Kozma Szilárd asztrológus:
A TEREMTÉS TÖRVÉNYE, ILLETVE A
TEREMTŐI LÉTKÉPZELET MÁGIKUS EREJÉNEK A TÖRVÉNYE. A mágikus erejű Személyi
öntudat és képzelőerő törvénye.
A Szellemi létezés és erőhatás mindenkori elsődlegességének és a
teremtő - mágikus - erejű képzeleti hatásoknak a (Minden felszíni látszat
ellenére való!) minden más hatások fölötti hatóerejének a törvénye. A
teremtett világnak, a létfolyamatoknak és minden nemű szellemi, gondolati,
pszichikai és fizikai jelenségeknek az Abszolút (isteni) Imagináció, valamint
az emberi imagináció általi teremtődésének, létrejövésének és kiteljesedésének
a tőrvénye. Az egyetemes (Isteni) megnyilvánulási vágy által keletkező
képzelőerő és az emberi végyak által irányított képzeleti erőnek az immanenes
(automatikus) hatóerejének a törvénye.
A hétköznapi életben ez nem más mint a fizikai és a pszichikai
jelenségeknek és folyamatoknak, a vágyaknak és a gondolatoknak, az egyéni és a
csoportos akarat és az egyéni képzelet hatására történő keletkezésnek,
változásának és kimúlásának, valamint az anyagi és a pszichikai jelenségeknek
és folyamatoknak az egyéni szellemi erő általi, illetve az öntudatlan személyi
vágyak és a tudatos akarat által működtetett, (automatikusan) mágilkus erejű
emberi képzelet általi megváltoztathatóságnak és befolyásolhatóságának a
törvénye. A mágia tőrvénye tulajdonképpen a felnőtt korú embereknek a
sorselemei és sorskörülményei megteremtésben való közvetlen részvételének és
ezért személyi felelősségének a törvénye, Ezért a személyi öntudat
zavartalansága szükségének a törvénye is, lletve, a személyi identitástudat mágikus
erejének: az egyéni imagináció teremtő hatalmának a tőrvénye.
E törvény alapján, a világegyetem
alaptermészete MÁGIKUS, vagyis szellemi irányítású. Hamvas Béla megfogalmazása
szerint: „a valóság természete mágikus”. Ezért mindaz és minden, ami létezik
és megnyilvánul a létben voltaképpen Szellem. Minden a Szellemből születik, a
Szellemhez tartozik, Szellemből van és végül a Szellembe tér vissza (Kybalion).
Ezt a törvényt, vagyis a hatásait és a következményeit nem lehet eléggé
hangsúlyozni és eléggé komolyan venni. Ennek a törvénynek az ismeretében
tudomásul kell vennünk, hogy a Teremtő Szellem által TEREMTETT OBJEKTÍV
VILAGEGYETEM TERMÉSZETE nem a gazdasági jellegű, tehát nem az egyetemes lét
természete. De még csak az emberi élet- és sorsrendezési lehetőségek sem az
embernek a megélhetési szükségeinek, élvezeti, vagy kényelmi haszonelvének az
ésszerűsége szerint alakulnak, hanem az egyes embernek a tudattalan vagy
tudatos képzeleti tevékenysége és a vele közvetlen, vagy áttételes kapcsolatban
álló személyek képzeleti tevékenységének az összhatásaként! Vagyis nem a
pragmatikus racionalitás az irányító elve a sorshelyzeteink
kialakulásának. – „Az én utam, nem a te
utad. – Mondja a seregek Ura.” Láthatjuk tehát, hogy az élet- és sorskörülményeinket létrehozó Isteni
képzelőerőnek a hatás-logikája (hatásmechanizmusa) nem teljesen objektív, mivel
a mi egyéni szubjektív képzelőerőnknek, még ha a legtöbb esetben a részünkről
önkéntelenül és öntudatlanul is, de része van a sorsunk alakulásában! És
persze: ez a mágikus sors- hatásmód nem is érzelmes, nem is esztétikus, és nem
polgárian morális, de még csak nem is misztikus ahogy azt képzeli a
materialista tudós, vagy a vallásos ember, hanem egyszerűen csak rendkivülien
összetett. Közös eredő szerint ható!
A világegyetem keletkezésének és
fennmaradásának – működésének ez, a mágikus alaptermészete és működési elve
tehát, egyrészt objektív és az abszolút imagináció működteti. Másrészt
szubjektíven mágikus is, mivel a mi és a velünk valamilyen közvetlen, vagy
áttételesen közvetett sors-kapcsolatban álló személyeknek a tudatos, vagy
tudattalan MENTALIS tevékenysége által, mi magunk is – még hogyha igen csekély
mértékben is, de - befolyásoljuk az egyetemes létezés működését és így részben
hozzá járulunk a saját sorshelyzeteink kialakításához.
Ennek a szellemében, érthető talán, hogy az Abszolút Szellem és ezáltal a
Teremtő Imagináció nem a személyünkön kívül létezik, hanem bennünk és általunk
is, és velünk és általunk, illetve a képzeletünk eredményeképpen és a többi
lénnyel együtt és azok által, illetve azok képzeletének az eredményeképpen
nyilvánul meg. A TEREMTETT VILÁGEGYETEMNEK ez a mentális természete tehát, a mi
szemszögünkből, igenis szubjektív. És egészen objektívnek csak a határhelyzetbe
került anyagi részecskék tömbszerűen egybesűrűsödött megnyilvánulási formáit
láthatjuk. Ezeknek a változása (mágikus átalakulása) a mi biológiai
változásunkhoz viszonyítva tágabb időintervallumokban történik. De, a mi
személyünk sem más, mint a megváltás (létmentés, önementés) érdekében létrejött
ősideának: Ádám Kadmonnak, vagyis Istennek a megváltás magvalósítási
lehetőségére vonatkozó első látomásának és akaratának egyik sajátos
megnyilvánulása. Ezért, a vágyaink és az akaratunk által befolyásolt teremtő
képzeletünk révén, mi is ennek mágikus erejű, a mi emberi személyünkön
keresztül is megnyilvánuló, valóság-létrehozó és valóság-alakító, teremtő
tőrvénynek az egyéni és egyedi megtestesítői vagyunk.
Azt is kell tudnunk és feltétlenül számításba kell vennünk viszont, hogy
a mi egyéni teremtő képzeletünk csak az után tudja és kezdi éreztetni a hatását
az életünkben, miután kiforrott, határozott - önálló személyi tudattal és
akarattal rendelkező felnőtt személyekké válunk és még inkább, miután spirituális tudatossággal
– egyetemes felelősségérzettel – rendelkező egyéniségekké válunk. Addig egy, az
emberiség korábbi generációja, az elődeink és a szüleink (és ezt attól
függetlenül is így van, ha esetleg már kiskorunkban elveszítjük őket:) -
pozitív és negatív - képzelete és akarata által befolyásolt és az ő személyi
tudatuk és képzeletük által befolyásolt meghatározott valóságban (környezetben)
kell élnünk. Csak az a baj, hogy nagyon későre vesszük észre - és nagyon kevés
bizalommal kezeljük - azt a tényt, hogy ez által a velünk született és 21 éves
korunktól „teljes gőzzel” beinduló karmikus teremtői képességünk által, mi is
alakítjuk a sorsunkat, mi is befolyásoljuk (harmonikusan, vagy negatívan) a
viszonyaink alakulását. És, hogy a legbiztonságosabb és legstabilabb
helyzeteinkbe is beidézünk a sorsunkba olyan véletlennek hitt eseményeket,
amilyeneket nem terveztünk be az ésszerű gondolkodásunk és akaratunk által és
nem utolsósorban idézünk be ezzel az "önműködően" tevékenykedő
képességünkkel, olyan betegségeket és baleseteket is, amelyeknek normális
körülmények között nem kellett volna bekövetkezniük.
Az utóbbi hosszú mondatban kétszer is
előbukkant az a magyar kifejezés, amely utal arra, hogy az ősmagyarok még
tudtak erről az emberben rejlő mágikus erőről: a képzelet - a képzelgés és a
tudatos képalkotás révén ható és működő, valóság - alkotó és valóság -
befolyásoló képességéről. – Igen: pontosan a képesség szavunk, amely által a
nagyobb, kirívóbb erőnket, vagy tehetségünket (képtelenségünket!) szoktuk
jelölni, utal arra határozottan, hogy az ősmagyarok még tudták: minden tett és
cselekvés, minden folyamat és jelenség alapjainál ott van az idea: az őskép,
amely mozgatja azt a szellemet, amely később lelki erővé: vággyá, akarattá
válik és az anyagban és az anyag formaváltása által válik kézzel fogható,
illetve érzékelhető és észlelhető valósággá. Az ősmagyarok tudták, mint ahogy
minden archaikus nép tudta, hogy mindig előbb van a kép mint bármi. Ezért
igyekeztek képet alkotni magukban, a maguk számára, mindarról, amit el akartak
érni, illetve amit meg akartak valósítani, hódítani, vagy legyőzni. És azt is
tudták, hogy ennek a mindig és mindenhól, de számunkra a legkövethetőbb módon,
leginkább az ember képzeletén keresztül érvényesülő (mindenható) törvénynek a
kivédhetetlen és elháríthatatlan hatásának a következtében mindenki, aki
érzelmesen és érzelgősen viszonyul az élete lényegi kérdéseihez, az önmagát
önkéntelenül a saját zavaros teremtői képzeletének az ítélete alá helyezi. Igz
ugyan, hogy ezt a mágikus önítélő jelenséget kifejező fogalom, vagyis a
szentimentális (mentálisan elitélő) kifejezés a modern korban jött létre, de az
őseink enélkül is tudtak a jelenségről. Ez a magyarázat arra, hogy miért
idegenkedtek sokáig és annyira „megátalkodottan” annak a kiemelten
szentimentális, un. keresztény vallásnak a felvételétől, amely a tizedik század
idején már azzá, a Jézus által tanított gnosztikus szellem-tannak az alapjaival
homlokegyenest szemben álló, alattvalói meghunyászkodási ideológiát terjesztő
államkormányzási hazugságrendszerré alakult, amelynek a visszaható
következménye a mai természetellenes és szellem-ellenes termelői - fogyasztói
nyugati életkoncepció. Az ősmagyarok még tudták, hogy menthetetlenül a saját
ellenőrizetlenül működő és ezáltal zavarosan teremtő - materializáló mágikus
képessége és annak a hatásmechanizmusa fog ítélkezni minden megalázkodó és
érzelgősködő személy fölött, mivel az erősen átélt érzelmek által fűtött
(intenzíven átélt) önellentmondásos képzeti tevékenységével, olyan
ellentmondásosan ható természeti és közösségi környezetet és olyan eseményeket
idéz (hoz létre) majd be az életébe, amelyeknek a gyakorlati hatásai és a
visszahatásai egyre tragikusabban nyilvánulnak meg az egyén és a nemzet egész
sorsában és egészségében.
Nem véletlenül jött létre tehát később a
Sententia és a Mentális szavakból a szentimentális kifejezés. Fölöslegesen
tehát ne tartsuk magunkat ítélet alatt, ne ítéljük el magunkat örökösen, ne
tegyük magunkat az önkéntelenül működő, ellenőrizetlen mágikus teremtői
képességünk áldozatává!
A teremtett világegyetem tehát az összes dimenzióival és létformáival
együtt, az önmegmentő (Megváltó) Abszolút Szellem képzeletének a
megnyilvánulása. Ebben az Abszolút Szellemi (Megváltói) logikában, benne vagyunk
a sorsunkkal és életünkkel és minden sejtünkkel, minden gondolatunkkal, minden
érzésünkkel, vágyunkkal, akaratunkkal és cselekedetünkkel részei vagyunk, ha
tudomást szerzünk erről, ha nem. Tudatosságunk és gondolkozói képességünk
leginkább a Mentális síkon köt össze bennünket a Mindenható Világszellem
teremtő erőivel (hatalmaival, emanációival). E tíz teremtő erőnek a hatásait és
a megnyilvánulásait ilyen módon mi magunk is befolyásoljuk, akarva, vagy
önkéntelenül, tudatosan vagy öntudatlanul, a gondolkozásunk, képzeletünk és
vágyaink által létrehozott Szellem-képeink által, illetve GONDOLATKÉPEINK által
és azon keresztül: a tudattalan vágyaink, ambícióink és félelmeink által
befolyásolt valóságról és a jövőről alkotott (jó, vagy rossz, örömteli, vagy
félelem-teli) képzeteinken keresztül.
Ezek a mágikus természetű, huzamosan a központi képzeletünkben tartott,
vagy a tudattalan képzeleti tevékenységünk legalján is „alig pihegő” vágy- és
gondolatképek a mágia törvénye következtében materializálódnak, azaz
megvalósulnak az életkörülményeinkben, illetve a fizikai és a pszichikai
természetünkben.
A mágia törvénye viszont soha nem önmagában, a többi törvénytől
elkülönülten hat, hanem azokkal összhangban, azokkal együttműködve gyakorolja
hatását mind a természetben, mind a mi mindennapi életünkben. A legegyszerűbb
példa arra, hogy a mágia tőrvénye miképpen hat a természetben, illetve az ember
spirituális képességeivel nem rendelkező lényeknél, épp a különböző állatfajok
külső természete (bőr és szőr színezete, test formája) alakulásában, generációról
generációra erősödő forma és szín alakulásában, formaváltásában, az un.
fejlődésében érhető tetten. Pontosabban, az állatoknak környezetükhöz való
külső idomulási készségében. Nem véletlen, hogy azok a szárazföldi állatok,
amelyek egész év folyamán hó borított területen (környezetben) élnek, fehér a
szőrzetűk, vagy legalábbis fehérebb, mint a többi állaté. A mágikus erejű
képzelőereő hatalma az, amely a biológiai szervezet szintjén is materializálja
az állatok bundájának a környezet színéhez való idomulását. A biológusok rég
kimutatták, hogy olyan ötödik, hatodik, vagy hetedik generációs utódok esetében
is elfehéredik a szörzet, amelyeknek az elődje még színes, vagy legalábbis
szürke szőrzetet viselt. Persze, a globális felmelegedés korszkában inkább a jelenség
fordítottját figyelhetik meg. Az állatoknak ez, a környezethez való idomulási
vágyukhoz (a környezettel való egybeolvadási vágyukhoz, a ragadozók előli
elrejtőzési vágyához, illetve a ragadozóknak az áldozatok általi
észrevehetetlenné válási törekvéséhez, igyekvéséhez) visszavezethető új
tulajdonságok kialakulása nem történik meg egyik napról a másikra, hanem csak
majdhogynem észrevehetetlenül, egyik generációtól a másikig, évezredeken és
évmilliókon keresztül. És ez épp amiatt megy ilyen lassan végbe, mivel ez az
átalakulás a többi törvény érvényesülésével együtt: a kiegyenlítődés, a ciklus
és a ritmus, de főként a hatás és a visszahatás és a fejlődés törvényén
keresztül mehetett csak végbe. Mivel viszont, az ember öntudata, a individuális
önérzékelése, világárzékelése) közvetlen kapcsolatban áll az egyetemes
léttudattal, és így az állatoktól messze-eltérő teremtői képzelettel is
rendelkezik, nála a tudatosan irányított képzelő erejével létrehozható
változások, pl. a tudatos öngyógyítások sokkal hamarosabban végbe mehetnek.
Sajnos, erre a nagatív példa a legalkalmasabb és a sorsukra titokban neheztelő
személyek arcán – főként a férfiaknál sokkal nagyobb mágikus képzelőetrővel
rendelkező nőkén! – egy két évtízed alatt is megjelenik a képzelti szintű gyülölködés
és a haragvás jellegzets vonása. Persze, nem annyira a fiziológián belüli
pozitív, vagy negatív változások a lényegesek a mi szempontunkból, hanem a
képzeletnek az un. külső, sors- és életkörülményekre gyakorolt hatások által
előidézett pozitív, illetve (és sajnos inkább csak: ) negatív hatások.
És itt, a többi kilenc egyetemes törvénneyl
való együtthatás fejezeténél, érdemes nagyon jól odafigyelni az egyetemes mágia
törvényének a hatására: Tehát: annak ellenére, hogy az ember teremtői képességének
(Istenhasonlóságának) a következtében, az ő esetében ezek, a tudatos, vagy
öntudatlan ambíciók, vágyak és sóvárgások, vagy félelmek által önkéntelenül és
öntudatlanul beidézett változások, megtörténhetnek többnyire már a személy
életében, ezek, a mágikus képzelőerőnk által előidézett pozitív, vagy negatív
változások is (javulások és romlások), csak és csakis, a többi kilenc
törvénnyel való összhatás eredményeképpen jönnek létre. Vagyis, az általunk,
majdnem az egész életünk folyamán annyira óhajtott pozitív sorsváltozások,
életkörülmány-változások, mindamellett, hogy más, velünk közvetlen, vagy csak
közvetett kapcsolatban álló, ismert, vagy ismeretlen, szeretett, vagy
esetenként gyülölt személynek a tudatos, vagy tufdattalan képzeleti tevékenysége
összhatása képpen jöhet létre, ráadásul, csak és csakis, a többi kilenc
egyetmes tőrvény által adott sors-lehetőség és feltétel függvényében jöhetnek
létre.
Ezért csak felszínesen és időlegesen
gyógyulhatunk meg egy betegségből, mindaddig amíg meg nem szabadulunk a velünk
született, romboló hatású agressziv viszonyulás minden formájától, és amíg
képessé nem tettük magunkat az igazi, nem érzelgős és diszkrét szeretetnek a
mély átélésére. Illetve, addig még csak meg sem gyógulhatunk rendesen, amíg nem
váltjuk fel az agressziót eredményező külső visszahatásokat kiváltó önzésünket,
áldozathozatali készséggel, vagyis az önös érdekeinket szolgáló spekulatív
gondolkozásunkat (intellektusunkat) az egyetemes törvények felsőbbrendű
logikáját követő spirituális gondolkozásra. Az automatikusan működő karmikus
(megváltáásellenes - negatív) képzeletünket a tudatos, tehát az egyetemes
felelősség szerinti gondolkozási módra. Természetesen, valójában boldogak,
elégedettek és félelem nélküliek: harmonikus személyiségek sem lehetünk
mindaddig, amíg mindez nem következik be az életünkbe. Ezért marad tehát meddő
és döre törekvés minden mágiázás, minden mágikus technika és technológia
alkalmazása, nevezzék azt akár fehér mágiának, vagy fekete mágiának.
Mágiázhatunk még a világ, de pozitív és tartós változást, mind az erőnléti - egészségi
állapotunkban, mind a magánéletünkben, csak, és csakis akkor fogunk elérni, ha
nem törekszünk elsősorban az egyedül a személyi horoszkópokból pontosan és
konkrétan kiolvasható karmikus (rejtett) tulajdonságaink feloldására, valamint
arra, hogy a többi kilenc törvénnyel is tudatos kapcsolatba, majd harmóniába
kerüljünk. Aki a karma törvénye (7), a fejlődés törvénye (8), a ciklus és a
ritmus törvénye (6), a kiegyenlítődés törvénye (3), de főképp a szeretet és a
nyítottság (titoktalanság: 9) törvénye figyelembe véltele nélkül, öncélú
mágikus praktikák és misztikus trükkök segítségével akar akár boldog, akár
egészséges lenni, az éppen hogy a fordítottját fogja elérni annak, amit célul
tűzött maga elé. És az még betegebbé - erőtelebbé és még boldogtalanabbá válik,
mint amilyen volt a mágiázásai előtt. Hiszen a polaritás és a hatás visszahatás
törvénye is létezik...
A Mágia törvénye a Teremtés erejének a törvénye. Ő teszi lehetővé tehát
a materializálás (beidézés) és a dematerializálás (feloldás, megszűntetés)
jelenségét, és ő teszi lehetővé, hogy az ember tudatosan is gyakorolhatja az
ősi teremtőerejét. Ezért ő a személyiség-tudat, vagyis a személyi
felelősségtudat tisztításának és tisztán tartási szükségének a törvénye is.
Hiszen logikus, hogy egy zavart és ezért gyenge személyi tudattal rendelkező
személy képzelőereje is gyenge, és határozatlan, aminek következtében, nem,
hogy pozitív hatással lehet a saját sorsára, de nagatív eseményeket idéz be
mind a saját életébe, mind a gyermekei, más családtagjai életébe. A személyi
öntudat megtisztításának a szükségét és a karma-felvállalás segítségével
történő öntudatnak a karma hatásaitól való megtisztítása után, a képzelet
öszpontosításával történő tudatos pozitív teremtő-erő gyakorlást, a
szellemtudományok a legősibb korok óta ismerik. A mágiázást, mint a megtisztult
tudatú személyek által gyakorolt és a teremtés tőrvénye által lehetővé tett
sors-jobbítási praktikát, de úgy is, mint a felvilágosulatlan és a karma
negatív hatásaitól megtisztítatlan személyek által folytatott szerelmi, vagy
szexuális vágy- ébersztő hatásgyakorlást, vagy akár tudatosan kártevő, sőt:
romboló és akár a másik életének a kioltása érdekében is véghez vitt,
ellenséges szellemi tevékenységet, mint támadó és rossz indulatú szellemi hatásgyakorlást
rég óta ismeri az ember. Az utóbbi megfékezése érdekében hozták létre a
katolikus egyház intézményén belül az inkviziciót, attól függetlenül, hogy ez a
későbbiek során átváltozott az egyház ellenségeinek a kiikatatását és
semlegesítését szolgáló, sötét politikai szerezetté.
Érdekes módon, a középkori
Európában az inkvizíció által üldözött mágikus technikák tovább fejlesztett,
álltólag tudományos változatait használja fel ma (különböző, "minden
áron" jót akaró, de szellemi alapjaiban tisztázatlan, többnyire a
felelőtlen beavatkozási késztetéseket és egoista vágyakat kielégítő célok
elérésére) a José Silva féle agykontroll iskola. A közhiedelemmel ellentétben a
teremtés törvénynek az ember által történő tudatos alkalmazását (az agykontroll
- mágiát) nem Jósé Silva úr a találta fel, hiszen ilyen mágikus erejű
képzelgési technikákat ismertek az összes korok beavatott szellemtudósai és
mesterei anélkül, hogy mindjárt a szabadalmaztató hivatalhoz fordultak volna
ezeknek a mágia-technikai módszereknek a hivatalos úton történő kisajátítása
érdekében. A Silva féle agykontroll is a mágia, illetve a teremtő képzelet
törvényét használja fel a gyógyítási eljárásaihoz és a materializációs
műveleteihez, de anélkül, hogy a többi kilenc törvény hatását és következményeit
(visszahatásait) ismertetné a „hívekkel”. Anélkül tehát, hogy azokkal
„tudományosan, vagy hivatalosan” is számolna. Hiszen, amennyiben az
agykontroll-oktatók nem ismerik az egyetemes törvényeket, maguk is csak
ártatlan áldozatai egy tömegméretűvé nőtt, de szerfölött jól jövedelmező
illúzió-kergetésnek. Amennyiben viszont a többi kilenc törvényt ismerik - De a
jelen tudomásom szerint a hallgatóikkal és követőikkel nem ismertetik ezeket a
tőrvényeket! - az öncélú mágiázásnak a veszélyes örvényeibe sodorják az
ártatlan és felkészületlen hallgatóikat. Ezért az agykontroll alkalmazása,
vagyis az egyéni karma megismerése és feloldása nélküli, mindenkiben vele
születetten működő mágikus képességek mesterséges és erőltetett gyakorlása (a
ráhatás) olyan helyzetekben, amikor egy esemény (pl. egy hirtelen gyógyulás,
vagy egy szerelmi párkapcsolat) megvalósulása sérti a Rezonancia, a Nemek, a
Polaritás, a Ciklus és a ritmus, és főképp az egyetemes Kiegyenlítődés és a
Fejlődés tőrvényét, közönséges feketemágiázásnak bizonyul.
Így az "agykontroll-sikerek"
listája is automatikusan átalakul a fekete mágiázás díszes eredménytáblájává és
a hamari sikerek hosszú távon átalakulnak olyan egyéni, vagy családi
sikertelenségekké, szélsőséges esetekben tragédiákká, amelyeknek az okát már
senki nem keresi a sorozatos agykontroll - sikerekben. Mert hiába gyógyítanak
ki például egy nőt, illetve hiába gyógyítja meg valaki saját magát az
agykontroll technikák (mágikus trükkök) segítségével a virágpor, vagy az
állatszőr allergiából addig, amíg az illető nem csak hogy védekezik az idő
szerinti természeti megtermékenyüléssel szemben, hanem szorongva fél és
önkéntelen negatív magatartást tanúsít a gyermekvállalás gondolatával szemben.
Az így kikezelt “betegség” ugyanis, amely csak azt hivatott jelezni a személy
számára, hogy nem helyesen éli az életét, rosszul járja az élete spirituális és
gyakorlati útját, sokkal végzetesebb betegség formájában fog visszatérni,
esetleg a mellekben vagy a méhében jelentkező rákos csomó képződések formájában.
És hiába múlasztja el agykontrollal valaki magának ezeket a rákos daganatokat
is és a többi, az anyaság princípiumához: a termékenyítő információ áramlások
befogadásához kapcsolódó szerveiben (gyomor és emésztőrendszer) jelentkező
daganatait is agykontrollal, mert a karmafeloldási és más, általa
elutasítandónak képzelt, spirituális jellegű életfeladataitól ezáltal sem fog
megszabadulni. És ha tovább ellenkezik, a jellegzetes élettapasztalatokat (ez
esetben az időben megélt és esetleg több gyermekes anyai tapasztalatokat és
élményeket) igénylő sorsával szemben, mert vagy szerencsétlen kimenetelű nemi
erőszak áldozatává, vagy más végzetes következményekkel járó, balesetnek látszó
esemény áldozatává válik a sors-feladataival való szembeszegülés miatt.
Illetve, azok kicselezési törekvései miatt.
A Karma (Ok és okozat) törvénye
visszahatásainak az egyértelmű észlelése (és őszinte beismerése) után, kevés
olyan buta Silva- tanfolyam hallgató marad, aki nem veszi észre, hogy tévuton
tévelyeg, és annélkül, hogy a karmája felől pontosan tájékozódna, az
agykontrollal továbbjavítgatná még a fizikai hibáit és pszichikai -
karakterbeli hátrányos tulajdonságait. Szomorú, hogy a hamari sikereket követő
(és természetszerűen bekövetkező) kudarcélmények után, a legtöbb agykontrol
hívő csalódottan felhagy mindenféle szellemi-spirituális kutatással, vagy
mindössze "érdekességként", "szellemi izgalomként" kezel
mindenfajta spirituális jelenséget. Ahelyett, hogy más, a szellemi
sorsfeladataik felől konkrét és pontos iránymutatást szolgáltató karmikus
asztrológiai sors-képlet értelmezés segítségével megismernék azoknak a negatív
"hátráltatottságaiknak" az igazi, sorsbeli (kauzális) okait,
amelyeknek a felszínes kijavítása és helyrehozása érdekében valamikor agykontrollozni
kezdtek. (Tudni kell azt is, hogy igazi sors-megismeréshez és a szellemi
kiegyenlítődéshez nem elegendőek a meditációs-technikák, a terápiás módszerek,
hanem sokszor kegyetlen őszinteséget követelő önmegfigyelés, önfegyelem,
igényesség és felelősségteljes hibabelátás szükséges.) Az agykontroll
módszereivel elérhető sikerek nem csak időlegesek, de olyan fölösleges karmikus
tehertételeket is (szerett karmát!) okoznak, amelyek tudatosítása után, a
legtöbb felelősségtudattal rendelkező agykontroll-gyakorló messze elkerüli e
"tudományos" praktika gyakorlásának a gondolatát is. Ugyanis az alant
olvasható Kiegyenlítődés Törvénye értelmében, a könnyen és érdemtelenül,
valamint az idejekorán elért "agykontrolos" sikereknek, amelyeket a
mentális és az ideatikus szinteken gyakorolt naiv erőszakoskodások árán érnek
el, valamikor a hétszeres árát kell "visszafizetniük", anélkül, hogy
tudatosíthatnák a magunk számára, hogy miért is érik őket újabb veszteségek,
hogy miért érik őket újabb személyi nehézségek, hogy miért kerülnek bizonytalan
és kilátástalan helyzetekbe, miért gyötrik újabb és újabb, a szellemi
éberségüket kiváltani hivatott betegségek.
Amit ezzel a személyi karma jellegét és a
személyes fejlődési sorsprogram jellegét teljesen figyelmen kivül hagyó,
valamint az agykontrolozók környezetének az önkéntelen mágikus tevékenysége
összhatását figyelmen kivül hagyó, valamint a többi kilenc egyetemes törvény
összhatását figyelmen kivül hagyó, együgyű – hogy ne mondjam: primitív –
mágiázási módszerrel elérni lehet, öncélúan és együgyűen kiaknázva a mágia
törvényét, a fekete mágia művelőivé teszi az agykontrol gyakorlókat. És ez még
akkor is így van, ha csupa naiv "jó szándék" és javtani-akarás
vezérli e minden áron jót akaró egyéneket a céljaik elérésében. A hermetikusok
figyelmeztettek arra, hogy "A pokol felé vezet út csupa jó szándékkal
van kikövezve."! E módszer használata csak akkor és csak abban az
esetben lehet jótékony hatású, amennyiben annak gyakorlója a többi hat
egyetemes törvény ismeretében, azok következményeinek tudatosításával és személyes
felvállalásával, azok szellemével összhangban, teljes felelősségtudattal
használja a módszert és a technikákat és ha minden negatív következményért
előre felvállalja a személyes felelősséget. Különben csak árt vele magának és
környezetének a pillanatnyi kézzelfogható sikereinek ellenére.
Annak érdekében, hogy pontosabb és
érthetőbb legyen mindaz amit az imént leírtam a mágia törvényének az öncélú
alkalmazásáról, illetve a különböző mágikus módszerek és technikák tisztulatlan
személyi tudattal való alkalmazásának a következményeiről, sőt: e könnyelmű
eljárások hosszú távú veszélyéről, igénybe kell vennem Hamvas Bélának az ide
vonatkozó megállapításait, aki nálam sokkal nagyobb ismeretanyag birtokában,
sokkal nagyobb tájékozottsággal és sokkal pontosabban ír korunk e cseppet sem
elhanyagolható jelenségéről: "Az eltudományosított ember hozzászokott
ahhoz, hogy a szellemi erőket azonnal és alaposan kiaknázza: technikára
felváltsa. Ez a törvénytelen aktus Európában már nem egyszer - Platón és Püthagorasz
idejében - keserves kudarccal végződött..." "A modern ember kezében
az őskori (metafizikai) egységek szellemmének alkalmazásai merő mágikus
technikává alacsonyodtak. Nem értették, hogy az őskori egység felbonthatatlan,
melyet az egység metafizikájának tökéletes asszimilációja nélkül alkalmazni nem
lehet, és ha mégis, abból csak a tudatlan kontár bűvészinas mutatványa derül
ki. Az ilyen meggondolatlan mágikus aktivitások, amelyeket a modern ember
primitív éretlenségében merő technikának tart, már eddig is sok emberi sorsot
vezetett szellemi megzavarodásba, sőt a sötétségbe és nem egyet a teljes
felbomlásba. Az alkalmazás metafizikai ismeretek nélkül, az őskori egységben
levő egész emberfölötti tudással egybefoglalt erő -és szellemvilágot
felszabadítja. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell venni, hogy Európában ma az
ember egyáltalán nem él olyan spirituális életet, hogy ezeknek a szellemi
erőknek felszabadítását el tudná viselni, nem is beszélve arról, hogy az erők
felszabadításával tökéletesedjék. Több száz éven keresztül az anyagban való
vakságra oktatott nemzedékek, amelyek megvetéssel és gúnnyal fogadtak minden
metafizikát, idealítást, egzakt valóságot, misztikus intuíciót és az intuíció
minden megnyilatkozását és az őskori (metafizikai) egységben nem tudtak egyebet
látni, mint saját "haladó" emberiségüket megelőző komolytalan
meséket, ezek a nemzedékek ma, mikor a több száz éves absztrakt és irreális
kábaság következményeit keservesen tapasztalják, beavatatlan lélekkel és
megszenteletlen kézzel, DE SÖTÉT MOHOSAGGAL (kiemelés: K.SZ.) nyúlnak az őskor
szakrális hagyományának titkaihoz és fel akarják azt használni. De már itt van
az idő, amikor beavatatlanságuk súlyos következményeit tapasztalni kezdik a
szerencsétlenségbe taszított sorsok láttán, és saját életüknek esetleg végzetes
összetörésén. Több kirívó példa volt már erre, de számtalan eset maradt
titokban, és az emberi sorsok összetörésének valódi oka soha sem fog kiderülni
(...) De számításba kell venni, hogy még soha a világon a mai európai (nyugati)
embernél az anyagi zárt életbe jobban elmerült lény nem élt, beleszámítva az
őserdők vadembereit is. Ennek az embernek a kezében a magasrendű eljárások
olyan mágikus technikává lesznek, amelyeknek hatása kiszámíthatatlanul
veszedelmes. Az európai ember feladata ma nem lehet a spirituálisan éretlen
szellemével mohón a gyakorlati alkalmazásokhoz nyúlni, türelmetlenül a
módszerek (Lásd: a Silva- módszer és pl. a Dianetika módszerei, stb. -
beszúrás: K.Sz.) hatására szomjazni, hanem az őskori egységek szellemének megértését
kell megkísérelni. E barbár tömeg azonnal a szentélybe akar törni és
ezoterizmusra éhezik, pedig még a kezét sem tudja megmosni. Az első lépés az
őskori metafizikai hagyomány felé nem lehet más, mint a tanítványi alázat: mert
az embert nem a technika alakítja át, hanem a szellem. Az alkalmazás ideje és
módja, ha a szellem arra megérett, s arra szükség van, önmagától
elkövetkezik." (Hamvas Béla: Scientia Sacra I. ll7-ll9 oldal.)
Hogy Hamvas Bélának a XX. század közepén írott szavai mennyire aktuálisak
a XXI század elején, jól jellemzi a legjobb magyar Silva tanítványnak, dr.
Domján Lászlónak a Budapesten havonta megjelenő Elixir Magazin 2001. áprilisi
számában megjelent, saját agykontrol tanfolyamát reklámozó szövege: “Többek
között elmondom, hogy: - melyek az igazán hatékony programozás titkai, //-
miként lehet rácsatlakozni az “internetre” , s így többek között elérni, hogy
adósunknak eszébe jusson megadni a tartozást, hogy könnyen el tudjuk adni az
ingatlant, hogy szolgáltatásunkról, üzletünkről ingyen tudomást szerezzenek az
az iránt érdeklődök, hogy hirdetéssel kapcsolatban jó döntést tudjunk hozni, //
- beszélgetés közben hogyan lehet speciális szubjektív kommunikációval hatni a
másik emberre, s így segíteni neki,..." - Egyszóval, hogyan kerülhetjük el
a közvetlen és a nyers fizikai és pszichikai tapasztalatokat (földi
rendeltetésünket) és hogyan szolgáljuk ki mágikus - szellemi módszerek
segítségével az önös, egoista vágyainkat, a nyerni akarásunkból fakadó érdek-
tévképzeteinket és azt, hogy e felemelően nemes és az önzetlen szeretet által
vezérelt céljaink elérése érdekében, hogyan befolyásoljuk - manipuláljuk
embertársainkat nem pszichológiailag, hanem mentálisan, sőt: spirituálisan,
úgy, hogy ezáltal állítólag még “segítsünk (is) neki”?
- Amikor ilyeneket olvasok,
egészen biztos vagyok abban, hogy a rezonancia, a polaritás és a hatás -
visszahatás törvényének megfelelően, nem véletlenül született meg a Szent
Inkvizició intézménye. Egyrészt, mert tévképzet az, hogy Loyolai Szent Ignác
nem ezt a spirituális szükségszerűséget felismerve, hanem eleve politikai
céllal hozta volna létre az intézményt, másrészt azért, mert tudom, hogy minden
személytelen és ellenséges intézmény, minden szaporodó - bővülő hivatal, jól
vagy rosszul, a személyi felelősség elhárításának, vagyis a felelőtlenkedésnek,
illetve az egyetemes felelősség-tudat kialakítása elhárításának a
következménye.
Hogy tévedés ne essék és egészen világos
legyen azok számára akik e sorokat olvassák majd: az agykontrol létezését örvendetesnek
találom, amiért a siker-eseteinek nagy méretű számával egyértelműen és
megcáfolhatatlanul bizonyítja azt, hogy a világegyetem természete és a teremtés
természete mágikus. Másrészt pontosan annyira elhibázottnak és nem csak hogy
vakvágánynak, hanem veszélyesnek is tartom, az ember spirituális struktúrájának
és rendeltetése megismertetése helyett, az alacsonyrendű egoista késztetéseit
kiszolgálni hivatott un. tudományok terjesztését. Gyakorló, tehát
sors-történeteket és ok-okozati összefüggéseket figyelő, asztrológusként udván
tudom, hogy "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt." Valamint
azt, hogy „Aki megtanul komoly személyi áldozatokat hozni az életében, megnyeri
azt.” És erre első kézi példaként itt áll mindjárt a dr. Domján reklám-szövege tényleges
értelme: „Olyan mágikus módszerre - praktikára - tanítalak benneteket, aminek
segítségével könnyen el lehet érni, hogy az adósotoknak jusson eszébe megadni a
tartozását...”, - ha már nyíltan, becsületesen és határozottan az igazság
mellett kiállni és annak az érvényesítése érdekében harcolni nem akartok - mint
ahogy azt illene egy szellemi öntudattal rendelkező személy részéről! - nem
meritek a tartozás megadását nyíltan követelni tőle.
A dr. Domján jó pénzért árult agykontrolos
módszere nem csak azért sérti az egyetemes törvényeket és elsősorban a Mágia és
a Megváltás törvényét, amelyek egyben a tiszta személyi öntudat és az egyetemes
felelősségtudat kialakitásának a
törvényei is, (mivel a mágia csak azoknál a személyeknél hat jótékonyan
és egyértelműen, akiknek sikerült megtisztítaniuk a Karmájukból: a Sors-
adóságaikból következő fekete foltoktól a saját személyi tudatukat), mert
egyértelműen a titkos tevékenységet és az élet-nyerészkedést: a fölösleges
tárgyak, kapcsolatok és más sorselemeknek az agykontolosok életébe való
beidézését és azok szaporítását szolgálja. Hanem ezért is, mert ahelyett, hogy
felhívja a "mozgalom" híveinek a figyelmét arra az egyszerű tényre,
hogy amennyiben valakinek az ismerősei el felejtik megadni a tartozásukat,
annak több spirituális oka is lehet. Többek között az is, hogy érzelmileg, vagy
mentálisan olyasmihez köti magát, amit el kellene engednie, mert a szükségtelen
kötődés hátráltatja őt a spirituális kiegyenlítődési képessége elérésében, vagy
azt, hogy valamivel tartozik magának: ígéretet tett magának valamire
vonatkozóan, amit több rendben és több ideje, hogy nem váltott be, nem
teljesített és így igen közel áll ahhoz, hogy - spirituális szempontból
legalábbis - hiteltelen személy legyen.
Ami a szellemtudományi állásponttal közös lehet a Mágia törvényének a
Silva féle alkalmazási koncepcióban, az a pozitív gondolkozásra való törekvés,
az a pozitív, építő jellegű gondolkozási és képzelgési készség kialakítása,
illetve az egyéni képzeletvilágnak a szeretet-orientált iskolázása. Ennek
következtében megszűnik a negatív gondolkozás, a negatív vágyélet, a félelmek
és a szorongások feloldódnak, ami által az agykontolozó már kevésbé hoz létre
negatív töltetű mentális gócokat és diszharmonikus szellemi erőtereket a környezetében.
Nem idéz és ne materializál önkéntelenül negatív, romboló töltetű
lelki-szellemi jelenségeket, negatív és destruktív "természeti"
folyamatokat az önkéntelenül működő, negatív teremtő képzeletével. A
sors-ellenes és ez által Isten-ellenes, a személyi- és tárgyi világ ellenes
agresszió helyett, az állandó pozitív gondolkozásra és pozitív gondolatképek
alkotására átállított gondolati tevékenység így teheti az embert tudatlan és
magatehetetlen, a sorsának kiszolgáltatott kreatúrákból tudatos kreátorrá,
kreatív lénnyé, olyan egyetemes öntudattal rendelkező személlyé. Olynnaá, aki a
Nagy Világszellem mindent számon tartó felelősségtudatával (a szaturnuszi
ősprincípiummal) együttműködve, képesesé válik megvalósítani a személyén
keresztül a fizikai, az asztrál és a metál dimenziók összehangolását és
egybekötését az ideatikus és a kauzális dimenzióval, és végül az Abszolút
léttel és lénnyel. Ez persze nem egy absztrakt, a személyiség-tudatától
elvonatkoztatott fantazmagória kell legyen, hanem a mindennapi élet minden
vonatkozásában, minden szó és minden cselekedet vonatkozásában alkalmazott,
beváltott és begyakorolt tudatosság.
E tudatosan élt, mentális és
képzeleti agresszió-mentes létezés gyakorlásának a következtében, mind a mi
személyes életünk, mind a környezetünk élete, amely mindig és mindenhol minket
tükröz, harmonikusabbá, betegség -és konfliktus mentesebbé kell hogy váljon.
Látható, hogy különösebb, modern, vagy tradicionális (de mindenképpen mágikus)
módszerekre nincs szükségünk, vagy legalábbis egy bizonyos spirituális
fejlettségi színt elérése után, nem kell (és nem is szabad!) ilyen külső,
"ördöngös" módszereket, mágikus praktikákat (Agykontrol, Dianetika,
Delejezés, Jóslás) alkalmazzunk, mert az általános pozitív mentalitásunk biztosítja
a mindennapi életünkben való harmonikus és kreatív létezésünket. Fontos
kihangsúlyozni a mentális (dimenzió) és a mentalitás fogalmak közötti szótő -
azonosságot, amire e fogalmak egységes metafizikai jelentéstartalmára utal.
Ennek értelmében az általános mentalitásunk, tehát a mindennapi cselekedeteink,
gesztusaink, szavaink és eljárásaink, az embertársainkhoz, a mindennapi élet
feladataihoz és a környezetünkhöz való viszonyulási módozataink befolyásolják
és meg is határozzák az általános mentális és képzelti tevékenységünket, a
kreátori vagy kreatúrai minőségünket. Abból, hogy milyen érzelmeket táplál,
hogy milyen szavakat és milyen gesztusokat használ valaki a mindennapi életben,
hogy a szavai milyen százalékban tartalmaznak negatív gondolatképeket eredményező
negatív szuggesztiókat, közvetlenül következtetni lehet annak a személynek a
mentális színvonalára (vibrációs állapotára) és így a szellemi tisztaságára
(zavarosságára), harmonikus vagy diszharmonikus lelki állapotára is.
Ugyancsak ennek, az első egyetemes
törvénynek függvénye a szabad akaratunk is. A hermetikus bölcsesség azt
tanítja, hogy az igazi mágikus képesség, amit egy ember az életében elérni
képes, az csakis a minél nagyobb mértékben agresszió-mentessé (Sors- személy,
vagy tárgyi világ elleni haragvás, dühöngés, mérgelődés, gyűlölet, vagy csendes
neheztelés mentessé!) tett, éber felelősségtudatba ágyazott önfegyelmén és
öntudatán, és a Szeretetre való képességén keresztül érhető el. Ezt a minél
szélesebb körű és minél mélyebb felelősségvállalás következtében, vagyis az
agresszió-mentessé válás következtében és az áldozat-vállalási képesség
megszerzése árán belőle, a benne koncentrálódó spirituális terekből
felszabaduló, öngyógyító és sorsjavító teremtő-erőt viszont, nem kell már
semmiféle mágikus technikával, vagy misztikus technológiával használnia, mert
az magától „végzi a dolgát”, akárcsak az Egyetemes Szent Szellem. Persze, még
valamire feltétlenül figyelnie kell annak, aki a mágia törvényének a pozitív
hatásaival és következményeinek a jótéteményeiben akar részesülni. És ez nem
más, mint a már több alkalommal is említett személyi öntudat tisztasága és
zavartalansága. Egészen pontosan az öntudat zavarhatatlanságának, vagyis a
szilárd arany öntudat állapotának az elérése. Ez, a megfelelő beavatásokban
való részesülés nélkül, és persze a személyi sorsképletből kiolvasható karmikus
determinációk pontos megnevezése és meghatározása nélkül, csaknem lehetetlen
azok számára, akik erős, úgynevezett Tűz-karmával, vagy Víz-karmával születtek.
Az előbbieknek azért mert eleve csonka és csorba öntudattal, hamis önképpel,
téves személyi imaginnációval születtek a világra (Lásd a Tűz-karma c.
tanulmányban leírtakat.) és vagy el vannak telve maguktól a hamis kompenzálási
reflexeik miatt, és érzéketlenek a valós spirituális benyomások érzékelésére,
vagy negatív értelmében túlérzékenyek a saját személyüket illetően, és még a
természeti benyomásokat, még a természeti törvények kellemetlen benyomásait is
a személyük elleni ofenzációként érzékelik, a személyük elleni merényletnek
fognak fel, és ezért folyamatosan megsérthetők és megzavarhatók. A
Víz-karmásoknak azért, mert vele születetten bennük van az önámítás reflexe és
megfelelő erkölcsi nevelés hiányában, ez magas fokú önámítássá változik, és
mindaddig, amíg a (Szaturnuszi) sorserők határozottan le nem állítják a
mindenkinek és mindennek – és ppersze, saját maguknak is - az átverésére
irányuló törekvéseiket, a mindent a maguk egoista javára forgatni akaró
reflexeiket, képtelenek az igazi személyiségüknek, az igazi Én- jüknek a
megtalálására. Az elsők számára a legjobb és leg célravezetőbb beavatást a
keleti „puszta kezű” harcművészetek filozófiájának, etikájának és természetesen
harci tűzpróbájának a gyakorlása és harci tapasztalata, a tapasztalatoknak a
spirituális önbeavatási napló segítségével történő feldolgozása és
személyesítése adhatja meg. A másodikok számára az egyetlen lehetőség az
öntudatuk és ez által a mágikus erejű képzeletük megtisztítására az elsősorban
önmagukkal szemben következetesen gyakorolt, úgynevezett kegyetlen
őszinteségre, a tárgyi valóság szerinti, igazság beismerésére, kimondására és
elfogadására való tudatos és ambíciós törekvés, a „kegyetlen” hibabelátással
együtt gyakorolt, folyamatos önleleplezés. Ehhez mindenféle hazugságvizsgáló és
hazugságleleplező – önámítás leleplező – egyéni technikákat kell kieszeljenek
és alkalmazzanak saját magukkal szemben, de a környezetükkel szemben is, akik a
rezonancia törvénye alapján, hozzuk hasonló módon jár el az élet dolgaiban.
Vagyis: mindig a saját előnyét lesi és ártatlanságát vallja. Tudatosan
keresniük kell az úgynevezett „nyers igazságkimondó” személyek társaságát, vagy
az azokkal való konfrontálódást, de persze, nem azzal a céllal, hogy az évek
folyamán jól begyakorlót hazudozásaikkal azokat is legyőzzék, kétségbe esésbe
kergessék, hanem azért, hogy szembesüljenek a saját ámítási és önámítási
reflexeik gyakorlati, konkrét megnyilvánulási formáival és így a
gondolkozásukból, de még a képzelgéseikből is kiiktathassák, sőt: gyökeresen ki
irthassák azokat. Asztrológusi tapasztalataim viszont azt mutatják, hogy éppen
az erős tűz- és a víz-karmával rendelkező személyek kerülik el széles ívben a
legegyszerűbb konfliktus-helyzeteket, és a legelemibb valóság-szembesülési
helyzeteket.
"Én vagyok, az
Én vagyok.", mondja állítólag az Úr (A legfőbb törvény) Mózesnek a Sion
hegyén. (Persze, tudjuk, hogy az egész történet spirituális metafora, hiszen
nem egyetlen embernek nyilatkozta ki egyszerre az Isten a személyi tudat
titkát, vagyis azt, hogy az ember individuális tudatában megjelenik az
egyetemes léttudat. És a szellemi erők pozitív működésének a feltételét leíró
tíz prancsolat sem egyetlen „közlés” eredménye, hanem a mediterrán és az
elő-ázsiai népek spirituális bölcseinek a sok száz, vagy éppenséggel ezer éves
tapasztalatának a kvintesszenciája!) Más fordításban úgy hangzik a
kinyilatkoztatás, hogy: "Vagyok, aki Én vagyok" - Mózesnél az égő
csipkebokor allegóriájában megsejthető ez a különösen finom (szubtilis)
kauzális erő, a gondolati és a képzeleti szféráknál is finomabb, egyetemesen
felelős, isteni öntudat – állapot, ami nem más mint az emberen keresztül
megnyilvánuló egyetemes léttudat és az abból, az emberen keresztül, az ember
által (is) kiáradó teremtő ereje az egyetemes Teremtő-Megváltó Isteni erőnek.
Jézusnál ugyanez így fogalmazódik meg: "Én vagyok az Út, az Igazság És az
Élet." És: "Keressétek Isten Országát, és a többit megkapjátok
ráadásként." Nem kell tehát semmiféle mágikus praktikát, tudományos, vagy
misztikus agytréninget alkalmaznunk, annak érdekében, hogy hosszú távon
ténylegesen boldogak és egészségesek legyünk. Hanem, a tudatos megismerés és a
hétköznapi alkalmazás segítségével, az egyetemes törvényekkel és az
asztrológiában a bolygók által megtestesített léterőkkel kell kapcsolatra- és
harmonikus viszonyba kerülésre törekednünk, mind a külső - környező
természetben és a belső természetünkben is egyaránt. Ezért van az, hogy az
egyes számú Tarot kártya Ikonjának (A Mágusnak) a mantrája is az, hogy Légy
Önmagad! (Vagyis a karmikus késztetéseidtől és negatív természetedtől mentes,
igazi önmagad.) Ugyanis, egy mások által racionálisan, akaratilag és
képzeletileg is befolyásolt, mentálisan zavart és felelőtlen ember, aki nem
képes vállalni saját véleményét, saját vágyait, tetteit, viszonyait és
gondolatait, valamint saját tetteinek és szavainak a következményeit, az
biztos, hogy nem kívánt és rá negatívan ható sorselemeket idéz be az életébe,
ami miatt logikus, hogy sors-elégedetlenkedni és haragudni fog mindig mindenre
és soha nem lesz képes megszabadulni a képzeleti ellenségeskedéstől és így a
mentális – mágikus agresszivitásától. Ezért nem csak, hogy nem lesz képes élni
a szabad akaratával és mindig alá veti magát a nála erősebb személyiségtudattal
rendelkező, határozottabb személyek akaratának, hanem mindig a saját maradék,
de automatikusan működő, zavaros és agresszív karmikus képzeleti
tevékenységének – A karmikus képzelete automatikus tevékenysége
következményeinek - is az áldozata lesz. (Ezek a különböző zavaros eszmékkel
könnyen fertőzhető emberek. A gyermekek például, azért fertőzhetők meg
könnyebben a kórokozók által mint a felnőttek, mert még nincs, vagy igen gyenge
az Én-tudatuk.)
A szabad
akarat kérdése nem választható el a felelősségtudat és így a gyakorlati –
hétköznapi és a szellemi felelősségvállalás kérdésétől. Csak az ember lehet
szabad, csak az képes mindenkor érvényesíteni szabad akaratát, aki a törvények
ismeretének a hiányában, illetve az azok elleni lázadási kedvében, magának, de
másoknak nem okoz anyagi, vagy lelki – tudati károkat, és aki az ellenőrizetlen
és ezért zavaros, vagy agresszív (karmikus) mentális és képzeleti
tevékenységével nem zavarja és nem korlátozza mások szabad akaratának
érvényesülését. De hányan vagyunk képesek erre, amikor a Lilith által
irányított emberek az egoizmusunkból és uralkodási mániáinkból eredő
"jóindulatunkkal", mind-untalanul bele szólnak az egymás szellemi
életfeladatába, amikor mindenáron az általuk jónak vélt egyedüli útra szeretnék
rátéríteni a többieket, vagy amikor boldogságvadászó törekvéseik közben,
beavatkozási és tevékenységi mániájukban, külső és belső nyugalomra való
képtelenségükben (nyüzsöghetnékükben) széles jókedvükben, vagy széles
bánatukban, folyamatosan, piszkálják, zaklatják és zavarják embertársaikat,
megfosztván azokat a pihenési lehetőségtől, valamint a szellemi elmélyüléshez
és szellemi belátási képesség kialakulásához szükséges nyugalomtól, a külső
ingerektől teljesen mentes létezés lehetőségétől, a kontemplációhoz és a
meditációhoz szükséges belő lecsendesülés elemi feltételétől. Márpedig erre,
nagyon sok személynek annyira szüksége van, mint másnak a táplálkozásra, a
levegővételre. Az ilyenekkel szemben meg kell tanulni erélyesen és határozottan
fellépni, és a velük való konfliktust bátran felvállalni. A békénknek ugyanis
az az ára, hogy a békétlenekkel szembeni harcot gondolkozás nélkül fel tudjuk
vállalni. Mindaddig, amíg meg nem tanulunk a személyi tudatunkat és
képzeletünket zavaró külső agresszoraikkal szemben bátran és határozottan
fellépni, és ha kell, azok miket zavaró és zaklató hibás mentalitásával szemben
akár nyílt harcot is vállalni, addig a belső békénket sem fogjuk megtalálni,
még a teljesen hangszigetelt, föld alatti bunkerekben sem. Sőt: a Teremtés
törvényének a kiegészítését képező, személyi integritás törvényének a
szellemében, a fentiek miatt, jogunkban áll minden agresszorunkat és
zaklatónkat, vagy akárcsak személyi rágalmazónkat is annak a tízszeresével,
vagy százszorosával vissza támadni, mint amivel ő támadott meg, amennyiben az
észhez térítése és az agresszori -zaklatási –rágalmazási szokásaitól való
eltérítése, az ide vonatkozó reflexeiről való leszoktatása ezt szükségessé
teszi. Ez a harci vállalás is, az arany öntudat kialakításának a részét és
feltételét képezi. Annál is inkább, hogy mindenkinek személyesen meg kell
tapasztalnia azt, hogy azt a védekező harcot amit teljes mértékben és
bátorságban, teljes elszántsággal felvállaltuk, a legtöbb esetben nem is kell
már megharcolni. – Ez is a valóság mágikus természetéhez tartozik. Ki kell
próbálni és meg kell tapasztalni. De azt sem kell elfelejteni viszont, hogy a
mágia életadó, építő - teremtő ereje (Pl. a gyógyulás), csakis nyugalmi
állapotban és békés időben képes a legintenzívebb hatást kifejteni. Ezért azt
is meg kell szoknunk – És ezt a képességet csakis a harcművészeti beavatás
segítségével sajátíthatják el a Tűz-karmával rendelkező személyek. -, hogy
minden személyi és öntudati, önérzeti integritásunkat védő harci művelet, harci
cselekvés után, azonnal a lelki nyugalom és a szellemi béke és ez által a
fizikai (nem csak izom működési, hanem ideg- és agy-működési) fellazultság
állapotát is elérjük.
Arra korábban feleslegesnek találtam kitérni, de a legutóbbi tapasztalataim szerint, sajnos mégis szükség van külön kitérni arra is, hogy a mágia törvényével harmóniában élni akaró személy soha nem engedheti meg magának azt, hogy olyan személyeket, akik neki nem ártottak, az önérzetükben, mentális, vagy lelki önértékelésükben sértegessen. Hogy azok fizikai külseje, vagy más külső aspektusa miatt bántson, vagy akárcsak finom célzásokat is tegyen arra, hogy neki a másik személy külső megjelenési formája, vagy bizonyos, olyan „objektív” személyi tulajdosnsága, amiről az nem tehet, nem tetszik. A rezonancia és a hatás - visszahatás törvényei alapján ugyanis, az, ha valakinek olyan vele született személyi tulajdonságába, vagy külső formájába kötünk bele, amiről az nem tehet, és amivel ő nem támad tudatosan és rossz indulatúan minket, hétszeresen vissza hárul ránk a jövőben, és amennyiben nem teszünk hathatós lépéseket az elkövetett vétek jóvátétele érdekében, akár az egész életünket is tönkre teheti annak a következménye. Hiszen amennyiben valakinek, aki nekünk nem ártott, a személyét bántjuk, akkor a benne levő egyetemes léttudatot - magát az abszolút-tudatot - bántjuk, és erre már nem létezik bocsánat, csak erős jóvátételi cselekedetek után. Ahogy Jézus mondja: "Még annyit sem szabad mondani a másikra, hogy Ráka!"
Arra korábban feleslegesnek találtam kitérni, de a legutóbbi tapasztalataim szerint, sajnos mégis szükség van külön kitérni arra is, hogy a mágia törvényével harmóniában élni akaró személy soha nem engedheti meg magának azt, hogy olyan személyeket, akik neki nem ártottak, az önérzetükben, mentális, vagy lelki önértékelésükben sértegessen. Hogy azok fizikai külseje, vagy más külső aspektusa miatt bántson, vagy akárcsak finom célzásokat is tegyen arra, hogy neki a másik személy külső megjelenési formája, vagy bizonyos, olyan „objektív” személyi tulajdosnsága, amiről az nem tehet, nem tetszik. A rezonancia és a hatás - visszahatás törvényei alapján ugyanis, az, ha valakinek olyan vele született személyi tulajdonságába, vagy külső formájába kötünk bele, amiről az nem tehet, és amivel ő nem támad tudatosan és rossz indulatúan minket, hétszeresen vissza hárul ránk a jövőben, és amennyiben nem teszünk hathatós lépéseket az elkövetett vétek jóvátétele érdekében, akár az egész életünket is tönkre teheti annak a következménye. Hiszen amennyiben valakinek, aki nekünk nem ártott, a személyét bántjuk, akkor a benne levő egyetemes léttudatot - magát az abszolút-tudatot - bántjuk, és erre már nem létezik bocsánat, csak erős jóvátételi cselekedetek után. Ahogy Jézus mondja: "Még annyit sem szabad mondani a másikra, hogy Ráka!"
A leírtak
szellemében talán érthető, hogy miért kapcsolódik a Teremtés Törvényéhez az
alkímiai Sublimatio (Szublimáció) művelete, vagyis a mind finomabb és finomabb
szellemi öntudat átalakítás, a pozitív benső átváltozás következtében létrejövő
arany öntudat elérésének az egyszerre gyakorlati és spirituális művelete. És
talán érthető az is, hogy az asztrológia elemek közül miért az egyetemes
egységtudat eléréséhez szükséges, mindent átvilágító Napfény által
megtestesített, tiszta személyiségtudat ősereje szolgálja elsőként a mágia
törvényét. Zavaros személyi tudatú személynek ugyanis csakis zavaros lehet a
saját sorsára, élete céljáéra és rendeltetésére vonatkozó fantázia-világa és
hiába, hogy az Uránusz (Lásd a fejlődés törvényénél) és a Neptunusz (Lásd
a Szeretet törvényénél) által megtestesített őserők hatáskörébe tartozik a
mágikus teremtő erők működése, mert mindaddig csak negatív sorselemeket képes
beidézni az életébe, amíg a személyi öntudatával és akaratával nem került
egyenesbe. Amíg képtelen a következetességre, az önfegyelemre és a figyelme
összpontosítására.
Azt is kell tudnunk még, hogy a Nap által képviselt, teljesen
átvilágított Én-tudatnak a Teljes Lét-tudattá szublimálásához, vagyis az
individuális tudatnak az egyetemes tudatossági színt eléréséhez, viszont szükséges
a többi kilenc egyetemes törvény és a Szublimációnak alárendelt többi alkímiai
alapművelet ismerete és a személyi-tudatunkba történő teljes integrációja. De
nem csak a Nap, az Uránusz és a Neptunusz által megtestesített egyetemes őserők
kapcsolódnak a mágia törvényéhez, hanem a Plútó által megtestesített Isteni
Kiegyenlítődés, vagyis az Isteni Igazság ősereje is, hiszen a Plútó a tizedik
bolygó, ami az Abszolút Új Egység teljes megvalósulását testesíti meg (10 = 1 +
0). Ennek az analogikus kapcsolatnak az értelmezése viszont a Megváltás, vagyis
az Abszolútum Törvényének, tehát a tizedik törvénynek az értelmezését igényli,
amit viszont a Mágia törvényének az értelmezésénél még nem végezhetünk el.
"Mert van ideje mindennek..." - Mondatja Mózessel a Ciklus és a Ritmus
törvénye.
www.kozmaszilard.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése