semmi által nem (még az abszolútum által sem)
lehet semlegesíteni és megváltoztatni („felülírni”) a többi nyolc egyetemes
törvény összhatását és következményét (főként a fejlődés törvényét, vagy a
visszahatás törvényét), és semmiképp nem az abszolútum (az egyetemes
kiegyenlítődési programok megvalósulási szükségének a) törvényét.
Az egyetlen helyes magatartás tehát e
végső felismerést elérő és abba belenyugvó Jézusé, aki a rettenetes szenvedései
közben, talán éppen azok hatására, még azután is reménykedni kezdett valami
csodálatos szabadulásban, hogy a Getszemáni kertben képzeletben előzőleg
elfogadta az abszolút törvény rá nézve "rettenetes” hatását, a sorsa
kikerülhetetlenségét és bátran szembe ment vele. „Atyám, a kezedbe teszem le a
lelkemet.” Értsd: minden ellenállást és hiú reményt a jeéen helyzetem ellen, a
törvények összhatása beteljesüláése ellen, tehát a közelgő halállal szemben feladok,
az általam elért tudás és spirituális képesség, úgy ahogy van, egyetemes erővé,
kiegyenlítődési potencialitássá válhat úgy, ahogy van, többet már nem
változtathatok, nem javíthatok rajta. Ennyit sikerült elérni, átadom a személyi
tudatomat és Én-ideámat úgy, ahogy van az abszolút léttudatnak. Csakis e belátás
szerint, ezen a „katolikus”(egyetemes) alapon lehet mindig arányosan és
egészségesen fejlődve élni és akkor az élet fejlődési - kiegyenlítődési drámája
nem változik a mi esetünkben olyan tragédiává, mint amilyet Jézus lett
kénytelen a mágusi önkényeskedései következtében a korai és rettenetes
halálában elszenvedni.
II. Az
abszolútum törvényét sértő, azzal ellentétes magatartások következményének: az
utódokban jelentkező Megváltás-ellenes
karmikus programok természetének és hatásmechanizmusának a leírása.
Amennyiben egy személyi horoszkópban a Lilith,
vagy a Sárkányfarok a Skorpióban, vagy a VIII horoszkópházban áll, vagy
amennyiben a Nap és a Plútó, vagy a Szaturnusz és a Plútó, határozottan
negatívan fényszögelik egymást és e negatív fényszögek valamelyikéhez hozzá
társul az, e két bolygó valamelyikének a bármely, a Jang típusú (Mars, Jupiter,
Uránusz) bolygóval alkotott negatív fényszöge, de akkor is, ha a Nap, vagy a
Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz vagy a Plútó, teljesen negatívan
fényszögelve a Skorpióban található, azt jelenti, hogy határozottan a
megváltás-ellenes karmikus programmal, vagyis a megváltás irányába való
elinduláshoz szükséges fegyelem és erőfeszítések elleni mély és elemi haragvás és
gyűlölködés karmikus programjának valamelyik változatától szenved az illető
személy. Azt, hogy az anyai ági őseitől öröklött karmikus megváltódási
sors-programja miatti, vagy az illető személy által különlegesen nehéznek
érzékelt sors-helyzete miatti, önkéntelen és öntudatlan neheztelési - haragvási
és gyűlölködési hajlamokkal és a megváltódáshoz szükséges öncélú élvezetekről
való lemondásokkal szembeni elemi elhárítási, elutasítási, illetve
megváltás-kijátszási késztetésekkel, sőt: azt, hogy az illető személy, rejtett
vagy nyílt, de mindenképpen sors- és isten ellenes ambíciókkal született a
világra.
És ez akkor is így van (Sőt: akkor még
inkább!), ha az illető személy esetleg buzgó vallásos. Az utóbbi esetben
ugyanis, mindössze az Istentől való misztikus és öntudatlan félelem a hajtó-oka
a vallásosságnak, vagyis az attól való félelem, hogy amennyiben mégiscsak
létezne egy kívülálló és őt (minket) figyelő, ellenőrző, illetve az ő életét és
boldogságát - boldogulását irányító és befolyásoló objektív Isten, az igen
rossz néven venné, és negatívan reagálná le – büntetné! - az ő hitetlenségét,
illetve a nehéz sorsa miatti haragját, neheztelését.
És tényleg: úgy is jönnek létre ezek a Sors-
és Istenellenes programok, hogy valamelyik anyai ági ősszülő, azt megelőzően,
hogy megfoganna a méhében az, az utód, akitől a vizsgált személy (a horoszkóp tulajdonosa)
származik, az ő magzati foganását megelőző időszakban, és akkor is, erősen
neheztel az Istenre, vagy „csak” a saját sorsára, amiért az olyan nehéz
életkörülményeket és un. kegyetlen élethelyzetet, illetve szegénységet, vagy
gonosznak és kegyetlennek érzékelt férjet (a horoszkóprendelő ősapját), esetleg
anyóst és apóst is, vagy más külső ellenséget "rendelt" az általunk
vizsgált sorsképlet (utód) Isten- és sorsellenes, illetve megváltás-ellenes
ellenes karmikus programját létrehozó - elindító és tovább adó anyai ősanya
számára.
E megváltás-ellenes programnak a személyi
karakterben való jelentkezési formája lehet az állandó irritáció, a harcos
istentagadás és a beteges szkepticizmus is. Illetve, ezeknek a szöges
ellentéte: a misztikus látomásképződésekkel járó fanatikus vallásosságra
törekvés, és esetleg az erőszakos misszionáriusi tudat, ami általában inkább
annak a jele szokott lenni, hogy az illető személy viaskodik a benne levő,
többnyire hamis (Faragott képű) Istenképzettel, illetve bizonytalan benne, vagy
rejtetten – a tudattalan világában jól legyömöszölten – valamiért neheztel
arra: a számára másoknál nehezebb sorsot kiszabó Istenre, sőt, hogy egyenesen
haragszik rá. Szelídebb formája, az olyan spirituális – metafizikai
Isten-viszonyulás, amelyben a személy ugyan még azt képzeli, hogy hibás a rajta
kívüli és tőle függetlenül, valahol fölötte és rajta kívül létező, objektív
Isten-képzet és képes azt felfogni és képes azt „belsőleg látni” (úgymond
metafizikailag Istent érzékelni), sőt: esetleg még az egyetemes egység-élményt
is képes elérni meditációiban, de ennek ellenére, élete válságos helyzeteiben,
az un. sors- hátráltatott állapotaiban, mégis neheztel a sorsára, illetve a
sorsát adó Istenre. Sőt: szélsőségesebb helyzetekben önkéntelenül haragszik rá,
és méltatlankodik amiért őt, a spirituálisan jóra törekvő lelket, hátráltatja
és, - saját megítélése szerint legalábbis -, hozzá méltatlan sors-helyzetekbe
viszi, illetve a kelletnél tovább azokban benne tartja. Ezeknek az
önkéntelenül, de huzamosan átélt belső, csendes sors nehezteléseknek és finom
haragvásoknak a következménye a szervezet önmérgezése, az un. auto-immun
betegségek és az allergiák bizonyos fajtái, de ennek a karmikus és önkéntelen
hibás belső magatartásnak, finoman neheztelő lelki alapállásnak a következménye
az is pl. ha a személy gyakran meghűl, illetve ha a hűléssel általában együtt
jelentkező vírusok támadják meg folyamatosan az ő szervezetét, annak ellenére,
hogy fizikailag nincs is, ahol és ahogy meghűljön.
Nők
esetében és a második (a magzat- és gyermekellenes, vagy család-ellenes)
karmikus programmal társultan, hozzá tartozik a szülői - családi, illetve a
természeti boldogságra való képtelensége mellett, a magzatfoganási, illetve a
gyermeknemzési rendellenesség, vagy képtelenség. A vetélés, a magzat-kihordás
és/vagy a szülés közbeni életveszélyes szövődmények (az anya újjászületési,
megújhodási képtelensége miatt). És szélsőséges esetekben a születendő magzatok
minden nemű testi (szervi, testrészi) zavara, fogyatékossága is. Ennek a
karmikus programnak a jellegzetes asztrológiai alakzataira lehet tehát
ráismerni azoknak a személyeknek a képletében is, akik értelmi
fogyatékossággal, illetve valamilyen testi fogyatékossággal, vagy
rendellenességgel (málformációval), születtek, születnek a világra (Ilyen a hat
lábujj, vagy a hat kézujj is, illetve az összenőtt újjak, amely jelt az
alacsony színvonalú spirituális kultúrával rendelkező közösségekben sámán
jelként szoktak elkönyvelni!). Ha számba vesszük például azt, hogy Szent István
királyunknak a korabeli feljegyzések és festmények szerint hat ujja volt
mindkét kezén és azt, hogy az egyetlen fia (figyelem: akkoriban nem voltak
fogamzásgátlók és a királyi család bizonyára nem spórolt a gyermekáldással
gazdasági megfontolásokból, vagyis nagyon is gyanús, hogy az állítólag életerős
királynak miért született mindössze egy csenevész fia), Imre herceg a misztikus
vallásosság labirintusába szédült, majd idejekorán meghalt, egyértelmű, hogy
milyen jellegű karmikus programtól vezérelten szerezte meg a nagy-bátyát
legyilkoltató, majd az unokaöccsét megvakíttató, állítólagos szentünk:
Vajk-István a királyi hatalmat. Hogy milyen megváltódás-ellenes (skorpiói!)
karma által hajtva, nyomta el a kard erejével az ősi magyar hitrendszert és fojtotta
vérbe István urunk a Koppány féle lázadást, és vakítatta meg Vazult, amellett,
hogy egy császári parancsra átírt és hamisítva kanonizált, az eredeti Jézusi
tanításokkal merőben ellenkező, a feudális - zsarnoki hatalmi törekvéseket
szolgáló kereszténységet honosított meg a régi magyar vallás helyett, az általa
konszolidált államában.
A megváltás-ellenes karmikus (örökletes)
program akkor a legveszélyesebb, amikor a Plútó mellett, a Szaturnusz, vagy az
Uránusz is részt vesz valamilyen formában a negatív fényszög-alakzatokban,
főként ha a közvetlenül a Nappal, vagy a Plútóval alkot a Szaturnusz, vagy az
Uránusz negatív fényszöget. Ez utóbbi fényszög által jelzett személyi
(karmikus) meghatározódás, valósággal fékezhetetlenné, vagyis ellenőrizhetetlenné
és irányíthatatlanná, és ezért csaknem feloldhatatlanná és ezért
meghaladhatatlanná teszi az illető személy megváltás-ellenes spontán késztetéseit,
illetve a belső boldogságra (a lelki békére) való képtelenségi hajlamait. Mivel
a horoszkópokban a motívum-ismétlődések, vagyis az azonos és a hasonló
asztrológiai motívumok egymást erősítik és árnyalják, a fényszög-alakzatokból
kiolvasható Isten-ellenes programok általában a Skorpió, a Rák, vagy a Halak
motívumainak valamilyen megjelenésével együtt jelentkeznek (Karmikus pontok:
Lilith vagy/és Sárkányfarok a Skorpióban, a Halalakban, illetve a VIII. és/vagy
a XII. házban). És abban az esetben viszont, amikor a Szaturnusz, vagy az
Uránusz is részt vesz az Isten-ellenes alakzatban, és ráadásul igen erős bolygókkal
terhelt (megpakolt) a Skorpiónak megfelelő VIII. ház, vagy a Skorpió napjegye,
akkor csaknem kivédhetetlen és feloldhatatlan, erős gyilkossági, vagy
öngyilkossági - rombolási, illetve önrombolási hajlamokra is lehet számítani.
Az ilyen esetekben, az egyetlen meghaladási
lehetőség a Tarot 22-ős ikonja által, a Bolond által megtestesített neheztelés-
és haragmentességi állapot: a teljes spirituális beavatottság belső derűjének
az elérése, a kauzális belső megbocsátási és elengedési képesség, a teljes
kiegyenlítődési - megváltódási képesség kifejlesztése, vagyis a teljes
megszabadulás minden negatív tudattalan (finom: szellemi) érzelemtől és
önkéntelen haragvási, gyűlölködési, vagy neheztelési késztetéstől - büntetési
reflextől. Egy ilyen súlyos Sors- és Istenellenes program jelenléte a
horoszkópban, illetve az aurában, egyúttal azt is jelenti, hogy az illető
személlyel szemben a lehető legmagasabbak (legigényesebbek) az úgynevezett égi
elvárások, tehát világossá kel tenni azt számára, hogy ő semmiképp nem üdülni
és szórakozni született a világra.
És annál rosszabb neki, ha e tény miatt
haragszik, vagy neheztel bármire, vagy bárkire is, és még rosszabb, ha a
Teremtőre, vagy az egyetemes törvényekre, a teremtés logikájára, esetleg az
anyai ági őseire haragszik. Ha ezt a haragot, vagy csendes neheztelést
észreveszi magán, meg kel tanulnia a humor művészetét és első sorban saját
magán szívből derülni és kacagni, vagyis a sors-legyőzési ambícióin, a negatív
spirituális és mentális - lelki reflexein, hiszen neki el kell jutnia addig a
spirituális fejlettségi állapotig, amelyben képessé válik a Teremtő – Megváltó
ősszellemmel való lényegi azonosságának a felismerésére és teljes átélésére.
(Én vagyok: vagyis a felettes énem, a lényem lényege és alapja és magva, maga
az Abszolút teremtő szellem) A teremtő viszont nem haragudhat saját magára,
illetve a saját abszolút állapotára. Arra a primordiális abszolút lét-állapotra
tehát, amely magában hordja a Lilith teremtést provokáló, negatív őserejét is.
Például az akár végzetes is lehet a gyermekekre (mostanában sajnos: az egyetlen
gyermekre) nézve, he egy ilyen karmikus programmal rendelkező anya, huzamosan
és intenzíven el kezd haragudni, akárcsak magára is. Ezzel ugyanis a benne levő
abszolút létre haragszik és ez az Isten-ellenes, tehát teremtés-ellenes energia
egy az egyben átmegy a gyermekre – gyermekeire és azokat nem csak, hogy le
betegíti, de akár meg is ölheti!
És itt, e rendkívülien nehéz meghaladási
lehetőségnél érjük utol a megváltás ellenes program igazi, kauzális gyökerét
is. Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, fogalmazza misztikus formulába az
ókor mitikus nagy bölcse, Hermész Triszmegisztosz az analógia törvényét. És
csakugyan: a többi programra mind találunk megfelelő spirituális folyamatot az
idea-világban, vagyis bibliai magyarázatot a Luciferi, vagy az édenkerti
bűnbeesések metaforikus történeteiben. Az általam hetediknek leírt karmikus
programra viszont nem. Hogy miért? - Azért mert e program (az ötödik pecsét)
égi - mennyei megfelelője és magyarázata Teremtés előtti állapotokban lakozik.
Hamvas Béla írja a Titkos Jegyzőkönyv c. esszéjében, hogy a patrisztikus
keresztény misztika tud az Isten szörnyű haragjáról, illetve az isteni harag
állapotáról és említést tesz erről, a teremtés előtti negatív lét-állapotról a
Patmosz harmadik könyvében is. A védához írt tanulmányaiban is külön kitér erre
a teremtés előtti, jeges önzésből eredő hideg tűzre és az abból táplálkozó,
romboló bőszültségi állapotra. Nos, erre a teremtés előtti, iszonyú - infernális
- haragra akkor gerjed az abszolútum saját maga ellen ( - az Isten teremtői
állapotát megelőző kaotikus lét-állpot ellen), amikor azt észleli, hogy a
Lilith őserő szétbontja és kiforgatja magából, vagyis az abszolút állapotából
és káosszá, kaotikus állapottá kezdi változtatni. Vagyis akkor, amikor azt
kénytelen észlelni – érzékelni az abszolútum, hogy nem tudja megállítani és
megfékezni az általunk Lilithnek nevezett őssóvárgása által kábulatba ejtett és
elszédült önmagát, aminek a veszélyes hatása (következménye) az abszolút
állapot teljes elvesztésével, a teljes Káosz-állapottá változással fenyegeti.
Ebben az infernális "jeges
tűzben", ebben az önző félelemben (Hamvas), ahova az erősebb és nagyobb
(még intenzívebb) boldogsági állapotra való őssóvárgás és az éberség-vesztés
juttatja az Abszolútumot, születik meg a megoldás látomása: az egyetemes
megváltás és az emberi önmegváltás spirituális terv-eszméje, az Adam Kadmoni
mozzanat. Nem visszafogni, nem elfojtani, hanem a legnagyobb áldozatot meghozva,
tudatosan és éberen kiengedni, kiáramoltatni az egész sóvárgást, vagyis a
Lilithet, és a Világosság (Az Isteni értelem) által átvilágítva, Szeretetté:
odaadássá, megadássá és megtermékenyüléssé - tágulássá, gazdagodássá - fejlődéssé
változtatni. De abban a szélsőséges állapotban ezt a változtatást nem lehet
megtenni másképp csak a legmagasabb szintű humorral: az önmagán való
nevetéssel. A felismerés miatti, örömteli isteni nevetéssel, azért, hogy
megkapta a megoldást. És egyben a saját ostobasága fölötti nevetéssel, amely ostobaság
addig nem hagyta, hogy megkapja a "kézenfekvő" és egyszerű megoldást: a Fénnyel (Isteni értelemmel)
átitatott Lilith-sóvárgásnak a megtermékenyítését és kiáramoltatott Szeretetté
változtatási lehetőségét.
- Ez az egyetemes teremtés és a megváltás nagy
misztériuma. Ez a Teremtővé válásnak a megváltói célja és rendeltetése
(funkciója)! Ha ezt a minden örömök fölötti, Isteni örömöt megértetted és a humor
folytonos derűjét, és a szívből jövő kacagás megváltói hatalmát megtanulod
alkalmazni, előled minden sötétség kitér, mondhatnánk Hermész Triszmegisztoszt
aposztrofálva.
Az én horoszkópomban is jelen van ez a
veszélyes alakzatoknak egy eléggé agresszív formája: a Nap - Plútó, valamint a
Lilithel együtt álló Mars-Nap és a Mars-Plútó közötti negatív
fényszög-kapcsolódások egy úgynevezett negatív pajzsot alkotnak. A Lilithem
tehát, együtt áll a többi bolygó által egyértelműen negatívan fényszögelt
Marssal. Ez a bolygóalakzat azt jelzi, hogy a finom-vegyes nyers Skorpió
természetem alatt, az Isten Haragja nevű mély és rejtett (spirituális)
agresszivitás legrejtettebb formái lakoznak a tudattalan érzelmi, ösztöni- és
képzeletvilágomban. Ezt a skorpiói bosszú-vágyat és Isten-ellenes neheztelési
késztetést, sorozatos sors-provokációk esetén, igen nehezen tudom oldani és a
kedélyemet egyensúlyban tartani még a kultikus karatézás és a folytonosan
fenntartott (állandóan gyakorolt) önleleplezési törekvéseim segítségével is.
Ilyenkor a Szaturnuszi önfegyelem nem segített oly mértékben, mint ahogy
szerettem volna, mivel a pozitív Szaturnusz nem fényszögeli közvetlenül ezt a
Lilithel megerősített önveszélyes védekezési eszközt: a negatív pajzsot, hanem
a Jupitertől vékony-pozitívan fényszögelten, a Skorpióban, éppen csak, hogy nem
semlegesen várta, hogy idővel észhez térjek. Mondhatni, hogy csak a rendektetés
pozitív mivoltára vonatkozó hitem melletti kitartásban segít, miután „mégis”
életben maradok. Ezért testi, vagy szervi hibával nem születtem ugyan, csak
mindössze eleresztési - székelési - nehézségekre (elbocsátási, megbocsátási
nehézségekre) való hajlammal és, mivel a Lilith-Mars páros a III. Házban áll,
rendkívüli élmény-szerzésekre való, éppen hogy nem teljes önveszejtő hajlammal,
aminek hatására a fiatal kori kétségbeeséseim folyamán, keményen igyekeztem
rombolni önmagam, miközben ugyanakkor tele és telve voltam olyan idealista elképzelésekkel,
amelyek ilyen provokált helyzetekben köddé váltak. Ennek következményei miatt,
gondból bőven jutott az életembe és a velem együtt élők életébe. Sőt: a mai
spirituális öntudatom mellett is, az életem legváratlanabb periódusában rám törő,
alattomosan finom (szellemi) sorsnehezteléseim miatt, a ritka, de két
alkalommal életveszélyes fejsérüléseim mellett, gyakran és néha igencsak
súlyosan meghűlök, bármennyire is igyekszem derűsen szemlélni az idejében meg
nem ismert karmikus meghatározódásaim (az egyes részletekben sokáig
feloldatlanul maradt negatív szellemi tulajdonságaim) által beidézett apai
sorsnehézségeimet, házassági kudarcomat és megváltás ellenes és család-ellenes
programjait feloldani képtelen, azoknak az áldozatául véló volt-feleségemnek a
családrombolása miatti (például az írói és asztrológusi tevékenységemben
elszenvedett) hátráltatottságomat. És ahhoz képest, hogy egy-egy ilyen program
másoknak a végzetes betegség formájában jelentkező, korai halálát (esetleg
balesetszerű halálát) is okozza, én még mindig szerencsésnek mondhatom magam,
amiért a spirituális ismereteimnek köszönhetően, még aránylag jó fizikai -
egészségi kondícióban élek és egyre kevesebbet szenvedek. Azt a teljes
(kauzális és ideális) kiegyenlítettségi állapotot viszont, amit a Tarot 22-ös
ikonja: a Bolond jelképez, egyelőre csak részben tudtam megvalósítani, mivel a
családi karmámból adódó szülői feladataimat is teljesítenem kell, és családosként
olyan felhőtlenül élő Bolond, mint a Magyarországi Benkő Dániel gitárművész nem
lehetek.
A megváltás-ellenes program, illetve ez az
anyai ágon öröklött nehéz sors miatti, automatikus neheztelési mentalitás,
amennyiben egy személyben párosul pl. az önkéntelen magzat- és gyermekellenes
és családellenes programmal, vagy a fény-és férfiasság-ellenes program által
okozott mentalitással, igen nagy rombolásokat vihet végbe a szervezetben
(rákot, vagy leukémiát okozhat) és amennyiben a személy nő, nem csak
magzatfoganási, kihordási és gyermekszülési gondokat okozhat, hanem testi
hibával születő utódokat is eredményezhet.
Életünk egészséges és boldog megélésének:
az egyéni - személyi tudatunknak az abszolút léttudatba való integrálódásának:
a megváltásnak tehát egyetlen feltétele van végső soron és ez nem más mint a
külső és felső, objektív Isten-képzetnek (a saját alkatunktól és akaratunktól
független, sors-diktáló külső hatalomnak) a felszámolása az életképzeletünkben,
illetve mindenféle neheztelésről - a harag, a méltatlankodás, a gyűlölet és a
neheztelés minden formájáról - való teljes és egyértelmű lemondás. Ez viszont
egyáltalán nem jelenti az élet minőségéről - az élet boldog, egészséges és
kreatív megéléséről való lemondást. Sőt: a spirituális megváltódás után,
lassan, lassan a szellemi, a lelki, majd a testi - egészségi, erőnléti - megváltódási is beáll
az életünkbe, amennyiben a korábbi negatív átéléseinknek, nyílt, vagy fojtott
gyűlölködéseinknek, szorongásainknak és haragvásainknak köszönhetően, illetve
az anyáink - anyai nagyanyáink negatív átélései és képzelgései következtében,
nem szenvedtünk helyrehozhatatlan testi károsodásokat, vagy nem születtünk
hiányzó, vagy eltorzult testrészekkel, nem születtünk életre szóló betegségekkel.
Addig viszont, amíg meg nem tanulunk
harcosi bátorsággal az Isteni igazság és nyitottság szellemében eljárni és
annak az érvényesülését minden, a személyünkkel kapcsolatos kérdésben igényelni
és azért harcolni, és e jogos harci szellemnek a személyi tulajdonságunkká
finomítása által mindennemű
sors-félelmünket és neheztelésünket feloldani, hiába teszünk bármit is a
leghelyesebben. Hiába sportolunk, mágiázunk és táplálkozunk helyesen, hiába
képzelgünk pozitívan agykontrollal, vagy agykontroll nélkül, hiába élünk
keresztény, vagy jó polgári életet, hiába élünk békés élettársi viszonyban a
tantra joga, vagy a szexológia legjobb útmutatásai szerint és hiába szedjük a
vitaminokat, mert sem megfelelő életkörülményekkel, sem természeti egészséggel
nem fogunk rendelkezni. És amíg az Isteni igazság, vagyis a teljes
kiegyenlítődés bátor harcosaivá nem válunk, arról, hogy teljesen és véglegesen
meggyógyuljunk és ténylegesen elégedettek lehessünk az
élet-megvalósításainkkal, le kell mondhanunk.
Kozma Szilárd
Vonatkozó video-interjúk és filmek:
A youtube - n található Kozma Szilárd interjúk
linkjei:
Kozma Szilárd - A táltos bolond 1 - http://www.youtube.com/watch?v=A-674f3YEPU
Kozma Szilárd - A táltos bolond 2 - http://www.youtube.com/watch?v=cVNcnFu6suM
Kozma Szilárd - A titok titka 1 - http://www.youtube.com/watch?v=TKa2G0DOaCQ
Kozma Szilárd - A titok titka 2 - http://www.youtube.com/watch?v=b2LBDjsPBCc
Kozma Szilárd - A titok titka 3 - http://www.youtube.com/watch?v=YeQf-AdoOO8
Kozma Szilárd - A titok titka 4 - http://www.youtube.com/watch?v=KPbN46_VCxo
Kozma Szilárd - A titok titka 5 - http://www.youtube.com/watch?v=EVxOEMmTD94
Kozma Szilárd - A 4 őselemről - http://www.youtube.com/watch?v=u7QFXu4eiOI
Kozma Szilárd - A táltos bolond 1 - http://www.youtube.com/watch?v=A-674f3YEPU
Kozma Szilárd - A táltos bolond 2 - http://www.youtube.com/watch?v=cVNcnFu6suM
Kozma Szilárd - A titok titka 1 - http://www.youtube.com/watch?v=TKa2G0DOaCQ
Kozma Szilárd - A titok titka 2 - http://www.youtube.com/watch?v=b2LBDjsPBCc
Kozma Szilárd - A titok titka 3 - http://www.youtube.com/watch?v=YeQf-AdoOO8
Kozma Szilárd - A titok titka 4 - http://www.youtube.com/watch?v=KPbN46_VCxo
Kozma Szilárd - A titok titka 5 - http://www.youtube.com/watch?v=EVxOEMmTD94
Kozma Szilárd - A 4 őselemről - http://www.youtube.com/watch?v=u7QFXu4eiOI
Az általunk készített asztro-film is letölthető a http://www.iandbvideo.net oldalról a LETÖLTÉS link segitségével (erre kell kattintani, majd a megjelenő oldalon még egyszer a LETÖLTÉS linkre. Ezután egy angol nyelvű oldal fog megjelenni, ahol a Download this file gombra kell kattintani. Miután erre a gombra kattintunk megjelenik egy szám-betü kombináció amit az alatta levő mezőbe kell beirni, és megnyomni a Download now gombot).
A most augusztusban Kosa Ferenc és Joó Viola
által felvett anyagokat Viola feltöltötte a you tube-ra:
Itt az ősteremtésről, egyetemes létről, egyéni rendeltetésről, karmáról, általános életfeladatokról beszélek. – Ez a legfontosabb felvétel!
http://www.youtube.com/watch?v=hzUdNbZQClE - I. rész
http://www.youtube.com/watch?v=8tC-qo6Trw0 - II. rész
http://www.youtube.com/watch?v=yKKzSbyyUbM - III. rész
http://www.youtube.com/watch?v=UVpZQVTBVpg - IV. rész
http://www.youtube.com/watch?v=YrJKdNjlQYM - V. rész
Itt az ősteremtésről, egyetemes létről, egyéni rendeltetésről, karmáról, általános életfeladatokról beszélek. – Ez a legfontosabb felvétel!
http://www.youtube.com/watch?v=hzUdNbZQClE - I. rész
http://www.youtube.com/watch?v=8tC-qo6Trw0 - II. rész
http://www.youtube.com/watch?v=yKKzSbyyUbM - III. rész
http://www.youtube.com/watch?v=UVpZQVTBVpg - IV. rész
http://www.youtube.com/watch?v=YrJKdNjlQYM - V. rész
Asztrológia
Istenigazából videók listája:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése