Kozma Szilárd író- és asztrológus.
VIII. A Nyolcadik
törvény.
AZ EVOLÚCIÓ ÉS A
VILÁGOSSÁG TÖRVÉNYE.
A Lilith nevű, másságra,
másállapotra való őssóvárgás által okozott őskáosz feloldása és meghaladása
érdekében, az Abszolútum teremteni kényszerül és a teremtés első mozzanataként
a két világnemző - világszülő őshatalommá és kiegyenlítődési – megváltódási
őserővé változik. Vagyis, nemző és megváltó Világossággá, valamint teremtő és
az ősegységbe való visszakapcsolódási kényszer-erővé: Szeretetté változtatja
magát a teremtési aktus által. A Szeretet – kiáradó és befogadó, egységbontó –
szaporodó és ugyanakkor egységbekötő –egyesülő hatalom. A Szeretet
tulajdonképpen olyan teremtői – szülői őshatalom, olyan életadó – teremtő erő,
amely az életadási –teremtési kényszere miatt, megbontja az abszolút ősegységet
és új, elkülönült egységeket hoz létre belőle, ám ugyanakkor, mint egységbe
kapcsoló, egységesülésre kényszerítő hatalom, a teremtésben is benne marad és
pl. a fejlettebb képességekkel és összetettebb struktúrával rendelkező
biológiai lények (és főként az ember!) esetében az utódokban átadódik mint
kényszerítő késztetés – ösztön, az egység-alkotásra, illetve mint távoli
sejtelem (tudattalan emlékezés) az egységbe való visszatérési lehetőségre és
szükségre. Ezt nevezzük feminin őskezdetnek: Szeretet princípiumnak. Másfelől
az Abszolútum Termékenyítő hatalommá (élet-tapasztalatokból szerezhető
értelemmé: Fénnyé, valamint behatoló – átváltoztató és átvilágító, értelmező és
irányító hatalommá) válik és ugyanakkor a megváltódás felé irányító - vezető
hatalommá is változtatja magát. Ezt nevezzük Maszkulin őskezdetnek, a
Világosság principiumának.
Tehát, az Abszolút lét a
Teremtésben egyszerre ketté osztja és ugyanakkor meg is sokszorozza
(megkétszerezi) önmagát. Ezen őskezdetek (princípiumok) egyike a maszkulin
princípium (A kínai Jang), a Világosság, amelyet kauzális Világosságnak,
illetve Isteni értelemnek és ugyanakkor tapasztalati ismeretből létrejövő
Isteni Fénynek nevezünk a metafizikában. Ennek az egyetemes értelemnek és
léttudatnak („Vagyok, aki vagyok.”) mindössze sápadt és részleges
megnyilvánulási formája az, az individuális öntudaton és egyéni, meg csoportos
tapasztalati ismereten alapuló és generációkon átöröklődő racionális –
gondolkozási képesség, amely az utód-gondozó és utód-nevelő, eszközhasználó és
szerszámkészítő emberben kifejlődött az állati észlelés és a primitív
kombinációs készségen való értelmi felülemelkedést követő intellektuális
evolúció során. De bármennyire is büszkék lennénk rá, ez, a gyakorlati
gondolkozási (intellektuális –tudományos) fejlődésünk, ami előbb a majom
fajtáknál, majd az emberszabású majmoknál, az utódok minél hosszasabb és
figyelmesebb gyakorlati gondozása és óvása, majd ösztönös nevelése – és tudatos
tanítása révén jelent meg, csak felszínes és parányi része annak, az éteri és
spirituális dimenziókban, tehát a láthatatlan és gyakorlatilag, közvetlenül
érzékelhetetlen dimenziókban (misztikus kifejezéssel: az auránk legfinomabb
rétegeiben) létező szellemi értelemnek (fejlődésnek), amit spirituális fénynek
nevezünk. Antropológiai tény, hogy az utódok óvásának, gondozásának és
nevelésének a minél szélesebb körűvé és mind hosszasabb időtartalmúvá
válásával, az emberszabású majmok értelmi és szellemi fejlődése, illetve lelki
érzékenysége meg hatványozta azt a gyors gyakorlati gondolkozási fejlődést,
amit az váltott ki belőlük, hogy céljaik elérése érdekében, különböző tárgyi
eszközöket kezdtek használni, illetve, hogy szerszámokat kezdtek készíteni,
majd növényeket és gabonát kezdtek termeszteni, illetve a földet, és ez által
magukat is kezdték művelni. Az utódgondozással, de főként az utódok nevelésével
ugyanis, még finomabb, de annál erősebb szellemi – gondolkozói és intuitív
megérzési képességekre tettek szert mint amilyen gondolkozási – kombinációs
képességekre tettek szert a szerszámkészítés és az eszközhasználat hatására
Ez, a teremtés és a
fejlődés misztériumával értelmi – racionális kapcsolatokat létrehozó szellemi
fejlődés tehát, amit az utódgondozásnak az időben való kinyúlásával a primitív
ember megélt és aminek az egységes kiteljesedése következtében, az
ismeretszerző - művelődő ember individuális tudatában később megjelent az
egyetemes Lét-tudat is (A mitikus képzetek formájában megjelenő Istenérzet, az Isten-vágy),
egyáltalán nem véletlenszerű. Tehát nem, úgymond balesetszerű
kényszerhelyzeteknek, vagy „természetes” kíváncsiságnak a következtében jött
létre, hanem sorozatos un. kauzális, belső kényszerek és szükségszerűségek
alakjában megtestesülő spirituális törvények szerinti. Vagyis szellemi
kényszer-hatások következményeként, aminek az indító ősoka a teremtés első
mozzanatában, az Adam Kadmon nevű Első Isteni megvilágosodásban keresendő és
egyáltalán nem a véletlenben!
Ez az Adam Kadmoni
állapot akkor jelent meg az abszolút létben, amikor a Lilith által okozott
őskáosz feloldási és meghaladási kényszerének a hatására, az abszolút
ősképzeletben felsejlett a szellem-tükrözői képességgel rendelkező anyagi
állapot létrehozásának a szüksége és lehetősége, mind a Lilith-befolyástól
mentes anyagi dimenziónak az ősképzete. Egy olyan szellem-mentes és így, Lilith
mentes, „objektív” létállapotnak a képzete jelent meg az Adam Kadmoni
képzeletben, amelyben az Abszolútum egy az egyben tükröződhet. És ez az anyagi
világ spirituális előképezte! És ugyanakkor felsejlett az anyagi testben létező
„isten-hasonmás” képzete is, tehát az ember képzete is, mind egy olyan
Lilit-tulajdonságokat hordó, abszolút szellemmel telített (isteni) lénynek az
ősképe, amely anyagi testben él ugyan, de amelyben lehetségessé válik az
abszolút tudat reflexiója is. Olyan anyagi testtel rendelkező individuális
lényeknek az ősképzete tehát az Adam Kadmon, amelyekben az abszolút tudat képes felébredni és saját
magában a zavaros és zavaró (örvénylő, viszályt okozó) Lilith-hatásokat
felismerni és kiszűrni, és azokat minél nagyobb mértékben a tudatából –
mentalitásából kiküszöbölni, feloldani, elhagyni.
2.
Az egyetemes törvények
természetének és működési mechanizmusának a beható megismerése és személyes
megtapasztalása után tehát, sem a materiális tudomány által meglepő
előszeretettel kezelt és használt véletlenszerű genetikai mutációkban nem
hiszek, sem azoknak a tudomány által, ugyancsak véletlennek nevezett kozmikus
(A föld klímáját időleg, vagy véglegesen, de mibdenképpen gyöketesen
megváltoztató üstökös becsapódások, stb.), geológiai és klimatikus események -
változások véletlenszerűségében, amelyek állítólag a földi élőlények fejlődését
kiváltó mutációkat eredményezték un. vak kényszer alapján. Persze, misztikus
ezoterikus körökben manapság közhely, hogy nem létezik véletlen, de ezzel a
közmegegyezéssel az a baj, hogy mind az anyagi állapot, mind a biológiai élet
megjelenésére vonatkozó ontológiai kérdésékre képtelen az értelmes választ
megadni, és akárcsak a vallás a maga képtelen kreacionizmusával,
misztifikálásra kényszerül ezekben a végső (eszkatológiai) kérdésekben. Erre a
legjobb példa Rudolf Steiner és az egész antropozófia. Nézzük meg tehát akkor,
hogy mi is az a jelenség, minek lehet nevezni azt, ami a természettudomány
által véletlenszerűnek ítélt anyagteremtési, majd az un. halott anyagból az
élet-képződési eseményeket (katasztrófákat, geológiai és klimatikus
változásokat) és fejlődési szükségszerűségeket kiváltotta (És folyamatosan
kiváltja)?
A könnyebb megértés
kedvéért, kezdjük a pimitív életformák fejlődésének, illetve az élet
kialakulásához szükséges, primitív szerves anyagi struktúrák megjelenésének a
kérdésével. Nos, azok, a földi lényekben (növényekben és állatokban) a
fejlődéshez vezető genetikai változásokat kiváltó, valamint az emberben a lelki
és szellemi mutációkat és így az értelmi fejlődést okozó fizikai - természeti
események, egyáltalán nem voltak véletlenek. Persze, nem is egy külső, objektív
(keresztény, zsidó vagy iszlám) istennek az ily módon, mintegy kivölről történő
(akarati) megfontolatlan, vagy megfontolt – tudatos beavatkozása folytán jöttek
létre ezek a kozmikus események (pl. katasztrofákat előidéző meteorit
becsapódások a földbe), hanem az egyetemes törvények (Ebben az esetben: a
fejlődés, a kiegyenlítődés, a ritmus és a ciklus, valamint a hatás és
visszahatás törvénye), összhatásának a következményeként. Un. belső,
spirituális szükségszerűségből állnak elé tehát mindig, azok a kozmikus –
fizikai események, amelyek olyan vegytani kombinációkat eredményeznek, mint
például, amelyek eredményeként megjelenik a szerves anyag is. Sőt, ha ezt
megértettük, azt sem lesz nehéz elképzelni, hogy az egyetemes törvényeken,
illetve azoknak a fizikai, vegytani és később a biológiai megnyilvánulásain és
változásain (hatásain és visszahatásain) keresztül, az abszolút ősszellem
(teológusi kifejezéssel: az Isten) volt az, aki ezeket a geológiai és
klimatikus változásokat eredményező kozmikus eseményeket, nem antroplológiai,
hanem antropozofiai értelemben, ugymond kozmikus – értelmileg, tervezetten
előidézte. És ezzel lehetővé tette, előbb az élet kialakulását, majd a az
alacsonyrendű, primitív életformáknak az egyre összetettebb (felsőbbrendű)
strukturálódását. Vagyis a biológiai élet kialakulását az által, hogy ezeket a
primitív szerves anyagi struktúráknak az ismétlődését és egymásba
kapcsolódását, majd az összetettebb struktúráknak az egymástól való
elkülönülését és individualizálódását, majd a különálló egyedi struktúráknak az
önismétlési és szaporodási képessége kialakulását, a saját struktúrájuk
reprodukálási képességének a kialakulását.
Így fejlesztette ki
tehát az abszolút szellem-tudat, vagyis a Világosság a földön, az egyetemes
törvényeknek, illetve az egyetemes megváltás szükség-logikájának megfelelően,
lépésről lépésre haladva évmilliárdok és évmilliók során át, az egyetemes mágia
(a képzelőerő) erejével, teremtve és hatva, ismételve és különválasztva -
változtatva, előbb az anyag, majd az élet, és végül az ember kialakulásához
megfelelő belső energiákat és változást - fejlődést szükségessé tevő „külső”
körülményeket hozva ehhez létre. Majd, az élőlényekben, az individuális
tudat-vágy (képzelet) mágikus erejével és primitív, de hatékony
intelligenciájával hatva, az utódokban létrehozta és kifejlesztette azokat a
bonyolult biológiai szervezettel rendelkező állati struktúrákat, amelyekből
végül is kiemelkedett az a „teológiai” képességekkel rendelkező lény (mágikus
képzelőerő erővel és az elején primitív, de egyre összetettebbé váló misztikus
intelligenciával rendelkező ember), aki egyre inkább összetetté váló mozgási,
illetve sebesség és irányváltoztatási képességével is, felölthette „az ő képét
és hasonlatosságát”. Arról, hogy ez, az utóbbi metafizikai metafora (A teremtő
képe és hasonlatossága) mit is jelent a valóságban, részletesen leírtam a
betegségek spirituális okainak és az asztrológiai tipusok szerinti
meghatározódásokról, tehát a napjegyeknek megfelelő jellemzőink szerinti
betegség-hajlamok, és a személyi sorsképletekből kiolvasható, karmikus
meghatározódásainkról és az örökletes karmikus (spirituális) programokról szóló
tanulmányaimban.
II.
Mielőtt tovább haladnánk
az anyag és az ember létrejövése és fejlődése elsődleges és sarkallatos
metafizikai kérdésének a megfejtésében, kiegészítő – segítő
gondolat-vezetésként, pihenjünk meg egy kicsit egy olyan érdekes, sőt: izgalmas
lelki jelenségnek a megfigyelésénél és értelmezésénél, mint amilyen a
féltékenység. Ezt annál is inkább, mivel ebben a kérdésben a férfiak és a nők,
manapság oly sok problémát okozó, egymástól gyökeresen és alapvetpenn eltérő
Fény – és Szeretet szerinti funkcióját és rendeltetési problémáját is
megérthetjük. A fenti a kontextusban tehát, számomra logikus és racionálisan
értelmezett az etológiából levonható azon következtetés is, miszerint a
különféle állatfajok bizonyos viselkedésében, ösztönös késztetéseiben,
fellelhető az ember belső - spirituális! - természete bizonyos vonatkozásainak
az olyan ős-oka és a magyarázata is, mint például a féltékenység. A harcos
szemléletű, dogmatikus misztikusokkal és pszichológusokkal ellentétben, a
féltékenység jelenségét én nagyon is értelmes, hasznos és főképpen, spirituális
szempontból nagyon is jól indokolt emberi tulajdonságnak – Sőt: lelki
képességnek! - tartom. A féltékenység ugyanis, amint azt a neki megfelelő
magyar kifejezésünk szótöve is jelzi, olyan félelmet jelez, ami valami, az
egyén számára igen fontosnak az elvesztését lenne hivatott megelőzni. Az ember
esetében, ez a társ-vesztéstől való „irracionális” félelem, igen is, egészséges
és nagyon is indokolt az egyetemes evolúció és a kiegyenlítődés (megváltódás)
szempontjából. Ám jellemzően különböző okai vannak, annak függvényében, hogy nő
nemű-e, vagy hím nemű-e a személy, aki a féltékenységet éppen átéli.
A nők esetében a helyzet
egyszerű és humanista - intellektuális logikával is könnyen megérthető: a nő
mindig a család egységét és épségét és a családi fészket, az otthont, illetve
az otthon területét, és persze a családja: utódai megélhetési lehetőségét félti
jogosan, amikor a reális, vagy vélt szexuális – szerelmi vetélytárs megjelenik.
A másik vonatkozása, illetve oka a féltékenységnek az, amikor az illető nő,
vagy férfi, találkozik azzal az ellentétes nemű és a számára karma-oldási és
spirituális fejlődési szempontból a szó szoros értelemben provokálóan fontos
személlyel, aki által, akin keresztül neki megnyílik a lehetőség a páros és
ezáltal a családos egységalkotásra, a hím-nő páros egység-alkotás és a
kölcsönös áthatolás és kiegyenlítődés megvalósítására. De adott pillanatban ez
a személy úgy látja, vagy érzi, hogy ezt a fontos lehetőséget, azt a karmikus
provokáción alapuló életfeladat-megvalósítói perspektívát aminek a
megvalósításába a párjával bele fogott, egy másik, általa konkurenciának
érzett, vagy képzelt ellentétes nemű személy veszélyezteti. Ebben a két
esetben, tehát az egyetemes törvények és nem csak a konzervatív emberi
erkölcsök szerint jogos és természetes a féltékenység. Más esetben nem, mivel
mindössze az élvezet-féltésről, az öncélú boldogság-élményről való lemaradás
lehetősége miatti félelemről, még szélsőségesebb és primitívebb megnyilvánulási
formájában: egyszerű élvezeti irigységről van szó.
A férfiak féltékenysége
metafizikai alapjainak a megértése érdekében, előbb az általuk megtestesíteni
hivatott Fény princípiumnak a teremtésben és az egyetemes kiegyenlítődésben
betöltött funkcióját és az ebből eredő metafizikai funkcióját kell megértenünk,
amely teljesen eltér és különbözik a másik nagy ősprincípium, a nők által
megtestesített Szeretet funkciójától és természetétől. Miközben a Szeretet egy
az egyben, feltételek és rendszerezés nélkül, úgymond nyersen létrehívja és
létre hozza az egyetemes ősszubsztanciát (az anyag spirituális elődjét) és azzal
együtt az Abszolútumból kiárasztja az Abszolútum (mágikus - teremtő) energiáit,
de ugyanakkor azt – És épen a szeretet erejével: az egység-törvénye erejével! -
vissza is kapcsolja folytonosan a teremtés eredményeit: a teremtményeket az
Abszolútumhoz, addig az Abszolútum másik ős-megnyilvánulása: a maszkulin
ősprincípium, vagyis a Világosság, nem tesz mást, mint folytonosan provokálja a
Szeretetet a teremtésre, majd átvilágítja értelmezi és fejlődésre serkenti a
teremtést (annak folyamatait és jelenségeit), illetve a teremtményeket.
Ezért például, attól
függetlenül, hogy éppen nő teszi-e azt, vagy férfi, a számolás mellett ( az
aritmetikai, matematikai és aritmológiai műveletek végzése mellett) az írás
is jellegzetesen Fény-művelet (attól
függetlenül, hogy értelmes-e, vagy értelmetlen, zavaros írásról van-e szó?),
mivel elsősorban információ-áramoltató, információ közvetítő és
információ-értelmező célja van. És a Szeretethez mindössze annyi köze van, hogy
az adott írás, a tisztázó, avagy zavaró - homályosító jellegével, hosszú távon
és lényegében segíti-e az Egység, vagyis a Szeretet megvalósulását, vagy
zavaros voltával, ellenséges, hárító szellemiségével inkább hátráltatja,
megakadályozza a Szeretet megnyilvánulását, illetve - a félrevezető, hamis információ
áramoltatás esetében: az ámítás, az áltatás és félrevezetés esetében, hamis
egység megvalósítást eredményezi. Így válhat, az utóbbi estben, a hamis fény
közreműködésével a szeretetből gyűlölet és harag. És mindez mindössze a hamis
információ, a hamis fénynek a hatására, vagyis a hamis, vagy zavaros
átvilágítások: értelmezések (alapműveletek) hatására. Ezért, amiként az alkímia
mondja, nem szabad, illetve nem ajánlatos az alapelemeket összekeverni
egymással. („Az elemek csak egymástól jól elkülönítve és a maguk individuális
jellegében jól meghatározva és megnevezve egyesíthetők.” - Lásd: Hamvas Bél
Tabula Smaragdina c. könyvének az alkímiáról szóló kisesszéjében: A separatio
művelete leírását.)
Az ősi (metafizikai)
Szeretet tehát a minőségi feltételek és rendezés, elemzés, értelmezés nélküli,
feltartóztathatatlan (mágikus erejű) kiáradás és visszakapcsolás ősereje
bennünk és az egész teremtésben (a létben) és egyben az egész teremtést
létrehívó és egyben - egységen tartó ősszubsztancia is. Eközben a maszkulin
ősprincípium: a Világosság, nem más mint olyan, a Szeretet ősszubsztanciáját
megnyilvánulásra, vagyis teremtésre provokáló – azt megtermékenyítő és azt
különböző létegységekbe – edgységes ideastruktúrákba rendszerező és
különválasztó, tehát a szeretet erőit, különálló és jellegzetes lét-és
ideastruktúrákba differenciáló (megkülönböztető, elkülönítő), azokat egyre
inkább „diverzifikáló” (sokszerűsítő és ezáltal újabb és újabb létformák
létrejöttét serkentő), és folyamatosan megtermékenyítő ős-erő. amely a teremtés
és a teremtmények sokszerűségét és egyre összetettebb (magasabb rendű) struktúrákba való rendeződését,
valamint azoknak az egyre felsőbb rendű létegységekbe való rendezését „intézi”.
Mondhatni tehát, hogy a Fényben található információknak a mágikus – változtató
és szelektáló – rendező ereje által, változik a Szeretet entropikus ősi
állapota többszerű és többértelmű, de jól rendezett (strukturált) és határozott
negentropikus állapotokká, un. értelmes struktúrákká (Lásd a kozmikus világegyetemet,
vagy a növényi és állati sejtrendszereket.)
A Szeretet tehát a
teremtés és a fejlődés szubsztanciális alapja (Az abszolút imaginációnak, a
mágikus erejű teremtés-ideának a kiáradó - kiárasztó ereje és ősszubsztanciája)
a Világosság viszont a teremtésnek az anyagi megvalósulás felé majd az anyag
tükröző-segítségével a szellemi kiegyenlítődés felé irányt adó „motorja”:
kiváltója, mozgatója, rendezője és értelmezője. Az előbbi a Szeretet-bölcsesség
(Szophia), a megtermékenyülés őshatalma, a második a Tapasztalati Ismeretből
szerezhető Fény, a megtermékenyítő őshatalom. Kell vigyázni mert e nélkül, a
lét gyökerében történő különváltan lényeges és fontos funkció szerinti lényegi
sajátosságnak a figyelembe vétele és a teremtési – megváltási folyamatoknak a
megkülönböztetése és meghatározása nélkül, mindig nagy a zavarok keletkeznek a
szellemtudományok térületén és végső soron minden más zavar ehhez, az első
megkülönböztetés hiányához vezethető vissza. Ezért a valódi egység helyett
folytonosan hamis egységekből indul ki és hamis egységeket valósitunk meg az
életünkben (sorsunkban) és a végül személyiségünkben is, aminek következtében a
nyugati típusú civilizációban pl., ma semmi és senki nincs a rendeltetés
szerinti helyén. És csodálkozunk, hogy értelmi és érdemi információ csere és
helyes magatartás és heklyes (megváltási) alapállás helyett miért van annyi
érzelmi és gondolati zavar, drámai konfliktus és magány. Csodálkozunk azon,
hogy az igazi szeretet helyett miért van steril érzelgősség, és végső soron a
sima ügyintézést szolgáló udvariasság és társadalmi etika mögött, miért lappang
az ember tudattalanjának a legmélyebb rétegeibe rétrejtetten olyan nagy
mennyiségű gyűlölet? (Az ugyanis, hogy a mai orvostudomány fejlettségi szintje
mellett miért van még mindig annyi - sőt: egyre több! - beteg ember, nem csupán
annak köszönhető, hogy rosszul táplálkozunk, illetve, hogy az élelmiszeripar és
a kereskedelem a táplálékaink alapanyagából egyre inkább kiveszi az
egészségfenntartásához szükséges természetes - természeti - alapanyagokat,
hanem annak is, hogy a civilizált ember tudattalanjában ott vannak ezek a
társadalmi - közösségi etikai szabályok betartási mechanizmusa - feltételes
reflexrendszere - alá jól lepréselt, csendes neheztelések és finom gyűlölködések
halmazából keletkező negatív energiák.
Azáltal, hogy a
Világosság igyekszik átvilágítani, rendezni, vezetni és megtermékenyíteni a
Szeretetet, a legalapvetőbb, ősi és lét-logikai rendeltetését és funkcióját
látja el, amiért a leg nagyobb és leg alapvetőbb hiba a Világosság
megtestesítőit: a férfiakat hibáztatni, és azokra emiatt neheztelni, sőt:
azoktól elváárni, hogy másképpen viselkedkjenek! Mégis, még a nyers
természetben is, a Fénynek a Szeretetre gyakorolt hatása: a benyomása, a
benyomulása felborítja, felzaklatja és irritálja a Szeretet nyugalomra,
megállapodottságra törekvő kedélyét. És az emberek esetében ez a leginkább
érvényes. Az átvilágításhoz, rendezéshez és megtermékenyítéshez ugyanis,
szükséges a Fénynek a minél teljesebb behatolása a Szeretetbe, a lassú, finom
áramlásként létező és lassan, óvatosan növekvő spirituális, mentális,
pszichikus és anyagi ősszubsztanciába, ami nem minden esetben és nem mindig
kellemes. Sőt: a természetben bőven is van rá példa, hogy majdhogynem szenvedést
okozóan (pszichés szenvedést mindenképpen) fájdalmas a Maszkulin princípiumnak
a feminin princípiumba való behatolása, benyomulása: majd az általa
különválasztott szeretet-egységek átvilágítása, értelmezése, megtermékenyítése.
Erre a legjobb példa a szüzességnek a természetes úton történő, kissé fájdalmas
és kellemetlen elvétele – elvesztése, amely bármennyire is kellemetlen, de meg
kell történjen, ahhoz, hogy a Világosság megtestesülése, a férfi, még ha csak
fizikailag is, és részben is, de behatolhasson a Szeretetet megtestesitő nőbe.
De a bármennyire is fájdalmas lett légyen egy fénybehatolással (néha a rég
megállapodottnak hitt szeretet-helyzeteket, állapotokat feltörő, felrobbantó,
felkavaró kellemetlen behatolással) járó átvilágítás, ha szükséges a megtermékenyítésnek
(Lásd: a harmadik egyetemes törvényt, a szükség és a bőség, illetve e
kiegyenlítődés törvényét.), a fény-behatolásnak, illetve a benyomásnak -
benyomulásnak meg kell történnie.
„Ami fent van,
hugyanaz, mint ami lent van. És ami fent van, ugyanaz mint ami lent van.”
szoktuk idézni gyakran az egyetemes hollisztikus világhelyzetet meghatározó
Hermészi mondatot. De vigyázat, mert sem a fantázia termékei, sem az ész
önkényes elméletei nem azonosak a szellemi realitással! Tehát a Jin jellegű
misztikus és vallásos fantazmagóriák, akárcsak a Jan jellegű absztrakt
gondolati konstrukciók, vgyis steril spekulációk, vagyis az anyagi – fizikai
valóságtól elrugaszkodott gondolati, filozófiai rendszerek, nem azonosak a
metafizikai realitással! Ezek az önkényes fantázia- vagy gondolati képzetek
tehát, egyáltalán nem a „Fent”-et jelentik, hanem a Nagy Semmit és vészterhes
törekvés ezeket az élet valóságára rá erőltetni! Rengeteg spirituális vezér és
iskola, misztikus áramlat, valamint filozófus és egyetemi katedrákon hirdetett
(És jól megfizetett!) filozófia bukott már ebbe bele. Azokról a tetszetős és
megható, de a gyakorlatban csupán egyéni és tömeg-tragédiákat kiváltani képes
ideológiákról, amelyeket a politikusok kiséreltek meg ráerőszakolni a valóságra,
nem is beszélve! A fizikai fájdalom és szenvedés tehát, elég valóságos mérce –
rendszer annak a vizsgálatára, hogy az az elmélet, vagy elképzelés, amit mi
„Fenti” létezőnek gondolunk, vagy képzelümnk, és meg kiséreljük a fizikai, vagy
a pszichikai valóságra rá erőltetni, valójában létezik-e a metafizikai
valóságben?Az ember által meg nem zavart állatfajoknál ezek a fájdalmat,
illetve ellenállást, elhárítást keltő fénybehatolási folyamatok és az
ellenállási reakciók, a maszkulin princípium képviselői által végülis legyőzött
behatolás-elhárítási kísérletek, még egyértelműek. Ezért, ha a szellemi
törvények síkján rendet akarunk teremteni az életünkben, „Az ami fent van
ugyanaz, mint ami lent van... – elv alapján, sokkal célravezetőbb hinni az
antropológiának, mint a kreacionista elveket valló vallásos fantazmagóriákból
és spekulációkból álló teológiáknak, vagy az ember létrejöttét misztikus
ködökbe burkoló, Rudolf Steineri antropozófiának. A genetika és az
antropológiai genetika eddigi felfedezéseinek a tükrében ma már igen nagy fokú
naivitás szükséges ahhoz, hogy ezeket a misztikus elméleteket elhiggyük és ne
lássuk be azt, hogy az ember igenis közös ősre tekint vissza a majmokkal. (Az
más kérdés, hogy az ember milliószor intelligensebbé vált bármilyen majom
fajtánál, és, hogy a majmok individuális tudatában, ha egyáltalán rendelkeznek
ilyesmivel, egyáltalán nem jelenik meg az egyetemes lét tudat, miközben, az
ember tudatában igen!) De amint fentebb rá mutattam, nem véletlenszerű
események és ez eseményeket követő genetikai mutációk közben vált az ember az
állat-rokonainál intelligensebbé! Mint ahogy azok az események se voltak
véletlenszerűek, amelyek az összes faj kifejlődéséhez vezettek, hanem az
egyetemes törvények és főként a spirituális fejlődés törvénynek a
következményei. Merthogy az intellektuális fejlődés (Amiért úgy oda s vissza
vannak a meterialisták!) mindössze a spirituális fejlődésnek az előfeltétele és
előhírnöked, ugymond az anyagi bázisa!
Nézzük meg tehát, hogy
miként működik a féltékenység őscsirája, azoknál a fajoknál, amelyek az emberi
spirituális és genetikai struktúra kialakulásának az előzményeit az
élet-ösztöneikben hordozzák és meg fogjuk érteni az értelmi és a spirituális
fejlődés közötti különbséget és azt is, hogy a Fejlődés egyetemes törvénye,
elsősorban és alapjában és megváltási rendeltetésében, nem az értelmi –
intellektuális fejlődésről szól, hanem a spirituális fejlődésről.
Azt természetesenek
vesszük, hogy egy állatfajon belül, a más fajoktól jól differenciált, azonos
fajon belüli, legintelligensebb és legerősebb hímek, vagyis a legmagasabb
szintű (leg összetettebb) spirituális struktúrával rendelkező hímek – Tehát a
legerősebbek, leg jobb kondícióban levőek, a legerősebb szexuális ösztönökkel
és a legjobb ösztönös megkülönböztetési képességekkel bíró hím egyedek. -
termékenyítik meg általában egy fajon belül a Teretmtő Szeretet Ősszellemnek a
megtestesítőit: a nőstényeket. Minél erősebb és sokszerűbb - minél
„gyözelem-képesebb”, minél felsőbbrendűbb tehát - a spirituális struktúrájának
megfelelő egészsége és ereje egy hímnek, annál több nősténynek és azok
kicsinyeinek viseli a gondját (vezeti, irányítja a csapatot) és annál több
nőstényt termékenyít meg. Persze, vannak ettől eltérő „szokások” is az
állatvilágban, mint pl. a monogámia, vagy a nőstény állatok által vezetett
csapatok, ahol a vezér nőstények által „rendezett és gondozott” csapattól
függetlenül élő, szabadon csatangoló (Közösségi felelősséghez nem kötött,
szabad tapasztalatokat szerző) hím, vagy különböző hímek csapatai mindössze a
párzás - a megtermékenyítés időszakában jelennek meg a nőstények életében,
illetve csak ezt az időszakot töltik a csapat - falka - „társadalmában”. Minket
viszont most a nagy általános természeti rend érdekel, az általános természeti
modell, mivel ezek az általános természeti folyamatok és törvények egy - az
egyben leképezik és a fizikai - természeti világ határállapotában megtestesítik
a spirituális teremtési folyamatokat és az egyetemes törvényeket.
Ugyanakkor a nagy
általános természeti modell mellett, amelyben a hím arra törekszik, hogy minél
több nőstényt megtermékenyítsen, vagyis, hogy a többi hímnek a struktúrájával
szemben az ő erősebb spirituális struktúráját és az annak megfelelő genetikai
kódrendszerét minél több utódnak átadja (És a biológusok azt is kimutatták,
hogy ugyanúgy: a nőstény állatokban, akárcsak a nőkben is, elemi ösztönök
szintjén, létezik egy, a hímek eme konkurencia-kizáró törekvésével szembeni
ellentétes törekvés, ti., hogy lehetőleg minél több hímtől megtermékenyüljenek,
hogy minél többféle spirituális kifejezési lehetőséget megtestesítő genetikai
kódrendszert magába fogadva, biztosítsák a lét és a teremtés sokszerűségét.),
minket, a kiválasztott témánk szempontjából, most csak a monogámiában (párban)
élő állatok érdekelnek, mivel az ember, spirituális szüksége, lehetősége és
rendeltetése szerint, monogám lény. (Egy időintervallumon belül ugyanis
egyetlen ellentétes személlyel vagyunk képesek az egység minél magasabb fokú
megvalósítására, a minél teljesebb mértékű kiegyenlítődésre.) És ez még akkor
is igaz, ha éppen a fejlődés - a differenciálódás (különböződés) és a biológiai
diverszifikáció (sokszerűség) fenntartása érdekében, az ember a szexuális
bigámiára és a poligámiára is igen hajlamos. Spirituális fejlődésünk
szempontjából, egy bizonyos öntudati állapot (színvonal) elérése után,
mindenképp a monogámia kell, hogy jellemző legyen ránk, mivel páros egységet
alkotni az emberi kommunikáció és a lét összes dimenziója szintjén csakj
egyetlen személlyel lehet. Csak egyetlen ellentétes nemű személlyel vagyunk
képesek tehát minél több lét-dimenzió szintjén, kiegyenlítődve - egységbe
kerülni, egy időegységen belül (Egy bizonyos, az egymás előzetes, több
dimenziós, jó megismerését is magába fogllaló, időintervallumban)! Ezért a
fejlett öntudattal (egyetemes lét- és éntudattal) rendelkező személy számára,
már akár lelki és szellemi zavarokat is okozó bonyodalmakat hordoz magában a
bigámia, vagy a poligámia állapota. Csak és csakis két ellentétes nemű személy
képezhet egy idő-intervallumon belül, egy teljes értékű és ugyanakkor minél
nagyobb mértékben zavartalan univerzális egységet.
III. Nos, éppen itt, ebben
az ősi ellentmondásos determinációban érhetjük utol az emberi lét és a fejlett
ember szellemi érzékenysége és földi tudat-állapota nagy paradoxonát, ami a
féltékenységnek is az alapja és ősoka. Mert miközben a nő inkább az utódok
megélését akarja biztosítani és az otthon és a család (a fészek)
zavartalanságát és egységét félti a „betolakodó” harmadik személytől, aki a
férfi-élettársat (a férjet), tehát a Fény megtestesülését képviselő személyt
magához vonzva, elviheti (elcsábíthatja) azt az otthonból és a családból.
(Holott a különböződés és a sokszerűség elve érvényesülési kényszere hatására a
nő talán még jobban vágyik arra, hogy más férfi által is megtermékenyülhessen,
mint mint a férfi arra, hogy több nőt megtermékenyithessen. - Ezt komoly
biológusok bizonyították már a peteérések és a nő biológiai rendszere
működésének a megfigyelésével. Ti., hogy amikor a férj távol van a családtól, a
női tudatattalan olyan információkat kezd kibocsátani a hormonrendszer
irányában, amelynek a következtében a nő szertvezete azonnal megtermékenyíthető
állapotba hozza magát, és a szexuális fantáziálás is ebben az irányba mozdul
el. Gyakorlatilag tehát lehetőség nyílik az újszerűség létrehozására, az új
információknak: a férj génjeitől eltérő, új fajta géneknek a családba való
bejuttására.) Ezzel szemben viszont, a
férfi féltékenységének egészen más az alapja és funkciója. Ez a
szellemi-spirituális „védekező-program” az állatok hímjeinek az egyeduralomra
való törekvésében érhető tetten.
Mielőtt a
férfi-féltékenység spirituális értelmezésébe belékezdenék, szükségesnek találom
tisztázni, hogy gyakorló asztrológusként nem engedhetem meg magamnak az
önkényes elméletgyártás luxusát és két lábbal járok a világban (nem vagyok
ködevő), és jól látom tehát, hogy az az ideális párkapcsolati (élettársi -
házastársi) állapot, az az ideális családi modell, amit alapul véve, igyekszem
a féltékenység példájára alapozni spirituális fejlődés rejtett mozgató rugóit,
ok - okozati összefüggését felgöngyölíteni és leírni, ma már nagyon ritka.
Magam is, egy, az első férjétől elvált nőnek vagyok az egyke fia, akit egy
fasiszta elveket valló mostohaapa igyekezett „a maga jóhiszeműségével a
férfi-viselkedésre és a férfiasság illemtanára” megtanítani, és aminek
természetesen, ő éppen az ellentétét érte el. Én is kakukk tojás voltam tehát
egy második házasságban élő férfi számára, akinek a spirituális életprogramja,
majdhogynem teljesen eltért az én spirituális struktúrámnak a jellegétől (azért
csak majdhogynem, mert végülis, a rezonancia törvénye alapján, csak volt egy közös asztrológiai jellemzőnk: ő az
Oroszlán jegyében született, nekem meg Oroszlán az Ascendensem), olyan gyermek
tehát, akinek a furcsa természetével nem nagyon tudott mit kezdeni az engem
férfiasságra tanítani igyekvő nevelő apám. Hiszen az én „élhetetlen” szellemi –
lellki természetem teljes mértékben eltért attól a gyermek-modelltől, amit ő
megismert a korábbi házasságából született gyermekeiben. Jól tudom tehát, hogy
még azok a (magyar!) szülők nagy része sem neveli csak a sajátjuknak nevezhető
gyermekeiket, akik a családalapítás klasszikus modellje mellett döntöttek a
felnőtt koruk elején, hanem a velük második házasságukat élő, az elsőből
valamiért kivált férjük, vagy a feleségüknek - többé kevésbé a sajátjuknak
érzett - gyermekeit is. Ez a, második, vagy harmadik generációs, váltott anyás
– váltott apás helyzet és lassan - lassan a negyedik generáció szintjén is
állandósuló, új családi modell viszont (hogy az örökbefogadott árvák és/vagy a
szüleik által elhagyott, sőt: eladott, gyermekek, illetve az őket gondozó
szülők helyzetét is megemlítsük), még egyelőre nem változtatta meg az emberi
tudattalan ideavilág elvárásait, amiben a féltékenység gyökerezik.
A nővel ellentétben
tehát, a féltékeny férfi, nem a feleség-anya (nők estében tehát: a gyermekeinek
az apja) elvesztésétől fél annyira (mint a féltékeny nő!), hanem az ő egyéni
spirituális struktúrájától eltérő szellemi - spirituális és a genetikai
információnak, az általa nem ismert és ezért általa nem könnyen – nem
természetesen... - érthető és nem uralható, mivelhogy az övétől eltérő szellemi
kódrendszernek a családba való bekerülésétől szorong tudatosan, vagy
öntudatlanul. A féltékeny férfi esetében tehát részben az is történik, mint az
erősebb és intelligensebb hím állatoknál, hogy a fejlődés egyetemes törvénye
hatására arra kell hogy törekedjenek (mivelhogy ennek a törekvésnek az ösztöne
beléjük van építve genetikailag), hogy a többi hímmel megharcolva és azokat
sorra legyőzve erősödjenek és végül a „legerősebbé”, tehát a leg egészségesebbé
vállva, a többieket elűzve, az ők erős és egészséges spirituális struktúrájuknak
megfelelő géneket örökítsenek át a nőstények révén az utódokba. Más részt
viszont, éppen az előbbiek miatt, a hím öntudatlanul és önkéntelenül (tehát a
párzó férfi: tudattalanul) fél attól, hogy a családba kerül az általa kevésbé
irányítható –nevelhető utód. Hogy a nőnek az ugyancsak az önkéntelen biológiai
sokszerűség megvalósulására való törekvésében gyökerező, „nyitott” szexuális
magatartása (A férfi által „árulásnak” - csalásnak érzet és gondolt
magatartása) folytán, az általa gondozandó és nevelendő: átvilágítandó(!)
családba, esetlegesen bekerülhetnek olyan számára „idegen”, nem csak genetikai
információk, hanem olyan szellemi és lelki kódrendszerek is, amelyeket ő
esetleg nem képes felismerni (dekodifikálni, értelmezni) és emiatt nem lesz
képes az utódokat - gyermekeket szellemi-spirituális szempontból helyesen
irányítani: gondozni és nevelni. Az ember esetében ugyanis, nem annyira az
utódoknak átadott biológiai kód a fontos, mint a nevelés – irányítás,
rávezetés, tanítás - által átadott spirituális (morális!) információs-alap,
amivel a felnőtté váló gyermekeknek boldogulniuk (Meg váltódniuk) kell majd az
egyéni és az általuk aléapítandó családi életükben.
A féltékenyég révén
tehát a férfi nem is az elhagyástól fél annyira, mint amennyire fél tudattalanul
a nem általa nemzett utódban megjelenhető, és éltalan nem ismerhető – nem
irányítható, mert tőle idegen kódrendszerektől. De a féltékeny férfi mlég fél a
nőnek (a párjának) a lelki zavarától is, ami a „csalás” tudata miatt
menthetetééenül fellépik. De fél még éppenséggel a nőnek a másik férfi iránt
érzett szerelmi - szexuális vonzalmai miatt, a párjában esetlegesen megjelenő
lelki és szellemi zavartságtól is. A tudomány ugyan még a génekkel van
elfoglalva, és azokra akar kenni mindent, és olyan szamárságokon töpreng és
olyan szamárságokkal hülyíti az embereket, hogy ő a génmanipuláció segítségével
kiküszöbölhet bizonyos, az ősöktől öröklött spirituális zavaroknak megfelelő
betegségeket - és meg is teszi és ezzel még jobban tönkre teszi majd a civilizált
ember immunrendszerét! - és ugyanakkor nem beszél, mert nem is akar egyelőre
arról tudni, hogy a gyermekek fizikai és lelki egészsége is, azok 14 éves
koráig, elsősorban a gyermekeket gondozó, azokat nevelő, azoknak a személyére
teljes női - anyai érzékenységével befolyásoló édesanyjuk sértett önérzetének,
a tudattalan érzés- és képzeletvilága zavarainak, feszültségeinek, illetve, ami
ritkán fordul elő: az anya egészséges öntudatának, tudattalan világa
zavartalanságának - harmóniájának, oldottságának a függvénye. Ez alapján, tehát
a férfi is, bizonyos szempontból, jogosan fél tudattalanul a vetélytársnak a
párjára gyakorolt lelki- szellemi hatásától. A féltékeny férfi tehát nem csak a
„kakukktojástól és a kakukkfiókától” fél, aminek a spirituális gondozásához, a
„fióka” megfelelő spirituális programja szerinti irányításához, neveléséhez nem
rendelkezik az un. ösztönös-kódokkal, mivelhogy az erősen különbözik az övétől.
Mer ez még csak nem is ez lene akkora nagy baj, hiszen azért ő a Világosság
megtestesítője, hogy ezeket a kódokat megfejtse. Hanem inkább attól fél
öntudatlanul és önkéntelenül a férfi, hogy a másik férfiba szerelmes párja,
illetve a más férfival szexuális egységet létesítő felesége (Aki az ő
gyermekeinek az anyja!) összezavarodik képzeletileg (ideálisan), mentálisan és
pszichikailag egyaránt és ez már az általa (is) gondozott és nevelt gyermekeket
veszélyezteti. És mivel e gyermekek szellemi és testi állapota is inkább az
anya tudattalan lelki és képzeleti - ideatikus tevékenységétől függ, mint a
férfi tudományos ügyeskedéseitől, a férfi valahol a felettes énjén keresztül
sejti (de csak sejti, és egyáltalán nem tudja!), hogy a párja (gyermekei anyja)
lelki zavartsága következményeként, könnyen lebetegedhetnek a gyermekek, hogy
esetleg könnyebben és gyakrabban és súlyosabban megsérülhetnek, mint ahogy az,
a természetes tapasztalatszerzések közben normális lenne. Hiszen a gyermekek
individuális személyi öntudat nélküli (mentális test nélküli) személye, és
ezáltal a biológiai szervezete is, elsősorban a női - anyai tudattalan
képzelet- és érzésvilágnak van alárendelve, azt tükrözi!
Vagyis, magyarul: a
zavart képzeleti és érzésvilággal rendelkező anya, önkéntelenül és
öntudatlanul, de valósággal „meghívja” a betegség okozó szellemiséget, egészen
konkrétan: a bacilusokat és a vírusokat (sérüléseket, baleseteket) a gyermekeik
szervezetébe, testébe és beidézi azok sérüléseit, baleseteit. A zseniális a
metafizikai töltete a magyar nyelvnek újból felszínre tört: féltékenység.
Vagyis félek valamilyen homályos és veszélyes erőtől, amit (Ha férfi vagyok:) a
párom zavartsága, vagy (Ha nő vagyok) az ő személyének az elvesztése, tehát a
jövőbeni hiánya (A férfinak a családból való hiánya) fog okozni, félek a
hiánytól, az érzelmi és anyagi nélkülőzéstől amit az „én férfimnak” a más
nőhöz, más családhoz való elszegődése hozhat be az otthonunkba: a családi
fészekbe. És nem csak ebből áll a féltékenység. Mert, ha a nő, vagy a férfi, a
családanya, vagy a családapa esetleg megcsalja a férjét és ennek következtében
a lelkiismerete, és ezáltal az ő mágikus képzelet-világa nem tiszta,
kénytelennek érzi magát a csalás titkosítására, vagyis annak az újabb és újabb
hazugságok: csalások és pszichikai - mentális manőverezések általi elfödésére,
elrejtésére, elbástyázására. És végül is addig ferdíti és rejti a
valóság-információt, addig csal, amíg a saját önátvilágító képessége romlik meg
ezáltal. És ez viszont, azzal a következménnyel jár, hogy, amennyiben férfi
követte el a csalásokat, az nem lesz képes a nő átvilágítására ugyanúgy, ahogy
a saját személye átvilágítására sem képes. Amdennyiben viszont a nő követi el a
csalást és emiatt egyre terheltebb és zavarosabb lesz a lelki világa, annak már
közvetlen következménye lesz az utódok egészségére, testi épségére, sőt, esetleg
az életére (halálára) is
A más férfit, vagy
férfiakat megkívánó és azokkal un. flörtölő viszonyba kerülő nő, a mágikus
teremtői képzeletét a család egységétől elfordító (A csaló, vagy a csalódott)
nő viszont, egyre irritáltabban reagál a férfinak miden nemű helyzettisztázási,
illetve átvilágítási törekvésére, egyre inkább szembe fordul és ellenáll az
átvilágításnak. Ilyenkor keres és talál elképesztően irracionális ürügyeket a
veszekedésre, a férfi leszerelésére, annak ébersége gyengítésére, ha lehet a
férfi megszégyenítésére, elbutítására. Ilyenkor reagálja le hisztériásan,
beteges irritációval a nő a férfinek az olyan mondatait, hogy gyere, beszéljük
meg ezt az egészet őszintén egymással. A családi szellemiség egysége
fenntartása fontosságának az ős-eszméjéről, de még a család és a családanya
átvilágításának a szükségszerűségéről mit sem tudó, illetve az arról lemondó
(csaló) férfi viszont ilyenkor látszólag zavartalanul, de végül is, épp oly
romboló-irritáltan kitér, elutasítja az egységbe való visszakapcsolódási –
visszakapcsolási törekvést, egy másik, (egy újabb hamis) egység létrehozási
lehetőség reményében! – Ezek alapján viszont, egyértelműen kimomndhatjuk, hogy
ahol a családi egység, illetve a család szellemének a zavartalansága forog kockán,
a féltékenység - amennyiben tehát nem primitív önzésből és önféltésből ered -,
nagyon is ősi és jogos lelki funkciónk és tulajdonságunk, ami éppen, hogy a
megváltást hivatott szolgálni, és egyáltalán nem egy olyan „pszichés betegség”,
amit „kezelni és gyógyítani” kell!
III.
És ha mindezt
megértettük, rátérhetünk az örökletes programok és a spirituális memória
ismeretében felvetődő karma-örökösödési problémákra is. Egészen pontosan,
illetve a férfiaknak - mint apáknak - nevelőknek a szerepére, nem csak úgy mint
az utódokat az élet nehézségének a leküzdéséhez szoktató „beavató mesteri”
szerpére, hanem mint a nők által az utódokra átörökített karmának a nevelés
által történő feloldásához és meghaládásához vezető, abba az irányba irányító
(Persze, a nyugati civilizációban rég kiveszett!) spirituális tanítói
funkciójára is. Vagyis, a férfi – apáknak, az utódoknak az öröklött negatív
spirituális determinációik (karmájuk) feloldásában és a karma feloldásnak
megfelelő pozitív képességek és tulajdonságok kialakításában betöltendő
szerepére is. Annak a ténynek a bizonyítása ugyanis, hogy az utódokban 90 - 95
százalékban inkább az anyai ági spirituális családi örökségek érvényesülnek egy
igen részletes - biológiai és spirituális-kauzális érvek tömkelegének a felhasználásával
történő - bizonyításokat tartalmazó korábbi tanulmánynak a tárgyát képezi, amit
mind az Utódok, szülők és szeretők, az asztrológia tükrében c. könyvemben, mind
a www.kozmaszilard.hu c. honlapomon közöltem. A jelen tanulmányt olvasó személyek
számára a Spirituális Memória és az anyai ági örökletes programok c. tanulmány
elolvasását vélem célszerűnek. Mert éppen ebben különbözik az maszkulin
princípiumnak az emberi megtestesítője - képviselője, az állati
megtestesítőtől: miközben az állat csak a géneket örökíti tovább és egyedüli
gondja, hogy a saját, harcok útján „felerősített” génjei által is leképezett
szellemiség érvényesüljön a családban (fészekben, alomban, csapatban,
barlangban, stb.), addig a férfi a közös, majd a kimondottan csak a nő által
hordozott és az utódoknak tovább adott negatív anyagi ági örökletes programokat
kell megismerjie (elsősorban saját magában persze) és azokat szellemileg
megértve, az utódokban pozitív képességekké és tulajdonságokká átalakítania a
következetes és éber nevelése által. És épp ennek érdekében: a felnőtt korukban
majd a spirituálisan ténylegesen fejlődni képes utódoknak az időben történő
megfelelő nevelése - alakítása érdekében, első sorban az utódok egészsége
érdekében tehát, az apának ismernie kell a családban - az ő és a felesége
családjában - érvényesülő negatív örökletes szellemi programokat, és azok
meghaladására törekedvén, ennek a meghaladásában segítenie az élettársát
(gyermekei édesanyját) és a gyermekeiben a neveléssel kiérlelni a megfelelő - a
negatív családi programokat ellensúlyozni képes - és figyelem: nem azokat
megerősítő! - tulajdonságokat és képességeket.
Ez, a család egészsége
és folyamatos fejlődése fenntartásának és biztosításának ez egyetlen útja. Ez a
családapa igazi szerepe és felelőssége. Ennek a spirituális apai „munkának”,
szerepnek és felelősségnek az elvetésétől, elhanyagolásától, eldobásától fél a
még egyelőre az egészséges ösztönökkel, illetve a helyes erkölcsi alapállással
rendelkező családanya önkéntelenül. Illetve emiatt, a férfi által fel nem
vállalt felelősség és éberség hiánya miatt, gyötri a férjet – gyermekei apát
mindenféle oda nem illő szamársággal az anya - feleség, hiszen maga sem tudja,
hogy a férjének valójában mit kellene tennie, ahhoz, hogy beteljesítse a családapai
funkcióját és rendeltetését betöltse, azon kivül, hogy őt „boldoggá tegye”,
illetve, hogy vele együtt szenvedjen ha a rosszúl nevelt gyermekei
elszomorítják, bosszantják. Mert arról ma már szó sem lehet ugy-e, hogy az anya
megengedje az apának, hogy az a maga férfias
- szigorúbb és elváróbb-következetesebb - elképzelései szerint nevelje,
és isten őrízz, hogy irányítsa a gyermekeket!
Ma ugyanis az eredeti
apai funkció nem csak, hogy elgyengült, és jelentőségét veszítette, az által,
hogy átadódott az anyának, a dadának, a tanítónőknek, a pedagógusoknak, a
pszichológusoknak és az internetnek, hanem teljességgel fel is borult. Sőt: a
nemek közti szerepek is felborultak és a femminista eszméknek köszönhetően, ma
már sok esetben a nő szeretné megtermékenyíteni és irányítani szellemileg és
spirituálisan is, az ettől elzárkózó, reggeltől estig a pénze után futkározó
robot-férfit, és csodálkozik, hogy a férfi-szellemiségtől általa teljesen
leszerelt és ügyes női elvárás-taktikával elnyomott férje, miért nem képes őt
biológiailag megtermékenyíteni? Sőt: mivel a civilizált tudattal, tehát hamis
öntudattal rendelkező nő (aki ma már koránt sem az odaadás, az áldozatkészség,
az egységbe foglalás - az egységbe kötés ős princípiumának, a Szeretetnek a
megtestesítője, sem a családban sem a közösségben) eleve fél és szorong, sőt:
egyenesen irritálttá válik az igazi át- és bevilágítástól. Irritálttá válik
első sorban attól az igazságtól, hogy nem neki kell átvilágítani és
megtermékenyíteni a férfit, hanem éppen fordítva. Hogy nem a férfi dolga az,
hogy a szeretet erejével őt az egységbe vigye és boldoggá tegye, hanem éppen
fordítva.
És a nő ma irritált
általában minden fajta keményebb igazságtól, mert amennyiben tényleg igzaság
az, ami őt megérinti, akkor az igazság tőle olyan, többek között
áldozat-kézséggel is járó, belső, személyi mentalitás-változást igényel, amire
ő, a civilizáció által belé nevelt elemi és mindenünnen vissza igazolt
önzésével, már nem érzi magát képesnek, és még akkor sem, ha a forma és az anyai-élmények
kedvéért, egy-két gyermeket csak szült még a világra.
A teremtés törvényével és
a spirituális evolúció törvényével való
– tudományos! - szembeszegülés káros hatásaival és az egész földi
létezésre vissza ható tragikus következményeivel tehát, épp ott találkozhatunk
a leginkább, ahol a vele való pozitív együttműködési képesség kialakítása az
ember jövője és az egész bolygó jövője szempontjából a legfontosabb és a
legjelentősebb lenne: az utódnemzés (a gyermekáldás), a magzat kihordás és
gyermekszülés, illetve a szerelem és a szexualitás szellemi és biológiai
életkörében. Nem véletlenül jutott odáig, rengeteg természetinek látszó, de
valójában kauzális alapú és spirituális hátterű Isteni kísérlet és próbálkozás
után az emberi faj, hogy az un. nyugati eszmekör szerint civilizálódót része,
amely a tudományos-technikai és gazdasági fejlődés nagyobb részének a
birtokosa, képtelen az önreprodukcióra. Gondoljunk csak bele: az állati fajból
a belső, spirituális fejlődés útján kiválasztódott emberi faj (amely magában
hordja az állatöv tizenkét szimbólumában megjelenő és az azokkal analogikus
kapcsolatban álló összes természeti és allegorikus lényének a szellemi
képességét és tulajdonságát - pl. kígyó - skorpió, oroszlán-tigris, kos-farkas,
gyík - lepke, sólyom - sas, bika - disznó, stb.), amely a legerősebb és egyben
a legkreatívabb alkotói erőket és képességeket képes megmozgatni a szerelmi
vágyai hatására (Ami a legmagasabb rendű spirituális kiegyenlítődési vágynak és
lehetőségnek is a kifejeződése – az embernek a szexuális gyönyör érzete is
sokkal intenzívebb, bármely állati faj tagjainak a gyönyörérzeténél.),
egyszerűen képtelenné válik az individuális szintű önreprodukcióra!
Mert ennek, a magát
civilizáltnak – vagyis védekezőnek: a sorselemekkel és erőkkel szemben, az
élvezeti lehetőségeit és kényelmét védelmezőnek! - nevező embernek a számára
épp ez jelenti a legnagyobb gondot: a végül is, a legnagyobb élvezetet nyújtó
„normális” szexuális aktusok következtében megfoganó magzatok és gyermek
nevelése (pontosabban: a gondozással neveléssel járó gondok miatti
lemaradás-tudat a civilizáció által nyújtott öncélú élvezetekről), amelynek az
elhanyagolása, elhárítása esetén, az egyéneket kellemetlen lelkiismeret
furdalások érhetik. Hiszen a gyermekgondozás és nevelés magas fokú szellemi –
spirituális felelősségérzettel is jár. Ennek az embernek máig nincs megfelelően
mély és komoly információja ahhoz, hogy rájöjjön: az egészséges spermiumnak az
egészséges női petesejtbe való bejutása, nem csak egy egyszerű és mechanikus
biológiai aktus és ezért nem is véletlenszerű, (nem csak mechanikusan –
természetesen - érvényesülő biológiai törvényeknek a következménye), a
bűnbeesés (kauzális és spirituális szintű boldogság-vadászat) logikája szerint,
vagyis a klasszikus mechanika logikája szerint – Figyelem: nem a mezőelmélet,
vagy a szemantikus fizika logikája szerint! - gondolkozó ember, inkább a
könnyítések kieszelésére, a sorsprogramok és életfeladatok kikerülésére,
kicselezésére használja egyelőre az intellektuális képességeit (az eszét),
illetve a tudományát.
Így kitalálta azt a
fogamzásgátlási (újabb sors-könnyítési) lehetőséget is, amivel úgy képzeli,
hogy véglegesen a kezébe vehette a sorsát. Kieszelte tehát azt a
sors-könnyítési, a természettel és Istennel való kibabrálási trükköt és
tudományt, ami által úgy képzeli, hogy véglegesen becsaphatja a természetet és
az Istent is egyszerre. A fogamzásgátlás ugyanis, amiről úgy képzeli, hogy
határtalan öncélú szexuális élvezetet biztosít számára kevesebb, és ha kell:
nulla felelősséget kívánó, nulla következménnyel (gyermek nélkül) jár. És a
nagyokosunk, mint mindig a tudomány történetében, úgy képzelte, hogy ezzel a
trükkel valami nagyszerű lehetőséget (boldogságot!) nyert. Pedig igazából
veszített, csak még nem vette észre, hogy milyen (egyénileg tragikus és
csoportosan - tömegesen katasztrofális!) következményekkel jár az, ha huzamosan
átveri a teremtés és a mágia egyetemes törvényét mechanikus (technikai), vagy
(tudományos) genetikai „védekezési” módszerei és ovulációs időszak-számításokon
alapuló trükkjei segítségével. (Pl. a virágpor- és a fűpor-allergia is, ennek a
hibás, teremtés-ellenes mentalitásnak a következménye, a rengeteg női
nemzőszerv kioperálását szükségessé tevő rákosodás egyre növekvő számáról nem
is beszélve.).
Az, hogy e civilizált (a
szó etimológiai jelentése egyébként: védekező) trükköket huzamosan használó
egyének és tömegek utódai nem csak a nemzési és a foganási képességüket és nők
esetében a szülői képességüket veszítik el, csak az egyik következménye az
öncélú boldogságszerzési hajszának (Nem véletlen, hogy még a nagy szerelmekre
alapozott, de a magzat foganást, gyermeknemzést évekig e tudományos trükkök és
technikák segítségével akadályozó házastársak is elválnak, és mindössze
kiábrándultságot és keserű érzéseket éreznek azután, az átélt „egeket rázó”
szexuális élmények - orgazmusok ellenére is.), mert nem csak a nemzési és
foganási képességüket veszítik el egyre nagyobb számban a civilizáltan a
teremtés és lét, vagyis az élet és a természet első tőrvénye ellen védekező
nagyszülőknek az egyke - „kétke” utódai, hanem az immunrendszerük erejét és
egyensúlyát is. Nem véletlenül Kínából, a tömeges fogamzásgátlás kontinensnyi
hazájából indult el hódító útjára az immunrendszer legkisebb gyengeségét is
kihasználni képes A - típusú tüdőgyulladást okozó fertőzések hulláma. Ha az
újkori kínai fogamzásgátlási kultúrának nem demográfiai szükségesség, hanem
olyan öncélú szexuális élvezetkeresési mentalitás állt volna az alapjánál mint nyugaton,
biztos, hogy ott az AIDS is a tüdőgyulladást idéző mutáns gén-vírushoz
hasonlóan: robbanás szerűen terjedt volna. De amúgy is a rendkívüli élvezetek
kínai fellegvárából és a határtalan kábítószer-üzletkötési lehetőségek
világ-fővárosából: Honkongból indult el a termelő-fogyasztó világot fenyegető
fertőzéses-veszély.
A több mint egy
évszázados gyermekáldással szembeni tudományos védekezés (a „tudományos
családszabályozás”) és a rengeteg abortusz, mára a nyugati civilizáció női
egyedeinek a tudattalanjában, generációról - generációra oly mélyen bevésett
általános gyermek- és életellenes agresszivitássá fejlődött, hogy a civilizált
körülmények között élő húszon-valahány éves nők körében egyre magasabb
százalékban növekszik a magzatfoganási és ráadásként a magzatkihordási
képtelenség. A volt-feleségem pl., még azután sem volt képes legyőzni és
feloldani a tudattalanja legmélyebb rétegeibe vésett gyermekellenes
agresszivitását, hogy minden orvosi segítség nélkül hozott a világra három
egészséges gyermeket. Igaz, ezek közül a középső, egy, az A-típusos
tüdőgyulladás szimptómáival megegyező ismeretlen vírusfertőzés következtében
meghalt, miután a volt-feleségem kezdte azt gondolatban támadni amiatt, hogy
úgy érezte, ennyi anyai teherrel a vállán semmi örömet és boldogságot nem fog
hozni számára az élete.
Amikor végre észrevette,
hogy annak ellenére, hogy ezt a félelmét gyakorlatilag és racionálisan immár
semmi nem indokolja és mégis támadja gondolatban a méhében esetlegesen
megfoganó magzat képzetét a havi menstruációk érkezése előtt, rá jött arra is,
hogy ez az önkéntelen magzat- és gyermekellenes irritáció abból is adódhat,
hogy az ő édesanyja teljes veszteségélményként, legyőzöttségi élményként élte
meg az ő huszonöt évvel korábbi megfoganását. Ezért ő - mármint a
volt-feleségem – rá jött, hogy személy szerint ennek, az ő édesanyja által, az
ő foganása idején, intenzíven átélt isteni rendeltetés elleni dacnak és
lázadásnak is a spirituális, lelki és biológiai megtestesülése. De sajnos,
ezzel a felismeréssel sokat nem értünk, mert addig álmodozott a gyermek-nélküli
potenciális szerelmi boldogságairól, amíg csakugyan szerelmes lett és elhagyta
a családját.
Amikor megértette, hogy
elsősorban az ő spirituális fejlődése érdekében, de a természet rendje szerint
is, még föltétlenül szükségünk van egy harmadik gyermekre, annyira jutott az
önmegfigyelésben, hogy rajta is az irracionális veszteség-érzéssel szembeni düh
és menekülési késztetés vesz erőt, valahányszor azt képzeli, hogy egyszer csak
megint nagy hasú nőként kell találkozzon az édesanyjával, a nagyanyjával, a
rokonokkal és a családi ismerősökkel. Azt ajánlottam neki, hogy pockolja fel a
hasát egy tömött kispárnával és a várandós ruhái közül valamelyiket felöltve,
menjen ki a főtérre sétálni, majd a gyermek-játszótérre a nagyobbik lányunkkal.
Már amikor a tudattalan ellenállás miatti lelki görcseit feloldani hivatott
játékot tervezgettük, arról számolt be, hogy rettenetesen kezdtek fájni a
térdei (az isteni törvények elfogadásának a belső elutasítására utaló jel),
majd a méhe és az egész medencéje. Miután mindezek ellenére, felvette a
szekrényben őrzött kismama ruháját, és egy kispárnával a hasán kisétált a
városba és kimúlatta magát „nagy hassal” a nagyobbik, majd a kisebbik lánnyal
is, több ismerőst is átverve a hirtelen előállt állapotával, azon kívül, hogy
az így szerzett pszichés élményei hatásaképpen, esetére úgy nézett ki mint egy
részeg ember, majd valami sötét vörös váladék jött ki a méhéből, nagyon jól
múlatott és igen fontos megfigyeléseket tett.
Ezek közül a legfontosabb
az, hogy a vele egyidős és a nála tíz - tizenöt évvel idősebb hölgyek is enyhén
elsápadnak, vagy más, olyan belső kellemetlenségi érzésről tanúskodó,
önkéntelen gesztusokat tesznek az általa nyújtott „terhes” látvány hatására (a
harminc éven felüli nők finoman
megrezzenve és enyhén elpirulva, a fiatalok nyíltan utálkozva
elfordítják a fejüket, a „büszke-terhes” látványtól), amilyeneket ő - túlzottan
is implikált lévén - nem észlelt akkoriban, amikor még valódi nagy hassal
közlekedett. (Mivelhogy az akkori természetes nagy hassal végzett sétáinak nem
volt egy olyan célja, hogy másokkal büszkén és bátran - sőt: kihívóan -
szembenézve, szemlélődjön és ilyen büszke kismamaként haladjon „a világ szeme
láttára” előre.)
A levont
következtetéseinkből csak annyit írok le ide, hogy eldöntöttük: mindent meg
kell tennünk annak érdekében, hogy az ilyen jellegű tapasztalatainkat és
élményeinket átadjuk másoknak, természetesen a megfelelő értelmezések
kíséretében.
IV.
A Jézus előtti spirituális tudattal rendelkező
ember szellemi – spirituális világképe és egyéni életképzelete, önmagában
visszatérő jellegű, kör-körös, tehát geometrikus és végső soron mechanikus
volt. Az ókori ember még nem ismerte sem a biológiai, sem a spirituális
evolúció lehetőségét, bár, a beavatási hagyományok tanulsága szerint, tudott az
újjászületés és a feltámadás lehetőségéről, illetve a lelki – szellemi
megújhodás fontosságáról, a lelki-szellemi magatartás - változtatás
szűkségéről. Tudott tehát a gyökeres személyi (belső mentalitás) átalakulásának
a szűkségéről, vagyis a Karma- feloldás szükségéről. (Lásd a hermetikusok
tanait, valamint az Echnaton fáraó vallási reform-kísérletét.) De ennek
ellenére, és ezzel együtt is, még az egész létezést – Így az életen és az
emberi tudaton keresztül a természethez kötődő szellemi létet is. - egy
önmagába visszaforduló, kör-körös folyamatnak látta (lásd: a reinkarnáció
mitikus – vallásos képzeteit) és nem mint az emberrel veleszületett, negatív
lelki és szellemi - spirituális tulajdonságoknak a meghaladását és az egyre
összetettebb strukturálódási formák és szintek elérését célzó szükséget. A
keleti egyistenhit embere a reinkarnációknak, mint lépcső-fokozatok szerinti
sorozatos változásokon végig haladó tudatfejlődésnek a misztikus metaforájával
együtt is, mindössze csak „vissza-érkezett” a Nirvánába, a Sinto-ba vagy a
Taoba. A zsidók „objektív” istene is majdhogynem szigorú és fenyegető
önkényúrként követelte kiválasztott népétől, illetve annak a tagjaitól az
erkölcsöt és a törvények betartását, anélkül, hogy azoknak a spirituális
értelme: megváltói funkciója és célja felől valakit felvilágosított volna.
Az Evangéliumnak az
Atyához vissza térő tékozló fiúja viszont, úgy látszik, hogy már valami
értékeset kell hozzon magával (tudatában) a földi útjáról, mivel az Atya nem
elégszik meg a vissza érkezése miatti egyszerű öröm-kifejezéssel, hanem
áldozati ünnepet rendel el a családban. De mindez, ha nem is bizonytalan, de
kissé vékony metafora még a Jézus részéről is, aki viszont folytonosan valami
újjá születésnek a szükségéről beszél az értetlenkedő tanítványoknak.
Először János
evangéliumában jelenik meg konkrétan a megváltódott lelkekből épülő új
létállapotnak: az égi városnak, az új Jeruzsálemnek a misztikus víziója.
(Amelynek az evangélium leírása szerinti geometriája egyébként, az asztrológiai
sorsképleteknek az akkori geometrikus rajzára utal. - Az Új Jeruzsálem
„helyszínrajza” ugyanis úgy van leírva, mint két négyzet alakú külső és belső
falból álló vár, tehát aminek négy egyforma, külső és négy egyforma belső
oldala van és ezeken belül tizenkét, egymás mellett álló, három oldalú tornya.
Ez az „alaprajz” viszont nem más, mint az ókorban és még a Kepler idejében is
használt asztrogrammok ábrázolásának a módja, amely nem egy nagyobb és egy
kisebb kör által alkotott mezőbe, hanem egy nagyobb és egy kisebb négyzet által
alkotott mezőbe és azon belül is, tizenkét egyenlő oldalú háromszögbe osztotta
be tizenkét csillagképet.) És a mennyek országa, vagyis a mennyei királyság is,
ami Jánosnál szintén megjelenik (Ami nem kívül van, hanem „bennetek van” Jézus
szerint, és ahová nem visszatér az ember, hanem ahová, az újjá születése után
előre – tehát tovább haladva, érkezik meg!), már egy teljesen új és „más-állapot”
elérési lehetőségét és szükségét jelzi, aminek a tudatos sors-vállaláson és a
tettekért, szavakért és gondolatokért való személyes felelősség-vállalásokon
keresztül történő elérése, sokkal személyesebb és dinamikusabb, mint a keleti
Taoba, a Brahmába, a Sinto-ba, vagy a Nirvánaba való „vissza”-jutás.
A Lilith gyűjtőnévvel
jelölt őssóvárgás által önmagából kilépő abszolút lét tehát nem a kezdeti
önmagába tér vissza - ahogy Ádám és Éva sem térhet vissza a paradicsomba, és
mi, spirituális öntudattal rendelkező személyek és a vallásos dogma-körök
butító szellemnyomorából a szabadgondolkozás friss levegőjére kijutott
keresztények sem fejlődünk vissza lelkileg, amiként ez biológiailag sem
lehetséges, hogy vissza juthassunk az anyaméhbe – hanem, a Lilith által
létrehívott abszolút káosz által okozott zavart és kábulatot igyekszik
eloszlatni és meghaladni, és az anyagban való tükröződés segítségével
helyreállítja az egyetemes éberséget és újból é újból kiegyenlíti és egységbe
vonja, tehát abszolút létállapottá teszi az Őslilith által felrobbantott és
szétszórt abszolút szellemi erőket.
Úgy oldja fel és úgy
haladja meg tehát a Lilth által okozott őskáoszt, vagyis a lét-zavar által
létrehozott kábult örvénylést az abszolút lét(lény), és az így keletkezett
abszolút ellentéteket és a megfelelő feszültségeket úgy egyenlíti ki az
abszolútum, hogy folyamatosan egy új és új és ez által tovább és tovább fejlődő
abszolút állapot létrehozását teszi lehetővé az anyagi létben való tükröződés,
vagyis a Lilith-képzelettől, tehát a karmától való folyamatos megtisztulás
segítségével. És éppen a teremtésben (a teremtés határállapotában: az anyagi
világban és az anyagi szerveződés által létrehozott biológiai – pszichológiai
létformában) lehetővé váló egyéni karma-tudatosítást követő karma-oldást és a
karma-meghaladást követő spirituális fejlődés által lehetővé váló egyéni
kiegyenlítődések által, és ezeknek az összessége: az egyetemes kiegyenlítődés
által.
A rombolódást okozó ősi
Karma-erőt, a Lilithnek nevezett, tökéletes boldogság-állapotra való
vágyakozást, vagyis az abszolút sóvárgást, valami jobb és boldogabb állapotra,
mint ami adott, valami újra, (Pl. az abszolút állapottól merőben eltérő, az
abszolút állapoton kívüli, attól gyökeresen különböző „más állapotra” való
sóvárgást) a spirituális káoszban nem szüntetheti meg az Abszolútum. Hiszen ez,
az ősi káosz-keltő, mindig jobb, boldogabb, de legalább más élményre, más
tapasztalásra való sóvárgás is egy abszolút tulajdonság. A Lilith zavarkeltő
hatásait - a kábult és céltalan örvénylést és a romboló feszültségeket –az
anyagban való tükröződés által lehetővé tett spirituális reflexió segítségével
az Abszolútum fel képes oldani és meg tudja haladni. Az anyag tükröző és
raktározó tulajdonságai segítségével létrehozható egy egyértelmű szellemi
meghatározás és pontosítás után a Lilith - kiszűrése, valamint a Lilithtől
megszabadult szellemi részegységeknek a kiegyenlítődése és egységesülése.
Azáltal történik az
abszolútum önmegmentése, az egyetemes megváltás tehát úgy megy végbe, hogy ezek
az abszolútumban keletkező, ősi - kauzális Lilith-sérülések, zavarok,
örvénylések: kábulatok és feszültségek, a teremtés határállapotában (az
anyagban, majd az anyag felsőbbrendű struktúráiban: természetben és ezen belül
az emberi intelligenciában és annak a szellemi harmónia-törekvéseiben)
egymással egyértelműen és határozottan konfrontálódva, megszabadulhatnak a
kábulattól és a zavartól és így újból kiegyenlítődhetnek és egységesülhetnek
egymással.
De pontosan azért, mert
a Lilith hatása soha nem szűnhet meg, az ellensúlyozás érdekében a teremtésnek
is folytonosan történnie kell, és ahogy a Lilith hatása által folytonosan új és
új zavarkeltő, kábulat és feszültség-okozó állapotok jönnek létre, ugyanúgy a
teremtődő – anyagi létben is, új és új kiegyenlítődési lehetőségek: új és új
ideák, új képzetek és azoknak megfelelő új létformák és létállapotok (és
azoknak megfelelő élőlények), és a lényekben új és új fejlődési és
kiegyenlítődési lehetőségek és képességek (az élőlények új, magasabb rendűen
strukturálódott formái és állapotai, és az ember új értelmi és szubtilis
spirituális képességei) jönnek létre.
Ezeknek az új és új kiegyenlítődésen keresztüli egységesülési
(Megváltódási) képességeknek a létrejövése és az így kialakuló újabb és egyre
összetettebb és felsőbb szinteken rendeződő spirituális struktúráknak
(megváltódási ideáknak) a kialakulása, jelenti az evolúció fő folyamatait és
feltételeit, mind az anyagi (természeti), mind az érzéki és érzelmi
(asztrális), mind a mentális, képzeleti - ideális és kauzális dimenziókban!
Logikus tehát, hogy ettől a fejlődéstől – Tehát mind a természeti és mind a
spirituális evolúciótól, és így az individuális, személyi evolúcióktól is! -
függ az, hogy folyamatosan megvalósuljon, mind a teremtés, mind a fejlődés,
mind a megváltás egyetemes aktusa, vagyis az egyetemes kiegyenlítődés
folyamata. És ettől, a karma-feloldást követő fejlődéstől függ az is, hogy
folyamatosan keletkezzen az egyetemes lét, illetve (és főként!) az, hogy örökké
fennmaradjon az állandóan megújuló, folyamatosan táguló - fejlődő és az egész
létet - teremtést állandóan újjá szülő, és a létező idea-formákat, gondolat- és
érzelmi formákat, valamint anyagi formákat egyaránt fejlesztő - tágító
Abszolútum!
A kiegyenlítődés és a
kiegyenlítődött állapot: egyben az igazságos és az egészséges állapot is,
vagyis a boldog - megváltott állapot elérése, nem választható el tehát a
karma-oldást követő fejlődéstől, ahogy a fejlődés sem választható el az
egyetemes kiegyenlítődés szükségeitől. A fejlődést viszont, a legtöbb esetben
megelőzi a karmikus, tehát zavaros létállapotok és élethelyzetek átvilágítása,
azok kauzális okainak az átvilágítása, megértése. A fejlődés nevű pozitív
változások és új kiegyenlítődési képességek összességét jelentő új erkölcsi
(szellemi) öntudat, éppen ezeknek a karmikus meghatározódásoknak a leküzdése -
meghaladása érdekében fenntartott és kitartott figyelem és fegyelem, és más
lelki-szellemi erőfeszítéseknek az árán (nem egyszer kemény harcok árán) jön
létre, valamint a meghozott áldozatok és a tudatosan megtett fizikai
erőfeszítések (saját gyengeségeink leküzdése, figyelem összpontosítás) árán is.
Emiatt, az egyetemes megváltási szükségből eredő, személyes karma-leküzdési
evolúciós feltétel miatt, a spirituális fejlődés egy olyan, eleve létező
„objektív” (ontológiai!) követelmény – tovább lépési, tovább haladási, sőt:
tovább élési feltétel - az emberi individuumokkal szemben (Ez maga a teremtés,
a fejlődés és a kiegyenlítődés törvénye), amit ha nem teljesít (teljesítenek) -
vagy legalábbis nem igyekszik azt teljesíteni valaki (vagy valami), akkor
figyelmeztető jellegű, majd egyre erősebb hatású, megszorító - rávezető negatív
események, konfliktusok, un. balesetek és betegségek keletkeznek az életében.
És azok figyelmen kívül
hagyása esetén viszont: egészen súlyos betegségek keletkeznek a szervezetében
és különböző, a személy spirituális fejlődési sorsprogramja színezetének
megfelelő, azzal kapcsolatos sérülések, és durvább – végzetes, vagy anyagi
csődbe juttatóan káros - balesetek, értelmetlennek látszó konfliktusok
jelentkeznek a sorsában. És, amennyiben a többi törvénnyel sem képes, vagy nem
akar legalább minimálisan harmóniába kerülni, a megfelelő „végzetes” tragédiák
is bekövetkeznek az illető személy életében. A fentebb említett megváltási –
egyetemes kiegyenlítődési és egységesülési – logika miatt, az embernél is,
spirituális fejlődési szempontból ugyanaz a követelmény jelenik meg, ugyanaz az
elv érvényesül, mint az állatoknál az újabb és újabb fizikai képességek
kialakítása érdekében. És ezt az elvet úgy hívják, hogy „Teher alatt nő (vagy
erősödik?) a pálma”. - Itt, ennél a lét-aspektusnál bizonyul a vallás és minden
nemű isteni protekciót és kiválasztottságot hirdető egyistenhit-teológia
félrevezetőnek, mivel azt állítja, hogy az emberen kívüli és az ember felett
álló, úgymond tökéletes objektív Isten, akitől – akinek az elképzeléseitől és
kedélyállapotától... az ember sorsa függ, un. jó Isten, és az embernek csupa
jót akar, és vele szemben az ördög az, aki a nehézségeket és a tragédiákat
okozza. Tudomásul kell vennünk, hogy a tragédiákat és a betegségeinket a mi
feloldatlan és meg nem haladott karmikus (negatív, romboló) spirituális
tulajdonságaink idézik be az életünkben, ha nem is okozzák közvetlenül, illetve
a spirituális evolúció igényével szembeni közömbösségünk, nemtörődömségünk,
önámításunk. Vagyis az, hogy nem vagyunk hajlandók az asztrológiai
sorsképletünkből kiolvasható karmánkat és más, kiegyenlítődési-képesség akasztó
– blokkoló negatív és diszharmonikus maghatározódásainkat (erős agresszió,
gyűlölködés, kábulási vágyak, rögeszme, öncélú ambíciók, irigység, bosszú-vágy,
önámítás, kéjsóvárgás, perverzió, stb.) tudatos törekvések útján feloldani és
meghaladni és ez által a szellemi sorserőkkel való együttműködési és
kiegyenlítődési képességeinket növelni.
Ezért, emiatt, az emberi
(és az állati!) egyénnel szembeni, elháríthatatlan univerzális (Isteni!)
„elvárásért”, szükséges a folyamatos egyéni fejlődés tehát erősítése. És hiába
védekezünk ellene és hiába szándékozunk ezt az egyéni (saját) megváltódási
szükségletünket kikerülni (kicselezni), mikor a racionális logikánk által
kiötölt trükkök segítségével, mikor a civilizációs eszközeinkkel (pl.
gyógyszeres kezelésekkel, a külvilág negatív elemeinek a behatolásával szembeni
védőberendezésekkel), és hiába próbáljuk a vallás segítségével a „Jó Istennek”
hízelegve, vagy éppenséggel arra haragudva, a sorsunk elemeit jelentő egyetemes
léterőket megszelídíteni (korrumpálni), mert minden ilyen, végső soron naiv
törekvés és fáradozás hiába való. Hiszen nem létezik egy legyőzendő,
kikerülendő külső szellemi ellenség (ördög, haza járó szellemek, más
sorselemek.), aki nekünk ártani lenne képes, amennyiben mi magunk nem vagyunk a
hangoltság törvénye alapján, valamiféle közvetlen, de szubtilis szellemi
kapcsolatban egy bizonyos negatív sorseseménnyel, betegséggel, vagy természeti
jelenséggel. Sőt: megfigyeléseim szerint, a fejlődés törvénye annyira erős, és
oly nagyok és úgymond kérlelhetetlenek a velünk szemben objektív égi
programként támasztott követelmény, hogy annak ellenére is fennállhatnak és
vissza térhetnek bizonyos sors-nehézségek és pl. anyagi hátráltatások, hogy
hiába még az is, hogy az illető személy látszólag maradéktalanul felvállalta a
gyakorlati életfeladatait és az ezekkel járó, ezek beteljesítéséhez szükséges
képességeit is törekszik megszerezni (Pl. ha egy tipikusan Rák karmával
rendelkező nő három, vagy akár négy gyermeket is hoz a világra és azokat
igyekszik a legjobb képességei maximális áldozathozatallal gondozni -
nevelni.), hogyha egy másik vonatkozású, vele született karmikus (negatív!)
meghatározódása még mindig feloldatlan. – Ilyenkor szoktuk mondani, hogy ver a
sors, de nem tudjuk, hogy miért! És erre a legjobb egyetemes példa a Bibliai
Job esete.
Látható tehát, hogy
sajnos, az égi kegyelmek osztogatásról (protekcióról) és a külső ördögtől való
szabadulási lehetőségtől prédikáló vallásoknak egyáltalán nincs igaza. Az, amit
mi kegyelemnek és csodának vélünk ugyanis, nem más mint mindössze egy olyan
általunk tudatosan, vagy tudattalanul (a mágikus erejű képzeletünkkel)
előidézett sorskörülmény, amit a spirituális fejlődésre való új lehetőségként –
fejlődési lehetőségre való esélyként - ajánlatos értelmezni és nem
potya-ajándékként. Ezeknek, az általunk Isteni kegyelmemnek és csodának vélt
események és „szerencsés” életkörülmények megjelenésének a feltétele az, hogy
valami oknál fogva (Megvilágosodás, a sok átélt szenvedés eredménye
következtében létrejövő, ambíció-feladási, a harag, a bosszú-vágy, vagy a
gyűlölet-elengedési szükség beismerése, vagy teljes lelki megbocsátási képesség
létrejötte, vagy egy más jellegű pozitív elhatározás.), akár tudatosan, akár
tudatlanul, egy olyan finom, belső mentalitás-változtatásra lettünk képesek,
amely, mint igény korábban már a lelkünkben - ha nem is tudatosan, de legalább
sejtéseink, vagy a vágyaink szintjén – jelen volt, és ezúttal valami oknál
fogva határozottabban rá szánjuk magunkat. (Vagy, a kiskorú gyermekek esetében:
az édesanya elszánja magát a spirituális fejlődéséhez vezető belső és külső
lépésekre, a mentalitás-változtatásra.)
Az egyetemes megváltás
szükség-logikájából tehát, igenis értelmezettek a személyi – és ezen keresztül
néha a családi - sors-megszorítások, a szükségek és nehézségek, az életünkben
hirtelen fellépő, vagy csökönyösen visszatérő személyi és családi, esetleg
egész társadalmi - közösségi szükségek, nehézségek. Vagyis így jobban érthető a
személyi, vagy családi - csoportos anyagi nehézségek megjelenése. A betegségek
és a balesetek szaporodása és súlyosbodása. Mindez, amikor az egyénben, vagy
egy egész társadalmi csoportban, egy közösségben, nemzeti - nemzetiségi,
vallási, vagy kulturális népségben, elhatalmasodik például az önámítás (Mint a
német nemzet esetében a múlt század közepén és a zsidó nemzet esetében
folytonosan a kivételezett felsőbbrendű faj-azonosság képzete.), vagy az öncélú
luxus, vagy a munka nélküli, tehát fejlődési feltétel nélküli kényelem- és
élvezeti-igény (Az USA dél-keleti részén és Indokinában). Vagy ha elszaporodnak
az egyetemes evolúciónak az általános és egyéni szükségeivel (kötelességével)
szembeni védekezések, akárcsak az öncélú vagyon, vagy terület-szerzési
ambíciók. Amikor erősen elszaporodik és aránytalanul megnő a sorozatos és öncélú
élvezethajhászás, elszaporodnak az öncélú élvezetcsikarási és élet-könnyítés
technikák. (Dekadencia)
És persze, a
sors-megszorítások (sorscsapások) értelmeződnek ott és akkor is, ahol és amikor
elszaporodnak és bizonyos mértéket meghaladva megnövekszenek az egyének
szellemi - spirituális evolúcióját zavaró, vagy azt akadályozó, különböző
közösségi rögeszmék, a dogmatikus - obstruáló magatartások, különböző mániák és
öncélú tevékenységek, de még inkább akkor, amikor aránytalanul megnövekszik az
általános társadalmi-közösségi korrupció, illetve a társadalmat képező egyének
nagy mértékű önámítások felerősödése és elszaporodása. Amikor elszaporodnak az
egyéni, vagy a csoportos eszmei labirintusok és Bábel tornyok (Pl. a
Világkereskedelmi Központ-szerű intézmények) építésének és fenntartásának az
esetében.
Ezért az evolúció
törvénye hatásának, de a kívülállók számára láthatatlan és érzékelhetetlen -
sőt: néha maga az átélő számára is érzékelhetetlen! - belső pozitív spirituális
„mutációknak” tudható be az, amit mi kegyelemnek és csodának vélünk. Ti., hogy
egyes személyek halálos betegségükből meggyógyulnak, hogy a földi logika és
tudományos ráció szerint megmagyarázhatatlan módon (a tudományos elme szerint
véletlenül, a vallásos képzelet szerint Isteni kegyelem, vagy misztikus csoda
folytán) halálos fenyegetettségből megmenekülnek.
Az is nyilvánvaló, hogy
nem a puszta intellektuális képességek öncélú növesztéséről – kifejlesztéséről,
vagy az annál is rendkívülibb un. művészi képességek kifejlesztéséről, de nem
is az olyan, un. misztikus képességek kifejlesztéséről van szó, mint a
telepátia, vagy a telekinézis, az anyag mágikus átalakítása (varázslás), a
levitálás, vagy az un. auralátás, hanem azoknak a lelki tulajdonságoknak a
fejlődéséről, amelyet gyűjtő néven erkölcsnek nevezünk. Hiszen a mózesi 1O
parancsolat is, végső soron mind erkölcsi intést tartalmaz. És ugyanezt a belső
mentalitásbeli szellemi és spirituális változási lehetőséget és
szükségszerűséget (igényt) tanítja az Evangélium számtalan tanácsban és
példázatban is („Újjá kell születnetek, hogy bejuthassatok a mennyek
országába”, „Az ember egyszer anyától születik, másodszor a Szent Lélektől”,
„Aki megfogta az eke szarvát, az ne nézzen hátra felé.”, „Nem arra való a fény,
hogy a véka alá rejtsék”, Stb.). A talentumok példázatától az érdemtelen
koldusig, aki Ábrahám kebelébe találta magát túlvilágon, a gazdag ismerősével
szemben, aki az előnyös anyagi helyzetének a spirituális fejlődés érdekében
történő használatának az elmulasztása miatt, a gyehennára vettetett.
A fejlődés törvényének a
fontosságára figyelmeztet számtalanszor Jézus, amikor arról beszél, hogy a
mennyek országába való bejutás nem érdemek függvénye, hanem az éberség
növesztésének a következménye: a belső fény (szellemi értelem) és
szeretet-képesség fejlesztésének a következménye. Sőt, ha kellő figyelemmel és
alapossággal olvassuk az evangéliumi tanításokat, tehát kimondottan csak Jézus
beszédeit és nem a csodatetteiről szóló fantazmagórikus beszámolókat, valamint,
ha mélyen bele gondolunk a kereszthalál vállalásának az értelmébe, az derül ki,
hogy végső soron, ő végig csak a fejlődés szükségszerűségéről és a fejlődés
lehetőségeiről és feltételeiről beszél!
II. AZ INVOLÚCIÓ
Az Evolúció törvénye
soha nem hat önmagában, hanem a többi kilenc törvénnyel egyetemben. És
vigyázat: az evolúció csupán az állatok esetében jelent mindössze genetikai
mutációk következtében előálló ösztöni és primitív intelligencia szintű,
pragmatikus-értelmi képesség fejlődést. Az ember esetében, mindig és csakis
karma-meghaladási és kiegyenlítődés képesség megszerzés szempontjából jöhet
szóba az evolúció. Ezért az ember hiába fejleszti magát egyoldalúan, pl. az
értelem (ráció és logika-tudomány) szerint, vagy az un. mágikus képességei és
misztikus intuíciója szerint - amely hajlamait vagy az anyai őseitől örökölte,
vagy azért jöttek létre benne, születési adottságként, nagyobb arányban, mint
általában, mert az édesanyja éppen kitűnő lelki - szellemi állapotokat élt át
(Pl. szerelmes volt és épp akkor nyíltak meg számára valami új, csodálatos
élményeket jelentő szellemi égtájak) abban az időszakban amikor ő fogant -,
mivel a szeretet nélküli fény (pragmatikus – intellektuális ráció és gyakorlati
és az elvont tudomány), vagy a felelősség nélkül (következmények belátás
nélkül) gyakorolt misztikus képességek spirituális egyoldalúságot és
öncélúságot, vagyis elferdülést és ez által kiegyenlítődési képtelenséget
eredményeznek. És az is világos, hogy az egyoldalúan megnövesztett képességek
eredményeként, így lesznek az elsőkből utolsók.
Így lesz az evolúcióból involúció. Így lehet a kiegyenlítődési éberség
(értéktudat) nélkül és az annak ellenére fejlesztett és erősített, tehát
felelősség nélkül használt spekulatív (judási) ráció, az egyoldalú tehetség és
a rendkívüli képesség, az olyan öncélú szellemi intelligencia, amit lexikális
tudásnak nevezünk, a gazdagsági ügyeskedést, vagyis az öncélú vagyon növesztést
célzó ravasz zsenialitás, vagy akár az „ezoterikus” műveltség egyaránt is, a
téves evolúció, vagy az involúció eszköze. Ezzel, az egyetemes törvények
összhatását illetve azok közös hatásmechanizmusát tömören ábrázoló
megállapításával, ami szerint, „Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt...”,
amelyben, nyilvánvaló, hogy az áldozattal elérhető, illetve az öncélú személyi
ambíciókról való lemondással járó kiegyenlítődési képesség-növekedés
szükségéről beszél, mond az evangélium lényegesen többet az ószövetség
beavatási könyveinél.
Hiába tehát, hogy
Darwin fedezte fel a fajok biológiai fejlődésének a törvényét, mert ő mindössze
a felszíni, biológiai fejlődési folyamatokat fedezte fel és írta le, aminek a
spirituális és kauzális alapjánál, igazi (szellemi) ok gyanánt, végül is, a
létfenntartásért való harcokban részt vevő, egymással, vagy a táplálékért, vagy
a megtermékenyítés jogáért egymással versengő állatok vágy-és képzeletvilága
áll ami generációról generációra erősödik. A ragadozóknak és a vezérhímeknek a
vágya nem más, mint az elejtendő áldozatnál, vagy a versengő hímek esetében: a
többi hímnél jobb képességekkel rendelkezni, azoknál fizikailag erősebbnek,
taktikusabbnak, pontosabbnak, ravaszabbnak lenni, a növényevő potenciális
áldozatoknak a vágya viszont az, hogy a ragadozónál gyorsabbnak, éberebbnek,
ügyesebbnek lenni és a mimikrizés és az álcázás, vagy végül is a cselezés
(nyulak, gazellák, stb.) segítségével a hatóköréből elillanni, vagy
észrevehetetlennek lenni. És ez, az állatok képzeletvilágát mágikusan
befolyásoló - serkentő, és generációkon át, fokozottan fenntartott vágy az ami
az utódaikban a megfelelő képességeket eredményező genetikai mutációkat
létrehozza. Másrészt, emberként semmit nem érünk az ilyen egyéni képességek
szintjén kifejleszthető új tudásunkkal, ha a bűnbeesett - haszonleső eszünkkel
(A természet- és az egyéni képességeink kizsákmányolására ráállított
képzeletünkkel.), nem akarjuk tovább gondolni és személyessé tenni – magunkra
vonatkoztatni - a hozzánk jutott kauzális információt és helyes (metafizikai)
értelmezés nélkül, modern és posztmodern Júdásokként, akarjuk öncélú politikai,
vagy más jellegű előnyszerzésre, vagy ugyancsak öncélú gazdasági hasznát venni.
Az evolúció törvényére
alapozó, genetikával társuló modern orvoslás története a legjobb példa arra,
hogy a keresztény kultúra embere, nem a Jézus tanításait, hanem a Júdás féle,
könnyű haszon-szerzési vágyának alárendelt, „pragmatikusan” csőlátó értelmének
a sugallatait követi. A tudomány (a szellemi és a természettudomány egyaránt)
így válik az ember egoizmusának kiszolgáló áldozatává és így válik involúcios tevékenységgé:
rombolást, élet- és létzavart, és végső soron faji degenerációt idéző szolgává
- romboló és szennyező-zavaró eszközzé és rejtett veszélyt idéző pozitivista
ideológiává („A sötétség fejedelmévé”), amikor nem elégszik meg a sajátos
értelmi, fény-hozó (kutató, kereső, feltáró, értelmező) funkciójával és fellép
a megváltó (javító, jobbító, jót-tevő) szerepében, sőt: a lombik bébi gyártás
és a klóónozás ideája által, már a teremtő Isten szerepében is.
Meg kell értenünk, és
végre tudomásul kell vennünk, hogy az egyetemes kiegyenlítődésnek a kauzális
szükségszerűsége folytán, a szervetlen anyagi struktúráknak a szerves
struktúrákká alakulása nem hiába és nem véletlenül jött létre, hanem pontosan
azért, hogy egy olyan lény, mint az ember, aki az individuális öntudatában
hordja az egyetemes lét-tudatot, kifejlődhessen. És azt, hogy az ennek a
kiegyenlítődési szükségszerűséget (egyetemes erkölcsöt) felfogni és
megvalósítani képes lény kifejlődésének alárendelten lassan - lassan kialakuló
földi élet-csirák, majd az azokból kifejlődő őstermészet tenyészete nem azért
jött létre - az ugyancsak nem véletlenszerű kozmikus események hatására! – hogy
ezt az emberi élet fenntartásának a feltételét képező természetet, a kapzsisága
által irányított, és ezért öncélúan gyakorolt, felelőtlen gazdasági
tevékenységével az ember tönkre tegye. Meg kell értenünk, hogy az egyetemes
lét-minták (archetípusok) alapján „organizálódó” első szerves struktúrákból,
vagyis, az egyetemes törvények összhatásaként előálló kozmikus események által
kiváltott anyagi szervesülések nem azért keletkeztek, az isteni és léterők
által kényszerítve az egysejtű lényektől a primitív intelligenciával rendelkező
fejlett állatokig, hogy végül az egoista ember „tudományosan” tönkre tegye ezt
a szerves világot, amely az ő rendeltetése beteljesítésének a feltételét is
képezi. Az ember nem azért fejlődött ki az Adam Kadmoni ős-idea szerint, és
annak az alapján és vált a „a teremtés koronájává”, hogy az állatokat és a
növényeket mérhetetlen és öncélú élvezetvágyában és kényelemszeretetében – a
nehézség kicselezési mániájában - kizsákmányolva, beszennyezve - összezavarva,
és teljesen tönkre tegye. Ez mindössze az evolúciónak a - kétség kívül,
tragédiákkal járó árnyéki, sötét része, egy olyan téves civilizációs folyamat,
ami végül is, az egész evolúciónak a része.
Az involució – vagyis az
emberi intelligenciával és s tudománnyal való visszaélés: a visszafelé való
élés - jelenségével és következményeivel lépten-nyomon találkozunk, de ez
viszont nem erősítheti meg az egyes misztikusok által hirdetett állítást,
miszerint az evolúció lényegében nem is létezik. De persze, a materialista
nézet sem igaz, miszerint az evolúció abból állna, hogy egyre intelligensebb új
generációk születnek a világra akik megtalálják majd a mentő tudományos
formulát és, hogy az evolúciónak egyedül a lineáris logikával dolgozó
természettudomány lenne a megtestesülése. Annak ugyanis, amit ma
természettudománynak nevezünk, a kétséget kizáró pozitív értelmi fejlődési
lehetőségeket biztosító eszközök létrehozása mellett, az igazi egészség elérése
szempontjából semmiféle hasznát nem látja az ember. A modern
természet-tudósoknak, az agysérült gyermekek elképzeléseihez és
kísérletezéséhez hasonlatos tevékenységével és e tevékenységnek nem csak a
szenvedést okozó, hanem a szörnyeket is eredményező következményeivel is
lépten-nyomon találkozhatunk. (Lásd a „hiperaktív” gyermekeknek, vagyis az
egészséges szülői szigorúságtól és felelős fegyelmezéstől megkímélt, tehát az
arányos fejlődési lehetőséget biztosító kellemetlen tapasztalatoktól
megfosztott - gyermekeknek a gyógyszertermékekkel való kezelése (mérgezése,
degenerálása) következtében előálló rákosodást, vagy az un. génsebészet szörnyű
perspektíváit, aminek a segítségével a tudósok be akarnak avatkozni a jövendő
személyek fizikai tulajdonságainak a kifejlődésébe, önkényesen „pozitívvá”
alakítva – módosítva azokat.)
Miután a tudomány
felfedezte a természeti ismétlődés alapelvét, vagyis azt, hogy a pozitív
eredményekhez vezető tipikus rész-struktúrák rendszeresen ismétlődnek, és
bizonyos külső impulzusokra ugyanúgy, ugyanolyan struktúra-építési
módosulásokkal reagálnak, ezért minden földi lény biológiai szervezete, illetve
a szervezetek részei (szervei, genetikai struktúrái) magában hordozza
(hordozzák) a külső és belső impulzusok által kiváltott változások képességét –
a növekedések és átalakulások: a mutációk lehetőségét – általános
alaptulajdonságként tartalmazza, nem törődve azzal, hogy bizonyos mutációs
potencialitások rengeteg, az elődök által sok ezer és millió éves generáción
keresztül szerzett fizikai, lelki, mentális és végül spirituális tapasztalatok
következtében jönnek létre, vagyis azt, hogy a generációs tagoknak az azonos és
ismételt tapasztalatainak és élményeinek (külső és belső érzékelésének, pl.
klíma-változásnak, vagy táplálékváltozásnak) a következményeként állnak elő -,
neki látott, hogy pl. a nagyobb tejhozam, vagy húshozam növelése (vagyis a
gazdasági haszon növelése) érdekében, erőltetett serkentési eljárásokkal és
anyagokkal, mesterséges fejlődésnek vesse alá azokat a szerencsétlen, un. házi
állatokat, amelyeket amúgy is degenerálta már spirituálisan az által, hogy
megszelídítette és háziasította. (Érdekes lenne egy tanulmány tárgyává tenni,
hogy az olyan szelídített ragadozók, mint a kutya és a macska milyen egészséges
ősi képességüket veszítették el a szelídítés folytán azokkal a tulajdonságokkal
szemben, amiket az „ember barátjaként” - vagyis az önmagukat az ember nélkül
önmagukat fenntartani képtelen szolga-lényekként szereztek?) Az eredmények
igazán jól láthatóak: a tejet létrehozó (termelő) és azt tároló mesterségesen
megnövesztett szerveiktől: a tölgyüktől, illetve a mesterségesen növesztett
hájrétegeiktől még járni is képtelen - és ezért legelni is képtelen! - tehenek,
juhok, disznók és tyúkok. Ezeket időnként százezrével kell elégetni, mert
mindenféle kórokozó vírus és baktérium támadja meg a belső védekezési képesség
nélkül maradt szervezetüket. A génmutált állatoknak a húsa és teje veszélyes
lett nem csak saját fajukra, hanem a húst és tejet fogyasztó emberre is. A
tudomány által létrehozott „óriási” haszon eredménye: egy liter ízetlen, vagy
krétapor ízű tejnek az áráért, amely már nem is képes aludttejjé alvadni, hanem
egyszerűen megromlik és szörnyen büdös lesz, ha nem fogyasztják el azonnal,
egyesek egy negyednapi munkaidőt is dolgozhatnak. A szociális hálóból kiszorult
munkanélküliek viszont, még csak hozzá sem juthatnak, holott - legalábbis a
székelyföldön - valamikor minimális volt, hogy a házaló koldusnak a
gazdaasszonyok egy sarok kenyeret és egy csésze egészséges tejet adjanak. De a
legtanulságosabb a mostanság divatos madárinfluenzának az emberre is veszélyes
kialakulásának a története (Isteni technológiája), amely előbb a
természetellenes tápszerekkel etetett és üzemileg gyártott baromfiakban alakult
ki, hogy a vándormadarak szervezetébe és körébe jutva, a több irányú
„természetes” terjedése biztosítva legyen és ez által lokálisan kezelhetetlenné
elfojthatatlanná váljon a végső soron a nagyokos tudós-ember által létrehozott
kor. És a legnevetségesebb az egészben az, hogy ezek után, ugyancsak a tudomány
győzelmeként könyvelik el a kórokozó vírust semlegesíteni képes vakcina
előállítását és sorozat-gyártását!
Szóval ilyen evolúciós
magaslatokat ért el az ember a Júdási tudományos ideológiák kábulatában. És
ezek után csodálkozunk, hogy a városi fiatalság jó része a további tanulás (a
fölöslegességében káros tudás, vagyis az üres intelligencia öncélú növesztése)
és a termelés (az ugyancsak fölösleges gazdaság növesztése) helyett, a
kábítószerezés, enyhébb esetben a folytonos alkoholmámorban, vagy a
számítógép-játék és kommunikáció kábulatában levés állapotát választja. Csak
azt nem értem, hogy ezek után az agyukat az „egész-ségük” kárára fejlesztő
tudósok, és a misztikus intuíciójukat művészi tehetséggé csiszoló (zsugorító?)
művész- értelmiségiek miért húzzák a szájukat az izmaikat daganat szerűvé
növesztő („fejlesztő”!) izompacsirták látványától? Hiszen spirituális
szempontból egyik sem ér többet a másiknál és a Merkúri képességek (ráció),
vagy a Vénuszi (plasztikus – esztétikus harmónia érzék) képességek öncélú
növesztése semmivel nem magasabb rendű mind a Marsi képességek (fizikai
energia) növelése. Nem csak intellektuálisan degenerált utódokat nemző híres
matematikust és sakkbajnokot láttunk, de malformációs gyermeket nemző, vagy
szülő genetikust és szülész-nőgyógyászokat is, harmonikus szerelmi- és családi
élet folytatására képtelen művészeket is, és persze, utcán megvert izompacsirtát,
vagy tévedésből lelőtt karate bajnokot is. Mint ahogy tudunk családi
békétlenségben és munkahelyi konfliktusok között élő, sőt: folyamatosan kocsmai
verekedésekbe sodródó érzelgős pacifistákról is. Ezen esetekben az öncélúan
felfejlesztett képességek nem hogy segítettek volna, hanem hátráltatták és
elsorvasztották az igazi: az arányos és kiegyensúlyozott, vagyis az egészséges
szellemi fejlődési képességeket.
Világos tehát, hogy az
Abszolút Értelem Programja, vagyis a vallásosok Úristene, nem a humanizmus
mindig jót akaró kegyes igazság-eszméi, de még csak nem is a pragmatikus természettudomány lineáris
logikája szerint teremtette és működteti a világot és az életünket - sorsunkat,
hanem teljesen más szempontok szerint. Ezért írja az ószövetség valamelyik
passzusa, hogy „Az én utam, nem a te utad.” – mondja a Seregek Ura.” Ezek a
szempontok tehát, nem egy jóságosan önkényes, mindenható nagyokos galaktikus
vén embernek a szeszélyes szempontjai, hanem a Lilith káros hatásai által
szükségessé tett Egyetemes Megváltás szükséglete által diktált szempontok,
amelyek szerint az Egyetemes Törvények jellege és természete is kialakult a
spirituális ősteremtés hajnalától a napjainkig. Mert fontos tudni, hogy még
ezek a törvények is finomodnak és árnyalódnak – pontosodnak, az egyetemes
teremtődés és a megváltódás folyamatai során.
A béke mozgalmakról és
a szentimentális, harc-ellenes ideológiákról jut eszembe, vagyis arról, hogy
mennyire vakok vagyunk, hogy mennyire nem vagyunk képesek a megfelelő
következtetéseket levonni a tudomány által feltárt természeti törvényekből, és
emiatt mennyire téves koncepciók szerint élünk. Valahol fent északon egy
nagyobb tájegység rezervációjában, valami sajátos állat-sújtó betegség folytán
(Lehet, éppen azért mert a trófea-gyűjtő környékbeli vadászok korábban kilőtték
a vezérhímeket) kipusztult a farkas állomány nagy része, aminek az lett a
következménye, hogy egy egészen ismeretlen, az illető szarvasfajtákra nem
jellemző betegség kezdte tizedelni a rezerváció szarvas állományát. Holott, az
életben maradt farkasok és a kisebb ragadozók - dögevők tovább folytatták a
dolgukat és rendesen elejtették a gyengébb szarvas egyedeket és elfogyasztották
a satnya, életképtelen őzeket. A tudósok arra gyanakodtak, hogy a
szarvascsordák elgyengülése annak a következménye, hogy a megmaradt farkasok
nem elég nagy mértékben tizedelik a szarvasokat, nem ejtik el megfelelő
mennyiségben a beteg, illetve a betegség folytán legyengült egyedeket. Miután
egészséges és tettre (vadászatra) kész import farkasokkal erősítették fel a
megmaradt farkas falkákat, rájöttek, hogy a növekedett létszánú farkas falkák
mindössze az első években ejtettek el több őzet és szarvast, mind a régi falka
maradékok, vagyis addig, amíg a szarvasok és őzek kicsinyei megtanultak újból
jobban figyelni és gyorsabban reagálni a farkasok jelzéseire, vagyis amíg a
szarvas utódok újra éberekké váltak. Ugyanakkor, ezzel, a „szarvas-éberség”
visszaállásával egy időben, a szarvas populációk fertőző betegsége is eltűnt a
térségből. Az egyetemes törvények logikája szerint gondolkozó személy számára
egyértelműen világos tehát, hogy a ragadozók nem csak biológiai értelemben
töltenek be szanitéci szerepkört a növényevők számára és nem csak azáltal
tartják fenn a növényevők egészséges génállományát, hogy kivadásszák a gyengébb
egyedeket. Hanem az által is, hogy szüntelenül vadászva, hajkurászva, fenyegetve
azokat, nem hagyják ellankadni a figyelmüket, nem hagyják azok szellemét
ellustulni. Vagyis az által „tesznek jót” a növényevők szellemével és
gén-állományával, hogy éberen tartják azoknak az egyéni- és csoport szellemét.
Ennél jobb példa nem kell arra, hogy minden élőlény számára a szellemi éberség
megléte, illetve működésben tartása, fontosabb az anyagi kényelemnél, vagyis
arra, hogy a kényelem és a jólét a szellemi éberség elvesztéséhez és ez viszont
az egészség elvesztéséhez vezet. És arra, hogy az evolúció és a kiegyenlítődési
képességek kialakulása nem a annyira a bő lehetőségek és a béke következménye,
hanem inkább a kényszer és a szükség következménye. (Lásd továbbá Hamvas
Bélának a Kocsihajtó c. esszéjét, a Scientia Sacra-ban.) Ahogy Hamvas Béla mondja:
az életnek önmagában nincs értelme. Az élet mindössze arra jó, hogy valamit,
ami sokkal fontosabb, mint az élet elérjünk általa. És ez nem más, mint a mind
felsőbbrendűen szerveződött kiegyenlítődési és egységesülési képesség
kifejlődése. A megváltódási képesség elérése.
Persze, a ragadozó
állatok szellemét és értelmét viszont, nem kell kívülről és „felülről” éberen
tartani és fejleszteni, mert azok szellemi struktúrái, éppen az által
egyenlítődnek ki, hogy az életben maradásuk érdekében szükségszerűen kell
figyelniük, és folyamatosan és helyesen kell értelmezniük (feldolgozniuk) a
környezet minden fizikai információját és impulzusát. Az által, hogy különböző
egyéni és csoport-stratégiákat alkalmazva, mikor az áldozat körül észrevétlenül
lopakodva, azt, vagy azokat bekerítve, mikor az áldozatra egyértelmű
céltudatossággal és határozott pontossággal rátámadva, kell elejteniük a
zsákmányt, ahhoz, hogy életben maradjanak ők és az utódaik. Az összetettebb
struktúrákkal rendelkező élőlényekben, a faj fennmaradása szempontjából, az
egészséges táplálkozási és párzási lehetőségnél is fontosabb lehet pl. az
általuk anyagi formát öltő spirituális struktúrák (ősideák) és morfogenetikus
erőterek sajátosságának a fenntartása és erősítése - fejlesztése, annak ellenére,
hogy a csőlátó tudomány egyelőre csak az életben maradást látja fontosnak.
Persze nem lehet és nem is kell, minden törvényszerűséget, ami az állatok
esetében megfigyelhető, az emberre vonatkoztatni, mivel a primitív
materializmus és a naturalizmus is épp olyan hamis eredményeket adhat, mint a
kreacionista idealizmus, ami ellen joggal lázad a racionális értelem. És ha a
mindössze a szedentáris életet folytató, de húst fogyasztó embereknek (Akik
bizonyára nagyon megsértődnének, ha azt mondanám, hogy gyökeresen ellentétben
áll a táplálkozásuk a viselkedésükkel, mert miközben ragadozónak megfelelő
táplálékot fogyasztanak, az élet más területein – látszatra legalábbis! –
„békés” növényevőként viselkednek. Sőt: elítélnek és erőszaknak bélyegeznek
minden erélyes viselkedést és ezért néha igen drágán: a boldogságukkal, vagy az
egészségükkel kell valamikor fizetniük.) a betegségeit nézzük - amelyek a
szaporításával az orvostudomány és a környezetszennyező gyógyszeripar
szórakozik egyelőre teljesen öncélúan - bőven van tanulság, amit magunkra
kellene vegyünk az állatfajoknak az általunk okozott evolúciós zavaraiból. Ha
mást nem is akarunk az állatvilág egészségi feltételeiből megtanulni, legalább
azt komolyan vehetnénk, hogy természetellenesen kényelmes, úgymond provokáció
nélküli, jóléti – civilizációs életkörülmények között, amelyekre folytonosan
vágyakozunk, könnyebben betegekké válunk, mint az éberségünket fenntartó, annak
az un. működését üzemben tartó, sőt: azt lehetőleg fejlesztő, un. vészhelyetek
között. Ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy minél inkább és minél
több erkölcstelen, hazudozó, korrupt, tolvaj és a többi, züllött személy
környezetében kényszerülünk élni, annál egészségesebbek maradunk és annál
fejlettebbek leszünk spirituálisan, hanem azt, hogy minél nagyobb mértékben
tesszük természetellenessé a környezetünket és az életmódunkat, hogy minél
kevesebb lehetőséget adunk magunknak – és főként a gyermekeinknek! – arra, hogy
természetes környezeti és személyi benyomásokat biztosító, természetes
körülmények között és lehetőleg bizonyos mértékű természetes nehézségek között
is éljünk, annál kevesebb lesz az esélyünk a kiegyenlítődési képességek
megszerzésére és az igazi boldogság-érzetet kiváltó életkörülményeink
állandósulásának az elérésére.
Azt tehát, hogy amennyiben eleget teszünk a spirituális evolúció
törvénye követelményeinek, amely, még egyszer mondom, nem az érdekes
rendkívüliség kategóriáiba tartozó képességek növesztését jelenti, hanem
elsősorban a velünk született negatív karmikus tulajdonságainknak a feloldását
és meghaladását, ennek a szüntelenül fejlődő lelki – szellemi állapotunknak,
igen erős pozitív (mágikus) visszahatása van a sorsunkra, az egészségünkre és
az egész életünkre. És persze, a tétel fordítva is érvényes: minél kevesebb
belső erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy a karmánk hatásaitól
megszabaduljunk, hogy a karmikus késztetéseink vezéreljenek az érzelmeinkben,
gondolkozásunkban és cselekedeteinkben, annál több gyógyszert kell majd
szednünk és annál kevésbé lehetünk az életünkkel – sorsunkkal elégedettek, és
arról, hogy tartósan boldogok is lehessünk, egyáltalán szó sem lehet.
Hogy érzékletes példával
világítsam meg azt, hogy egy tragikus körülmények között létre jött és
fatálisan végződő sorskereszteződés esetében miként hat a spirituális evolúció
törvénye, egy megtörtént esetet fogok itt leírni. Egy olyan érdeklődő, de a
munkája miatt a kellettnél jobban elfoglalt személynek a levelét fogom idézni,
akivel személyesen soha nem találkoztam, de akivel a horoszkópja elkészítése
előtt és főként az után is sokáig levelezésben maradtam, mivel ő folytonosan,
és általában igen helyesen kérdezett - egyébként olyasmiket, amikre magától is
rá jöhetett volna, amennyiben a meg nem szült (magzat korukban abortált) gyermekei
helyett gondozott kutyáin túladva, szerez magának arra is szabadidőt, hogy
elolvassa a honlapomra feltett tanulmányaimat. Szóval egy olyan hölgyről van
szó, aki folytonosan levél-válaszokra provokált engem, ahelyett, hogy
megrendelje a horoszkópja szintetikus értelmezését is, és akinek az értelmes
kérdései elől nem térhettem ki és válaszolgattam, még akkor is, ha néha úgy
éreztem, hogy hiába. Annak ellenére ugyanis, hogy erősen hálálkodott azért,
hogy az analitikus horoszkópja elkészítésével mekkorát segítettem rajta, én
egyre csak azt éreztem, hogy nem hajlandó kimozdulni a Sárkányfarka - Lilithje
és támadott napja által jelzett karmikus sors-mocsarából. Íme tehát az
ingyen-munkámért a sorstól kapott fizetség, vagyis az evolúció törvénye
működését számomra tökéletesen illusztráló levél:
„Szilárd, a tegnap egy
olyan figyelmeztetést kaptam, amit azt hiszem ritkán kapnak emberek. Ezelőtt
egy évvel szolgáltatást hirdetett egy nő az újságban, hogy a munkahelyemtől kb.
500 métere masszázs szalont nyitott. Sorra megfordultak ott a kollégáim és
dicsérték. Én kb. egy fél évig készültem minden hét végén elmenni, de valahogy
sehogy sem jött ki a lépés. Végül, egy hónapja, kínomban elmentem, és
kiváltottam egy bérletet heti háromszori alkalomra. Voltam ott vagy háromszor,
de abba maradt a dolog, mivel a nő nem tudott valami jól masszírozni és nem
éreztem jól magam abban a helyiségben. Zavart, hogy terhesen (negyedik hónapban
volt állapotos) is dohányzik, hogy nincs elég levegő a teremben. A
pénztárosnőnk, akinek szintén gerincproblémái voltak, szintén járt hozzá. A
tegnap este hét órakor korholt a kis kolléganő, hogy miért hagytam abba a
kezelést, hiszen neki olyan jót tesz. És akkor vettem a telefont, felhívtam a
nőt és bejelentettem magam este nyolc órára. Igen ám de valahogy sehogy sem
akarózott a munkahelyemről elindulni. Fél nyolckor még benn voltam és hirtelen
egy olyan gyengeség vett erőt rajtam mintha el kellett volna ájulnom. Valahogy
hazavánszorogtam, de éreztem nincs erőm elmenni a masszírozóig. Mire magamhoz
tértem annyira, hogy felhívjam telefonon, közölni vele, hogy sajnálom, nem
megyek, a telefont a rendőrség vette fel. A 29 éves, negyedik hónapos terhes
nő, akinek két hét múlva lett volna az esküvője és vele együtt a mi kis
pénztárosunk is, vagyis egy 35 éves asszony, akinek egy 8 éves gyermeke volt,
már halottak voltak : a „szalonban” erős, de valamiért nem érzékelhető
szénmonoxid szivárgás jött létre a központi fűtéstől. Kispénzű nyugdíjasok
voltak a masszőrnek a szülei és lehúzták a hő központot, hogy ne fogyasszon.
Két kérdés merült fel
bennem. Miért nem én ? Hiszen nekem kellett volna ott lennem abban az órában,
nincs családom, nincs gyermekem, kevesebb fájdalmat hagytam volna magam mögött.
Tudja milyen asszony volt a pénztárosunk ? Egy ékszer. Egy egyszerű asszony,
aki mindamellett, hogy rettenetesen rosszul, hibásan, szubkulturálisan beszélte
a magyar nyelvet, olyan elemien intelligens volt, olyan memóriája, mint az
egész könyvelésnek egy csoportban sem. Úgy alkalmaztam, hogy nyolc jelentkező
volt a pénztárosi állásra, mind tapasztaltak a szakmában, de rossz volt az
arcuk. Nem mertem volna rájuk bízni az intézet pénzét. Erzsike elárusítónő
volt. De nagyon tiszta szemei voltak, és pozitív kisugárzása. (A szerző
megjegyzése: 15 éve, hogy elkötelezetten a spiritualitás útjára léptem és 12
éve gyakorló asztrológus vagyok. Ennyi tapasztalattal a hátam mögött,
egyértelmű az a meggyőződésem, hogy általában azok a személyek gyalogolnak
határozottan az involució ösvényén, és azok vannak a legnagyobb veszélyben,
akiknek a „kisugárzását” pozitívnak érzékelik a pneuma által nyomott, vagyis a
lelkiismeretük által zaklatott személyek.) Nehéz döntés volt, de akkor azt
mondtam magamban, én ilyen vezető vagyok, hogy az intuíciómra hallgatok. (Igen,
azt is sokat hallottam gyakorló asztrológusként, de egyszerű tv-nézőként is,
hogy azok a misztikus lelkek, akik lusták a tényleges spirituális ismeretek és
a kauzális tisztánlátás megszerzésére, a világi sikerhez vezető megérzéseiket
pozitívnak képzelik és, összetévesztik az éberséggel. És ez a csökönyös
ismerősöm következő mondatából, illetve a leírt események logikájából ki is
derül.) És őt választottam. Rövid időn belül bebizonyosodott, hogy egy
főnyeremény. Okos, figyelmes és egy nagyszerű ember. Halála után, óriási űr
maradt utána a munkatársak szívében is. Nagyon komplex dolgokat látott el. Nem
lehet helyettesíteni. A másik gondolat, ami bennem felmerült utólag felmerül,
hogy miért nem mehettem oda? Gyakorlatilag öt perccel hamarabb kellett volna
ott lennem, mint amikor megtalálták őket. Lehet, tudtam volna segíteni. Hát nem
értettem az utóbbi időben, hogy mi a karma. Nos ez. Nekem még élnem kell. Most
már csak az a kérdés, hogy miért: azért hogy feldolgozzam a karmám vagy, hogy
azért mert nekem feladatom van, vagy a kettő ugyanaz?”
- Milyen érdekes is az un.
jó eszével (spekuláló gondolkozásával) magát ámító ember rációja! ...
Megsuhintja a halál szele, és nem arra gondol, hogy vajon miért is kellett neki
olyan közel járni az időnapelőtti halálhoz, hogy már be is jelentette magát
arra a helyre és arra az időpontra, amikor a tragédia megtörtént. Ne arra
tehát, hogy bizonyára benne is kell lennie valami, éveken át fenntartott,
feldolgozatlan és feloldatlan negatív erőcsoportnak, ami a rezonancia törvénye
szerint, őt egy ilyen eseménynek a közvetlen közelébe hozta! Nem. Ehelyett
azonnal arra gondol, hogy miért szabadult meg, hogy miért nem őt érte a halál,
amitől éppen a tragédiát megelőző időszakban rátört erővesztése és a rossz
fizikai állapota „mentette meg”! Az utolsó kérdésére tehát NEM válaszolhattam
mást, mint azt hogy: „Igen, a kettő
ugyanaz. Azért menekült meg, hogy feldolgozza a karmáját a tőlem szerzett
ismeretek, vagyis a horoszkópjából kiolvasott kauzális információk segítségével
azt feloldja és meghaladja. Ilyen jellegű karma-feldolgozást lehetővé tevő
információkkal ugyanis, a masszőr és a pénztáros hölgyek akkor nem
rendelkeztek. Mindazonáltal a hölgyben lakozó negatív erőcsoport, amely az
ostoba életvesztés és a megsemmisülés torkába sodorta, tovább is feloldatlan
maradt, mivel a jelzés után is megmaradt az intellektuális okoskodás és a
humanista érzelgősség szintjén, amelyek „segítségével” mind a férjével, mind a
kutyáival és mind a munkatársaival szemben ugyanazt a struccpolitikát folytatta
– ugyanazt az ámító és önámító életstílust gyakorolta – amiről korábban
próbáltam lebeszélni.
Én tehát, aki jobban
láttam, hogy néhány nappal korábban még milyen közel járt a halálhoz, mint
amennyire ő azt utólag hajlandó volt érzékelni (Az életem során már én is
többször keresztül mentem ilyenen.), annak érdekében, hogy a spirituális
szempontból ezúttal is felületesnek bizonyuló hölgynek a sorsát közvetlenül
irányító valóság-fonalát a kezébe adjam, írtam tehát a tragédiából magára nézve
helytelen (könnyelmű, felületes) következtetéseket levonó hölgynek egy
kétségbeesett, kijózanítónak szánt levelet:
„Kedves Hajnal! Nagyon
kérem többet ne kapkodjon. Az, hogy ön mennyire téved és hamisan lát még
egyelőre (Persze, az internetre feltett
tanulmányaim és a beavatási regények olvasása hiányában!), a halott
pénztárosról, Erzsikéről szóló megjegyzése is ékesen mutatja. Mármint, hogy
nincs baj annak tisztességével („az ragyog!”), tudniillik a hiányzó pénzt,
valaki más nyúlta le. Én nem tudtam semmiféle hiányzó pénzről amikor azt
ajánlottam önnek, hogy vizsgálja meg az események szimbolikáját - mármint azt
első sorban, hogy az egyik halott hölgy, akivel önnek a halál pillanatában
együtt kellett volna lenni, négy hónapos várandós kismama volt. (A szóban forgó
levelező ismerősöm tulajdonképpen azért keresett meg hónapokkal korábban, hogy
megtudakolja tőlem, van-e valamiféle jel a horoszkópjában, amitől nem lehet
gyermeke, mivel az orvosok azt állítják, hogy biológiailag ennek semmi
akadálya, de évek óta hiába próbálkoznak férjével a foganással. A képletében én
sem találtam semmi olyan jelt, amiért gyermekáldással kapcsolatos problémái
kellene legyenek, de azt is tudtam, hogy fiatal korában volt több abortusza és
házastársként is hosszú ideig élt úgy rendszeres szexuális életet, hogy közben
határozottan védekezett a gyermekáldás ellen. Ennek, az általa létrehozott
gyermek- és életellenes programnak a feloldási lehetőségét abban láttam, hogy
amennyiben komolyan gyermeket szeretne, fel kell hagynia az ő intellektuális és
a lelki figyelmét, a gondolatait és érzéseit reggeltől estig lefoglaló, sőt: őt
férfias magatartási formákra kényszerítő, gazdasági igazgatói tevékenységével,
annak érdekében, hogy jobban ki tudjon lazulni legalább a munka idején kívül
és, hogy minél nagyobb mértékben bele tudja élni magát a nőies és potenciális
anyai állapotába. Arról nem is beszélve, hogy ha rám hallgat a megtermékenyülés
feltételét - annak lelki és szellemi hátterét - is biztosíthatta volna: a
férjével való szeretkezéseket sem az egész napi munkaidő után, kimerülten és
kutyafuttában - essünk át minél hamarabb rajta, hogy maradjon elég idő aludni
is - „intézhette” volna el, hanem kipihenten és odaadóan. Igen ám, de Hajnalka
az istennek nem akarta ezt megérteni és elfogadni, hiszen a Vízöntőben és a XI.
házban álló Lilithjével és a Kosban álló és az azonos Napjával erősített
Ascendensével képtelen volt lemondani az őt versengési élvezetekben (harci
izgalmakban) tartó érdekesen színes munkahelyről, illetve, az ottani
vezérkedési – uralkodási lehetőségéről, és persze: a magas fizetésről való
lemondási képtelenségéről nem is beszélve. Nem, a magzat-foganási lehetőséget
illetően, akárcsak millió női sorstársa, ő is, a tanácsaim és figyelmeztetéseim
ellenére is, valamiféle misztikusan mágikus trükkben, vagy orvos-technikai
lehetőségben reménykedett, ahelyett, hogy meghozta volna a minimális megfelelő
áldozatot az anyává válási vágya beteljesülése érdekében. Ami az anyagiakról
való lemondást illeti, a férje jól kereső fogorvos.... A másik halott hölgy viszont,
bár nem volt négy hónapos magzat a méhében mint a masszőrnek, pénztáros(!) volt
- és ennek a szimbólumából is le kellett volna vonnia a történtekre, illetve az
önre vonatkozó következtetéseket. Úgy képzeltem, hogy ö, ezeknek a
szimbólumoknak segítségével képes lesz továbbgondolni és kikövetkeztetni az
eseményeknek a rá vonatkozó kauzális értelmét, amelyekkel én is próbáltam
szembesíteni hetek és hónapok óta eredménytelenül...
Idézek a Hajnalnak
küldött válaszomból: „Ennek a sors-kereszteződést jellemző
szimbólum-rendszernek a jelentése pedig az, hogy amennyiben a megállapodás (a
megbeszélt program) szerint önnek kellett volna ott lennie a masszőr nőnek a
szalonjába amikor az, Erzsiével együtt meghalt, és amennyiben Erzsikét ön vette
fel az intézethez „az intuíciójára hallgatva” és a Erzsike „tiszta szemeit
látva”, és amennyiben a hasonló hasonlót vonz (rezonancia) törvénye alapján
Erzsike annyira kedves volt az ön számára, mindez a hatás és visszahatás
(karma) és a rezonancia törvénye alapján azt jelenti, hogy önben is kell lennie
valami negatív erőnek, ami majdhogynem közös önben, Erzsikében és a masszőr
nőben, és amely negatív erő az ők halálát okozta, még akkor is, ha az a negatív
erő, ami önben létezik, irányultságában esetleg a halott nőknek a misztikus
sötét foltjával: a Lilith által jelzett „fekete lyukával” ellentétes! - és
amely negatív erő, a jelenlegi romboló - kábító sugárzásában, mindössze csak
annyival gyengébb amazokénál, és annyira emeli önt azoknál magasabbra
spirituális szinten, hogy azzal a negatív spirituális töltettel, amit mind
Erzsike, mind a masszőr nő rég óta, hogy magában hordott, nekik meg kellett
halniuk, önnek viszont, aki ugyancsak hajszálnyira állt a haláltól, még nem.
Nem az a fontos tehát az ön által feltett kérdés szempontjából, hogy miért nem
ön halt meg, hanem az, hogy miért kellett nekik meghalni és, hogy mi az a
veszélyes – önelveszejtő - közös kábulat, vagy romboló erő mindhármukban, ami
őket megölte és ami önt is egészen „halál közeli” helyzetbe hozta egy végzetes
kimenetelű eseményben, amit ön csak azzal a rosszul létével úszott meg – nem
véletlenül! -, ami önt éppen akkor kerítette hatalmában, amikor a másik kettő
meghalt? Vagyis, hogy mindebből milyen következtetést kell önnek levonnia?
Mindössze ötletek szintjén tippelek, hogy tudjon tovább lépni és tisztábban
látni: Lehet, hogy mindamellett, amit biztos, hogy Erzsikének (spirituális
szempontból persze) másképp kellett volna csinálni, de amiről mi nem tudunk (én
legalábbis): önnek vagy a pénz-keresetet, a pénzzel való foglalkozást, illetve
bármiféle pénzzel és gazdasági tevékenységgel kapcsolatos időigényes munkát,
vagy minimum a Hírügynökséget kellett volna ott hagyni, annak érdekében, hogy a
végre felébredt természetes vágyai szerint, családanya lehessen. És ön számára,
aki gyermekre vágyik annak ellenére, hogy a modern babonák szerint, az ön kora
miatt ez már nagyon nehezen lehetséges,
és akinek én azt mondtam, hogy ez csak úgy lesz lehetséges, ha lehetőséget:
időt és nyugalmat ad magának ahhoz hogy a teste, a lelke, de főként az
anyai-női imaginációja kimondottan csak ebbe az irányba működjön és ön
megtermékenyülhessen, világos kell legyen ez az üzenet. Hiszen az is fontos
tanulsággal kell járjon önnek tehát, hogy a masszőr nő várandós volt.
Üdvözlettel: Szilárd”
Az igazság az, hogy a
fenti levélnek az írása idején, még én sem voltam annyira biztos, hogy az a kis
szál, ami Hajnalt a haláltól megmentette, az, az ő korábbi, szellemi kábulattól
és életnyerési szándéktól (spekulációtól) még nem teljesen mentes, de
egyértelmű és határozott spirituális evolúció irányba való fordulása volt,
aminek következtében, ha már ideje, illetve türelme nem is volt elolvasni az
internetre feltett, ide vonatkozó tanulmányaimat, legalább a munkahelyéről és a
munka idejében nekem írogatott az E-mail leveleiben feltett kérdésekkel
szüntelenül provokálva, próbálta belőlem kiszedni mindazt, amiről úgy vélte,
hogy számára fontos megtudnivaló ezen a téren. Az eseményt megelőző
levelezésünk tartalmából és a részemről ellenőrzött, vagyis tudatosan vállalt
vitázó, már - már veszekedős hangneméből, jól kivehető, hogy mind a teremtés
(mágia), mind a rezonancia, a kiegyenlítődés, a nemek, a polaritás és a
hatás-visszahatás törvénye szerint Hajnal azonos spirituális erőtérben volt a
két meghalt személlyel. Ahhoz, hogy ellenőrizzem azt, hogy a ritmus és a ciklus
törvénye szerinti spirituális idejük is azonos lett volna, nem állt módomban,
de épp abból gyanítom azt, hogy ez is egyezik, hogy abban az órában és azokban
a percekben ő is nagyon rosszul és gyengének érezte magát. De tény, hogy nincs
ahogy ellenőrizzem, hiszen ehhez kellene tudnom a másik két nő születési idejét
is (és persze a dupla halál beállásának a pontos idejét is). A Hajnal „Csodás”
megmenekülésére tehát egyetlen magyarázatom van, és ez nem más mint a
spirituális evolúció törvényének a hatása.
Amennyiben tehát nem a
karmikus ciklus és ritmus miatti eltolódás mentette meg Hajnalt, akkor csakis
az evolúció törvényével való előzetes halvány kapcsolatba- és harmóniába
kerülése a magyarázat arra, hogy neki, akinek gyermeke és így igazi családja
sincs (A kiegyenlítődés törvényét sértő állapot nem csak ebből adódik, hanem
abból is, hogy a munkába feledkezése, illetve a munkahelyi játszmák élvezetes
átélése miatt - egy ultramodern hírügynökségi intézetnél dolgozott gazdasági
igazgatóként, amit érthető módon élvezett a Lilithjével a Vízöntőben és az
annak megfelelő gyakorlati életkört megtestesítő XI. házban. Az élettársával is
igen kevés időt töltött a napi tíz órás munkája miatt, ami, természetesen, a
Nemek törvényét is sértette.) és magzat sem volt a méhében, miért kellett tehát
még életben maradnia? Persze, az is igaz, hogy a Polaritás törvénye is sokszor
becsapja az embert, és bizonyos szempontból Hajnal az ellentétét képviselte ugyanannak
a lényegnek, ami közös volt benne és a két meghalt nőben. Ő ugyanis már
korábban is érdeklődött a spiritualitás iránt, és több hónapon át járt a
közismert Joga-mester, Gregorián Bivolaru által irányított Joga iskola
csoportjába. Érdekes, hogy a jó kritikai érzékével megérezte, hogy neki nincs
ott a helye, hiszen azoknak az alapállása teljesen újabb gyermek-szülés
ellenes, és engem is bő kritikai elemzésekkel látott el a MISA-t illetően.
Ilyenkor kerülnek elé sajnos, a reinkarnációhoz kötött misztifikációk. Az
evolúció (spirituális megvilágosodás) iránti igény az, ami sok esetben, még a
legsötétebb körülmények között (pl. börtön, más féle elzártság, kínzás,
halálfélelem, stb. események által kiváltott sokk hatására) beindulhat, és
amennyiben a személy ilyen jellegű információkat kapott, vagy gyűjtött
előzetesen, azok kezdnek a szellemében kicsirázni.
A fentiekből talán az
is kiderült újból, hogy az emberi - spirituális evolúció teljesen más jellegű
mind az, ami például az állatoknak a létfenntartásért és a legerősebb (vagyis a
leghelyesebben: legcélszerűbben és legarányosabban strukturált) gének
átörökítéséért való harca (a hímeknek a nőstényekért való párviadalaiban,
nőstényeknek a megtermékenyülési lehetőség érdekében folytatott másféle versengésében,
individuumok és csoportok vadászterületekért és legelőterekért -
életterületekért folyó harcban) által valósul meg, és jut kifejezésre. Persze,
erre a materialista gondolkozók azt mondják, hogy igenis, miközben az
állatfajok csak biológiailag fejlődnek, az ember szellemileg fejlődik. Ez a
megállapítás nincs is olyan távol a valóságtól, csak az a baj, hogy szellemi
fejlődésen ők mindössze intellektuális („a szürkeállománynak a generációról
generációra való növekedése”) fejlődést értenek, mivel természettudományok, nem
tudnak - vagy legalábbis nem ismerik el azt - a legelső Egyetemes Törvényről, a
Teremtés és a Mágia törvényéről. Ezért, a kvantumfizikán kívül, az un.
természettudományok, amelyek alapján a mai ember maximálisan természetellenesen
él, máig tudománytalannak bélyegzik a valóság spirituális alapját és hátterét
(ősforrását), és az állatok tulajdonságait, viselkedését és szokásait
tanulmányozva, közvetlen ok-okozati összefüggések szerint vonnak le bizonyos
következtetéseket a modern ember fejlődésére vonatkozóan. Nem tudván, vagy nem
akarván tudni, hogy mind a mai állatfajok kialakulásának, mind az emberi
értelem fejlődésének, a spirituális evolúció törvénye áll az alapjánál és a
hátterében.
Az egyetemes spirituális
erők mozgatják és működtetik - irányítják a metafizikai (a természeti világ
feletti - előtti) erőtereket, amelyek úgyszintén mozgatják és működtetik a
tudomány által is érzékelt kvantum és részecske lét-előtti (vagy helyesebben:
fölötti, de tévesen részecske és kvantum „alattinak” nevezett) magnetikus
erőtereket, amelyek viszont mozgatják és irányítják szubatomi részecskéket is,
éppen úgy, mint ahogy irányítják e spirituális (sors) erők és erőterek a gének
strukturálódását is. Természetesen, összhangban és összhatásban az összes
törvény együtt. (Hatás - visszahatás, nemek, polaritás, kiegyenlítődés, ciklus
és ritmus, rezonancia törvényei, de főként az egyetemes imagináció – az isteni
teremtő képzelet törvénye.)
A magát
„természettudományosként” meghatározó, de valójában (a gyakorlati vonatkozású
következményeiben!) természetellenes materialista világszemlélet és
életszemlélet, sajnos - még mindig! - inkább az útjában áll a spirituális
evolúciónak, mind hogy elősegítené azt. Ezért csak kevesen vállalják azt, hogy
a tárgyi vonatkoztatási lehetőségeket is megtartva, folytassanak szellemi
vizsgálódást a megfelelő következtetetések levonása érdekében, vagyis annak
érdekében, hogy útközben ne „éljenek vissza” és ne süllyedjenek el a zavaros
miszticizmus mocsarába. Magukat szkeptikusnak nevező tudóscsoportok, a
statisztika és a közvélemény kutatás eredményeire alapozva állításaikat, áramló
hadjáratszerűen, azzal foglakoznak, hogy az újságokban napi és heti
horoszkópokat közlő, illetve azokat házilag gyártó újságírók által művelt vulgáris
asztrológiai babonákat cáfolgassanak. Olyan, újság-horoszkóp készítő, ostoba
személyek által kitalált állításokat tehát, amelyeket komoly asztrológusok soha
le nem írtak. És úgy képzelik, szellemi szolgálatot végeznek az emberiség
számára, ha ezek alapján az egész asztrológiát áltudománynak, vagyis a tudomány
köntösében tetszelgő szélhámos tevékenységnek kiáltják ki. A legfeltűnőbb ez
involúciót szolgáló csőlátó okoskodók körében az öntudatos szűklátókörűség,
amellyel a vizsgálataikat folytatják. Nem veszik észre, de lehet, hogy inkább
tudatosan hagyják figyelmen kívül azt, hogy azzal a téves eljárással, amellyel
a szellemtudományokat a természettudományok kritériumai alapján vizsgálják és
vizsgáztatják, azt is be lehet bizonyítani, hogy olyasmi mint Isten és olyan
spirituális erőtereket képező idea-struktúrák, mint amit a misztikus irodalom
keruboknak és angyaloknak (értelmeknek) nevez, nem léteznek. Ezért e negatív
szellemi töltettel rendelkező, nagyokos személyek, akik nem képesek a fától
meglátni az erdőt, az egymástól elkülönített (mintha a valóságban ilyesmi
lehetséges lenne!) asztrológiai elemeknek az előfordulási százalék-arányára
leszűkített statisztikai vizsgálódásaik eredményeképpen bizonyítottnak vélik
azt, hogy az asztrológia archetípusai a valóságban nem léteznek.
Azzal már nem törődnek,
hogy az Istennek a világban való jelenlétére vonatkozó teológiai tétel is,
egészen biztos, hogy nem igazolható a természettudományos kutatási
(statisztikai) módszerekkel, illetve biztos, hogy egy ilyen vizsgálat negatív
eredményt hozna ki bármilyen feltételek szerint. E jelenséggel azért kell itt
foglalkoznunk, mert, akárcsak a választóik szeme előtt a folytonosan emelkedő
gazdasági életszínvonalat, illetve az öncélú élvezeti lehetőségek szaporodását
és a természeti sors-elemekkel szembeni védekezési lehetőségeket lebegtető
politikusok kampány-tevékenysége, a szellemtudományok hiteltelenítésére
irányuló szkeptikusok tevékenysége is valójában egy involuciós folyamatnak a
része. A szellemi és a biológiai valóságnak mindössze egy-egy vékony szeletére
(néhány elemére) irányított és a vizsgált területnek a többi vonatkozását,
valamint a kölcsönhatások hatásmechanizmusait teljesen figyelmen kívül hagyó
statisztikai módszerekkel, amelyekkel e steril tudósok dolgoznak, ugyanolyan
könnyen azt is be lehet bizonyítani, hogy a keresztény teológia tételei egytől
egyig érvénytelenek. Egy, a természet tudományos szakirodalom népszerűsítéséből
élő és az asztrológiával évek óta háborúzó, az asztrológusokról, mint valami obskúrus
szellemiséget képviselő, megbízhatatlan és alacsony rendű perzónákról értekező
erdélyi újságíró, ismertetvén a magyarországi szkeptikusok munkásságát, leírja,
hogy a statisztika segítségével bebizonyították például azt, hogy több esetben
inkább nem jellemzők mint igen, egy bizonyos asztrológiai jegyhez (pl. az
Oroszlán jegyéhez) rendelt tulajdonságok több megfigyelt azonos jegyében
született személy esetében. Ebben az esetben a kutatók figyelmen kívül hagyták,
nem csak az esetek ötven százalékát képező eseteket, amikor pl. az Oroszlán nap
többségében negatívan fényszögelt, ami
arra utal, hogy az illető személyben az individuális ön-érvényesülési
késztetések erős gátlások alá kerülnek (főként, ha egy erős Szaturnusztól is
negatív fényszöget kap a nap!) és az ilyen személyek konfliktus-kerülő,
probléma-elhárító, még a hangos szótól is szorongó, gyáva nyuszikként
viselkednek. Hogy arról a tényről ne is beszéljünk, hogy általában a Napjegyre
jellemző személyi tulajdonságok, keményen el vannak nyomva és be vannak
árnyékolva a Lilith és a Sárkányfarok pozíciói által jelzett Karmikus
meghatározódások által! Egy ilyen ostoba, „tudományosnak” nevezett vizsgálódás
tehát, amely a napjegyekre vonatkozó pozitív tulajdonságok előfordulási
százalékát kutatja és figyelmen hagyja a Nap házhelyzetét és fényszögeit,
valamint azt, hogy a Napjegy tulajdonságait általában el nyomják a más jegyek
jellemzőiként érvényesülő karmikus tulajdonságok, egy lyukas fillért sem ér!
Ezért az ilyen „tényekre” alapuló „tudományos” munkának az értelme a nullával
egyen értékű.
A tudatlanságuk által
biztosított értelmi korlátoltságukban a spirituális – szellemi involució
szolgálatába állt, állítólag tudományos alapon vizsgálódó szkeptikusok
ráadásul, teljesen figyelmen kívül hagyják azokat a nagy többségi eseteket is,
amikor a személyi horoszkópban a Lilith, vagy a Sárkányfarok által jelzett
karmikus tulajdonságok jóval erősebbek a Nap által jelzetteknél (Több bolygó
áll együtt a Lilithel, vagy a Sárkányfarokkal, vagy esetleg az Ascendens is a
Sárkányfarokkal áll együtt, miközben a Nap egyedül állván például ugyancsak az
Oroszlán jegyében, mindössze néhány gyenge fényszöget kap). Az első eset
előfordulási lehetősége tehát ötven százalék, az utóbbinak hatvanöt - hetven.
Még abban az esetben is tehát, ha ideális egyéni spirituális struktúrákról
(tinktúrákról) is lenne szó tehát, az esetek ötven százalékának a harminc
százaléka maradna meg a születési napjegyek „tiszta” (Pl. oroszlán jellegű)
tulajdonságaival, vagyis kevesebb mint húsz százalék! Ehhez viszonyítva, a
szkeptikusok statisztikai vizsgálatai harminchárom előfordulási százalékot
hoztak ki, vagyis messze sokkal jobbat a szükségesnél! De mivel nekik halvány
gőzük nincs a fényszögek és a Sárkányfarok befolyásáról, azt hitték, hogy a
harminchárom százalék mindössze valószínűség számítási „véletlen” számarány és
ez alapján kikiáltották az asztrológiát áltudománynak.
Persze, a harminckét
egész öt százalékos arány (pl. Oroszlán) sem jelenti azt, hogy a többségében
negatívan fényszögelt Nappal, vagy az erős Lilithel, vagy Sárkányfarokkal
rendelkező személyek, nem rendelkeznek olyan rejtett, az illető jegyre jellemző
tulajdonságokkal is, amelyek a teszt-kérések segítségével nem hozhatóak
felszínre (kideríthetetlenek). Durván
fogalmazva, az állat oroszlán például, biológiai szempontból, akkor is oroszlán
marad, ha annak következtében, hogy kölyökkorában elfogták és a fogait is
kiverve, kegyetlenül elbántak vele, még a saját árnyékától is megijed. Hiszen
nem az átlag ember által pozitívnak tudott Oroszláni tulajdonságoknak a
megléte, vagy hiánya a fontos egy sorsképlet vizsgálatakor, egy Oroszlán (Vagy
más) napjeggyel, Sárkányfarokkal, vagy Lilithel született személy esetében,
hanem az Oroszlán konstelláció által jelzett személyiségi, öntudati és önérzeti
problémáknak a jelenléte! És az ilyen
szkeptikus vizsgálat még csak a legszembetűnőbb és a legegyszerűbb értelmi
ostobaság példája, ahol a vizsgálatot végző személyek felületessége és
objektivitásnak beállított negatív szubjektivizmusa miatt az spirituális
involuciót fenntartó materialista ideológia téved.
A korábban említett
újságírónak például, aki ugyancsak nem véletlenül, hanem egyértelműen a
rezonancia és a karma törvénye alapján szimpatizál a szkeptikus tudósokkal, a
családi helyzete mellett, történetesen ismerem a születési évét és évszakát is,
amiből könnyen ki lehet következtetni a horoszkópja Sárkányfarkának és a
Lilithjének a jegyeit, mivel ezek az asztrológiai elemek lassan változtatják a
helyzetüket. (Tizennyolc – tizenhat hónapos periódusok jegyenként.) Előbbi a
Bakban áll, utóbbi a Mérlegben. Önmagában a Bakban álló Sárkányfarok nem sokat
mond csak mindössze kauzális és spirituális, valamint lelki- asztrális
érzéketlenségre (Hamvas Béla jellemzésében: ineptia mysti) utalhat, de itt azt
is fontos megjegyezni, hogy ez semmiképp nem jellemző minden esetre! Ebben az
esetben viszont ez a vonás biztos, mivel épp a Bak uralkodó bolygója: „az apai
szellemiség” illetve a határozottság és a spirituális felelősség őserejét
megtestesítő bolygó, a szintén lassan mozgó Szaturnusz, egyértelműen szemben
áll a Sárkányfarokkal, vagyis a Szaturnusz a Rákban együttáll a Sárkányfejjel.
Ez viszont, egyértelműen kauzális és spirituális információ befogadási
képtelenségre, az ilyen jellegű információknak a merev elhárítására -
elutasítására való önkéntelen és öntudatlan késztetésekre utal, amely
késztetéseket általában akkor a legnehezebb meghaladni, ha az illető személy
messze az átlagon felüli (pl. öt tudományos munkára alkalmassá tevő)
intelligenciával született a világra. Fizikai - biológiai tulajdonságokra és
meghatározottságokra (képességekre) utaló jelek nem szerepelnek a
horoszkópokban, hanem mindössze olyan információkat tartalmazó jelek, amelyek
arra utalnak, hogy spirituális minőség szempontjából miképpen használja valaki
a létező adottságait, így pl. az adott mennyiségű (sok vagy kevés) fizikai
erejét, intelligenciáját, stb. Ezért az pl. ha egy horoszkópban támadott a
Merkúr, nem azt jelenti, hogy kevés az illetőnek az intelligenciája, hanem azt,
hogy spirituális szempontból, önkéntelenül és öntudatlanul negatívan használja
azt (Pl. Adolf Hitler), illetve, hogy ez a magas intelligencia egyáltalán nem
áll az illető személy un. üdvössége szolgálatában, hanem annak ellenében
„dolgozik”. Ezért bármilyen nagy legyen is a példánk „tudományos újságírójának”
az IQ szintje, az, hogy ezt mire és hogyan használja fel, annak a függvénye,
hogy a Merkúrja és az Uránusza hol áll és milyen fényszögeket kap a
horoszkópjában, amiről viszont semmit nem tudok. Azt viszont tudom, hogy ez az
intelligencia, mindaddig, amíg az illető személy (bárki is legyen az)
spirituálisan fel nem ébred és szellemileg meg nem változik (újjá nem
születik), a Sárkányfarok és a Lilith által jelzett (Karmikus)
meghatározódásoknak van alárendelve, azok által befolyásolt (manipulált) a
tudata és azokat szolgálja az intelligenciája.
Egyelőre azt tudjuk
tehát, hogy a tudományos műveltségű újságírónk Bak jellegű spirituális
érzéketlenségét - az ilyen jellegű információknak az ösztönös elhárítási
késztetéseivel született a világra. A szakmai etika nem engedi, hogy kilétét
eláruljam, de ez, a spiritualitás-ellenes magatartás, vagy ennek az ellentéte:
az erős misztikus kábulat, jellemző majdhogynem az összes vele egy évben
született közismert személyiségre. Nagy volt a döbbenetem, amikor a
rendszerváltás után felismertem, hogy a vele egy idős költő társaim többsége
is, végeredményben (spirituális szempontból legalábbis), teljesen hitetlen. A
Mérlegben álló Lilithről viszont személyes hitelességgel is beszámolhatok, mert
az én horoszkópomban is éppen ott áll. Persze nem csak az egyéni
tapasztalataim, hanem rengeteg horoszkópnak a visszaigazolt értelmezésének a
birtokában is nyugodtan állíthatom, hogy az illető újságírónak a szerelmi
boldogságra való képtelenségre, vagyis a hamis boldogságra és hamis (látszat
szerinti: művi) harmóniára: mindössze értelmi és látszat-egyensúlyra törekszik
öntudatlanul és önkéntelenül. Nem véletlen tehát, hogy ez a tudomány-imádó
személy, történetesen agglegény!
De történetesen arról is
tudok, hogy az illető újságíró édesanyjával egy olyan tragikusnak is mondható
brutális szexuális cselekményt követtek közvetlenül a személy fogantatását
megelőző időszakban, aminek következtében ez a személy, mint magzat megfogant.
Ez viszont visszaigazolja azt, hogy az ő Bak Sárkányfarkának megfelelően, a
fogantatása előtt, az édesanyja - tudatosan, vagy öntudatlanul – de rendkívüli
módon, igyekezett hermetikusan elzárkózni minden nemű szerelmi – szexuális
kapcsolat létesítési lehetőség elől (Tágabban: a közvetlen környezettel,
családi közösséggel, társadalommal, néppel, népcsoporttal kapcsolatos
közösségvállalás, vagy eszmeiség-vállalás elől, vagy egy, a számára szorongást
idéző lelki mentalitás tudomásul vétele elől.). A személyiségünket és
feloldatlan sorsunkat adó, anyai ágról öröklött kauzális és spirituális
sorsprogramunk viszont, akkor idézi be az életünkbe a tragédiákat (mások
agresszivitását), akkor részesülünk ilyen durva eseményekben, amikor
gondolatainkkal és viselkedésünkkel -
mentalitásunkkal - huzamosan elbástyázzuk magunkat valami olyan információknak
a tudatunkba - lelkünkbe való behatolása és befogadása elől, amely
információkra viszont (és amely mentalitás változtatásra) igen nagy szükségünk
lenne a spirituális fejlődésünk (saját sorsprogramunk feldolgozása) érdekében.
Nem véletlen tehát, hogy
ez, a lét alapvető spirituális tényeit figyelmen kívül hagyó, személytelen,
tehát a személyt semmire sem kötelező, annak a spirituális múltját (foganása
történetét) objektív véletlenszerűségként kezelő tudományt a legfőbb
igazságként gyakorló személy akkor fogant, amikor az édesanyja egy ilyen
brutális sors- betörést (sors-beavatkozást) szenvedett, mivel az, abban az
időben, éppen nagyon nem akart a szerelmi kapcsolatok és általában a
párkapcsolatok fontosságát illetően, nézetet változtatni. Ezt egyrészt
valamely, a közösségi - társadalmi életre vonatkozó kérdésben, vagy azzal
valamilyen analogikus kapcsolatban álló kérdésben. Másrészt, és ez egészen
biztos, a családalapításra, az anyává válásra, a családanyai szerepkör
vállalására vonatkozó elképzelésében. - A gyermekek horoszkópjából vissza lehet
következtetni az anyának a fogantatás időszakában átélt spirituális állapotára.
Így a fiú (a későbbi újságíró) horoszkópjában a Bak Sárkányfarokkal szemben
álló Szaturnusz, amely az apaság bolygója is többek között és ebben az esetben,
a Rákban áll.
És persze, nem véletlen
az sem, hogy az a társadalmi - közösségi létszférában (Bak – közérdekű,
nyilvánosság előtt folytatott, közösségi érdekeket szolgáló tevékenység:
újságírás) tevékenykedő személy, akinek az elzárkózás - elhatárolódás, valamint
a brutális erőszakoskodás és az anya személyisége megsértésének motívumával
kapcsolatban áll a spirituális múltja és gyökere, kiváló intellektuális
képességeit és az intézményesen (Bak) támogatott természet-tudomány tekintélyét
(Bak) és eredményeit arra használja fel, hogy szellemi hadjáratokat folytasson
olyan szellemi foglalkozásokkal (szellemtudománnyal) szemben, amelyek az ő
kauzális és spirituális eredetével kapcsolatosan, számára kellemetlen és
kényelmetlen leleplező információkkal (leleplezésekkel) szolgálhatnak. De még
amúgy sem véletlen ez, az önkéntelen spiritualitás-ellenes törekvés, ha tudjuk
azt, hogy az a tragikus aktus, amit az édesanyja az ő fogantatását megelőzően
elszenvedett, és aminek következtében ő biológiailag megfogant, az öt gondosan
nevelő édesanyának a rejtett és zavaros szexuális képzelgéseivel és érzelmeivel
is kapcsolatos (Mérlegben a Lilith).
Sajnos nincs a birtokomban
több adat a valamikor az én bohém és felelőtlen biológiai apámmal is barátkozó,
tudomány-népszerűsítő újságíró születési időpontjáról, de az a mód, ahogy az
asztrológusokat, mint a tudós társadalom söpredékét lekezeli, a fényképről
ismert arcképe, valamint az, ami történt az édesanyjával a születése előtt
történt (önérzet, önértékelés, öntudat, személyiség, durva és kegyetlen
megsértése, megalázása), arra enged következtetni, hogy Oroszlán motívumok is
feltétlenül kell, hogy szerepeljenek a horoszkópjában. Hogy így van-e, vagy
sem, a spirituális evolúció témája szempontjából azért lenne fontos, mert az
ember az egyedüli lény, aki az individuális tudatában – személyi tudatában -
hordja potenciálisan a természetbe: a létezés határállapotába, ágyazott és
abból visszatükröződő egyetemes léttudat (az abszolút tudat) kiegyenlítődési
lehetőségét. Ez viszont, mint asztrológiai motívum, az Oroszlán spirituális
erőtere, és az Oroszlánnak megfelelő gyakorlati életkört megjelenítő V.
horoszkópház, által megtestesített spirituális motívumrendszerekkel
kapcsolatos. Ez az újságíró, egyike azoknak a szellemi-kényelem szerető, steril
életet folytató személyeknek, akik a tudattalan mélyrétegeiben rejlő, sötét és
elfojtott félelmek, görcsök és szorongások hatása alól felszabadított, és
átvilágított személyi (individuális) tudatra alapozott, szabad személyi
öntudat-építést célzó, fejlődési törekvésekkel úgy szegülnek szembe, hogy ezt a
közösség érdekeiként tüntetik fel. És mindezt mindössze a spirituális
kényelemre (lustaságra) való hajlamuk miatt (Lilith a Mérlegben).
Az ide vonatkozó
arányos és teljességgel átvilágított (arany!) öntudatnak (személyi tudatnak,
személyiségnek) az egyetemes teremtői és kiegyenlítői léterőkkel és az
egyetemes törvényekkel való együttműködési képessége kialakulásának az
előfeltételeire, mint evolúciós szükségére, a későbbiekben térek ki
részletesen. Most maradjunk a XXI század elején még mindig a spirituális
evolúciót akadályozó természettudománynak és az azt művelő természet-nyomorító
gazdaságnak: a természettudományt, mint az egyedüli igazságot felfedni,
igazságot adni és osztani képes emberi tevékenységnek elismerő személyeknek a
mentalitásánál, amely arra utal, hogy ezek a személyi tudatok még mindig úgy
képzelik, hogy a természettudományos felfedezések és megvalósítások azonosak az
evolúcióval, mert látszatra mintha tényleg igazuk is lenne. Hiszen, ha
statisztikailag vizsgáljuk azt, hogy hány esetben érvényesült és érvénysül az
emberi elképzelés: lépték és egyéni, vagy csoport érdekek szerinti okoskodás
szerinti „isteni igazság” a történelem folyamán, akkor világos, hogy „Nincs is
Isten”. Vagy legalábbis az öreg már régen halott, ahogy Nietzche állította. És
nem csak a természeti katasztrófák, a világháborúk, hanem pl. a holocaust, vagy
a Stalin szoviet munkatáborokban hurcolt és lemészárolt millió „ártatlanok”
esetét tekintve is. Ha az embernek a
pragmatikus észjárása szerinti külső bűnösségét, vagy ártatlanságát vesszük
igazságossági (moralitási) kritériumnak, a természettudományos következtetés
nem csak az, hogy az isteni igazságosságra vonatkozó tételeket, rokkant agyú
vallásos őrültek, fantaszta szerzetesek, hipokrita papok és gyagyás teológusok
eszelték ki, hanem az is, hogy pl. az ártatlan csecsemők tömeges szenvedésében
és halálában érvényesülő Isteni moralitás, az igazságosságnak az Isten részéről
történő legszemtelenebb szembeköpése. Ebben a logikában tehát a zsidók
igazságos és a keresztények jóságos Istene nem létezik. És ugyanígy: ha
statisztikai adatokkal kívánjuk bebizonyítani azt, hogy (ugyancsak emberi
mérték szerint) a különböző vallások istenei, hányszor mentették meg a
segítségükért és kegyelmükért hozzuk forduló híveket, a kivételes, ritka
„csodák” eseteit leszámítva, az eredmény ugyancsak több mint szégyenletes. Szóval
sem a természettudományos, sem a humánus moralitás alapján nem létezhet Isten.
Csak éppen az a baj, hogy a természettudomány a fizikai Nagy Robbanástól
kezdődik és arról, hogy a fizikai nagy bummot mi a csoda produkálta, halvány
gőze nincs. Miközben a Nagy Bummtól erre
felé az egymásba átalakulni képes anyag és az energia mennyiségek egyetemes
fennmaradását vallja, vagyis azt, hogy semmiből semmi nem lehet, a Nagy bummban
megjelenő energiát a semmiből származtatja! (– Ez aztán a logikus és
következetes tudományosság!) Illetve, amikor e a saját tételeinek az egymással
homlokegyenest szemben álló, nyilvánvaló ellentmondása miatt végre elszégyelli
magát, a tudomány fogja magát és engedményeket tesz a vallásos
fantazmagóriának: kreacionizmusnak és (Ebben az egyetlen esetben...)
„megengedi” Istent mint Nagy Bumm kreálót. Ez viszont így nevetséges. A
finomabb létdimenziókból az alacsonyabb (fizikai) rezgési állapotok szintjére
kerülő és oda átáramló spirituális energiából és szubsztanciából fizikai
energiák és anyagi formák (létállapotok) alakulnak folyamatosan. Az a bizonyos
„háttérzaj”, amit a fizikusok a műszereikkel képesek regisztrálni, nem
egyetlen, az időben valamikor történt és azóta is a kozmikus térben visszhangzó
Ősrobbanásnak a hangjai, hanem ennek, a folyamatos szubsztancia- és
energia-átömlésnek: a spirituális dimenzióból szüntelenül az anyagi világba
„átrobbanó” finom energiáknak és szubsztanciáknak a transzformációs hangjai.
De ezt a finom
dimenziókból eredő, folyamatos fizikai áttörést és energia-anyag átömlést - ami
a fizikusok szerint egyetlen egyszer és csak úgy a „semmiből” születettnek, az
általuk soha le nem mért csak állítólag „kiszámított” fizikai idő ősi mélyéből
hozzánk érkező Nagy Bumm alatt megtörténtnek vélnek, a fizikainál finomabb
éteri dimenzióban megelőzi egy, másik szubsztancia és energia-áttörés és
átömlés. És ez nem más, mint a kauzális dimenzióból, vagyis az abszolútumból
folyamatosan és időtlenül kiáramló Fénynek (ősenergia) és Szeretetnek
(ősszubsztancia) az asztrális dimenzión és az éteri dimenzión keresztül való
anyaggá változása és a fizikai dimenzióban való áthatolása. Ezt a folyamatos
egyetemes dimenzió-áttörést és szubsztancia-anyag változást viszont még nem
vagyunk képesek egyelőre a laboratóriumi körülmények között előállítani és
műszerek segítségével kimutatni - lemérni.
Tény, hogy az egymásba
átalakuló anyag és az energia mennyiség állandóságáról és magmaradásáról szóló
fizikai törvénynek vélt elmélet tarthatatlanságát már a kvantumfizika is
felfedte, bebizonyítván, hogy a bizonyos szubatomi anyagi részecskék, illetve
az anyagi részecskéknek tűnő energia kvantumok egyszerűen csak eltűnhetnek
valahova, talán egy másik dimenzióba, vagy a mienkkel párhuzamosan létező, de
más természetű világba, ahonnan nem tudni, hogy mikor és mi alapján, egyszer
csak „nálunk is” újra megjelennek. (Kérdés persze, hogy ugyanazok a részecskék,
illetve kvantumok jelennek-e meg?)
Tény az, hogy a fizikai
világegyetem nem csak tágul fizikailag (geometriailag - asztronómiailag), hanem
ugyanakkora erővel és gyorsasággal valahonnan „belülről” bővül is – fel is
töltődik, az éteri dimenzióból érkező új és új anyagi részecskékkel, csak ezt a
fizikusok (asztronómusok) még valamiért nem fedezték fel, nem vették észre,
vagy nem akarják észre venni. Ezért, a valóságban egyáltalán nem állja meg a
helyét az a tudós (fizikus – asztronómus) körökben meghonosodott nézet, hogy a
gravitáció erejével ellentétes és annál erősebb egyetemes tágulási,
széthúzódási - távolodási erő (az un Hubble-erő) következtében folyó végtelen
kozmikus tágulás miatt, lassan – lassan széttágulnak és a világegyetemben
szétfolynak a galaktikákat alkotó csillagrendszerek, illetve maguk a
csillagokat képező hatalmas égitestek (a gravitációs terükben keringő
bolygóikkal együtt), mígnem egy hatalmas szürke leves lesz az egész fizikai
világegyetem. A csillagokat képező égitestek, de a csillagközi űrpor
szilánkjai, kristályai is ugyanis „belülről”, a fizikusok által semminek vélt
dimenzióból folyamatosan feltöltődnek éteri szubsztanciából fizikai
energia-kvantumokká transzformálódó, majd fizikai rezgési szintre „alacsonyodó”
anyagi részecskékkel.
A fizikai
(asztronómiai) világegyetem tágulása viszont nem más, mint az egyetemes
spirituális értelem, intelligencia (asztrális, mentális, spirituális és
kauzális dimenzióbeli világosság) fejlődésének – vagyis: tágulásának a fizikai
leképeződése. Nem csak arról van szó tehát, hogy nem kell izgulni, mivel a
tudósok jóslataival ellentétben, nem válik évmilliárdok múlva szürke, majd
teljesen fénytelen és híg „levessé” a világegyetem, hanem arról is, hogy a
fizikai események mögött, azokat megelőzően, mindig spirituális fejlődési
(tágulási: magasabb rendű struktúrákká – ideaformákká) alakulási) folyamatok
zajlanak. És a lényeg az, hogy ezekbe a pozitív irányba (nem a megsemmisülés
irányába tehát!) ható, egyetemes spirituális folyamatokba mi is
bekapcsolódhatunk, ezekkel együtt fejlődhetünk (mentálisan és spirituálisan
tágulhatunk) és egyre magasabb szinten kiegyenlítődhetünk (egyénileg és
csoportosan és emberiség szintjén és egyetemesen is megváltódhatunk!).
De nem csak a kozmikus
tágulásban, hanem az ember biológiai fejlődésében is megtalálhatjuk a
spirituális evolúciót, mint e felszíni – anyagi tágulásnak a valóságos
hátterét, alapját és kauzális okát. Az ember biológiai eredetére vonatkozó
antropológiai genetika eddigi felfedezései után, sem a dogmatikus kreacionista
állításokkal, sem a steineriánus antropozófusoknak az ember un. misztikus
létesülésére vonatkozó fantáziadús elméleteivel nincs amit kezdenünk. Számomra
legalábbis, a genetika legújabb antropológiai eredményei által is alátámasztott
antropológiai fejlődéstan és az etológia bizonyos, az emberre vonatkozó
következtetései, azok, amiket metafizikailag helytállónak tudok tartani, sokkal
érthetőbbek, mert logikailag követhetőek és folyamatosságukban, anyagi
következetességükben hitelesek. Természetesen, azzal a kitétellel és
fenntartással, hogy az egyetemes törvények természetének és működési
mechanizmusának a beható megismerése és személyes megtapasztalása után, én sem
a véletlenszerű genetikai mutációkban nem hiszek, sem azoknak a tudomány által
„véletlennek” (tehát: ördöginek...) nevezett kozmikus (üstökösök becsapódásai),
geológiai és klimatikus események - változások véletlenszerűségében, amelyek a
földi élőlények fejlődését kiváltó mutációkat eredményezték és eredményezik.
Mindennek meg van a
világos ősoka és a jól követhető ok – okozati összefüggésrendszere a
spirituális kauzalitásban! Persze, misztikus ezoterikus körökben manapság
közhely, hogy nem létezik véletlen, de hát akkor mi az, ami a természettudomány
által véletlenszerűnek ítélt eseményeket (katasztrófákat, geológiai és
klimatikus változásokat) kiváltja?
Nos, amint a jelen
tanulmány elején erről már említést tettem, ezek, a földi lényekben
(növényekben és állatokban) genetikai és az emberben lelki és szellemi
struktúráiban is, mutációkat okozó fizikai - természeti események nem egy
külső, objektív istennek az ily módon történő (célirányosan akarati) beavatkozása
folytán jönnek létre, hanem az egyetemes törvények (ebben az esetben a
fejlődés, a kiegyenlítődés, a ritmus és a ciklus, valamint a hatás és
visszahatás törvénye), összhatásának a következménye. Sőt, ha ezt megértettük,
azt sem nehéz elképzelni, hogy az egyetemes törvényeken, illetve azok fizikai,
vegytani és később: a biológiai megnyilvánulásain és változásain (hatásain és
visszahatásain) keresztül az abszolút ősszellem (teológusi kifejezéssel: az
Isten) volt az, aki ezeket a geológiai és klimatikus változásokat eredményező
fizikai eseményeket az egyetemes (Isteni) és ezért mágikus erejű (Az anyagra
ható!) képzelőerő előidézve, ezek által lehetővé tette előbb az élet
kialakulását, majd a az alacsonyrendű, primitív életformáknak az egyre összetettebb
(felsőbbrendű) strukturálódását, szerveződését. Valamint, ugyanígy, a mágikus
hatású egyetemes (Isteni...) élet-képzelet által, lehetővé vált a kozmikus
mutációk segítségével kialakult az ideális – spirituális struktúrák anyagi
kifejeződésének: az egymástól elkülönülő primitív biológiai struktúrák
ismétlődése segítségével történő individualizálódása és, ezekben a különálló,
egyedi biológiai struktúrákban, az egyetemes teremtés őslogikáját megismételve
(azt az anyagi szinten megtestesítve), kialakultak a teremtési:
önreprodukálási, utódlétrehozási és szaporodási képességek is.
Így fejlesztette ki
tehát az abszolút lét ősszelleme az egyetemes mágia (a képzelőerő) erejével,
lépésről lépésre haladva, évmilliárdok és évmilliók során át, az általa létrehozott
anyagban a megfelelő körülményeket hozva létre, majd az individuális tudat
mágikus erejével és primitív, de hatékony intelligenciájával hatva, azokat a
bonyolult biológiai szervezettel rendelkező állatokat, amelyekből végül is az a
“teológiai” képességekkel rendelkező (mágikus képzelőerő és az elején primitív,
de egyre összetettebbé váló misztikus intelligenciával rendelkező) emberi lény,
aki egyre inkább felölthette “az ő képét és hasonlatosságát”. Azt, hogy ez, az
utóbbi metafizikai metafora mit is jelent a valóságban, részletesen leírtam a
betegségeinknek, sérüléseinknek és baleseteinknek a személyi horoszkópunkból
kiolvasgató asztrológiai meghatározódásainkról, jellemzőinkről és a karmikus
programokról szóló tanulmányomban. Mindazonáltal nem fejezhetem be az involúció
jelenségéről szóló eszmefuttatást anélkül, hogy azt, az aranymetszésnek
megfelelő létarányt, vagy sorsarányt, aminek a létezését és működését első
sorban a saját életünkben figyelhetünk meg, ne említeném fel újból: Létezik
ugyanis egy ilyen kozmikus arány-mérce az egyetemes és az egyéni karma un.
mennyisége és a fejlődés mértéke között. Anélkül, hogy újból bonyolult
metafizikai fejtegetésbe fognék, ez az emberi sors esetében azt jelenti, hogy
amennyiben valakinek a karmája mennyisége és intenzitása meghalad egy bizonyos
mértéket, bármiféle spirituális, vagy más jellegű fejlettségi szintre jutott
volna is el, az mind nem számít, mert olyan sorsakadályokba fog ütközni,
amelyek nem engedik tovább lépni az un. gyakorlati boldogulásában. Sőt: ha
spirituálisan, vagy akárcsak intellektuálisan is, meghalad bizonyos fejlődési
mértékeket anélkül, hogy az eredeti, vagy a szerzett karmáját bizonyos
mértékben feloldotta, vagy csökkentette volna, ugyanúgy fog járni. Lehetetlen
ugyanis az értelmi, vagy a spirituális fejlődés nagy mértékű karma-csökkentés,
illetve karma-oldás nélkül. Arra, hogy ez meg ne történjen az un. Szaturnuszi
sorserők vigyáznak, de oly mértékben, hogy amennyiben az egyén nem veszi észre
magát, ez az egyoldalú fejlődése nem csak egyre nagyobb hátráltatásokhoz, de
akár a halálához is vezethet.
VIII.
Figyelembe véve a
fájdalomnak, mint fizikai és lelki jelzőrendszernek, valamint a szenvedésnek,
mint spirituális jelzőrendszernek azt a felmérhetetlen jelentőségű értelmét és funkcióját,
(Ami szintén úgy fejlődött ki, mint ahogyan azt a fentiekben leírtam.), amit a
saját értelméről nevetségesen jó véleménnyel levő „értelmes” tudós ember
ugyancsak nem vesz figyelembe, az egyetemes törvények logikája szerinti
gyakorlati (statisztikai…) vizsgálatok, a szkeptikusok eredményeinek az
ellentétére világítanak rá. Az anyai ágról öröklött, karmikus romboló programok
hatásmechanizmusa szerint („Vétkeink terhét az utódaink öröklik majd harmad és
negyed íziglen” - Ezsaiás) és a rezonancia és a polaritás törvénye miatt,
mindig olyan eseményekkel és személyekkel - olyan spirituális erők kifejeződési
formáival - kerülünk az életünk során kapcsolatba, olyan jelenségekkel és
személyekkel gyűlik meg a bajunk, amelyek rezonanciában (azonos rezgési frekvencia
határértékek között) állnak azokkal a problémákkal, amelyek a tudatalatti
ideavilágunkban (feloldási és fejlődési – kiegyenlítődési lehetőségre váró
spirituális struktúráinkban) vannak bekódolva. Ezek az asztrológiai sorselemzés
által a felszínre hozandó és megvilágítandó belső szükségességek, olyan
sorseseményekkel, a természeti és emberi problémával (szociális, politikai,
kulturális, gazdasági, stb.) a valóságnak olyan elemeivel való találkozásokat
és konfrontációkat igényelnek, és ezért: idéznek is be az életünkben(!),
amelyek a legtöbb esetben kellemetlenek a számunkra, de legalábbis különös
odafigyelést és reagálási - reakciókészséget igényelnek tőlünk. Ez a
reakciókészség és önfegyelmet igénylő figyelem, általában igen komolyan igénybe
veszi az értelmünket, a helytállási készségünket, a fizikai és a lelki
teherbírásunkat, a fájdalom-bírásunkat és a türelmünket. Ezért, a karma
hatására inkább kényelem és élvezet-kereső, mint veszély- és feladatkereső
ember, valósággal irtózik, ezektől a tőle minden szintű erőfeszítést és
áldozathozatalt igénylő, személyi életfeladatok szerinti, kellemetlennek
nevezett sors-formáló eseményekkel való találkozásoktól, konfrontációktól.
Egyértelmű tehát, hogy a szkeptikus személyek is - Akik néha az égen levő nap létezésében
is kételkednek – ennek a nehézség-kerülő humanista logikának a mentén
gondolkoznak, mivelhogy ők olyan, a fogantatásuk időszakában földhöz ragadtan
gondolkozó, involúcios lelki-szellemi állapotban levő anyáknak utódai, illetve
olyan zavaros képzeletű, vagy a szellemi fénnyel szemben álló anyai ági
nagyanyák, dédnagyanyák és üknagyanyák utódai, akiknek a képzelete vagy
„kiszáradt” és elveszítette minden spirituális rugalmasságát, vagy a túlzásba
vitt életnyerési – élvezetszerzési logika, vagyis a „józan paraszti”
(pragmatikus) gondolkozás következtében, esetleg a tudományosnak látszó, steril
-intellektuális (értelmiségi - scientifista) gondolkozás következtében, az
emberiség azon részét képezték, akik „az Istennek sem” akartak fejlődni.
De az is lehetséges,
hogy szélsőségességet semlegesíteni, vagyis javítani és tompítani hivatott polaritás törvénye miatt, a szkeptikusok
esetében, az egymást követő generációk között egyszerű poláris ellentét jelenik
meg. Ez az spirituális inverzió pedig a gondolkozás irracionalitás szférájában
jut kifejeződésre és ezek a személyek, az anyai ági karmikus örökösödés
alapján, valami obskurus tévhiteken, rögeszméken alapuló, zavaros és sötét
kultikus életnek az ártatlan és önkéntelen örökösei (Az anya, vagy a nagyanya
által gyakorolt szerelmi mágia, vagy az anyagi vagyonszerzés érdekében
gyakorolt sötét praktika, mint pl. halál idézés szándékával folytatott mentális
tevékenységnek a karmikus örökösei). Olyan, az anyai ági őseiktől öröklött
beavatkozási és az uralkodási vágy által motivált misztikus tevékenység húzódik meg e magukat „józan eszűnek” képzelő
ál-tudós emberek kauzális múltjában (anyai ági családi történetében), amely
sors-események és/vagy tevékenységek a megismerésétől és tudomásulvételétől a
tudattalanjuk, a fent leírt (szellem-lustasági) okok miatt iszonyodik.
Ezért kapaszkodnak tehát
ezek, az elméletek logikai buktatóit nagyvonalúan maguk elől is elhallgató,
tudósi elmék a világegyetem pusztulását jósoló, felettébb józannak hirdetett
„szkeptikus” tudományosság semlegességébe. Ez viszont azt is jelenti, hogy az
ilyen személy elzárkózó típusnak és egy fajtája erős, de negatívan ható
misztikus intuícióval születik a világra és az átvilágítással könnyen
felszámolható, de a civilizált státuszkvójukra: az imédzsükre árnyékot vetni
képes foltra, intuíció szintjén azért ráérezvén, intuitíve semlegesíteni szeretnének minden olyan ismereti rendszert,
amely erre, a bennük létező sötét spirituális foltra rávilágíthatna. És
mivel még ők maguk sem szeretnének arról a bennük levő „sötét valamiről”
konkrétan tudomást szerezni, igyekeznek hitelteleníteni (és amennyiben a
tudomány a modern ember igazságának a birtokosa: „tudománytalanítani”) mindazt
a szellemi - spirituális információ eszközt és forrást, ami ezt, elsősorban a
saját számukra felfedhetné és átvilágíthatná.
Erről, a lényeges
problémák elfedését célzó, és azok felfedését éppen a tudományos józanságra
hivatkozva akadályozó, tudományos nyíltságba való rejtőzködési törekvésekről minden beavatási rendszer tud. A sufi
tradíció a tudás fátylaként beszél róla. de Hamvas Béla részletesen
leírja a jelenség kortanát a „Korszenvedélyek utólagos igazolása” című kiváló
rövid esszéjében. Ez a jelenség tehát, határozottan az involúció – az un.
spirituális „vissza-élés”(!) - szférájához tartozik, akárcsak az inkvizíciót
létre hozó intézményes vallásosság: a szellemi sötétséget, ha kell, a véres
erőszakosság útján is fenntartó fagyott luciferi szellemiséghez. Igen fontos
ezt egészen tisztán látni annak, aki a spirituális evolúció szellemében akarja
folytatni az életét és nem akar megijedni „a nagyszakállas tudománytól” (Hamvas
Béla), amelyről nagyon sokan - többnyire a művelői és a haszonélvezői -
hajlamosak azt képzelni és azt hirdetni, hogy az abszolút igazság egyedüli
(intézményes!) letéteményese, ismerője, fokmérője és kimondója. – Lásd mindazt
a misztikusnak, vagy parapszichológiainak nevezett jelenséget, amit a
természettudományok nem tudnak bemérni, értelmezni és értékelni (Pl. azzal
kezdve, hogy mi volt az ősrobbanásuk előtt!), illetve azt, ami a
természettudomány eszközeivel megvizsgáltan negatív eredményeket hoz ki.
Szerintük mindaz a tevékenység, ami ezeket a jelenségeket kutatva, próbálja
racionálisan megérteni, az ő szemükben tudománytalan, tehát szerintük nem tud
valóságos lenni és ezért, az ilyen szellem-tudományoknak az állításai, mint
például az asztrológia sok-ezer éves axiómái és legújabb felfedezései, hamisak.
Azok, akik e sorokat
olvasva azt képzelik, hogy a fentiekben a szkeptikusok által kritizált
asztrológus sértettsége szólat meg általam (Engem, személy szerint még egy sem
kritizált 2O11 február 15-ig.), mint a tudományos kutató és felfedező, és hogy
e sértettségtől hajtva önkéntelenül, az evolúció törvényéről szóló –
leghosszabb! – értekezésemet egyfajta bosszúállási eszköznek használom,
tévednek. Mindez nagyon is hozza tartozik ahhoz, amit a spirituális
jelenség-kutató és jelenség-értelmező elmével rendelkező metafizikus az
evolúcióról és az azt kísérő involúciós folyamatokról a 21 század elején,
vagyis a közvetlenül az ökológiai katasztrófa előtt álló emberiség tagjaként el
kell mondjon. Az un. egzakt tudományoknak nem csak az a baj, hogy végső soron a
tudomány és a technika erkölcsi semlegessége, illetve hogy a hadászati és
gazdasági haszonelvűségre alapozott luciferi és fauszti erkölcse vezetett oda,
hogy az élet-adó természet élén az életadó vízzel és az élet feltételével: a
levegővel a végsőkig össze szennyezett állapotba került planetáris szinten,
hanem az is, hogy fent leírt szellemtudománnyal szembeni fölényeskedő és
kirekesztően nagyképű magtartása miatt, az emberiség 95 – 97 százaléka, még
mindig képtelen ráébredni az élete tulajdonképpeni céljára, illetve az ember
spirituális rendeltetésére, aminek következtében, tovább szennyezi és nyomorítja
a természetet (a külsőt és az un. belső természeti struktúráját), a személyi
boldogsági állapotának az elérési lehetőségeire vonatkozó vallásosan tudományos
és tudományosan vallásos megtévesztettségében.
Az emberiség, de legalább is az un. nyugati civilizációra
jellemző, demokratikus - kapitalista gazdaság-politikai rendszerben élő része,
rég elérte azt a gazdasági jóléti színvonalat, amelynél magasabb gazdasági
életszínvonalon élni, már egyszerűen értelmetlen és ennek a gazdasági-életszínvonalnak
az öncélú emelése egyszerűen mentális zavarokhoz és más egészségi
degenerációhoz, illetve a szaporodási képtelenséggel járó megsemmisüléshez
vezet. A nyugati típusú civilizációban élő ember tehát, elérte azt a gazdasági
életszínvonalat, ahonnan spirituális tudatossággal folytatott élet nélkül,
illetve megváltás-tudat szerinti életvezetés nélkül, az út egyenesen a semmibe,
vagyis a megsemmisülésbe vezet. Erről nem csak a nyugati civilizáció un.
fejlett országaiban élő személyek és nemzetek belső reprodukciós (szaporodási)
képtelensége beszél ékesen. Vagyis az, hogy amennyiben nem lennének a szegény
országok emigránsai ezek a nemzetek még nagyobb mértékben sorvadnának mint a
sajátos demográfiai helyzetű magyar nép. (Amelynek, az ország-határokon kívül
létező részei azért nem szaporodnak, egyrészt mert emigrálnak és emigrálni
akarnak Magyarországra és nyugatra, másrészt, mert elnyomottnak és üldözöttnek
érezvén magukat, úgy képzelik, hogy egészséges számú gyermekvállalással
növelnék a nem kívánatos állampolgári státuszukból adódó terheiket. Az országon
belüli nemzetrész meg azért nem szaporodik, mert azt képzeli, hogy ez által
sikerül majd nyugati gazdasági – jóléti színvonalon élnie.) Hanem erről a metafizikai rendeltetés-tudat
nélkül, egyre inkább globálisan elharapózódó élet-céltalanságról beszél az
egész ezredfordulói nyugati irodalom, a filozófia és a művészet is. Nem
beszélve a kábítószerezés ijesztő növekvését és más kábulási lehetőségek
majdhogynem tömeg méretű használatát, el egészen az életkockáztatással járó un.
extrém-sportok tömeges térhódításáig, vagy a kutyáknak és a macskáknak és más
házi, vagy vadállatoknak a sokkal nagyobb felelősséggel járó gyermek-gondozás
és nevelés helyett való gyermek-szerepkörökbe állításáig, gyermekekként való
„használatáig”. – De minderről
részletesebben a következő fejezetben írok.
IX. Következmények
Az, hogy ez az
involútiv és primitív (A primitív nem egyenlő a prímérrel, amiként azt Hamvas
Béla meggyőzően bizonyítja az új, a nyugati civilizációba nem kívülről betörő,
hanem alulról – a karmából ... - feltörő barbarizmusról szóló elméletében.)
külső (tudományos-technikai) sors-irányítási agresszivitás tovább folytatódik,
minden negatív biológiai következménye mellett, még hordoz egy olyan jelentést,
amire föltétlenül oda kell figyelnünk és amit értelmeznünk kell. Nevezetesen
azt, hogy mit is jelent, egészen pontosan: mit is kellene jelentenie
voltaképpen a középkor folyamán teljesen elnyomott női tudatnak az emancipációt
követő, a férfi - tudattal egyenrangú un. poszt-modern tudattá való fejlődése?
Megfelelően kiérlelt és
megerősödött személyi tudat (Szoláris éberség) nélkül ugyanis a nő (És persze a
férfi is, de az ő integrált személyi tudata kifejlesztésére eddig több esélyt
biztosítottak a patriarkális koncepciók, azon a ferdeségen kívül, amellyel a
nála kevesebb személyi jogokkal rendelkező nőt kezelte, ahogyan gondolt – néha
bizony lenézve - a nőre.), nem érheti el az univerzális tudatot, vagyis nem
válhat képessé a saját teremtői (anyai) képességeivel való pozitív
együttműködésre, és ezért és ilyenkor válik „bármikor és bárki által
megtermékenyíthető szülőedénnyé”. Kifinomult és erős (spirituálisan kellőképpen
fejlett!) személyi tudat nélkül, az egészséges „anyai természet” automatikusan
működik és ezért a nő nem képes befolyásolni azt, hogy kitől és mikor foganjon
magzatot. Fejlett személyi tudattal és egészséges szervezettel viszont igenis
képes arra, hogy minden féle külső beavatkozást jelentő (mechanikus, vagy
gyógyszeres) eszköz és ügyeskedés nélkül, ő válassza meg azt, hogy mikor és
kitől foganjon magzatot! Ezért nem szükséges nem csak a fogamzás-gátló
tabletták szedése, de azt a szörnyűséget sem szükséges elkövetni, pl., hogy
azok a nők, akik úgy döntenek, hogy nem akarnak gyermeket szülni,
sterilizáltassák magukat.
A normális állapotokat
helyre állító (evolútiv) út persze, semmiképp nem lehet az, hogy máról holnapra
szüntessünk meg minden fogamzásgátlást és kimondottan csak olyankor
szeretkezzünk, amikor gyermeket akarunk nemzeni, illetve, amikor e gyermekeink
születését várjuk. (Lásd „Krisna tudatú” vallás által ajánlott misztikusan -
spekulatív megoldását a modern dilémának. - Egyébként, ennyi erővel
Jézus-tudatú, Mohamed tudatú, Mao, vagy Lenin tudatú és akár Madonna, vagy John
Lenon tudatú, vagyis egyéni spirituális felelősség és fejlődési lehetőség
nélküli személyek is lehetnénk... Vajon
miért nem jó a keleti misztikát adoptáló nyugatiaknak az egészséges
felelősségre alapozott egyéni öntudat és az így szabaddá tett, tiszta spirituális
tudat: az egyetemes öntudat vezérlő-rendező aktivitása, amely egyedül képes a
tényleges boldogság irányába irányítani a sorsunkat?) A metafizikailag helyes
mentalitás csakis az, hogy élettársunkkal – házastársunkkal, elkötelezett
szerelmünkkel úgy szeretkezhessünk és éppen akkor, amikor ennek a szükségét (a
vágyat és a vonzást) érezzük? Hogy közben ne szorongjunk attól a gondolattól
pl., hogy mégis csak sok lesz már az öt gyermek a két szobás lakásban? De hogy
lehet ezt elérni? A nem-Krisna tudatú, általános vallásos formula az, hogy
bízzuk a dolgot a Jóistenre, mert ő elintézi majd. És akkor hol van az én
szabad akaratom kifejeződése: az én spirituális képességem gyakorlási
lehetősége, amiért az abszolútumból végül biológiai magzatként megjelentem és
ebből a születés után kifejlődő földi értelem kifejlődésére készen, de
ugyanakkor isteni képzelőerő gyakorlására képesen is megfogantam, megszülettem
és autonóm felnőtté fejlődtem? Hol van az én hozzáférési és hozzájárulási
lehetőségem a sorsom irányításához, az evolúcióhoz: a szellemi - programozási
lehetőség törvényének az alkalmazásához?
A sors-idéző,
sors-irányító, mágikus erejű teremtői képzeletünknek az autonóm gyakorlása
(használása) egyetlen fontos feltételen múlik, amit a feminista mozgalmak
minden káros és nevetséges hatásuk mellett, lehetővé tettek a nők részére is
(És ez a nők számára politikai és minden más jellegű emberi jogot kivívó
feminizmusnak egy vitathatatlan érdeme!): az arányos személyi (individuális)
tudatra alapozott, azon kifejleszthető és az által felszabadítható egyetemes
lét-tudat elérését. Amennyiben az ember ezt, az egyetemes felelősségérzetre
alapozott univerzális léttudatát (A Krisztust!) elérte, nyugodtan annyit
szeretkezhet amennyit csak akar, de peresze csak és csakis azzal az
elkötelezett élettársával / szerelmével, akivel tudatosan és együttesen
igyekszik és törekszik harmonikus életet élni, mert az ő életében és sorsában
már mind a tíz egyetemes törvény arányosan hat és érvényesül.
Ez azt is jelenti, hogy
az arányosan fejlett személyi tudattal rendelkező nőnek csak akkor fogan és
születik gyermeke, amikor a Teremtés Törvénye (Ami egyben a személyi öntudat
törvénye is!), a Ciklus és a ritmus törvénye, valamint az evolúció törvénye
szerint, neki gyermeke kell hogy szülessen. Márpedig a ciklus és a ritmus
törvénye alapján, a teremtői tudatát elért embernek mindössze három - négy
évente kell, hogy szülessen egy - egy a spirituális fejlődési szintjét is
tükröző gyermeke. A kiegyenlítődés törvénye szellemében, páronként három - négy
gyermek a minimum aránya. Ezen a számon természetesen változtathat a többi
törvény úgy, hogy minél inkább nem akarja hogy legyen és minél inkább fél és
elhárít valaki, annál több gyermeke kell, hogy szülessen - persze, ha nem lenne
a fogamzásgátlás és ha nem lenne már eleve tönkre téve a civilizált fiatal nők
(lányok!) fizikai szervezete. - Hiszen aki fél, vagy ellenkezik, annak az anyai
ági ősei is féltek a több gyermekes családtól és, ha rejtetten is, de
elkeseredetten küzdöttek a „nem kívánt terhességeik” ellen, aminek a
következtében az utódaik már igen gyenge nemzési – foganási, illetve
magzatkihordási képességekkel születnek.
A személyi tudat
fejlődésére vonatkozó tétel viszont fordítva is igaz: A magzat- gyermek- és
életellenes mentalitás (önkéntelen félelem, elutasítás, a babáktól és a „nagy
hastól” való utálkozás) formájában jelentkező civilizált anyai örökségnek
(babonásan: ősi, vagy családi átoknak) a pontos és részletes tudatosítását
követő feloldása (a gyermekáldás minden szintű tudatos vállalása, az iránti
szülői öröm-érzetek és pozitív vágyak tudatos kifejlesztése) és meghaladása
nélkül el sem képzelhető arányosan fejlett személyi tudat. De persze,
ugyanakkor a személyi akarat – vallásos alapú – teljes feladása sem egészséges,
mivel az is anti-evolútiv lelki - spirituális állapotot idéz elő és, a
kiemelten negatív sorsprogramok esetében, a női szervezetre visszaható negatív
következményei épp olyan veszélyesek lehetnek, mint a gyermekellenes mentalitás
huzamos átélésének. (Pl. a személy életét is veszélyeztető szervi elváltozások
és/vagy rákos daganatok képződése.) Persze, a férfiak sem mentesek, az ilyen
jellegű elfojtások vészesen káros következményeitől. A különbség mindössze
annyi, hogy ezúttal nem a Szeretet és az életadás - életápolás, táplálás
jellegzetes női szerveiben: a petefészekben, a méhben és a méhnyakban, a hüvelyben és a mellekben, hanem
a jellegzetesen Fényt megtestesítő férfi-szervekben jelennek meg és jönnek
létre a betegségek - sérülések, károsodások, a fel nem vállalt (kikerült, vagy
elhárított) evolúciós jellegű szülői (Nemzői, Apai!) sors-programok hatására: a
herékben, a dülmirigyben, a szívben, az agyban, a szemben, a gerincben és a
gerincvelőben.
A szellemi
megvilágosodás belső egyéni felismerési és beismerési átélések sorozatából
tevődik össze, de egy bizonyos megvilágosodási színvonal után nem csak az egyén
az, akinek valós „nyerni valója van” („és aki feláldozza életét, megnyeri azt”)
a spirituális megvilágosodásából és a karma-feloldást követő megváltódási -
kiegyenlítődési képességek kialakulásából, hanem az egész egyetemes létezésnek.
Mert hiszen ezekből, az új kiegyenlítődési és fejlődési élet-lehetőségeknek a
spirituális „köveiből” épül az fel az a bizonyos Égi (Új) Jeruzsálem, ez tölti
fel folyamatosan a létforrást, az abszolútumot, új és új fény-energiákkal, új
lét-lehetőségeknek, lét-terveknek a kauzális képzeteivel, energiáival. Ezért az
evolúció szempontjából - és itt érhető tetten a teremtés személyessége: - soha
nem az a fontos, hogy az általunk gonoszságnak nevezett aktusok miért történnek
meg, (Hiszen a kisülés - kiegyenlítődés érdekében meg kell, hogy történjenek,
mivel vannak harmonikus és diszharmonikus kiegyenlítődési formák és lehetőségek
is.), hanem az a számon tartani és megfigyelni fontos helyzet, hogy én (Az
egyén) - a lényemnek az összes dimenzióbeli struktúráival, miként viselkedek
(Az igazsághoz és annak a felfedéséhez és érvényre juttatásához bátran
ragaszkodván-e, vagy attól elzárkozván, azt eltitkolván, vagyis hosszú távon
rombolóan-e, mert a kettő nem ugyanaz!) a gonoszsággal szemben - a
diszharmonikus konjunktúra, a romboló, illetve a zavarkeltő erők és
magatartások „természetesnek” látszó megnyilvánulása esetében!
Az igazsággal telt
értelmi fénynek ugyanis, akárcsak a Szeretetnek, mágikus ereje van. Az
igazsággal telt információnak kényszerítő ereje van. Hogha tehát, mind a
gyakorlati valósággal, mind a megváltás logikájával megegyező igazságot mondasz
ki, vagy közvetítesz, tudnod kell, hogy annak, a „fogadóra” nézve, kényszerítő
(mágikus) hatása van, és ezért amennyiben kellemetlen, sőt: ellenséges is a
másik fél számára – Ha nem személyi támadásként van megfogalmazva – ez az
igazság, az ellenfeled úgy is „köteles” lesz, veled szemben az igazság logikája
szerint eljárnia. Tehát, amennyiben a gyakorlati valóságban: az anyagi – tárgyi
vilgágban is ellenőrzőtt és hosszú távon is vissza igazolodótt igazságot mond,
ír, vagy tart fenn valaki, azzal szemben semmiképpen nem cselekedhet senki más
szeméély sem úgy, hogy abból neki tényleges - evolúciós - bántalma, vagy kára
származna hosszú távon. Hogy a tárgyi valóság szerinti igazság kimondása,
leírása, más féle érvényesítése közben, azok, akik úgy képzelik, hogy
érdekeltek ennek az elrejtésében, hogy ez az igazság árthat nekik,
fenyegetőznek és esetleg még tesznek is gyakorlati lépéseket az igazság
kiderülésének a megakadályozáására, illetve az igazság kimondó – érvényesítő
személy „megbüntetésére”, megtörténhet, de ezeknek semmiképpen nem lehet káros
hatására az igazságot fel fedő személy számára, amennyiben ő ezt nem személyi
bosszúból, vagy valamilyen rejtett
személyi, vagy csoportos érdekből teszi, hanem egyszerűen az igazság
érvényesülésének a szellemében. Azt, hogy ne számazzon kára az igazság-felfedő,
az igazság-érvényesítő személynek, amennyiben annak nincs semmiféle rejtett
szándéka ezzel, egyenesen a Teremtés törvénye (Az első) és a Magváltás
(Rendeltetés) Egyetemes törvénye (A tízedik) Törvények biztosítják.
Az tehát, hogy a
szegénységben, vagy erős női egyenlőtlenségben (a nőket elnyomó, patriarkális
tradíciók szerint) élő népek, népcsoportok és családok, nő nemű személyei
nagyobb számú gyermeket szülnek még a világra, mint a civilizációban élő
fogamzásgátoltak, épp annyira nem jelent magasabb rendű lelki, vagy spirituális
állapotot (szellemi - lelki tisztaságot), bármit is állítana a vallás, mint
ahogy egyáltalán nem jelez magasabb spirituális és evolúciós színvonalat a
gazdaságilag „magas életszínvonalon” élő, de önmagukat biológiailag reprodukálni
képtelenné tett, vagy azzá vált nyugati társadalmak női tagjainak az állapota
sem. A különbség mindössze az öncélú élvezeti és védekezési (Törvény-szegési)
eszközgyártás nagyobb képességében (Jobb technológiai felszereltségben) áll,
ami spirituális fejlettség szempontjából majdhogynem semmit nem jelent. Az
egyik mentalitás mindössze a másiknak a véglete, a polaritás és a rezonancia
törvényének a szellemében. A személyi horoszkópok vizsgálatából ugyanis
egyértelmű határozottsággal kiderül, hogy az illető népi – vallásos tradíciók
szerint élő, vagy valamilyen más okból kifolyólag a természeti létformát
választó, de spirituális tudatossággal nem rendelkező nők, éppen úgy meg telnek
magzat- és gyermekellenes mentalitással, mint az anyává válás ellen eleve védekező
„civilizált” lányok és fiatal nők.
A nem mindössze a tárgyi
megismerést szolgáló, hanem a szülési fájdalomtól és a gyermekgondozással járó
„terhektől” szabadító - megváltó humánus szerepkörben fellépő tudomány tehát,
így válik evolúció-ellenes tudati tevékenységgé, megváltó ideológiává:
megfosztván az embert a természettel, illetve az egyetemes törvényeket
megtestesítő természeti erőkkel való közvetlen kapcsolatától és így, az azokkal
való tudatos együttműködési lehetőségtől. Ahelyett, hogy az un. felvilágosult
„civilizált” ember képzeletét - az idea-világát! - az evolúció irányába
fordítaná és serkentené. Így az is világos ma már, hogy nem csak a több-ezer
éves, magas spirituális kultúrákból (tulajdonképpen: kultuszokból) dogma
rendszerekké: vallássokká vált, evolúció-ellenes és lényegi tartalmuktól
megfosztott misztikus babonákkal, vagy az életnyerés (élvezet- és kényelem
űzés) szolgálatába állított technikai trükkökre alapozó politikai - gazdasági
ideológiák természettudományos szemléletmódjával szembe szegülve fejlődik ki,
egyetemes tudattal rendelkező, megváltódott személlyé az ember, hanem első
sorban, az anyai felmenőitől örökölt, egyéni sors-programjainak a megismerését
és e negatív spirituális programok vállalását és feldolgozását biztosító erkölcsi
és megismerési magatartásnak a szellemi – spirituális erőterében. Vagyis a
személyi felelősségre alapozó és az igazság szellemével táplálkozó, ahhoz
szilárdan ragaszkodó személyi-tudatra épített fény és szeretet erőterében. Az
igazság érvényesítése érdekében, a természeti és emberi környezetével szemben
fenntartott moralitása, a fedetlenség, a titok-nélküliség állapota által
biztosított szeretet- áramoltatási képesség elérése és annak a szilárd hitté
kovácsolódó megtartása és megőrzése érdekében, az önmaga karmikus
gyengeségeivel - meghasonlási hajlamaival: nehézség elhárítási késztetéseivel -
szemben folytatott, belső és külső harc megvívása közben fejlődhet megváltott
személlyé az Adam Kadmon földi megjelenése: az individuális tudatú ember. Az, aki
autonóm módon gondolkozni és szeretni nem csak vágyik, hanem akar is, és
határozottan merészel is, az elérheti ezt a tudatos sorsirányítói - megváltotti
állapotot, mert ebben határozottan segíti, mind az Evolúció(8), mind a
Megváltás(1O) törvénye.
Ehhez a személyi
határozottsághoz viszont, amint a korábbi mondat egy része is utal erre: olyan
bátorságot kell magában az embernek kifejlesztenie, amelynek a segítségével
szembe tud fordulni akár az összes természeti-archaikus és persze: modern és posztmodern
civilizációs szokással és főként: a tradicionális (dogmatikusan vallásos és
ugyancsak dogmatikusan tudományos) gondolkozással. És ami az életrendjét és az
anyagi és a szellemi valósággal való személyes kapcsolatát illeti, csak azt
kell elhiggye és azt kell tegye, amiről személyesen és többszörösen is
meggyőződött hogy tényleg jó és hasznos hosszú távon is, és ne azt amiről mások
azt állítják, hogy az jó kell legyen, mert az a szokás, illetve mert a többség
is azt úgy gondolja és úgy csinálja...
A fent tárgyalt
evolúció-ellenes magatartásokon és jelenségeken kívül, az ezredfordulón, még
szembe kell néznünk egy másik, igen rejtetten, de annál hatásosabban működő,
evolúció ellenes jelenséggel és mentalitással: az un. misztikus elméletekkel,
vagyis a misztikus szemetelés problémájával.
Mivel határozottan „lóg
a levegőben” az a tény, hogy sem a rész-igazságokat mindenre használhatóvá és
örökérvényűvé kikiáltó, és azokat dogmásító, különböző vallásos ideológiák
(Lásd a fő vallási-ideológiákra és koncepciókra alapozó, de azok egyes
„igazság-értelmezésével” szembe szegülő, azokat nem kívánatosnak találó,
elszaporodott vallásos és misztikus szektákat!), sem a vallások helyébe lépni
igyekvő – magát az igazság egyedüli birtokosának és ez által megváltónak (De
legalább is tudományos erkölcsi-ítésznek) jelölő – egzakt tudományok nem
képesek az ember legelső és legbelső (Isteni!) vágyait teljesíteni (Nem képesek
az embert egészségessé és ténylegesen boldoggá tenni!), ezt a szerepkört ma a
különféle modern és poszt-modern, ördöngösök, vajákosok, ősi rítusokkal és
természetes készítményekkel kufárkodó természetgyógyászok, beavató mesterek,
csodagyógyító guruk, táltosok és egyéb misztikus csodabogarak által vezetett és
irányított misztikus „utak” és iskolák igyekeznek ezt az egyre inkább
nyilvánvalóvá váló (Lásd a poszt-modern, un. értelmiségi irodalom, valamint
művészetek kilátástalanságát) spirituális információs hiányt bepótolni,
illetve, a hiány által okozott hézagot meglovagolni. Meg kell vallanom, hogy
költő-koromban, az eszüket alkohollal kimarató költők és művészek között, nem
találkoztam annyi őrült elmélettel és annyi futó-bolonddal magát istenítő
kelekótyával, mint asztrológusként, az un. ezoteria képviselői és a szó szoros értelmében: zabolátlan
fogyasztói között. Nem is tudok annál fárasztóbbat elképzelni, mint egy - egy
beszélgetést, az ilyen, általam „szektánsoknak” nevezett misztikusan „hithű”
egyénekkel, akik minden sorsjelenségre, illetve minden személyi gyengeségükre
megtalálják a kézenfekvő magyarázatot a reinkarnációban, a predesztinációban és
az un. misztikus pszichológiában. Az eszem áll meg néha, az ellenőrizetlen
misztikus dogmáktól, amikkel már kezdő asztrológus-tanonc koromban találkoztam,
a sok ellentmondástól és a kézenfekvő irracionális magyarázattól, és persze,
azoktól a misztikus elméletektől és azokra alapozott „nyomós érvektől”,
amelyekkel engem is etetgettek a „beavatóim” még ezelőtt 17 – 18 évvel. Ezektől
hiába vársz el szabadelvű, egyéni gondolkozást, hiába kíséreled meg
elmagyarázni bármilyen metafizikai jelenség és folyamat ok-okozati
összefüggés-láncát, mert azonnal közbevágnak az általad unos-untalan ismert
misztikus magyarázataikkal és dogmáikkal, amelyek a könyöködön jönnek ki már 15
éve, és amelyektől megszabadított a gyakorló asztrológusi – sorsfigyelői –
hétköznapi tapasztalatod.
Nagy tévedés tehát az,
miszerint ebben, a manapság magát divatosan ezotériának nevező a misztikus
szférában található meg a spirituális evolúció un. filozófiája, vagyis azok az
egyetemesen érvényes koncepciók gyűjteménye, amelyek az emberiséget és a föld
élővilágát a közelgő ökológiai katasztrófa következményeitől megkímélik. Az
tehát, hogy az „ezotéria” területén lenne meglelhető a bölcsek köve, amely a
jelenlegi, lépten-nyomon és kívül-belül észlelhető globális szellemi krízisből
kivezetné az emberiséget, és, hogy itt lennének megtalálhatók azok az un.
evoluált lelkek, akiknek és amiknek ezek a guruk és mesterek hirdetik magukat,
éppen annyira illúzió, mint az, hogy a materiális tudományok egyike, illetve, a
rájuk alapozó filozófia, megtalálná azt a mindent megoldó, összegező
„világ-formulát”, amelynek a segítségével, a krízis megoldható és a közelgő
környezeti – első sorban légköri! - katasztrófa elkerülhető lehetne. Ez a
krízis ugyanis, amibe kerültünk, nem oldható meg sem globálisan (tudományosan),
sem tömegesen (vallásosan), hanem csakis egyénileg, vagyis mindenki a saját
karma-feloldása és ez által, a saját sorsával (Az asztrológiai sorsképletéből
kiolvasható spirituális fejlődési sorsprogramjával) és környezetével való
harmóniába kerülésre való józan és határozott törekvéssel. Más kiút nincs!
Ahogyan a harmadik, vagy negyedik horoszkópom sorsképletére ráírtam: Nincs, nem
létezik és soha nem is létezett kiút, csak be-út!”
X.
Az evolúció törvénye az
alkímiának mind a hét alapműveletéhez kapcsolódik, amiként az alkímia célja is
az evolúció és a műveletek egyértelműen a spirituális evolúciót szolgálják, de
mint egy - egy evolúciós fokozatnak az elérése - egy törekvési cél elérése - és
egy újabb evolúciós folyamat elkezdése, a tudatosan megélt coagulatio (érlelés,
szilárdítás) és a sublimatio (finomítás) műveleteihez kapcsolódik elsősorban.
Asztrológiai analogikus
megfelelője az Uránusz, a Vízöntő és a XI földház. Ezért spirituális evolúció
nem csak az Uránusz által képviselt lehetőségek megkeresésének és
kihasználásának az elvén alapszik, hanem csakis a Szaturnusz által
megtestesített egyetemes felelősségtudat őserejével való teljes harmóniába
kerülés után lehetséges. Vagyis a Szaturnusz előtti többi hat bolygó által
megtestesített őselvvel való harmonizálódás után, amit az emberi (egyéni,
családi és társadalmi) létnek és a természettel való harmonikus együttélésnek a
többi egyetemes törvény ismerete és tiszteletben tartása áldal megélhető
erkölcsi alapállás megvalósítása (reflex szerű megélése: realizálása) után
érhetünk el. Csak és csakis ez után sajátíthatjuk el az Uránusz és a Neptunusz
által megtestesített, Jin és Jang töltetű teremtői (mágikus) képzelőerőkkel való
harmonikus együttműködési képességet, és, e teremtői képességeinknek a
kifejlesztése és gyakorlása - alkalmazása közben keletkező spirituális és
kauzális képességeinknek a fejlesztését - tágítását, illetve a személyi
sorsprogramunkhoz kötött emberi küldetésünknek, a megváltásnak a
megvalósítását.
Vonatkozó video-interjúk és filmek:
A youtube - n található Kozma Szilárd interjúk linkjei:
Kozma Szilárd - A táltos bolond 1 - http://www.youtube.com/watch?v=A-674f3YEPU
Kozma Szilárd - A táltos bolond 2 - http://www.youtube.com/watch?v=cVNcnFu6suM
Kozma Szilárd - A titok titka 1 - http://www.youtube.com/watch?v=TKa2G0DOaCQ
Kozma Szilárd - A titok titka 2 - http://www.youtube.com/watch?v=b2LBDjsPBCc
Kozma Szilárd - A titok titka 3 - http://www.youtube.com/watch?v=YeQf-AdoOO8
Kozma Szilárd - A titok titka 4 - http://www.youtube.com/watch?v=KPbN46_VCxo
Kozma Szilárd - A titok titka 5 - http://www.youtube.com/watch?v=EVxOEMmTD94
Kozma Szilárd - A 4 őselemről - http://www.youtube.com/watch?v=u7QFXu4eiOI
Kozma Szilárd - A táltos bolond 1 - http://www.youtube.com/watch?v=A-674f3YEPU
Kozma Szilárd - A táltos bolond 2 - http://www.youtube.com/watch?v=cVNcnFu6suM
Kozma Szilárd - A titok titka 1 - http://www.youtube.com/watch?v=TKa2G0DOaCQ
Kozma Szilárd - A titok titka 2 - http://www.youtube.com/watch?v=b2LBDjsPBCc
Kozma Szilárd - A titok titka 3 - http://www.youtube.com/watch?v=YeQf-AdoOO8
Kozma Szilárd - A titok titka 4 - http://www.youtube.com/watch?v=KPbN46_VCxo
Kozma Szilárd - A titok titka 5 - http://www.youtube.com/watch?v=EVxOEMmTD94
Kozma Szilárd - A 4 őselemről - http://www.youtube.com/watch?v=u7QFXu4eiOI
Az általunk készített asztro-film is letölthető a http://www.iandbvideo.net oldalról a LETÖLTÉS link segitségével (erre kell kattintani, majd a megjelenő oldalon még egyszer a LETÖLTÉS linkre. Ezután egy angol nyelvű oldal fog megjelenni, ahol a Download this file gombra kell kattintani. Miután erre a gombra kattintunk megjelenik egy szám-betü kombináció amit az alatta levő mezőbe kell beirni, és megnyomni a Download now gombot).
A most augusztusban Kosa Ferenc és Joó Viola által felvett
anyagokat Viola feltöltötte a you tube-ra:
Itt az ősteremtésről, egyetemes létről, egyéni rendeltetésről, karmáról, általános életfeladatokról beszélek. – Ez a legfontosabb felvétel!
http://www.youtube.com/watch?v=hzUdNbZQClE - I. rész
http://www.youtube.com/watch?v=8tC-qo6Trw0 - II. rész
http://www.youtube.com/watch?v=yKKzSbyyUbM - III. rész
http://www.youtube.com/watch?v=UVpZQVTBVpg - IV. rész
http://www.youtube.com/watch?v=YrJKdNjlQYM - V. rész
Itt az ősteremtésről, egyetemes létről, egyéni rendeltetésről, karmáról, általános életfeladatokról beszélek. – Ez a legfontosabb felvétel!
http://www.youtube.com/watch?v=hzUdNbZQClE - I. rész
http://www.youtube.com/watch?v=8tC-qo6Trw0 - II. rész
http://www.youtube.com/watch?v=yKKzSbyyUbM - III. rész
http://www.youtube.com/watch?v=UVpZQVTBVpg - IV. rész
http://www.youtube.com/watch?v=YrJKdNjlQYM - V. rész
Asztrológia
Istenigazából videók listája:
www.kozmaszilard.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése