Kozma Szilárd: A szemellenzővel vizsgált betegségi okok következményei.
A Rák szellemi okai
A betegségek mentális - metafizikai- oka
igazából a hamis információ-áramoltatáshoz: a folyamatos önáltatásig mélyülő
környezet-félrevezetési késztetésekhez, vagyis a kaméleon - programokhoz
kötődik kauzálisan, még kor is ha első látásra, inkább a rombolási és
önrombolási programok erős átélése váltja ki a betegségeket.
Bármilyen betegség eredeti oka, még az
orvosilag néha felismerhetetlennek mondott betegségeké is (lásd az egyes,
konkrét fizikai okok nélküli, a szervek rongálódásához, vagy a biológiai
funkciók zavarához egyértelműen nem köthető betegségeknek, mint a fiatalkori
végzetes elgyengülések orvostudományi meghatározhatatlanságát) végső soron egy,
vagy több, a fizikai létben a bolygók által is megtestesített létprincípiummal
(ősi teremtőerővel) való huzamos és intenzív, önkéntelen és öntudatlan,
diszharmonikus (ellenséges, vagy félreértett: zavaros és érzelgős: misztikus és
vallásos) szellemi kapcsolatnak - viszonyulási módnak a következménye, amely az
embert elidegeníti és irritálja az illető erőt, vagy tőrvényt megtestesítő jelenségekkel, létállapotokkal
és személyekkel szemben.
Igaz, hogy egy-két mágikus-misztikus praktika
és módszer segíthet olyan betegség, vagy betegség komplexum feloldásában,
amelynek a materialista orvostudomány nem találta meg az adekvát, biológiai,
vagy pszichológiai szintű gyógymódját, de ezek a gyógyulások az egészség
visszanyerése szempontjából semmivel nem jelentenek jobb eredményt a puszta
biológiai (sebészi, orvosság - terápiai) beavatkozás következtében elérhető
tüneti eredményeknél. Ez azért van mert a gyógyulás egyik esetben sem a pozitív
mentalitás-változtatásnak, vagyis az ősi szellemi erőkkel való tudatos
harmóniába kerülésnek az eredménye. A „mágikus” gyógyulás ezekben az esetekben
a külső - biológiai vagy pszichológiai ráhatásoknak, vagy legjobb esetben a
betegségokozó lelki feszültségeknek és szellemi zavaroknak az időleges
felfüggesztésének és felületi eloszlatásának (mert csak egy bizonyos helyzetre
- állapotra vonatkozó) a kérész életű eredménye. A betegség tünetek, lehet hogy
teljesen más színezetben és más betegség-formában, ugyanúgy jelentkezni fognak
később, mivel a „meggyógyult” személy ugyan azokat a személyi-szellemi
programjával (Vagyis egyedül és kizárólag csak a személyi horoszkópja
házhelyzeteinek a vizsgálata segítségével megállapítható életfeladataival!) nem
egyező dolgokat akarja erőltetve elkövetni mint azelőtt, mihelyt a lelki terápiát
és a betegség fizikai kezelését megelőző léthelyzetbe, vagy ahhoz hasonló
ingereket és problémákat hordozó körülmények közé kerül. Ahhoz, hogy ne
folytasson a szellemi létfeladataival ellenkező gyakorlati tevékenységet és
érzelmileg ne lovalja belé magát a személyi-szellemi kiegyenlítődési
programjával ellentétes lelki folyamatokba (érzelmi ambíciókba), az szükséges,
hogy tudomásul vegye ezeket, a horoszkópjából kiolvasható (és csakis onnan,
sehonnan máshelyről nem!) konkrét életfeladatokat. Ilyenek pl. a tudatos, de
sok esetben nehéz és kellemetlen konfliktus- felvállalásokon keresztül
elérhető, személyi környezetével való harmóniába kerülés, az anyagi javak és
eszközök helyes értékelése és azok helyes használata, a közvetlen fizikai
tapasztalatokból, kellemetlen benyomásokból való szellemi információ-szerzési
képesség kialakítása, az otthon és családalapítás valamint ami ehhez szükséges:
lakásszerzés vagy házépítés, az intim párkapcsolatokon keresztül történő
individuális tudatnak és kreativitásnak a felszabadítása - kiteljesítése, a
nemesítés, vagyis a szellemnek az anyagi-természeti világba való bevezetése és
viszont: az anyagi természetnek és persze saját természetének a szellemi világ
tőrvényeihez való visszakapcsolása, stb., És mindezek külön-külön konkrétan és
kiemelten, árnyalódva minden egyes személy esetében. Ha tudomásul vette, arra
törekedjen hogy ezeknek a konkrét életterületeken végrehajtandó gyakorlati és
személyes feladatainak, amelyeket az anyai ági ősei diszharmonikusan vittek
véghez, eleget tegyen és ne törekedjen olyan életfeladatokat végrehajtani
(azokat erőltetni), amelyek valamiért tetszetősek és kedvesek ugyan a számára,
de nem tartoznak az ő konkrét (gyakorlati) életfeladatai körébe.
Ez kellene történjen, de mivel az asztrológia
tudományát évezredeken át hiteltelenítették azáltal, hogy jósolgatásra
használták, az egész emberiség szintjén, majdnem sehol, vagy ha igen, akkor
elenyészően kevés személy esetében történik meg. Az asztrológiai
félrevezetettségünk következménye a „rafinált” betegséghalmozódás, a
betegségekben és nem természetes végelgyengülésben való nagyszámú elhalálozás
és a „balestek” következtében történő átköltözés a túlvilágra. A balesetek és a
betegség ugyanis olyan kauzális (isteni) eszközök, amelyek az embert teljesen,
vagy részlegesen eltérítik, vagy meggátolják abban, hogy tovább folytassa
azoknak a romboló és zavaró - szennyező mentális programoknak az erősítését,
amelyet a szülei és az anyai ősszülei kiegyenlítődés végett (és nem öncélú
gyakorlás végett!) akaratlanul ráhagytak. A betegség és a baleset az Isten
nyila (Zeusz nyila), amely lerombolja, az egyénileg és a csoportosan épített
Bábel-tornyokat kór-okozó mikoróbák és vírusok: fertőzőjárványok, vagy
technikai balestek és tömeges áldozatot követelő természeti katasztrófák
formájában. És ez akkor is így van, ha első hallásra (olvasásra) abszurdnak
tűnik, mivel a kiskorú gyermekek például nem építhetnek Bábel tornyokat. A
gyermekek hét éves korukig az édesanyjuknak, vagy más, az őket közvetlenül
gondozó, hozzuk érzelmileg ragaszkodó személyeknek a tudattalan lelki
folyamataimnak vannak teljes mértékben alárendelve és betegségeikkel,
baleseteikkel (és halálukkal), sokkal inkább leképezik az anya lelki - szellemi
harmóniába kerülési problémáit, mint az anya, vagy a gyermeknek a „gondját
viselő” személy biológiai szervezete.
Amint
említettem, a nehezen diagnosztizálható és a nehezen gyógyítható betegségeket
inkább a hamis információ-áramoltatási és az információ-blokálási programok
intenzív átélése váltja ki, mint a destruktív programok átélése. Más szóval, a
kaméleon-programok veszélyesebbek. És kaméleon-csoporton belül is nem az a
huzamosan és intenzíven átélt hamis információáramoltatási magatartás végződik
betegséggel, amely gyakorlásával a környezetünket vezetjük félre, hanem azok
amelyekkel saját magunkat vezetjük félre. Akkor leszünk betegek, ha önmagunkat,
lelkiismeretünket akarjuk becsapni, ha nem akarjuk önmagunk számára beismerni
azt, amiről a lelkünk mélyén tudjuk, hogy másképp van, mint ahogy bemagyarázzuk
magunknak. Ha nem akarjuk meglátni azt, amiről tudjuk, hogy ott van és létezik
a fizikai, vagy a szellemi-lelki valóságunkban. Akkor leszünk betegek, ha a
bennünk lakozó (a lelkiismeretünkben: az isteni felelősségérzetünkben és az
egyetemes értéktudatunkban: a szellemi-lelki igényességünkben)Istent, a bennünk
levő abszolútum csirát, magát az élet forrását próbáljuk félrevezetni. És ez
természetes, hiszen a hatás - visszahatás törvénye alapján, hamis információt:
életrontó energiát kapok az ősforrástól, ha saját magamban összezavarom:
bemocskolom az ősforrást amiből táplálkozom. Megzavarom a lényem legmélyén
létező abszolút erőt, azáltal, hogy állandóan igyekszem félrevezetni és
elaltatni a saját lelkiismeretemet. A befelé irányított kaméleon - mentalitás
következményei a hamis értéktudathoz, vagyis a Jupiteri princípiumhoz
kapcsolódó betegségek általában: a májproblémák, a cukorbaj és általában a
vérbetegségek.
Amikor a huzamos önáltatás és a
környezetáltatás gyávaságból és félelemből: szorongásból eredő (rejtett)
gondolati agresszivitással ( mentális támadással: belső vitatkozással és
viaskodással) párosul, akkor keletkeznek a rák különböző fajtái, a szarkoma, a
különböző agydaganatok valamint a szervezet immunrendszerének különböző betegségei,
annak függvényében hogy az élet mely területére és a személyközti kapcsolatok
mely formái felé irányulnak a huzamosan fenntartott, belső (rejtett)
intenzitással átélt, félrevezető és romboló érzelmi-gondolati magatartások.
A szülő-gyermek, vagy a gyermek-szülő
viszonyok és általában a családi viszonyok több rétű és huzamosan fenntartott,
önámító és ámító (érzelgős) átélése, amely a „szeretett” családtag részéről egy
bizonyos életterületen vagy szellemi tárgykörben tapasztalt szembeszegülés, véleménykülönbség,
gyökeresen eltérő és ellenkező életszemlélet, nyílt szembeszegülés esetében
átcsap haragba és gyűlölködésbe, majd átminősül csendes nehezteléssé,
elsősorban a nők számára jelent egyenes utat az emlő daganatok képződéséhez és
elrákosodásához, de ( ritkábban!) a férfiak melleiben is eredményezhet
hipertrófiás csomósodást, ha huzamos ideig félrevezetik magukat a családdal
kapcsolatos kérdésekben. A gyomorbetegségek és általában az emésztőrendszeri
betegségek is oda vezetődnek vissza, hogy a családtagi viszony úgy megromlik,
hogy a személy semmit nem hajlandó elfogadni és tudatába - lelkébe befogadni,
ami a másik családtagtól jön, miközben azzal áltatja magát, hogy ő mindenek
fölött és mindenek ellenére szereti azt a családtagot és megbocsát neki, holott
megbocsátásról szó sem lehet mindaddig, amíg a finom és csendes neheztelési
érzések tovább lappangnak a tudattalanban.
Amennyiben a fent leírt kaméleon
mentalitáshoz erős, aggódásba rejtett uralkodási - ellenőrzési és cenzúrázási
vágy is kapcsolódik, a betegség formájában jelentkező következmény nem marad
meg a gyomortájék és az mellek szintjén, hanem nőknél a petefészkekben és a
hüvelyben, a férfiaknál a prosztatában is jelentkezik, a kezdetben alig
érzékelhető rendellenesség, majd végzetes betegséggé fokozódik (a destruktív és
félrevezető mentalitás teljes megállításához vezető) rákos sejtburjánzás
formájában.
Amennyiben a családtagok fölötti
uralkodási vágy és azok folytonos ellenállása miatt érzett harag ( a méreg )
teljesen erkölcsi gátlások és érzelmi megfontolások alá záródik, vagy az illető
családtag - esetleg alkohol hatása alatt - nyíltan, de ezért még intenzívebben
és még többszőr átéli mérges - gyűlölködő állapotát, ez a fajta családapai,
vagy a „féltően” szerető-aggódó családanyai diktátorkodás, szívbetegséghez és
végül szívinfarktushoz vezet.
Persze, a betegségek
keletkezése és fejlődése nem ilyen egyszerű és a táplálkozás, az ivóvíz, a
szennyezett levegő a „rossz szokások és káros szenvedélyek” hatása, valamint az
egyéni alkat kérdése árnyalja a betegségek jellegét. De az alkati tényezők,
vagyis a hajlamok és a sorshelyzetek is a horoszkópból kiolvasható családi
szellemi (kauzális) örökségek következménye. Ezen örökletes programoknak a
befolyása - hatása alatt állnak az utódok és ezek hatására kerülve folytatják a
drámai kibontakozáshoz és a tragikus fejleményekhez vezető „fejlődésüket”
mindaddig, amíg nem tudatosítottuk őket az asztrológiai sorsfeltárás és
szellemi programértelmezés segítségével. A betegségek és a családi drámák
sorozata csak akkor ér véget egy személy életében, ha az asztrológiai
sorsfeltáró program-értelmezést az életfeladatok felvállalásával történő
tudatos harmóniába kerülési és kiegyenlítődési törekvések követik.
„Mindenkinek a maga keresztjét” kell felvennie
és nem a másét, vagy a másokét! Senki nem tapasztalhat meg semmit a „szeretett”
felnőtt családtagjai helyett és a családtagok sem végezhetik el helyette azt,
amit neki kell elvégeznie. Csak egy egyszerű példa a végzetes személyi
válságokhoz vezető jóságos tévedésekre: sok szülő nem csak hogy egyetem
elvégzésére erőlteti a gyermekét, mert neki nem teljesülhetett ez vágya, hanem
olyan tanulmányok folytatására és olyan szakma elsajátítására szorítja rá
gyermekét, ami nem áll összhangban annak az alkatával és amely gyakorlati
életterület megismerése nem tartozik a „gyermek” személyi életfeladatai közé.
Már annyi is elég az egész a halálig tartó szülő - gyermek közötti csendes
nehezteléshez, vagyis a fentebb említett betegségek valamelyikének kifejlődéséhez,
hogy a saját életfeladatától eltérített utód lelki-szellemi zűrzavara és
erkölcsi csődje az „élettani” következményeiről ne is beszéljek.
És ez még elenyésző baj ahhoz a létzavarhoz
képest, amely az anyáknak, ritkább esetben az apáknak a gyermekeik
szerelmi-szexuális párkapcsolatába és családi életébe való féltékeny és ostoba
beavatkozása által keletkezik, persze aggódóan „féltő és óvó” gondoskodás,
vagyis alattomos intrikálás, majd nyílt lelki és anyagi zsarolások és állandó
szemrehányások formájában. Ha nincs a gyermek-felnőttnek elég esze és nincs
lelki ereje az aggódó szívű édesanyát, vagy a féltékeny apát kirekeszteni a
saját szexuális szerelmi életszférájából és nem tudja azt a saját természetes
vágyai és egyéni igényei, lelki és szellemi alkatának megfelelően (lelki
szükségletei szerint) megélni, annak előbb - utóbb vesebaj, húgyhólyag
gyulladás és deréktájéki károsodások, férfiaknál heregyulladás, vagy
prosztatabántalom, nőknél menstruációs gondok, a méh- és a petefészkek
megbetegedése lesz a következménye. A szexuális párkapcsolati élet feszültségei
és diszharmóniái, összetettségük és elsődlegesen szellemi kiegyenlítődési
jellegük miatt (a szeretet és a fény kiegyenlítődése bennünk), végzetesebb
következményekhez vezetnek mint a szülői és a gyermeki viszonyok zavartsága.
Több asztrológiai-metafizikai tanulmányban követtem és számtalan alkalommal
kitértem és elemeztem a szerelmi-szexuális viszonyok zavart és diszharmonikus
volta következtében létrejövő betegségeket. Ezúttal, amikor az örökölt romboló
mentális programok működését vizsgálom, nem térek ki részletesen egy-egy ide
vonatkozó betegség szellemi okára (pl. a féltékenységnek, a partner fölötti
hatalom gyakorlásnak és manipulálásnak, vagy a partnerrel szembeni huzamos
ellenérzések intenzív átélésének a következménye férfiaknál a here- és a
prosztatagyulladás, nőknél a petefészek-gyulladás), hanem a civilizáció által
általánossá tett szexuális és másfajta imagináció fertőzés következtében
felerősödőt mentális programok hatásmechanizmusát szándékozom a kauzális
gyökerekig vissza göngyölíteni annak érdekében, hogy ezáltal konkrét
támpontokat adjak azok számára akik szellemi úton akarnak meggyógyulni és
harmonikus életet folytatni. Már csak az olyan „normálisnak” képzelt
szexuális-szerelmi szorongásaink, mint amilyen például a tudattalanul nyomasztó
megfelelési képzetek, a párkapcsolati hiány, vagy a fontosnak érzett
párkapcsolat elvesztése miatti félelem és persze az erőszaktól, vagy
éppenséggel a kielégületlenségtől való félelem is húgyhólyag - és vese
problémákhoz vezet, ami gyakori éjszakai vizelési kényszerek esetén igencsak
megnyomoríthatja az életünket. Pedig ez a legkevesebb, ami a párkapcsolati
problémák esetében veszélyezteti a boldogságunkat és az egészségünket.
A Rák jegyében született és a Rák
Sárkányfarokkal rendelkező és általában az anyasági, a megtermékenyülési
(magzatfoganási - teherkihordási), gyermek-szülési, gyermek gondozási, a család
alapítási és családfenntartási sors-problémákkal (örökölt diszharmonikus
családi programmal) önkéntelenül a magukévá akarják tenni és magukhoz akarják
kötni minden áron a környezetükben élőket azáltal, hogy szüntelenül gondoskodni
akarnak azokról. Ennek köszönhetően ők a rák-betegségekig is elmenő tragikus
élet-drámák hősei és áldozatai is.
Az ilyen személy,
sértődékeny én-tudatát (egoját) körülveszi egy benyomás - hárító védő
rendszerrel, a rákpáncéllal és felszínes kedélyeskedéssel, vagy ártatlankodó
jóságossággal próbálja fedezni magát, palástolni félelmeit, belső szorongásait,
feszültségeit. Igaz, az is megtörténik néha, egy-egy Rák programmal rendelkező
férfi esetében, hogy belefáradván sebezhetőségébe, „a legjobb védekezés a
támadás” - alapon, agresszív, sőt: néha egyenesen kegyetlenkedő magatartási
formákhoz szoktatja magát. Ez, az elején kényelmesnek látszó magatartás fogja
okozni a vesztét is, mert ezzel a pszichológiai páncélzattal elzárván és
valósággal eltorlaszolván tudatát a további kényelmetlen benyomások és a sértő
információ-88behatolásokkal szemben,
menthetetlenül a rákos sejtek természetellenes elszaporodását idézi elő hosszú
távon a biológiai szervezetében. A sejttobzódás jelensége tulajdonképpen az
egyetemes egységes létezés információáramlásával szembeni elzárkózási
késztetésnek, a voluntarizmusnak és a félrevezetésnek a fizikai sejtek szintjén
történő megismétlődése.
De
nem csak az agresszív és elutasító, hanem a csendes neheztelő magatartással is
képesek a Rák szülöttekhez hasonló érzékenységgel rendelkező emberek
pszichológiai páncélt, védő burkot vonni maguk köré, aminek következménye a Rák
nevével fémjelzett betegség, vagyis az emberi szervezetben egyébként
természetes módon és normális arányban létező, rák-sejtek túlságos
elszaporodása és a burjánzási folyamat hatványozódása. Ezt a lelki
öngyilkosságot leképező védő-burkot a legtöbb esetben a látszólagos önfeladásig
menő alkalmazkodással, vagyis a közvetlen környezetnek a tökéletes
félrevezetésével: a hamis információáramoltatás segítségével történő
opportunista (kiegyezési) mentalitás személyi tulajdonsággá alakításával
szokták létrehozni a Rák szülöttek és a Rákokhoz hasonló érzékenységben
„szenvedő” személyek. Rudriger Dhalke szavával: ezek a normophánok. Ők a
külsőséges társadalmi normák és konvenciók tökéletes betartói, felszíni
megítélés szempontjából a legetikusabban viselkedő emberek. A tökéletes „jó
ember” szerep segítségével akadályozzák meg a többi embertársuk esetleges
agresszív fellépését, támadó viszonyulását személyükkel szemben. Ezért az
idejekorán elhunyt „rákos” személyt igen megsiratja a környezete, melegszívű,
jóságos emberként emlékezvén reá és a „Vak Sors” gonosz abszurditásának tudja
be korai „elvesztését", nem sejtvén hogy a jóságos személyt csupán azért
tekinti jónak a környezte, mert soha nem mondott ellent, mert soha nem mert
ellenkezni nyíltan egyetlen erőszakosan és felelőtlenül a mások személyi
integritásába gázoló embertársával sem. Mert látszólagos jóságában a
végtelenségig tűrt, hallgatott és szenvedett, miközben a lelke mélyén,
folyamatos és hallgatag neheztelések formájában mentálisan igenis támadta a
környezetében élő, „szeretett” családtagokat és munkatársakat, (akik miatt „ő
annyit szenvedett méltatlanul és ártatlanul"), ahelyett, hogy életében
legalább egyszer meg merte volna mondani őszintén és becsületesen azt, amit gondol
a környezetében élőkről valójában.
Ezek az emberek állandóan kegyes
hazugságok látszólagos védőfala mögött, de valójában egy, az életük kegyetlen
végét előkészítő hazugság-rendszer labirintusában élnek, miközben igenis
támadják gondolataik szintjén, végtelen belső neheztelések formájában, az egész
környezetüket, amelynek „érzéketlen és kíméletlen” viselkedése következtében ők
ártatlanul és méltatlanul olyan sokat kénytelenek szenvedni... A sors iróniája
(pontosabban a hatás-visszahatás törvényének a következménye), hogy életük
utolsó heteiben, napjaiban ugyanazt a megtévesztést kapják vissza a
környezetüktől, amivel „etették” azt egész életükben: orvosok és családtagok
elhazudják előlük azt a tényt, hogy napjaik megszámláltattak s a védekezés
érdekében létrehozott szellemi hazugságburkot a végzetes életkedvvel szaporodó,
a szervezet immun-rendszerét a hamis információáramoltatással megtévesztő rákos
sejtek szétfeszítették és testüket kiszipolyozták.
A Rák-sejtek ugyanazt a kaméleon-játékot
folytatják, ugyanazt a megtévesztő információ-áramoltatást végzik a
sejt-társadalom szintjén mint amit a személy folytatott a közösségi életben és
a családjában: becsapják a szervezet immunrendszerét azáltal, hogy olyan
információkat sugároznak az immunitást biztosító sejtek irányába, miszerint ők
ártatlanok, ők nem bántják a szervezetet és így biztosítják a maguk számára a
túlélést és a szaporodást. Az élet ellentéteinek a kiegyenlítődési aktusát az
ellentétek kijátszásával folytonosan elkerülő, a kellemetlen szembesüléseket és
a nyílt konfrontációkat fel nem vállaló, gyávaságát a jóságosság álarca alá
rejtő és az etika eszközeivel kicselezni - megkerülni próbáló embernek még az a
lehetősége sem marad meg, hogy az élete utolsó napjaiban legalább őszintén
szembenézhessen a halálával. Az a lehetősége sem marad meg, hogy
felkészülhessen végre és nyíltan fogadhassa azt, amitől egész életében félt: a
reális és kicselezhetetlen halál tényével való szembesülést, hogy ezáltal, az
utolsó kiegyenlítődési aktus szemszögéből végre megítélhesse a megtévesztő
magatartása hiábavalóságát. Hogy beláthassa saját élettapasztalatai nyomán az
élet legfontosabb igazságát miszerint „Aki meg akarja nyerni életét elveszti
azt.", vagyis: Aki kényelmetlen környezeti benyomások és szembesülések nélkül
akarja folytatni életét, annak testében kell megélnie az élet drámai
konfliktusát.
Mert az élet kiegyenlítődési drámáját
őszintén és nyíltan vállalni kell még a Rák-sorsfeladattal rendelkező,
rendkívüli érzékenységgel „megátkozott” embereknek is. Ennek, a
konfliktusfelvállalással kezdődő kiegyenlítődési folyamatnak az elutasítása, a
társadalmi hazugság-rendszerek feltétel nélküli elfogadásával és betartásával
történő kicselezése épp annyira életellenes magatartás, mint a fölösleges és
öncélú dramatizálás, a tragikus állapotok előidézéséig menő érzelmi
szenvedélyesedések, amely állapotok felfokozott átélésére a negatív Rák -
programmal rendelkező személyek hajlamosak.
De a családi problémákhoz kötött
betegségek nem kimondottan és kizárólagosan a Rák szülöttekre jellemzőek.
Humorosan fogalmazva: nem a Rák szülöttek előjoga ilyen betegségekben
szenvedni. Pontosabban: ilyen jellegű mentalitás-hajlamból rák - betegséget
gyártani. Ezt „elkövethetik", mint ahogy sajnos egyre gyakrabban el is követik
a más konstellációk szülöttei is. Azok tehát, akiknek az édesanyjuk
diszharmonikus szellemi kapcsolatban van, vagy volt időlegesen az ők fizikai
fogantatásukat megelőző időszakban a Rák konstelláció által megtestesített
princípiumokkal. Ilyenek például az asztrológiai Víz-háromszög másik két
napjegyének, a Skorpiónak és a Halaknak a szülöttei, vagy azok, akiknek több
támadott (diszharmonikusan fényszögelt) bolygója áll a Rákban és általában a
víz jegyekben. Női horoszkópokban az is Rák-problémákat idéz elő többnyire, ha
a Rák uralkodó bolygója, a bőség, a termékenység, a tudattalan lelki és
szellemi folyamatok, az információ-befogadás és a visszaadás, a
visszatükröződés princípiumát megtestesítő Hold, vagy éppenséggel a Lilit áll a
Rákban, más Víz jegyekben, esetleg a négyes vagy a nyolcas, de főként a
tizenkettes horoszkóp-házban.
Ezek
a hölgyek mindent elkövetnek, és minden követ megmozdítnak és addig meg nem
nyugodnak amíg a család
mindegyik tagját az általuk elképzelt boldogságba: biztonságba és jó életkörülmények
közé nem helyezik. De ha ez az ideális helyzet elő is áll és tényleg nem marad
semmi amiért aggodalmaskodni lehet, akkor elvágyódnak a kényelmes és nyugodt
körülmények langymelegéből valami egzotikusan személytelen szexuális kalandba,
amit persze ritkán képesek megfogalmazni és bevallani saját maguknak
határozottan. Csak az ok nélküli nyugtalansága és misztikus elégedetlensége
jelzi azt, hogy az ilyen gondos anyák számára akkor nincs éppen rendben valami,
ha végre minden a legnagyobb rendben van a családban. Ezek a személyek nehezen
tudnak azonosulni más szerepkörökkel. ĺgy a gyámkodó szerepköreik fontosságának
túlhangsúlyozása miatt, a felnőtté vált, de még mindig gyámolított gyermekek
által fárasztónak és terhesnek ítélt és ezért sokszor kegyetlenül
visszautasított, „szeretet-nyilvánítási” kényszerűk és gyámkodó-jóakarásuk
következtében mindenkinek akad bőven szenvednivaló a környezetükben. A
legtöbbet persze ők szenvednek, akik kifosztottnak, haszontalanoknak és
megalázottnak érzik magukat amiért a huszon-valahány harminc és negyven éves
gyermekeiket nem nevelhetik tovább és nem irányíthatják azok lépteit az általuk
elképzelt egyetlen jó irányba, vagyis a szülői boldogság felé. Ilyen
sérelmükben nagyon sok esetben „be-mentalizálnak” maguknak valamilyen
rák-betegséget, hogy legalább ezáltal tölthessenek fontos szerepkört a
szeretett gyermekeik, családtagjaik életében. És ha elvesztett családi
helyzetüket és gyámi tekintélyüket a „veszélyes” betegségükkel sem nyerhetik
vissza, az önemésztés útján egészen a halálig is elmennek, hiszen számukra a
szülői-gyámkodói, családirányítói szerepkör elvesztésével értelmét veszíti az
élet.
A
Rák jellegű családi szellemi programmal rendelkező személyeknek nem az lenne a
dolguk, hogy anyai ági őseiktől örökölt spirituális determinációjuknak
megfelelően végig zongorázzák felnőtt korukban a fent leírt diszharmonikus
viselkedési mintákat és azok intenzív átélésével felfokozzák - elmélyítsék
ezeket a romboló programokat és nem az, hogy az ilyen programmal született
lány-anyák tovább közvetítsék ezt a negatív szellemi örökséget az utódaiknak.
De mivel ezeket az örökletes szellemi programokat nem kutatja a tudomány és az
akadémikus embertan, amely lecövekelt a géneken keresztűi örökösödés, vagyis a
génváltozások és génváltozatok kutatásánál, a szellemi fény helyett a
tudományos és vallásos babonákban hívő emberiség tragédiája tovább folytatódik
a kétszáz hatvan ezer éves útján. Holott a tragédia részbeni leállításához
példáúl annyi is elég lenne, ha a menstruációs zavarokkal rendelkező lányok, a
meddősségben szenvedő fiatal nők szervezetét nem kezelnék hormontablettákkal az
anyai ágon örökölt diszharmonikus családi program feltérképezése és
tudatosítása helyett. Hiszen a fiatal személyek, vagyis a rugalmas és hamar regenerálódó
aurával és biológiai szervezettel rendelkező személyek esetében a
program-kiigazításhoz és végül a gyógyuláshoz már az is elég, ha a horoszkóp,
valamint a családi krónika fellapozása segítségével pontosan tudatosítjuk
ezeknek a programoknak a minőségét és visszakérdezve meghatározzuk a családban
is tapasztalható negatív gondolkozásbeli és szokásbeli mintákat.
A
romboló programok közvetlen és negatív pszichikai hatásának az azonnali
feloldásához ez is elég. A teljes fizikai gyógyuláshoz vezető mentális és
kauzális programok megszűntetéshez, jobban mondva: azoknak a pozitív
kiegyenlítéséhez viszont a mind probléma-kerülő, mind a dramatizáló magatartási
formákkal való gyökeres szakítás szükséges és természetesen a Rák és négyes ház
jellegű életfeladatoknak a tudatos gyakorlati felvállalása. Esetenként a
felvállalásokra való mentális felkészülés. Ez viszont nem holmi elódázható
jövőben történő eseményekről és állapotokról való meghatóan szép fantáziálást,
hanem a várható konkrét feladatokkal és nehézségekkel szembeni bátor
szembenézést jelent.
A gyakorlatban viszont mindezt
megbuktathatja a Rák - paradoxon, vagyis a Szeretet paradoxona, ha nem tudjuk
feloldani, mert nem tudunk róla és nem vesszük figyelembe. Az érzés, vagy az
érzések, a pozitív, vagy negatív viszonyulások még nem egyenértékűek a
Szeretettel. Csak a gyermek, vagy az infantilis felnőtt mondhatja azt, hogy ezt
szeretem, amazt meg nem szeretem. A szeretet nem határozott, nem részleges,
hanem egész (egész-séges), teljes és határtalan. A családszeretet, a
hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek, vagyis a
szeretet részleges és korlátolt kifejeződési formái. Erről Jézus is beszélt.
Arról is beszélt, hogy az értelem még nem szellemi Fény, csak annak részleges
kifejeződési formája. Amiről viszont nem beszélt az, hogy amiért valakivel,
vagy valamivel együtt érzek, nem azt jelenti, hogy értelmileg is elköteleződtem
mellette. Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt
jelenti, hogy egyet is kell értenem azzal. A Rák - sorssal küszködő
személyeknek tehát meg kell tanulniuk feltételek nélkül szeretni azokat a
személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és amelyekkel nem értenek
egyet.
Az öröklődő romboló és betegségprogramok III. (Az AIDS szellemi okai)
Az ősközösség szellemi
hagyományait felváltó technikai civilizációban élő ember latens tragédiáinak
szellemi okát és alapját vizsgáló írásomnak célja nem az ítélkezés, hanem a
kiegyenlítődési képesség visszaszerzésének és helyreállításának elősegítése a teremtő
és beavatkozó (építő és romboló) képességgel rendelkező ember és a természet,
valamint az ember és az abszolútum között. Ez az egyensúly helyreállítható a
személy által, a személyen keresztűl megnyilvánuló egyetemes tőrvények működési
mechanizmusának a megértése és e szellem-törvények tudatos megélése, gyakorlása
segítségével. Célom tehát nem a tragédiába jutott személyek fölötti ítélkezés,
hanem a tragédiákhoz vezető lelki-szellemi okoknak és érzelmi folyamatoknak a
megkeresése, megnevezése és meghatározása. Emberi létünknek és személyi
életünknek a célja ugyanis a teremtés-tágítást szolgáló, szellem-tapasztalati
(teljes) megismerés mellett, a minél harmonikusabb kapcsolat fenntartása az
abszolútum és a teremtés határhelyzetében levő anyagi világ legdurvább
megjelenési formái között. Ezt a kapcsolatot a Teremtő és a Teremtés végletes
formavilága között a Fényhez kapcsolódó megismerési képességünkkel, valamint a
Szeretethez kapcsolódó bölcsességünkkel: az egység-tudat teljes átélésével (a
szeretettel) kellene megvalósítanunk. Betegségeink, tragikus baleseteink,
személyi boldogtalanságunk annak a következménye, hogy egyéni életnyerési
ambícióinkban - istentelen voluntarizmusunkban- a megismerési képességünket
(tudásunkat, tudományunkat) az egységtudat lerombolására és az egység - élményt
(szeretetet) biztosító ősforrástól való elszakadásra használjuk civilizált
zavarodottságunk következtében.
Ezért tartom szükségesnek a
rák után megvizsgálni korunk legfőbb szexuális rákfenéjének az AIDS-nek a
kauzális és okait. E vizsgálat következtében remélem, hogy az olvasóim rá
fognak jönni arra, hogy nem a kórokozókat legyőzni hivatott ellenszérumokat -
kereső tudománnyal, nem a föld ökoszisztémáját is fenyegető rákdaganattá
fejlődött gyógyszer-iparral, vagyis nem a természeti elemek behatolásával
szembeni védekező és a természeti folyamatokat támadó eljárásokkal kell
megoldani az emberi nemnek elsősorban a szellemében (szemléletében és
mentalitásában) és csak másod -és harmadsorban a testében lakozó problémáit.
Mivel az AIDS vírus különböző fajtái által
okozott halálos kimenetelű és fertőzés útján terjedő betegségről van szó, előre
kell bocsátanom, hogy ugyanazokban a kaméleon- mentalitásból eredő szellemi
zavarokban kell keresnünk az egyesek által szexuális - ráknak nevezett betegség
kauzális okát mint a Rák esetében. Annyi különbséggel, hogy ebben az esetben a
rák betegség kauzális okánál egy mélyebb, spirituális öntudat-zavarból
keletkező, a szó szoros értelmében vett Isten-félrevezetési okot fogunk találni
és meghatározni. Ez abból is következik, hogy miközben a „klasszikus-rák”
esetén csak a biológiai sejtrendszer szintjén maradó hamis
információ-áramoltatás történik, addig az AIDS esetében a nemi jelleggel járó
meghatározottsághoz és a személyi eredethez, tehát a metafizikai teremtési -
kiegyenlítődési aktusokhoz közelebb álló biológiai mezőben, egészen a gén
rendszerek mélységével analogikus szellemi szinteken történik a személyi
öntudat és az egyetemes (isteni) léttudat áltatása és félrevezetése. Amennyiben
a teremtés a nemi osztottsággal , a Jin - Jang: Szeretet - Fény felosztáshoz és
a két ősprincipium egymásba hatolásával történő, új minőségű egységgel és
kiegyenlítődési állapot megvalósulásával járó, primer spirituális aktus, aminek
csak következménye minden fizikai-biológiai egyesülési és kiegyenlítődési
szexuális aktus, teljesen logikus, hogy az AIDS vírus annak a spirituális és
biológiai tévedésnek a véget-vetési, leállítási - megakadályozási eszköze és
következménye, amely az azonos nemű lények egymás közt folytatott szexuális
kapcsolatának: biológiai és szellemi kiegyenlítődési „tévképzetének” (pl. az
állati világban is jelentkező azonos nemű egyedek párkapcsolati
zavarodottságnak) szab határt és e szexuális zavarodottságnak az egész faj
fennmaradását veszélyeztető katasztrofális elburjánzását hivatott
megakadályozni.
Tudományosan kimutatott tény
ugyanis, hogy az AIDS vírus különösebb -(katasztrofális - tömeges kirobbanási
veszélyek nélkül), úgymond békésen és természetesen lappangó állapotban létezik
a különböző állatfajoknál és predominánsan az emberével majdnem azonos
intenzitású szexuális késztetéssel rendelkező majmok bizonyos fajainál. Tudósok
megfigyelték azt is, hogy különböző „hűséges fajta", monogám madárfajok
(pl. sirályok) is élnek un. steril „homoszexuális” párkapcsolatban. Nos, ami az
állatvilágban egy-egy egyedi szinten megrekedő részleges kisiklása és
elfajulása lehet a természeti, vagy a csoportszellemi „tévedésnek", a
hasonló jelenség megismétlődése és elburjánzása az emberi individuum szintjén
már a racionális következtetésekre képes, tudatos énnek az Abszolút Léttudattal
(a személy fölötti éber krisztusi potencialitással: felettes énnel) való
közvetlen és őszinte kapcsolat (spirituális információ áramlási lehetőség)
teljes összezavarodását feltételezi és fokozza tovább az összes dimenziók
(létállapotok) szintjén.
Jól tudom, hogy nem csak homoszexuális
kapcsolatok útján történik az AIDS vírus- fertőzés és pl. „ártatlan” kiskorúak
is megfertőződhetnek akár „steril” korházi kezelések, egészségi beavatkozások
alkalmával is. Nem vagyok orvos sem biológus és nem is akarom az AIDS kérdést
annak a következményeiben és tüneti szintjén vizsgálni. A vírusfertőzött
csecsemők és kiskorú gyermekek pontosan annyira ártatlanok, mint a náci tisztek
vagy más elborult tudatú személyek által meggyilkolt: legéppuskázott,
letaposott és krematóriumokba küldött zsidó asszonyok csecsemői. Az olyan, a
vallásos - humanista (szentimentális) gondolkozásból eredő absztrakt és fiktív
(a valóságban nem létező) fogalmak használatával, mint amilyenek az
ártatlanság, a tökéletesség, a béke, vagy a kegyelem, csak leragadunk a magható
vallásos fantazmagóriák és az össz-emberiség szintjén végső soron sehova sem
vezető orvostudomány ördögi körének a vég nélküli és spirituális szempontból
céltalan körforgatásánál. Szó ólt már arról, hogy az öröklött romboló- és a
kaméleon családi programok nem csak hogy átadódnak az utódoknak (vagyis arról,
hogy ezek a romboló és félrevezető mentális programok már a csecsemők aurájában
is ott találhatóak, mint ahogy az én aurámban is ott volt már csecsemő koromban
a nagyanyámtól anyámon keresztül örökölt, nagyanyám esetében végbélrák-halálhoz
vezető, anyám esetében számtalan aranyér-műtéthez és nálam az aranyér problémák
mellett korai végbélhuruthoz vezető, finom gyűlölködési és megbocsátási -
kiegyenlítődési képtelenségi program), hanem pontosan e programokon keresztül
és ezek által az ártatlan csecsemők és kiskorú gyermekek az édesanyák (eredeti
programjaik által irányított) zavaros és agresszív, tudattalan lelkivilágának a
befolyása alatt állnak. Az ártatlan csecsemők és a kiskorú gyermekek ily módon
finomabban és ezért sokkal sebezhetőbben állnak rezonanciában olyan fizikai és
természeti jelenségekkel, amelyek analogikusak az anyák tudattalan szellemi-lelki
világában zajló, romboló és hazug szellemi folyamatokkal. Ilyen módon, a hatás
- visszahatás törvénye alapján a zavarodottság (pl. szexuális), vagy az
agresszivitás természeti következménye hamarább éri az ártatlan csecsemőt, mint
az anyát. A mi egy éves kislányunk esetében például hamarább áll elő a
székletszorulás jelensége, mint a feleségemnél, amikor az utóbbi huzamosan nem
képes valami korábbi sérelmét megbocsátani, vagy amikor huzamosan nem képes egy
szellemi problémagócot megérteni, a maga teljességében átvilágítani és tovább
engedni. Úgyszintén, ha az igen támadott és a Rákban álló Lilit-el rendelkező
feleségemnek a családi életforma kerete között (hűség...?) feloldhatatlannak
bizonyuló, tudattalan, vagy tudatos szexuális vágyakozási problémái vannak, a
kislány nemi szervének a bőre hamarabb kicsattog mint ahogy a feleségem
érzékeny húgyhólyagja és fizikailag „homokos” veséje jelezné, hogy baj van
„odafent". Vagyis, hogy szellemi zárlat és zavar keletkezett a feleségem
tudattalan lelki világában az időközben kielégítetlen vágyakozássá alakuló, de
észre nem vett, önkéntelen szexuális képzelgések következtében.
Nincs szándékomban művészi parabolákban és
irodalmi allegóriákban célozgatva jelezni az ide vonatkozó szokatlanul meredek
és veszélyes gondolataimat, nem csak azért, mert most nem irodalmi „művet”
írok, hanem azért is mert tudatában vagyok annak, hogy mennyire fontos végre
egyenesen és minden kertelés nélkül szembenéznünk a szellemi folyamatok és
jelenségek tőrvényeivel: Az ártatlanul meggyilkolt - mostani példánkban épp a
második világháború időszakában élő zsidó - gyermekek, de lehetnének azok
bármelyik faji gyűlölködésnek áldozatul esett ártatlan gyermekek, akárcsak az
AIDS vírussal befertőzött csecsemők, vagy a pedofiliás szexuális kapcsolatra
kényszerítettek, nem csak a kegyetlen, agresszív és perverz hajlamú
felnőtteknek (férfiaknak...) az áldozatai, hanem a saját édesanyjuk intenzíven
átélt, a huzamos veszélyezettség állapotában akkumulált félelmek következtében
rejtetten agresszív, szellemi - lelki állapotának is az áldozatai.
Mielőtt a szex-rák és a pedofilia áldozatainak
a problémakörére (vagyis ezt a tragikus problémakört működtető anyai tudattalan
lelki- és szellemi folyamatoknak az ok és okozati mechanizmusának a leírására)
teljesen rátérnék, maradjunk a náci táborokban és e halál táborokon kívül
meggyilkolt zsidó gyermekek esetének metafizikai elemzésénél. Semmi sem
történik véletlenül és minden szellemi - lelki és fizikai - természeti jelenség
az egyetemes tőrvények alapján megy végbe a maga ok - okozati
összefüggésrendszerében. Ha nem elégszünk meg az ártatlan zsidó gyermekek
abszurd legyilkolása fölötti megdöbbenésünk, sajnálatunk, dühünk és
megrökönyödésünk állapotával és mélyebbre nézünk, meg fogjuk látni, hogy a
krematóriumokon belüli és kiüli csecsemő- és gyermekgyilkosságok előtti
időszakban a magukat évezredek óta „az Isten egyedűi kiválasztott népének” tudó
és ezt az irracionális „felsőbbrendűségi” komplexushoz vezető
csoportszellem-képzetet intenzíven átélő zsidók egy része (ne felejtsük el,
hogy pontosan a karma tőrvénye következtében, nem minden zsidót gyilkoltak le
Németországban a fasiszták és a Szovietunióban a kommunisták) pontosan egy
másik, „még kiválasztottabb nép” és egy népfaj (germán és szláv) agresszív és gyűlölködő
küldetéstudatával került egy „hullámhosszra” a rezonancia tőrvénye alapján.
Ezért a zsidó nők is (a meggyilkolt gyermekek anyái), önkéntelenül, vagy
tudatosan, rejtetten, vagy nyíltan, személy szerint, vagy csak általánosan, de
pontosan olyan intenzíven gyűlölték, ha csak „ártatlan” félelmükben is, a
fasiszta németeket és a nacionalista oroszokat, akárcsak ez utóbbiak a zsidó
anyákat és a zsidó nőket a Németországban és az Orosz országban élő zsidó
tömegekkel egyetemben. Tetszik - nem tetszik, ha szőrnyű, ha nem, de tudomásul
kell vennünk, hogy az egész létezés minden mentális vonatkozásában működnek és
hatásukat methetetlenül gyakorolják az egyetemes tőrvények. Így a teremtés
(képzelet), a rezonancia és a polaritás tőrvénye is. Nem létezik isteni kivételezettség,
vagyis nem létezik égi protekció, sem „kiváló” személyek sem „kiválasztott”
nemzetek számára és nincs isteni meghatódás (kegyelem), mint ahogy nincs ok
nélküli, vagy véletlen sors-üldözöttség sem. De léteznek és hatnak az emberi
teremtésben az örökletes programok mind a képzelet törvényének, mind a
kiegyenlítődés tőrvényének következtében. A fizikai-biológiai életben a végső
(ultolsó) határhelyzethez: végső lehetőségéhez eljutott teremtés, humanista
szempontok szerint vizsgálva - ítélve, könyörtelen. Nem a szerencse, vagy az
isteni kegyelem hagy el bennünket, határhelyzetben került, fájdalmas és
tragikus létállapotunkban, hanem visszafordíthatatlan, fizikailag és
pszichikailag „elviselhetetlen” vég- helyzetekbe sodródik a fizikai személyünk az
anyai ősöknél elindult romboló szellemi „örökségeink” következtében, amennyiben
nem vagyunk képesek a szellemi - lelki átalakulásra. Akkor amikor nem tudjuk
kiegyenlíteni önmagunkon: saját lelki - szellemi állapotunkon belül a mi
személyünkbe (én-tudatunkba) „csomagolt” zavaros ős- sóvárgást és a romboló
ellentétes szellemi erőket.
Amennyiben megértettük és magunkévá tettük a
fentieket, vagyis ha megtanultuk helyesen értékelni és értelmezni az
ártatlanság fogalmát és megszabadítottuk gondolkozásunkat az ártatlanság
idealista és irreális (tév-)képzetétől, kezdjük el az AIDS szellemi okának
vizsgálatát onnan, ahonnan a „fizikai betegség” elburjánzása és tömegjelenséggé
válása elindult: a szexuális határtalanság és határolatlanság, vagyis a
szexuális zavarodottság (homoszexualitás, biszexualitás) majdnem tömeges
jelenséggé válásától. Onnan, ahol egyes már - már a tömegek szintjét is érintő
csoportok nem csak, hogy természetes nemi (és szellemi! ) állapotként kezdték a
homoszexualitást tárgyalni és tőrvényesíteni, hanem „művészetet és
filozófiát", sőt: vallást és ideológiát is „alkottak” belőle.
Metafizikailag a dolog egyértelmű: Jin nem egyenlítődhet ki Jinnel, hanem
csakis Janggal. Szeretet nem termékenyíthet meg szeretetet és nem egyenlítődhet
ki szeretettel, hanem csak Fénnyel. Csakis Fénnyel! Spirituális szinten a Jin
nem termékenyítheti meg a Jint és Jang sem termékenyítheti meg a Jangot, mint
ahogy természeti - biológiai szinten sem. A Gyűlölet nem a Szeretet
kiegyenlítődő szellemi ellentéte: nem az Isteni egységet helyreállítani képes
komplementer ősprincipiuma a Szeretetnek, hanem annak a szétbomlott, darabokra
szaggatott, szilánkokra porladt és zavarosan összevegyült, az egység
megvalósulását megakadályozó (szennyes) állapota: maga a zuhanás őrülten kavargó
és rothadó - bomlasztó őrvénye. Szeretetből és gyűlöletből nem lehet egység,
mint ahogy a Fényből és a Sötétségből sem, hiszen a sötétség a fény poláris
ellentéte és nem annak a spirituális kiegészítője. A Fény hiánya, vagyis a
szellem teljes hiánya a sötétség. A sötétség és a gyűlölet pontosan a
fény-hiány, vagyis a szellem-zavar: az egység (a másik nemmel való
egységbekerülés és kiegyenlítődés ) elutasításának, vagy „finom” elkerülésének
a következménye.
Nem célja a jelen írásomnak,
azt vizsgálni, hogy mennyiben tehet vagy nem tehet, mennyiben hibás, vagy nem
hibás, vagyis hogy mennyiben felelős a homoszexualitás, vagy a pedofilia
szellemi, lelki és fizikai állapotába került személy a saját természetellenes
természetéért. Tény, hogy az ellentétes nemű felnőtt (kiforrott személyi
tudattal rendelkező) személyekkel való barátkozás és hosszas együttélés a maga
ellentétes összetettségében mindig nehezebb, problémásabb és ezért különös
erőfeszítéseket igényel. Az ellentétes nemű személyek közötti kapcsolat fenntartása
mindig különösebb odafigyelést, a gyökeresen különböző természeteken, az ebből
eredő különböző igényeken és elvárásokon állandóan megtörő másság
összeegyeztetését feltételezi állandóan. A másnemű élettársi kapcsolat
állandóan feltételezi a partnerrel szembeni felelősséget: a sokkal nehezebben
megvalósítható nyíltságot és sokszor mindkét fél számára kényelmetlen
hibabelátást igénylő őszinteséget. Ilyen szempontból a homoszexuális kapcsolat
sokkal kényelmesebb, mert a természeti (nemi) másság megértésére irányuló
erőfeszítést nem kell felvállalni a kapcsolatban. Ennek ellenére pontosan ebben
a nemek közti spirituális kiegyenlítődés érdekében tett erőfeszítés-ellenes
(langyos: nem „meleg"!) állapotban a homoszexuális és a pedofil személynek
a különböző nyakatekert tudományos (pszichológiai) elméletek és önigazolások
segítségével a tudattalan mélyére süllyesztett permanens bűntudata már csak e
szellemi könnyítési vétek-tudat miatt is személyiség-zavart okoz. De ez a
legkevesebb. Mivel nem csak a tudományos (modern)-racionális és a misztifikáló
vallásos irracionális (babonás) tudatunk vezérel bennünket, hanem a szellemünk
legmélyén rejtőző isteni lelkiismeretünk és (egyetemes) felelősségérzetünk is,
aminek finom (zavaró) jelzéseit semmiféle vallásos kábulat és semmiféle
tudományos módszer nem tud teljes mértékben és örökre elnyomni, a homoszexuális
személy, a homoszexualitás „természetes másságát” igazoló legszilárdabb
elméletek védelmében is ab ovo bűntudatot érez a lelke és szelleme legmélyén.
És ez még akkor is így van, ha „mérhetetlen szelídségről és szeretetről
tanúskodó, elbűvölő és csodálatos” (szentimentális) „művészi alkotásokkal”
próbálja ezt kompenzálni. Vagyis elaltatni saját éberségének és a közösségének
a figyelmét ( pl. Elton John, Fredy Mercury). A rejtett és elfojtott bűntudat,
pontosan az egyetemes szellemtörvények alapján minden esetben és természetesen
rejtett (tehát veszélyesebb) agresszivitást eredményez.
A rejtett és összezavart,
vagyis a nem beismert és feloldani - jóvátenni, kiegyenlíteni vágyott
bűntudattal és agresszivitással élő ember, akarva - akaratlanul (és rosszabb,
ha saját magával szemben is vallásos hipokritizmussal, mint az én nagyanyám)
támadja azt a személyt, vagy azokat a személyeket, akikről tudja, vagy azt
képzeli, hogy nyíltan, vagy a háta mögött lenézik, elutasítják, megvetik őt. A
homoszexuális személy esetében ez az ellenség, akit akarva - akaratlanul
gyűlöl, vagyis támad tudata legfinomabb szintjén, az a „túloldalon álló",
nem homoszexuális emberiség többsége. És akkor arról még nem is beszéltünk,
hogy finoman palástolt és hősiesen viselt másságának keserű és kétségbeesett
pillanataiban a „többieket” képező emberiség mellett, saját sorsát, sőt: ha
homoszexuálisan is vallásos (és miért ne lenne?), magát a kívülálló és mindent
ilyen zavarosan intéző Úristent, végső soron tehát a saját ősforrását is
jelentő abszolútumot támadja (átkozza).
Gondolom, hogy a fentiekből és mindabból, amit
a korábbiakban leírtam érthető, hogy
az AIDS miért hódít
elsősorban a homoszexuálisok körében és miért tekintem a szex-rákot a
személyiségtudat spirituális rétegeiben megélt, anyai-családi zavartság romboló
és kaméleon - programok természetes következményének. Röviden: az AIDS
elsősorban az abszolútum: a személyi lelkiismeret irányába áramoltatott,
állandó hamis információ-táplálásnak és az egyéni sors-képzetnek a támadásán
kerszesztűl az abszolútum irányába forduló gondolati-érzelmi támadásoknak a (a
hatás és visszahatás tőrvénye alapján létrejövő) következménye.
Azon túl, hogy miközben az
egyik betegség drámája a sejtek szintjén, a másiké mélyebben: az egyéni eredet
meghatározottságaihoz közelebb álló gének szintjén történik, mind szellemi mind
spirituális szempontból, még létezik egy lényeges különbség a rák és az AIDS
betegség között. Ez az, hogy miközben a rák-burjánzást a személy szervezete: a
belső működési dereglációja hozza létre, addig a hamis információkat tartalmazó
AIDS-vírus elsősorban személyek közötti fizikai kontaktus révén történő
fertőződés, vagyis hamis információ átadás - átvevés és (az anyai programok
átadásával együtt természetesen:) öröklődés útján terjed. A rákot kiváltó
normophan magatartásnak ugyanis nem létezik a köztudatot különösebben érintő,
azt felkavaró és állásfoglalásra provokáló ideológiája, miközben a homoszexualitás
vallásos és tudományos alapú ideologizálása és ezen ideológiának az érvényben
levő morális - vallásos nézetekkel történő konfrontációja évtizedekkel az AIDS
tömeges betegségként való megjelenése előtt elindult. Persze, nem véletlenül,
az AIDS esetében egy másik, tömeges fertőződési lehetőség is fellépik: a
kábítószer-injekció útján történő fertőződés. A huzamosan és többnyire kábult
tudat-állapotban levő személy egyértelműen hamis szellemi információt áramoltat
minden irányban, aminek következménye végül az „adóállomás” megszűntetése: a
személy halála. A fertőzés és a fertőződés szellemi értelméről és metafizikai
okáról a magyar nyelv is világosan beszél: nem csak olyankor mondjuk, hogy
megfertőztek valakit, ha szexuális aktus során, vagy egy sterilizálatlan
fecskendő „segítségével” jutott hozzá a fertőző kórokozóhoz, hanem akkor is azt
mondjuk, hogy egy gyenge akarattal, vagy zavaros tudattal rendelkező fiatalt
megfertőztek, ha az egy vallásos szektába, vagy valamilyen szélsőséges eszméket
valló pártba, tömegmozgalomba hirtelenül beáll. Nem véletlenül illeti a nyelv
ugyanazzal a fogalommal a két különböző eseményt. Nyelvünk őrzi még a
metafizikai gondolkozás kifejezési formáit. Metafizikai közhely, hogy csak
annak a személynek fertőződik be a fizikai teste, aki személyi tudatában már
fertőzött. A fertőzhető ember szellemileg sem „egész-séges” gondolkozással
rendelkező személy, mivel a fertőző és fertőzhető emberek nem egészséges
világképpel élő személyek. Ők valamiért nem látják, vagy nem akarják látni az
egész létezést a maga ellentétes, de egységes összetettségében, hanem csak a
részeket és a töredékeket. Ezt a szélsőségesen sarkított rész -látást nevezzük
tudati, ideológiai (morális életszemléleti) imagináció-fertőződés
jelenéségének.
Az egészet - látó ember nem beteg és ha az
egész-séges létszemléletét, valamint személyi tudata integritását megtartja,
akkor vagy nem találkozik veszélyes kórokozókkal, vagy a kórokozók nem
állapodhatnak meg és nem szaporodhatnak el az ő szervezetében. Mert a „kór",
vagyis a betegség nem ellenség és személyi vagy csoportos kiválasztódással
azokban a szervezetekben üti fel a fejét, amelyeknek gazdái zavaros és
agresszív mentalitásukon keresztül, generációkra visszamenőleg veszélyeztetik
az egész egységes létezés egyensúlyát.
A betegség, vagyis a kór nem ellenség tehát,
hanem a mágia (teremtés: imagináció) tőrvényének a (spirituális) szabályozó
mechanizmusa. A betegség az egységes egész létnek az immunitás-rendszere, egy
olyan támadó-védekező spirituális mechanizmus, amely a határhelyzetben került
teremtési folyamatokban azt biztosítja, hogy az imagináció képességével
(mágikus erővel) rendelkező teremtett formák individuumai és csoportjai ne
legyenek képesek olyan deviáns és romboló szellemi programokat létrehozni, amely
az egész létezést (teremtett és teremtődő életet) veszélyeztetné. Mivel
határhelyzetekben működő folyamatoknál lép fel mint spirituális szabályozó
rendszer, a Szaturnusz által megtestesített ősprincipiumhoz, emberi szinten
tehát az egyetemes (-és nem a spekuláló-aggodalmaskodó) felelősségtudathoz
kapcsolódik. Anélkül, hogy az ítélkező fanatizmus örvényeibe sodródnék (Annak a
tudatában tehát, hogy a szubjektív szempontok bármennyire eltérnének az
egyetemes tőrvények kérlelhetetlen természetétől, valahol mégiscsak jogos az a
törekvés, amely minden gyógyítási lehetőséget bedobna a betegségek ellen, és
azzal együtt is, hogy tudom: a lét-romboló és teremtés-zavaró egyéni
spirituális állapotokat leképező betegségi folyamatok csak mesterségesen
állíthatóak meg és nem fordíthatóak vissza, valamint annak a tudatában is, hogy
mennyire szeretném például én is a gyermekkori szexuális
imaginácíó-fertőződésem következtében már serdülő korom időszakában tönkrement
veséimet és húgyhólyagomat az alvási nehézségeket is okozó hiperérzékenységből
kigyógyítani, hogy az eleresztési képtelenség következtében idültté vált
végbélhuruttól való megszabadulási vágyamról ne is beszéljek !) merem állítani,
hogy az orvostudomány ugyanannyi rosszat tesz, mint amennyi jót mindaddig, amíg
a pontos diagnosztizálás, valamint a betegségek szellemi okainak a felderítése
és tudatosítása helyett, a gyógyításra és a terápiára fekteti a hangsúlyt.
Pontosabban: mindaddig, amíg az orvosok a gyógyítás terén a sikerek elérésével
(„ a halállal és a szenvedéssel szembeni versengéssel") vannak elfoglalva,
tulajdonképpen az egyetemes (globális) egészséges létezés szelleme ellen
munkálkodnak ("küzdenek") az egész egészségvédő propagandájukkal,
technikai tudományos apparátusukkal és intézményeikkel.
Gondolom a fertőzés és az egészség kérdését
(tudván azt is, hogy e témából külön egy, a jelen tanulmánnyal vetekedő méretű
metafizikai - asztrológiai tanulmányt lehet készíteni )
az AIDS fertőzés és a
homoszexuális deviancia szellemi okainak megértése szempontjából szükséges
mértékben felvillantottam, nem szükséges már a betegségeket okozó táplálékok
fogyasztását és más, betegségokozó fizikai körülményeket (például „rák keltő
anyagok” fogyasztása, belélegzése, atomerőművek meghibásodása és felrobbanása
következtében létrejövő veszélyes sugárzásba kerülés, stb.) szellemi
szempontból, vagyis az egyetemes törvények összhatása szempontjából
megvizsgálni. Az emberi individuum egy az egyben megtestesíti, gyakorolja, de
ugyanakkor el is szenvedi ezeknek a „világkormányzó” ős szellemi erőknek a
megnyilatkozását. Mivel a destruktív és kaméleon programokról szóló tanulmányt
háromszor hét oldalasra terveztem, a még rendelkezésre álló sorokban vizsgáljuk
meg az AIDS asztrológiai vonatkozásait.
Mint
az egyetemes egységtudathoz, az egységhez való tudatos kapcsolódási képességhez
és a spirituális éberséghez a legközelebb álló, elsősorban mentális és ideális
(imaginatív) dimenziók szintjén érvényesülő hamis információ áramoltatási
folyamatoknak (aktusoknak) a fizikai leképeződése, az AIDS elsősorban a Halkhoz
kapcsolódik, de mint a Szeretet és a Fény áthatolásának, megtermékyenülésének
és végső kiegyenlítődésének az elferdült, steril és örvény-állapotába került
személyi és csoportos alaphelyzet, a Skorpió által megtestesített spirituális
erőtérhez kapcsolódik. A Skorpió viszont, mint a megfordulási határhelyzetbe
került spirituális állapotok leképeződése annyira el van látva önromboló
(öngyilkossági) programokkal (halálos mérgekkel) és uralkodó bolygója: a Plútó
révén egyetemes igazság-felismerési képességgel, hogy a szélsőséges
létállapotba kerülő, Skorpió - személy, akarva vagy akaratlanul (tudatosan,
vagy öntudatlanul) hamarabb átküldi magát a túlvilágra mintsem, hogy az AIDS-
vírust terjeszthesse akár fizikai-biológiai, akár spirituális szinten. Az
egyetemes egység-tudat és az éberség helyett a szentimentalizmus ál-egységét
választó Diszharmónikus Halak-ember viszont tovább sodródik az árral és
ontológiai zavarodottságát résztudományos elméletekkel indokolva tévelygését,
folytatja az AIDS spirituális terjesztését. A Halak által megtestesített
spirituális erőtér problémaköre a Teljes Szeretet megvalósítási állapotát
képviseli. Az abszolút lét-pontjától vallásosan különválasztott (külső
Isten-képzet) és tudományos világlátásával elszakított ember, csak
pszeudo-szeretetben él, rész-szeretet, szeretet-darabkákat képes átélni
személyében. A különböző rész-egységekhez, lényekhez, csoportokhoz és
tárygakhoz - helyekhez, vagy képzetekehez való egoista ragaszkodását
összetéveszti a szeretettel. Holott, ha jól megnézzük, még az emberszeretet is
(ami az egész emberiség minden egyedének a szeret-érzését feltételezi a
rablógyilkosokkal és a népírtó diktátorokkal, stb., együtt), vagy az
Isten-szeretet is, idealisztikusan különválasztva pl. a kór-okozó baktériumok
és az AIDSZ vírus szeretetétől, csak pártos-szeretet.
A szeretetnek az rész- formában történő
megélése ugyanolyan létkorrupció, mint bármely hamis információ- áramoltatásra
alapozódó szélhámoskodás. Az igazi szeretet-állapot és a szeretet élmény nem
tűr meg semmiféle ellenségképzetet. Ez az egyetemes egységállapot-tudat, a
szeretet-élmény csak az anyagi létezés korlátai által létrehozott tévképzetnek
a feloldásával és elhagyásával jöhet létre. Ahhoz, hogy ezt a határtalansági
állapotot átélhessük szellemünkben, bátran fel kell vállalnunk a fizikai
állapotunkból adódó határozott állapotunknak megfelelő tudatos határozottságot,
mivel a Szeretet - állapot inkább igényli a kábulat elleni harcot mint a
korrupt állapotok felvállalását. Együtt érezhetek minden szenvedő emberrel ( az
AIDSZ vírussal fertőtött homoszexuálisokkal, vagy a hozzám hasonló szexuális
vágyakkal rendelkező emberekkel is), miközben egyáltalán nem kell azokkal egy
követ fújva, egyet – értenem.
Lásd
a részletes kifejtéseket és a vitákat á értekezéseket az:
www.kozmaszilard.hu - honlapjainkon, honlapjaimon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése