Kozma
Szilárd:
A
nyílt és az annál sokkal veszélyesebb rejtett (főként női!) agresszió okairól
Ma is megvan a Tusnádfürdői központi szálloda-parkban
az a sétány alatti - talán már akkor sem használt, de mára betömött -
pincebejárat, amelynek a 2,5 - 3 méteres tetejéről, négy éves koromban, minden
gyermeki (irracionális), vagy felnőtti (racionális) ok és indok nélkül – Hiszen
egyáltalán nem haragudtam se rá, se másra! -, tehát „csak úgy…” lelöktem egy nálam
kisebb óvodás lányt.
Egészen
világosan emlékszem a vészes csábítás lelki állapotára, ahogy ott állok a
sétány szélén a többi óvodástársam között, előttem a nálam fél fejjel kisebb,
ártatlan kislány, akit, úgy érzem, hogy le kell löknöm a számunkra akkor
szakadéknyinak számító - és az emlékemben ilyen formán is élő - mélységbe. - Nem
kell hitetlenkedni azon, hogy erre a négy éves koromban elkövetett gaztettem
előtti kényszer-érzésre és hangulatra, valamint a mélybe zuhant kislány
földet-érésére és a megrémült óvónők rohanására emlékszem, mert emlékszem én
rengeteg olyan eseményre is, amelyben az apám szerepel. Holott ő, a fent mesélt
esemény előtt egy évvel elköltözött a családtól, mivel szüleim elváltak három
éves koromban. A korai emlékképeim, még abból a lakásunkból valók, ahonnan
három és fél éves koromban elköltőztünk édesanyámmal a nagyapám által épített
családi házunkba nagymamám halála után, aki akkor halt meg amikor én három éves
voltam. Más gyermekekkel ellentétben, olyan korai emlékképeim is vannak, amikor
még alig tudhattam járni, mivel a körülöttem levő tyúkok háta ezekben ez
emlékképekben a derekamig ér. Sőt, olyan emlékképem is van, hogy édesanyámmal
megyek (talán inkább totyogok) a járdán, őt kézen-fogva, miközben a velünk szembe
jövő és mellettem elhaladó - bizonyára nagy és bizonyára "szoptatós"!
- kutyának majdhogynem alulról, de mindenesetre alsó oldalnézetből látom a mellbimbó-sorait.
Furcsa, és szerencsés módon, a pici lánynak
semmi baja nem esett. Az viszont talán ennél is furcsább volt az óvónők és a
dadák számára, hogy a gaztettet éppen én követtem el. Vagyis, a
kolléganőjüknek: a pedagógiát tanult, de a háborús menekülés miatt érettségi-
és pedagógusi diploma nélkül maradt, és ezért akkoriban a napközi-otthon
adminisztrátori funkcióját betöltő édesanyámnak a közismerten jól nevelt,
"csendes és okos" fiacskája. Én sem voltam képes felvilágosítani
akkor senkit, hogy miért tettem, és az eset talán nem is azért merült olyan
hamar feledésbe, mert a kislánynak nem esett baja, hanem azért, mert az óvónők
esetleg nem tartották fontosnak terhelni a nyaraló óvodások szállásolási,
étkeztetési- és ezer más táboroztatási gondjával elfoglalt édesanyámat, a
szerintem igen meggondolkoztató esemény előadásával. Egyke fiacskája e bűnözői
tettének a tudomására hozatalával.
Ez, a rég elfeledett, negyvennyolc éves
emlék, akkor bukkant fel a gyermekkori emlékképek között, amikor a
horoszkópomból világosan kiolvasható, velem született rejtett agresszivitás
mély gyökereinek a hajszálereit kutattam, mivel rájöttem, hogy a savtúltengésem
és a fogromlásom ebből ered. Ezek a hajszálerek viszont jóval az óvodás korom
előtti, a csecsemőkorom előtti és a születésem előtti eseményekig nyúlnak
vissza, mivel - ha hinni lehetne a jósolgató asztrológiának -, a személyi
horoszkópom Napja, Holdja, Merkúrja és Plútója által támadott és a Lilithel
együtt álló Marsomnak a pozíciója és fényszögei szerint, akár
szenvedély-gyilkosságot is elkövethetnék a negatív bolygó-állások időszakában
(rosszabb napjaimban, szerencsétlen konstellációk idején). Ilyet viszont -
mivel a jóslás nem igazmondás, hanem szélhámosság… - nem tettem sem óvodás, sem
felnőtt koromban. Ellenben a halál torkában nagyon sokszor jártam, mikor
baleset, mikor betegség következtében.
Tizenkét éves koromban majdhogynem
meggyilkolt a mostohaapám nálam húsz évvel idősebb – tehát akkoriban harminckét
éves - fia. Ez ugyanis, gondolom a benne levő nagy alkoholmennyiség hatására,
nehézgépészi markával elkapta a nyakamat és miután guggoló pozícióban úgy
lenyomott a földre, hogy a lábaimat teljesen magam alá tűrtem, szabályszerűen
préselte ki a levegőt belőlem, és tényleg éreztem és "láttam" is,
amint elszáll belőlem a lélek, vagyis ahogy elszürkül, majd elsötétül a
külvilág képe előlem. (Életemet akkor az anyám mentette meg, aki lendületből és
hátulról nekirohanva a herkulesi "mostohafiának", sikerült azt
meglökni annyira, hogy a nehézgépészi egyensúlyából kibillenve, kénytelen
legyen engem elengedni. Az így visszakapott légzési lehetőségnek és életemnek
viszont, nem tudtam örülni, mert amire a mulatozó társaság többi tagja
feleszmélt és rávetette magát a tomboló mostohatestvéremre, az visszakézből úgy
tarkón vágta édesanyámat, hogy ájultan nyúlt el az erdei mulatság helyéül
szolgáló tisztás füvében.) És nyolc
évvel később, a Brassói katona-korházban, éppen így láttam hasonló módon a
világot lassan-lassan elsötétülni. Ekkor sztreptomicines injekcióval akartak a
vitaminhiány miatt a hátamra és a fülembe keletkezett gennyes kelésekből
kikezelni, mivel senki nem gondolta, hogy arra allergiás vagyok. Ugyanolyan
fokozatosan és finoman fogyott ki testemből az élet (lélek?) a brassói korház
folyosóján, miután beadták az első injekciót, mint nyolc évvel korábban a
mostoha bátyám vasmarkának a fejemet a mellkasomra és az egész testemet a
földbe gyömöszölő, szorító-nyomása közben. Beteg katonaként az mentett meg,
hogy erőt veszítve, neki zuhantam valami korházi kelléknek, ami akkora
csörömpöléssel ért földet hogy a nővérek mind odafutottak és a nyomban
előkerült kékszesszel dörzsölni kezdtek, miközben egy orvosnő (vagy főnővér?)
egy, a korábbi injekció végzetes hatását ellensúlyozni képes fluidumot
injektált a vénámba.
Néhány éve már nem történnek ilyenek az
életemben, mivel minden halál-közeli állapotomnak megkerestem, és pontosan
feltérképeztem a személyiségem rejtett zugaiban: a mélytudattalant jelentő
spirituális struktúrám (aurám) finom rétegeiben rejlő spirituális okát. De
elmondhatom, hogy az utolsó intések egyre durvábbak és ugyancsak halálosan
egyértelműek voltak. Asztrológusként megadatott számomra az a kegyelem, hogy a
bennem és a jóságosan kedves édesanyámban is világosan létező
agresszivitás-hajlamoknak a gyökerét az anyai ági őseimnek az élet-eseményeiben
megtaláljam. Sikerült tehát a Mars által megtestesített, nyers életerőkkel
harmonikus kapcsolatot létesítsek és fenntartsak. Ezért ma egészen biztos
vagyok abban, hogy konkrét szellem-ismeretek nélkül, mindössze zavaros
érzelmeknek a még zavarosabb - De zavarosan még inkább negatív sors-idéző, és
betegség-idéző, mágikus erejű! - viperafészkévé válik az, amit a misztikus
gyógyítók és tanítók, a keresztény papok és teológusok, vagy a romantikus költők
Szeretetnek neveznek.
Amióta tudom magam ugyanis - és immár elég
rég óta tudom magam! - édesanyám és én is csordultig tele voltunk ember- és
Isten iránti szeretettel, humánus jóakarattal és jóindulattal. De gyakorlati szellem-ismereti,
spirituális tudás, tehát igazság-értés hiányában, illetve a bennünk rejlő és
munkálkodó, szellemi és lelki erők ismerete - vagyis a szellemi igazság általi átvilágítottság
hiányában, ez a szeretet csak arra volt jó, hogy életben maradjunk. De arra már
nem, hogy egészséges, és teljes értékű életet élhessünk. Mivel én a szellemi
megvilágosodás hatására, pontosabban: az életsorsom által felvetett lényegi
kérdésekre kapott asztrológiai válaszok hatására, ebből az egyoldalú szeretet-
kábulatból felébredhettem, úgy néz ki, hogy idejében sikerült valamennyire az anyáméhoz
hasonlóan elrontott sorsomat helyrehozni és az igényeim szerinti, egészséges
életformát megvalósítani. Ennek tudatában, úgy vagyok a tényleges
szellemismeretet nélkülöző, szeretetről szóló, misztikus előadásokkal (És a
misztikus – csodabogár - kozmetikus előadókkal…), mint az ünnepi mise közben, a
templomba betévedt homoszexuális férfi az ott elhangzó szeretet-prédikációval:
alig tudom fegyelmezni magam, hogy a megható hangulatba bele ne kiabáljam, hogy:
"Tündi-bündi!"
Egy dologban biztos vagyok az élet- és az
Isten, másokat felháborító és elkeserítő „furcsa viselkedésének”, vagyis a
szellemi és a sors-törvényeknek a megismerése után, illetve a szellemi hatásmechanizmusoknak
a gyakorlati életben való megnyilvánulási formáinak a megismerése után. Éspedig
abban, hogy amennyiben létezik bennem az a bizonyos szeretetet, amiről én soha
nem szoktam az előadásaimon prédikálni - És nem lehetséges az, ahogy ne
létezzen, ha a gyermekeimet a szívemen tartva el tudom altatni, és nincs ahogy
ne létezzen, ha az egyébként következetes apai fegyelmezéssel is nevelt három
kislányom, ha csak egy módját is megtalálja, betódul az én szobámban és
mellettem időzik amíg ki nem küldöm őket. - az nem lehet hamis. Hiszen a más
spirituális magyarázat nincs arra, hogy a gyermekkori és az ifjúkori
betegségeimtől meggyötört testem egyre egészségesebb és az életem is egyre
harmonikusabb. Ezért, lehet, hogy tévedek, de úgy képzelem, hogy az a szeretet,
amiről előadásaimban soha, de legalább is igen ritkán beszélek (és amiről
keveset is írok), hiteles kell legyen, akárcsak a személyem is, mivel minden
részében át van világítva spirituális értelemmel (tehát az igazság fényével).
Prédikálhatnak ugyanis bármennyit a misztikus guruk és gyógyítók, és az
un. beavató mesterek a Spirituális szeretetről és az un. univerzális
(egyetemes) egység-élményről, mert jól látható, hogy nem csak hallgatóik, de ők
maguk sem képesek a folytonos szeretet állapotát megélni és ez által a kauzális
boldogsági állapotot elérni az igazság szellemének az érvényesítése nélkül. Mindaddig
hiányos és hamis marad ezeknek a tanítása, amíg a különféle technikák által,
tehát mesterségesen (Joga, agykontroll, transzcedentális meditáció által)
beidézett és nem természetes úton elért szeretet-állapotaikkal mindössze csak
elfödni képesek és nem tudják teljesen feloldani a – A legtöbb esetben sajnos, csak
a halálos betegségeik megjelenése által árulkodó - veleszületett (karmikus), „szeretetük”
alá rejtett agresszivitásukat. A legjobb és egyben legszomorúbb példákat erre a
spirituális agresszivitás-rejtési jelenségre, az Osho „mester-nevén” közismertté vált, Amerikába
emigrált és Rolyce-rolyce autókat gyűjtő indiai guru szolgáltatja. Miután
milliók istenített mesterévé vált, és minden misztikus csapból az ő neve folyt
ki, Osho Úr képtelennek bizonyult az elemi megbocsátásra – elbocsátásra.
Feloldhatatlannak bizonyuló gyűlölete miatt, idejekorán belehalt a Maja nevű,
volt élettársa és üzletvezetője iránt érzett gyűlöletébe, miután az kiforgatta
a misztikus tanítói tevékenységével szerzett óriási vagyonából. Nem tudni, hogy
a Maja szélhámos és ellenséges ügykezelése, vagy az Oshonak a horoszkópjából
jól ki olvasható haragvási („agressziós”) karmájából eredő, ellenséges
érzelmeivel szembeni tehetetlensége okozta-e, de a vagyonvesztéssel együtt, az
Osho mester által alapított, hatalmas tömegeket mozgató spirituális iskola is
teljesen tönkre ment.
De vannak más kiemelkedő példák is, a
misztikus tevékenységek által, a különböző szeretet - és egységállapot
előidézni és fenntartani képes technikák és praktikák gyakorlása által
elrejtett karmikus agresszivitásra. Illetve a "tiszta" misztikus
életforma gyakorlása miatt, fel nem vállalt és be nem teljesített gyakorlati életfeladatok
végzetes visszahatására. Ez, a teremtés ősokát és a létezés rendeltetéséből
eredő kiegyenlítődés-logikát nélkülöző (hamis) szellemi magatartás (mentalitás)
ugyanis, képes a leginkább felkelteni a tudattalan agresszivitás infernális
erőit. Ilyen a XX. század első felében élő és tevékenykedő Ramana Maharishi és
a Ráma Krisna szentek esete is, akik a tanításaik népszerűsége ellenére, a rák
által megtámadva haltak meg idejekorán. Egyikük sem alapított családot és nem
gondozott - nevelt gyermeket, holott a horoszkópjaikból egyértelműen kiderül
(Az un. Rák - karma töltet), hogy ez lett volna életük legfontosabb, tényleges
és hiteles (és nem a hamis!) egyéni fejlődést előidézni képes, gyakorlati és
egyben spirituális feladatuk is.
A Hamvas Béla beavatási művei többszörös
elolvasása és kijegyzetelése, valamint azoknak a asztrológusi megfigyeléseim
tükrében történt tovább gondolása után, még kezdő előadóként ért az a szerencse
(kegyelem?), hogy egy ártatlan relaxációs gyakorlatnak indult mélyebb meditáció
közben, minden átmenet nélkül, megszűnt az egyéni tudatom (önreflexióm) és „átalakultam”
egyetemes léttudattá. - Igen, úgy ahogy írom, nincs semmi félrefogalmazás az
iménti mondatban, és a gondolkozásomban sincs logikai törés, az eseményt nem
lehet másként kifejezni csak így: hirtelen egyetemes tudattá „váltam” olyan
értelemben, hogy hirtelen eltűnt és sehol nem létezett a „kozmaszilárdi” személyem.
Nem is volt akkor (A tudatomban? Hiszen az sem létezett, csak valami, amit a
mostani ismereteimmel csakis egyetemes léttudatnak nevezhetek!) se híre, se
hamva a személynek, vagy más személyeknek, individuumnak, individuumoknak. Hanem
csak egy határtalan biztonság és éteri bizonyosság tudatba szőtt tompa, de
végtelen matt-fehérségben levő (úszó) szeretet-tudat, vagyis mindennek az
összege: egy határtalan igazság-és szeretet-tudatban levő boldogságállapot.
Valószínűnek tartom, hogy ezt az állapotot nevezik a tibeti szerzetesek
shambalának. Én most úgy mondom, hogy az abszolútumban voltam, egészen
pontosan: a Szereteten és a Fényen túli Abszolút létezés voltam. Hiszen se
testet, se individuális tudatot, de még csak közönséges szeretetet sem
érzékeltem, hanem, írd és mondd: egy teljesen indokolatlan (irracionális?) „boldogsági
állapot voltam”. Nem helyes úgy írni, hogy benne voltam, hanem úgy, hogy az a
határtalan boldogság-érzés és biztonságtudat én voltam. Fogalmam nincs, hogy
mennyi ideig tartott ez, mert az állapotnak a fokozatos elmúlása után, a
legkevesebb dolgom is több volt annál, mint hogy az órára nézzek. Lassan jöttem
vissza Kozma Szilárdba és ezért lassan indult el bennem az individuális
érzékelés és a racionális gondolkozás. A máig kegyelemnek tartott rendkívüli meditációs
élményem után, ami azt követően soha nem állt be önmagától, hanem csak úgy, ha
tudatosan "bevittem oda magam", határozottan tudom, hogy létezik egy
(Vallásosok és teológusok takarják el a szeműket!) Szereteten túli állapota is
a létnek, ahonnan nem hiányzik azonban a Szeretet, hanem az egybe van olvadva
az un. "mindenség-tudással", az Igazság Fényével, a Szellemi
Világossággal.
Hát éppen azért, mert azóta az asztrológusi
gyakorlatomból is tudva tudom, hogy ez a helyzet a Szeretettel és Világossággal,
illetve a kettő egységével: a Boldogsággal, a hétköznapi életben, az írásaimban
és az előadásaimban, igyekszem a kettőt jól különválasztani egymástól. (Az
elemek csak egymástól jól különválasztva és a maguk nemében és sajátosságában
jól meghatározva egyesíthetőek. Másként nem - Alkimista elv.) Sőt: mivel azt
tapasztaltam, hogy az általam személyesen ismert, vagy a Pax-tévé műsorain
keresztül megismert, hírneves magyar misztikus tanítók, leginkább a Szeretetről
szeretnek beszélni, vállalván azt, hogy az övékétől merőben eltérő előadásaimat
az elején nagyon érdekesnek tartó hallgatók nagy része (általában 60 - 70
százaléka), a harmadik - negyedik előadás után kifárad és inkább a misztikus
tündérmesékről és a mágikus életnyerési technikáról beszélő misztikus oktatók
előadásait hallgatják meg, kitartok a hallgatók intellektuális kapacitását és
figyelmét maximálisan igénybevevő, metafizikai - asztrológiai előadások tartása
mellett. Vagyis, ki tartok amellett, hogy a Szellemi Világosság Fényéről: az
Egyetemes Törvények és a Megváltódás logikájáról beszéljek, mivel meg vagyok
győződve, hogy a rengeteg Nobel díjjal kitüntetett tudósaink létezése és
munkálkodása ellenére, abból van a nagyobb hiány, arra van nagyobb
szükség!
Szeretet ugyanis vagy van valakiben, vagy
nincs. És ha nincs, akkor csakugyan el kell magyarázni neki azt, hogy miképpen
kerülhet kapcsolatba az Egyetemes Szeretettel és hogyan tudja azt önzetlenül és
diszkréten (!) magából ki- és szétáramoltatni. De a szeretet-képesség (és az
egyetemes léttel való egybeolvadási képesség) megszerzési technikáiról sincs,
amiért olyan sokat beszélni, mivel az, hogy valaki mennyire képes az Egyetemes
Szeretetből meríteni és mennyiben akarja azt magán keresztül áramoltatni,
tehát, hogy mennyire válik képessé szeretni, mindössze ambíció és bátorság
kérdése. De a spirituális világossághoz való hozzájutás már rengeteg, a
gyakorlati tudásnak a megszerzésére áldozott idő és energia-áldozási kérdése
is, tehát áldozathozatali ambíció kérdése is. – Nos, miközben a Szeretetet nem
létezőnek, de legalább is nem elsődlegesen fontos léttényezőnek tekintő,
anyagi-rejtelem tudósoknál az utóbbi törekvés értékelendő mennyiségben van
jelen, a misztikus gurukból és mesterekből – az én megfigyeléseim szerint
legalább is - ez majdnem teljességgel hiányzik! Illetve, annak a tudás-szomjnak
a fajtája, amiről nagy ritkán egy - egy ilyen misztikus tanúbizonyságot tesz, a
legtöbb esetben, semmi köze nincs ahhoz az egyetemes szellemi
világosság-fényhez, amiről a fentiekben beszéltem. Ezért, mindössze az udvarias
jóérzésemet szolgáló, nehéz és hosszú éveken át tartó önnevelő munka árán
megszerzett önfegyelmemnek köszönhető, hogy nem állok fel és hagyom el a
termet, amikor ilyen papos prédikációval hozakodik elő egy-egy, hírből és hallomásból
ismert előadó.
Ezzel szemben sajnos, a spirituális és a
kauzális megismerés határtalan területei viszont még, csaknem érintetlenek.
Egyszerűen nem értem, hogy szellemi felelősséggel rendelkező, úgynevezett
beavatott személyek, hogyan ragadhatnak le a Szeretetről való prédikációk, a
reinkarnációs és más, vallásos és misztikus mesék unalomig ismételt előadásainál,
illetve a misztikus gyógyítási eljárások (un. gyógy-terápiák: színterápia,
hangterápia, illatterápia, dianetika, önszuggesztiós gyógyítás, illetve
agykontrolos át- és újraprogramozás) és a pragmatikus "sorsjavítást" (Hamvas
szerint: a kenyőcsözést) célzó mágikus praktikáknak és technikáknak
(agykontroll, különböző mágia-tanok) a kemény pénzekért való árusításának a
színvonalánál?
Gondolkozni képes, tehát egyéni
felelősségtudattal, valamint szeretet-képességgel rendelkező emberi mivoltunk
legnagyobb nehézsége és paradoxona az ugyanis, hogy olyan módon kapcsolódjunk
be az egyetemes megváltási folyamatok spirituális, mentális, asztrális és
fizikai - természeti erőterébe, hogy egybe tudjuk kapcsolni azt az óriási
szakadékot és hatalmas ellentmondást, ami a teljes és feltétel nélküli odaadás
(szeretet, áldozat, odaadás, elfogadás,) és az intellektusunk által működtetett
maximális egyéni felelősség-érzetünk között tátong és feszül. Egyesek, a nem
vallásos értelemben vett hit kifejlesztése és gyakorlása révén vélik feloldani
és meghaladni ezt a tipikusan feminin (szeretet, feltétel nélküli odaadás) és a
tipikusan maszkulin (intellektuális egyéni feladat megoldási ösztön) polaritású
paradoxont. Ez rendben is lenne, csakhogy, amiként az említett példákban
felhozott személyek esetében is, a misztikus tanítómesterek a hit alatt is,
általában az isteni (kozmikus) Szeretettel való problémamegoldás, az egységbekapcsolódás
túlhangsúlyozott fontosságát emelik ki a Fénnyel (A spirituális és
intellektuális értelemmel) szemben.
Kivételt ez alól mindössze egy másik szent,
Ramana Maharishi képezett, aki úgy képzelte, hogy megvilágosodott 17 évesen,
amikor még, természetszerüleg semmiféle egyéni sors- és élettapasztalattal nem
rendelkezett. Holott a fizikai
(földi) lét lényege, célja és értelme éppen a tárgyi tudás segítségével ellenőrizhető,
mivel, hogy a tárgyi valóságban tükröztethető, szellemi világosság megszerzése.
Vagyis az egyéni és közvetlen – hús-vér és pszichikai – tapasztalatok által
megszerezhető spirituális és kauzális igazság megismerése által lehetővé váló,
maximális kiegyenlítődési (megváltódási) képesség elérése! Közvetlen
egyéni tapasztalatok és tárgyi ismeret nélkül viszont, vagyis ezek hiánya
következtében, nem volt ahogy kialakuljon Ramana Maharishinek az un. kauzális
teste, és ő, a karmikus meghatározódási szerint befolyásolt (a karmája által manipulált)
életképzelete által meglátott (Általa tévesen Isteninek nevezett) Fény
ragyogásába lett szerelmes. Attól elbűvölten meditált étlen-szomjan, a legyek
és szúnyogok kegyetlen csípésével sem törődve, napokon és heteken keresztül és
ezt az asztrális fényt értelmezgette egy életen át, ahelyett, hogy az egyéni
élet- és sorstapasztalataival alátámasztott tárgyi ismereteinek a (Amelyek
végül is nem voltak – üres maradt az élete e mindenki számára fontos, de
számára százszorosan fontosabb fejezete) gyarapításával valamivel is hozzá
járult volna az egyetemes fény (Isteni értelem) terjedéséhez. Természetes tehát,
hogy a gyakorlati életfeladatok felvállalása és a fizikai és pszichikai (földi)
közvetlen tapasztalatok kikerülése miatt, és így „a talentumoknak a földbe
ásása” (A vele született képességek nem gyarapítása) miatt, a föld-elemnek az
emberi szervezetben való megtestesülését képező csonttal kapcsolatos
betegségben, vagyis jellegzetesen földi betegségében: csontrákban meghalt
idejekorán. A 7 X 12 éves életciklus-összeg, vagyis a 84 éves kor az átlag,
amit el kellene érjen az ember, ahhoz, hogy spirituálisan is, teljes értékűen
beteljesíthesse az életét, hogy minden földi életkört bejárhasson. Ramana
Maharishi, tudomásom szerint, hetven évesen, vagy annál is korábban halt
meg.
A
legtöbb esetben az emberek -,
összekeverik a Fényt a Szeretettel és fordítva. - És főként, azon nagyszámú nők
(és kevesebb férfi) esetében, akiknek a horoszkópjában a jellegzetesen maszkulin
bolygók: a Nap, a Mars, a Jupiter és az Uránusz negatívan fényszögeltek, vagy,
ha az Uránusz és a Neptunusz támadják egymást, ez történik! - Holott két egymástól
egyértelműen különálló és teljesen más természetű és másképp ható teremtési
ősprincípiumról van szó. A Szeretet: a folytonosan megtermékenyülő
Egység-tudatállapot bölcsessége, a befogadó és elfogadó Női princípium. Eközben
a Világosság, vagyis az Igazság Fénye: az igazság-kutató, mindent átvilágító és
megtermékenyítő, individuális tapasztalati ismeret, a Maszkulin princípium.
Márpedig az egyik legfontosabb alkímiai
szabály egyértelműen figyelmeztet arra, hogy az elemek (Lett légyenek azok
akárcsak fény-elemek is!) csakis jól különválasztva és elhatárolva, a maguk
nemében, természetében és funkciójában jól meghatározva és megnevezve
(megismerve) egyesíthetők. Hamvas Béla írja a Tabula Smaragdinában, hogy minden
olyan egység - egyesítés -, amely nem tesz eleget ennek a lét eredeti
természetéből és céljából (funkciójából, rendeltetéséből) eredő követelménynek,
az hamis, vagy erőszakolt egység, és mindössze idő kérdése, hogy az így
egyesített elemek mikor lázadnak fel és robbantják szét az erőszakos (pl.
kommunista eszmékre alapozott társadalmak), vagy a hamis (Pl. kegyes
hazugságokra alapozott házasság) egységet. Az én sorsfigyelő - asztrológusi
tapasztalatom viszont az, hogy amennyiben maguk a hamis egység-alkotó elemek
nem is lázadnak fel, sőt, van amikor éppen hogy ők ragaszkodnak az általuk
létrehozott hamis egységhez, akkor a sorserők azok, akik ezt az egységet
kikezdik, és megkísérlik azt megbontani, amennyiben az „elemek” nem válnak
időközben képessé az eredeti alapfunkciójuk betöltésére. Ugyancsak Hamvas Béla írja a kereszténységről
szóló monumentális tanulmány-folyamában, hogy a szekularizált kereszténység
attól fordult át a saját ellentétébe és hozott létre a Jézus által hirdetett
Krisztusi tanításokkal homlokegyenest ellenkező vallásos ideológiákat (Lásd a
középkori vallásháborúk és a kegyetlenkedésektől terhes kolonizációk okait) és
a tudományos felvilágosodás képviselői és a liberális nyugati politikusok azért
fordultak a keresztény dogmarendszerével szembe, mert az Evangélium
kanonizálása idején, kiszedték belőle a gnosztikus elemeket. Vagyis a szövegek
mágikus jelentését megadó és azok eredeti funkciójának a betöltését biztosító tudást:
a Világosság elemeit. (Pl. az olyan, a humanista ideológiákkal merőben
ellenkező kinyilatkoztatások metafizikai magyarázatát, mint: "Akinek
nincs, attól elvétetik, akinek van, annak adatik.", "Szeressétek
ellenségeiteket és le fogjátok győzni azokat", "Az elsőből lesznek
utolsók és az utolsókból elsők", stb.) Pedig, maga Jézus is figyelmeztetett
arra az egyik kanonizált Evangélium szerint is, hogy "Nem arra való a
fény, hogy a véka alá rejtsék."
Korunk misztikus (Általában a személyi
horoszkópjukban a negatívan fényszögelt maszkulin bolygókkal rendelkező.) megváltás-tan
oktatóinak és gyógyítgató tanítóinak a vétséges hibáig menő tévedése is az, mint
a keresztény papoknak. Ti., az, hogy a Szeretetet folytonosan a Fény elé és a
Fény fölébe helyezik és annak elsődleges fontosságát hangsúlyozzák. Holott a
Fény által (Hamvas szerint: a megtermékenyítő hatalom) át nem világított, és
helyesen nem értelmezett Szeretet (a megtermékenyülő és a teremtő - mágikus -
hatalom) érzelmi káosszá, pszichés zavarrá, vágy-kielégítési korrupcióvá és
alap nélküli követelőzéssé, majd, végletesebb esetekben, rothadássá és
gyűlöletté változik. Éppen úgy, ahogy az odaadó, önátadó (női) Szeretet melege által
az abszolút lét-alaphoz vissza nem kapcsolt (vissza nem kötött), tehát az
egyetemes egységben nem integrált Tudomány is, üres okoskodássá változik. Megvalósulatlan
és beválthatatlan absztrakcióvá, vagy erőletett megvalósítása esetén,
életidegen és élet-ellenes, természet-ellenes teóriává, veszedelmes
ideológiává, szélsőséges stádiumában őrültségé: luciferi tudássá és kegyetlen
örültséggé – egyéni vagy tömeg-őrületté válik (Lásd az izmusokat).
A szellemtudományok gnózisa (Mágikus erejű
Igazság-Fénye!), viszont nem az utóbbi két - három évszázadban hirtelenül
felduzzadt természettudományok valamelyikében keresendő! - Habár az is
kétségtelen, hogy ezek fejlődése jobbnál jobb és egyre pontosabb vizsgálódást
biztosító valóságismereti elemeket, eszközöket és elméleteket képesek
szolgáltatni a szellemtudományok számára. (Futólag csak az asztronómus Hubble
által felfedezett egyetemes tágulás törvényét, valamint a kvantum mechanika
elméleteit említeném.) - Hanem az aritmológiában, a kauzális (nem jóslásra
használt!) asztrológiában és a misztifikáció nélküli és az avatatlanok fizikai
aranycsinálási téveszméitől mentes alkímiában! E szellemtudományok ismerete és
gyakorlása nélkül, a keletről importált szeretet-elérési és gyakorlási
praktikák maximum a keresztény dogmarendszerek terrorisztikus hatásától
megszabadult, de úgyis csak a modern, vallásos szintű érzelmi állapotokat lehet
elérni, és vallásos jellegű, "önkívületi" állapotokat lehet
megidézni.
Ezeknek az un. ezoterikus (Az igazság fénye
nélküli) praktikák által beidézett szeretet-állapotoknak viszont az a veszélye,
hogy pszichológiai és agykutatási ismeretekkel felsrófolt, egoizmus-szolgáló, és
misztikus divat szolgáló, mágikus praktikák (lásd: agykontroll) elfogadása és
gyakorlása mellett, maga is mágikus sors-idéző, élet-rontó erőkké válnak.
(Arról nem is beszélve, hogy mindeközben még az egyéni megváltás eszmeköre is
érintetlen marad.)
Érhetik bármilyen világi sikerek, a
személyi horoszkópokból pontosan körvonalazva és meghatározva kiolvasható
egyéni karma (jellegzetes egyéni negatív tulajdonságok összege) megismerése
nélkül, és az azt feloldani képes gyakorlati életfeladatok felvállalása nélkül
ugyanis az ember, mindössze az idejekorán elhalt Osho, a Ramana Maharishi és a
Ráma Krishna sorsára juthat.
És
mindössze azt érheti el, hogy rezignáltan konstatálhassa a "Vak vezet
világtalant" kinyilatkoztatás által jellemzett világhelyzet szomorú eredményeit. Hiszen mialatt a misztikus tanítók és a keresztény
papok a Fény nélküli Szeretet megváltó hatásáról prédikálnak az egyre csökkenő
számú híveikből alkotott hallgatóságuknak, az ökológiai katasztrófa felé
sodródó emberiség nagyobbik része (Amelynek személyi horoszkópjában a feminin
bolygók bő többségében negatívan fényszögelt), amely a Fényt, vagyis a
tudományt és az intellektust helyezi a Szeretet elé, a természettudósoktól,
illetve a természettudomány által szolgált technikától várja azt, hogy jobbra
forduljon az emberiség helyzete. Ha kísértene a végzet, még viccesnek is
vehetnénk, hogy az emberek a tudomány és a technika által szolgált, öncélú
gazdasági tevékenységek által beidézett ökológiai katasztrófától való
megmenekülést ugyanazoktól a tudósoktól várják, akik ezt előidézték. Vagyis az
igazi Fénynek a gyakorlati (pragmatikus: technokrata) intellektusban jelentkező
megnyilvánulásától, a materialista tudományoktól. Az értelem sors-könnyítési
technikákat kereső-kutató, és a sors-kríziseket nem hogy feloldó, hanem azokat
szaporító formájától. A pragmatikus spekulációnak a, végül mindig a meddő (A
harmadik - negyedik generációs civilizált nőknél egyenesen meddőséget idéző!)
felszíni: anyagi (technikai) megoldások szintjén ragadó, és végül a steril
technikai romhalmazba feneklő megnyilvánulási formájától.
Tévedés ne essék: nem arról van szó, hogy semmire
sem alkalmas, és az embernek nincs is szüksége az – eredetileg spirituális
fejlődési képességeket tágító és az információ-szerzési, közvetítési és értelmezési
lehetőségeinket tágítani hivatott – természettudományra. És, hogy nem kell a
technika. Hanem mindössze arról, hogy a hangsúlyt elsődlegesen a szeretetre
fektető kereszténység, a buddhizmus, vagy a hinduizmus, az un. reális (materiális)
valóságot kutató és értelmező természettudomány (Valójában helytelen a
természet-tudomány meghatározás, mivel természet-ellenes, hiszen annak a
kizsákmányolását, összezavarását és eltiprását szolgálja!) sem képes megoldani
az emberiség nagy problémáit hanem, globális sors-könnyítő ideológiaként, csak
a krízist mélyíti. Vagyis, az egész föld élővilágát fenyegető ökológiai
katasztrófa beteljesülési lehetőségét hozza egyre közelebb.
És még arról sincs szó, hogy zavaros gyógyítgató
misztika és a csoda-hívő, csoda-váró, mágikus vallásosság helyett, illetve a
"precíz" természettudomány helyett, kizárólag a tiszta aritmológiát
(figyelem: nem számmisztikát!), a kauzális asztrológiát és metafizikai alkímiát
(tényleges harmonikus egységeket létrehozni képes spirituális belső ismeretet)
kell gyakorolni. Hanem arról, hogy a befelé való figyelést és az
önleleplezést (a hibabelátást) szolgáló, tényleges önismereti szellemtudományok
nélkül, a középkori (szintén pragmatikus!) mágikus tevékenységeket helyettesítő,
modern természet- tudomány és a pragmatikus célszerűséget követő szemellenzős
technika nem csak a külső természetet szennyezi, és nem csak azt rombolja,
hanem az ember un. belső természetét is. A szeretet és az átvilágítatlan hit
mágikus ereje viszont, karma-növelő, sors-zavaró és sors-romboló mágikus erővé
változik át!
Egy személyi horoszkóp jelzésrendszere
végül is, végig csak azt értelmezi, árnyalja és jelzi, hogy a Sárkányfarok és a
Lilith által jelzett negatív pszichikai (karmikus) determinációkat feloldva és
meghaladva, miképpen juthat el a Személy a Sárkányfej által jelzett azon élet-
és tudatállapotába, amelyben folyamatos és kreatív kapcsolatban lehet az egész
egyetemes létet fenntartó és irányító szellemi erőkkel. Hogy miként juthat el
tehát, a folyamatos biztonságtudat által adott derűhöz, a belső és külső boldogsági
állapot eléréséhez. Hogy mikor tudja hasznosítani a Jézus világméretű és
emberiség-méretű áldozatát és miként gondolkozva és viselkedve - cselekedve
juthat el ahhoz a kiegyenlitettségi állapotba, amit Jézus megváltásnak nevezett.
Ezt meg kapja tehát le írva a horoszkópjában, de a többi már teljes mértékben
az un. spirituális ambícióján múlik. Az asztrológus nem irányít, nem veszi el
az egyéni felelősséget, tehát a szabad-akaratot senkitől, hanem csak feltár és
tanácsol.
A kauzális horoszkóp-értelmezésnél, azért
szükséges kiemelni és körülírni a Lilith, a Sárfarok és az egymást negatívan
fényszögelő bolygók által jelzett kauzális, spirituális, intellektuális és
érzelmi káprázatra (és a káprázatból adódó misztikus kábulásra, vagy materiális
- tudományos kábulatra: pozitivizmusra való hajlamok mellett (Ez utóbb szerint
ugyanis, a sors-nehézségek, a gond és baj megoldható a tudomány és a technika,
illetve a gazdaság segítségével.), az un. „tudományos kábulatra” való hajlamot
is, mert amennyiben ez nincs felfedve, és ennek segítségével a személy által
beismerve, majd az egyéni életfeladatok teljesítése által meghaladva, feloldva,
nem lehetséges a szellemi tovább-fejlődés. Nem lehetséges az egészség és a
boldogság elérése anélkül, hogy az egyén ne tegyen hathatós erőfeszítéseket a
belső és a külső fejlődése érdekében, a Sárkányfarok által jelzett pozitív
létállapotok és élethelyzetek elérése érdekében.
Ahhoz, hogy minél szélesebb körben
tisztázhassuk és, hogy minél mélyebben ragadhassuk meg a az agresszivitás
problémáját, ki kell egészítenünk mindazt amit a fentiekben a Fény és a
Szeretet különbözőségéről, illetve a spirituális fény - értelem és annak a
pragmatikus értelem (intellektus) formájában való megjelenésének a
különbségéről, a szellemtudomány és az un. természet-tudomány különbségéről
megtudtunk. Meg kell még tennünk egy lényeges metafizikai megkülönböztetést.
Éspedig azt, hogy a természeti lényeknél észlelt általános ragadozói („vad”)
mentalitás, ami alapján és amely szerint, a természetben a legerősebb és/vagy
az intelligensebb (ravaszabb), vagy a legerősebb mérget (a legösszetettebb
sűrített információt tartalmazó anyagot) kitermelni képes ragadozók elejtik és
felfalják a többi állatot, illetve amely „vad” viselkedés által a legerősebb
hímek legyőzik és elkergetik a náluk gyengébb hímeket, NEM NEVEZHETŐ
AGRESSZIVITÁSNAK.
Egészen pontosan azt a megkülönböztetést
kell megtennünk, hogy: A kiegyenlítődés
a fejlődés törvénye által vezérelt természeti szükségből eredő ragadozói
ösztönt és konkurencia-kizárói mentalitást mindössze annyiban lehet
agresszivitásnak nevezni, amennyiben a természetben, vagyis, mind a primitív
biológiai struktúrákkal rendelkező rovaroknak és nyüveknek - férgeknek, illetve
a húsevő bacilusoknak, mind az azoknál mérhetetlenül összetettebb funkciókat
ellátni képes biológiai szervezettel rendelkező, „közbeeső” ragadozóknak, és
mind a csúcs-ragadozóknak, ösztönszerűen és kíméletlenül minden hibás, vagy
kiegyenlítetlen állapotban levő biológiai struktúrát fel kell falni és el kell
emészteni. Fel kell falni nekik könyörtelenül és fel kell dolgozni minden
állatot és személyt amely - vagy amelynek a szülője! - nem eléggé éber, és
mindent ami a ritmus és a ciklus törvénye szerint, a földi küldetését bevégezte
és már minden vonatkozásban hanyatlásban van. Azt az élő struktúrát tehát, ami
bizonyos spirituális (ideális) zavar, vagy zavarsorozat következtében téves genetikai
mutációkkal jelent meg a természetben, vagy aminek lejárt az egyéni, vagy a
csoportos élet-ideje. A ragadozóknak ezt a primer létfunkcióját tehát nem lehet
és nem is szabad agresszivitásnak nevezni!
De a létért való küzdelem és a megfelelő élettér
(legelő- és vadászterület) megszerzéséért és biztosításáért való harci
mentalitás, valamint a minél tökéletesebben és minél magasrendűben fejlett
(strukturált) „gén-készletek” átörökítése érdekében (általában hímek között),
az egységes csoportokon belüli egyedek között folyó versengés és a néha életre
- halálra menő harc, ugyancsak, egyáltalán nem nevezhető agresszivitásnak!
Hiszen ezek a „vad” terület- szerzési, terület-védelmi, vagy párosodási
lehetőség érdekében folytatott harcok is, tehát ez a vad mentalitás is, a faj
fennmaradásához és tovább fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges, mivel a
minél gazdagabban és pontosabban strukturált genetikai állomány
továbbörökítését szolgálja.
Következésképpen elmondhatjuk, hogy az
agresszivitás, voltaképen nem az (Vad!) állatokra jellemző mentalitás! Hanem kire?
Nem tudom, be kell-e bizonyítani még, hogy egyes-egyedül, és csakis az emberre!
És főként a valós (konkurencia-kizáró) szándékait és az irracionális
agresszivitását az éppen divatos korszellem erkölcse alá és mögé rejtő modern
emberre, mivel ő, a legtöbb esetben ezektől a természeti létfunkcióktól idegen
okok miatt végzi az alattomos, vagy nyílt természetromboló és pszichikai
agresszív tevékenységeit. Az ember az egyedüli lény, aki irracionális okok
miatt támad, akár természetet, akár más egyént, csoportot, csoportokat, vagy
sorsot, alattomosan vagy nyíltan, de úgy is öl. - És ami mindennél veszélyesebb:
A legtöbb esetben nem is fizikailag támad
és gyilkol, hanem pszichikailag, mentálisan és képzeletben (rejtett vágyai és
szándékai szerint) támad, megszüntet, eltüntet, és/vagy kiírt tudatosan, vagy önkéntelenül,
miközben toleranciáról, szeretetről beszél.
Az állatok világában voltaképpen nem is
létezik (érzelmi, mentális, vagy spirituális alapú) agresszió, csak a
létfennmaradás érdekében és a minél egészségesebb gének átörökítése érdekében
folyó harc, még akkor is, ha ezek a harcok az egyes fajok esetében valóságos
családok, vagy falkák közötti háborúvá tud alakulni. De nagy tévedés az ilyen
jellegű létfunkció szerinti, természeti - harci mentalitást (állati mentalitást)
agresszivitásnak nevezni! Ezért ez embernél is, az ide vonatkozó és ezért
hasonló típusú természetes harci mentalitást, az erélyességet, a bátor
reakció-készséget, amely nem lép át bizonyos természetes határokat, nem kell és
téves is, agresszívnak nevezni! Csak, és csakis a természeti funkciók és
szükségletek ok - okozati rendszerén kívül eső, támadó és romboló jelegű
(figyelem: nem csak fizikai, vagy pszichikai, hanem gondolati és képzeleti!)
negatív mentalitás nevezendő tehát agresszivitásnak!
Eddig mind szép és jó, de akkor honnan ered
és miféle létmélységekből ered az emberre jellemző, a másik, vagy a mások életkörülménye,
élethelyzete, sors-állapota, fizikai, vagy lelki-szellemi állapota és az ebből
adódó életének (pl. "nem kívánt magzat, vagy szerelmi vetélytárs) a megszüntetésére,
vagy a teljes eltüntetésére - kiirtására (abortusz) vonatkozó mentálisunk
(gondolati)? Honnan ered, miben
gyökerezik az egymás elleni, sőt, néha az egymás fizikai megszüntetésének a
vágyáig is eljutó, gondolati, vagy szellemi - spirituális (képzeleti)
agresszivitásunk, amely az állatokra nem jellemző? – A válasz az, hogy a
kereszténység által bűnbeesésnek nevezett spirituális zavartságból, az élet
céljára és értelmére vonatkozó tévképzetek szerinti gondolkozásból, a
spirituális kábulatból és káprázatból (aminek csak igen durva kifejeződése a
mindig nagyobb kábulatra való vágyakozás, az öncélú élvezetvágy, a tömény
mennyiségű ízletes ételek, vagy az édesség fogyasztási vágya, az alkohol, a
cigaretta és a kábítószer-fogyasztási vágya). Vagyis: a szellemi szédületből, a
tévképzetek szerinti létformákból, a tévelygés-szerű életvitelből. Ezért is,
sokkal agresszívebbek a részeg személyek, vagy a huzamos ideig a másféle
kábítószer hatása alatt levő személyek, de szélsőséges helyzetekben a misztikus
és vallásos kábulatban tartózkodó (tartott) személyek is!
A legnagyobb agresszivitás-kiváltó
tényező tehát a kábulat és a zavartság, valamint annak a kauzális fény szerinti
emberi megfelelője: a szellemi káprázat (a tévedés, a hamisság), mivel téves és
hamis kiegyenlítődést, hamis egybe- kapcsolódásokat (együttléteket -
egységeket) eredményez, hamis kiegyenlítődéseket és hamisan kiegyenlítődött
egységek létrejöttét eredményez. Márpedig az élet legalapvetőbb célja és rendeltetése
(törvénye), a szellemi - spirituális egységbe-kerülés, vagyis az igazi
kiegyenlítődés magvalósítása. Amikor agressziót érzékelünk, valóságban az
éber és zavartalan kiegyenlítődést szükségessé tevő abszolútum törvénye (az
egyetemes egység és kiegyenlítődés szüksége) lázad a hamis egység és a hamisan
kiegyenlítődött állapotok ellen. Úgy a fizikai – biológiai (külső)
természetben, mint az ember legfinomabb lelkiismeretében és felelősségérzetében
egyaránt. Az a valami, ami finom benső hang formájában szokott nekünk nemes
lelkű viselkedési sugallatokat adni, amire nagyvonalúan rá szoktunk legyinteni,
hogy kamaszos idealizmus.
A „Reális alap nélküli” világ-megváltói
szándék, önjelölő megváltói fanatizmus szelleme ez! A hamis egység (pl.
kommunizmus) és a hamis kiegyenlítődések (pl. az érzelmi - lelki és spirituális
alap és háttér nélküli szexualitás gyakorlása, a kegyes hazugságokon alapuló
családi béke) ellen szegülő, azokat szétbontani igyekvő univerzális törvény
váltja ki az intakt, egészséges lelkű és szellemű személyekből az alapvető
ösztönös ellenállást és végül a vak lázadást. Ez a kauzális (isteni – egyetemes)
ellenkezés a hamis kiegyenlítődésekkel. És a hamisan kiegyenlítődött elemek
közötti egységekkel szembeni elemi (ösztönös) belső lázadásunk a valóságos oka
minden más agresszivitásnak. Ez a rejtett, sőt a legmélyebbre rejtett
agresszivitás, amit Isten haragjának neveznek a keresztény misztikában, ott áll
az életösztön felszíni logikája alatt, és mindig készen áll minden hamis
kiegyenlítődés és minden hamis egység (hamis egyéni struktúra) szétbontására és
szétzúzására.
Ez a bontó- robbantó erő áll minden nehéz
sorshelyzetet létrehozó kamaszos – fiatalosan lázadó idealizmus mögött. De vigyázat,
mert sok esetben ezt az egyetemes megváltás logikát szolgáló, hamisegység-bontó
őserőt a legnehezebb szétválasztani attól a kaotikus ős-Lilith-erőtől, aminek
az ellensúlyozására létrejött. A rombolásba és a degenerálódásba, illetve az
öncélú rombolásba és önrombolásba, a romlásba és a rontásba, az elveszejtésbe -
elvesződésbe fulladó szédülettől.
A baj az tehát, hogy ez, a kauzális és
spirituális szinteken "jogosan létező", "tisztaságot és
igazságot hozni és őrizni" hivatott, kauzális agresszivitás, a fel nem
tárt, diszharmonikus szellemi determinációkat tartalmazó (anyai ági karmikus
örökségek) karmikus tulajdonságainkkal vegyülve, a köznapi cselekvések szintjén
(az éberség nélküli, hétköznapi élet szintjén) jogtalan és irracionális
agresszivitássá válik. Ez, többek között abból is ered például, hogy az
agresszív személy lázad az ellen a jövő-kilátás ellen (élet-feladat ellen),
hogy neki sok kitartást igénylő és kényelmetlenség és fájdalomlegyőzést
igénylő, tetteket és sorshelyzeteket, mások akaratával és törekvéseivel esetleg
ellenkező, különféle kényelmetlen és kellemetlen állapotokat kell vállalni az
életfeladatai vállalásával és beváltásával együtt, éppen annak érdekében, hogy
a kábulatát okozó káprázatoktól megszabaduljon (a kábulatát és ezáltal a
betegségeit is okozó káprázatait átvilágítva meglássa, megismerje és azokat
feloldja - meghaladja).
Ráadásul, a termékeiket, munkáikat és
szolgáltatásaikat minél nagyobb mértékben eladni kívánó és ez által és minél
nagyobb mértékű és könnyen elérhető profitot szerezni óhajtó cégek, vállalatok
és vállalkozások, mind a könnyen (néhány orvossággal, vagy szakértői
kezeléssel) elérhető boldogság és egészség eszméjét hirdetik úton és útfélen,
amit előbb - utóbb, ha könnyebben, ha nehezebben, de képzeletébe befogad a
spirituális éberséggel (Fénnyel) nem rendelkező ember. Természetes tehát, hogy
a reklámok révén belé szuggerált boldogsági tévképzet (a hit) és a valóság
közötti ellentmondás következtében az ember tudatosan elégedetlen, vagy
öntudatlan, de permanens irritációban él. Ezért hát az emberiségnek minimum a
85 százaléka, nyíltan, vagy rejtetten, de agresszív, anélkül, hogy erre
bármiféle racionális oka és indoka lehetne!
Nyugodtan prédikálhatnak tehát a
szeretetről és a boldogságról a papok és a szent guruk, mert a fény nélküli
prédikációk és a misztikus praktikák által elérhető jó-lét ígérgetések hatására
az agresszivitás inkább nőni, mint csökkeni fog! Avagy nem a rejtett
agresszivitás elterjedésére utal-e a jóléti társadalmak tagjain eluralkodó és
már kora fiatalon jelentkező depresszió?
Másrészt mindannyian egy olyan ontológiai
tévedésnek vagyunk az áldozatai, miszerint az olyan viselkedés, amely általában
a férfiakra és a hím állatokra inkább jellemző, vagyis a kitartó célkövetés, a
céltudatosság, a célirányos határozottság (a meg nem alkuvás), a
tántoríthatatlan (egyesek számára könyörtelennek tűnő) erélyesség, ezeknek a
szélsőségesebb változatai agresszivitásnak vannak elkönyvelve. Ezért a civilizációban
hajlamosak vagyunk a nyíltan férfias viselkedést (főként az erélyességet, de a
nők szerelmi-szexuális provokálását is!) agresszivitásnak nevezni, és ezért az
általános férfias viselkedést nyíltan vállaló személyeket agresszíveknek
nevezni. Holott, amint fennebb láttuk, az igazi agresszivitás inkább a zavaros
lelki és szellemi - spirituális szférákban található meg, vagyis a zavaros és
tisztázatlan (tisztátalan) életképzelet (imagináció) szintjén. És ebből mindkét
nem tagjai hasonló mértékben, kiveszik a részüket. Sőt: számításba kell vegyük
azt, hogy az isteni értelem és igazság szellemiségének a "bármi áron"
való érvényesítése kényszere (spirituális nyomása: a pneuma) alatt élő férfi
jobban szenved a látszat-boldogságtól és kevésbé bírja a hazugságra alapozott
egység-állapotot, a hamis családi békét mint a nők általában és inkább fellázad
és felborít mindent és elválik, de úgy sem képes huzamos ideig a hamis- és
látszat-harmóniában, a kegyes hazugságok fonalrendszerében élni. Ezt az
öntudatlan, de a külső életbe, ha durván és néha kegyetlenül is, de szabadjára
engedett viselkedést szokták a civilizációban agresszivitásnak nevezni, holott,
figyelembe véve a tudattalan szellemi-világ mágikus hatásait és erejét, illetve
azt, hogy a testükkel is közvetlenül teremteni képes nők mágikus képessége
százszorta erősebb, a nők ki nem nyilvánított (ki nem élt) és mélyen elfojtott,
a tudattalan képzelt- és gondolatvilága legtitkosabb zugaiba rejtett (oda
lepréselt és bevésett!), de mágikus hatású agresszivitása, a férfiak spontán
lázadásainál ezerszer veszedelmesebb! Közvetlenül elsősorban a kiskorú
gyermekeire és az egész családra nézve, de közvetetten a családi közösségre is!
Mert nem csak a gyermekeik fizikai testének a spirituális alapját képező finom
struktúrákat képes a nőknek a férfiakénál százszor erősebb mágikus ereje
megbontani és nem is azzal kezdi, hanem a saját és a család egzisztenciális
alapjait. Igen is: a család anyagi ellátását biztosító jövedelem-források
spirituális képzetrendszerét. Egyik, éppen a családdal kapcsolatos lelki
krízisének a feldolgozása közben külföldön rekedt barátnőm felhívott azzal a
hírrel, hogy nem tudott a tervezett időre haza menni a családjához, mert el
lopták az autójukat. – Úgy látszik, még nem oldottad fel teljesen és szellemi
szinten is a férjeddel és az ebből fakadó sorsoddal szembeni haragjaidat,
neheztelésedet, mondtam. Örvendj, és adj hálát az istennek, hogy nem a
gyermeketeknek lett valami nagyobb baja.
Persze, azok számára, akiknek idegen,
vagy akik számára nem létezőnek tűnik az élet alapját képező kauzális világ szellemi
törvényrendszere és annak tulajdonságai, nehéz felfogni és elfogadni azt, hogy
amennyiben egy erő nem nyilvánul meg látható, érzékelhető, vagy legalább
közvetlenül észlelhető módon a fizikai és/vagy a pszichikai világban (a
természetben), attól még nem csak, hogy létezik, de ténylegesen erősebb is(!)
azoknál az erőknél, amelyeket a természeti érzékelési rendszereinkkel
(érzékszerveink együttesével) képesek vagyunk érzékelni. És amelyeket a
természettudományos gondolkozással, érzékelünk és intellektuálisan felfogni!
Ezért,
az iszlám vallás hatásszféráján kívül eső emberiség nagy része, ha nem
erőszakoskodik már fizikai szinten, annál agresszívebb képzeleti – idea világi
szinteken. Az iszlám vallás világ- és szellemkoncepciójában az erélyes férfias
magtartás, vagyis az igazságért folytatott "szent harc", a maga
eredeti funkciójának megfelelő módon, mint normális emberi tevékenység jelenik
meg. És az agresszivitást, sőt: a nagyvonalú kegyetlenséget a humanizmus leple
alá rejtő hipokrita nyugati magatartást elutasító fiatalok számára ez a
mentalitás szimpatikus és vonzó is bizonyos szempontból. Persze, azt is tudni
kell, hogy az arabok számára az "abszolút" igazságot sajnos,
mindössze a nyugati eszmeiség számára idegenül hangzó iszlámvallás naivan dogmatikus
eszmerendszere jelenti. És az igazságért való szent harcnak álcázott
eszme-háború végül is, az iszlámnak mint ideológiának, pontosan olyan
alacsonyrendű és erőszakos terjesztésére irányuló szenny-háborúvá való
degenerálódását képes létrehozni, mint amilyenek voltak a középkori kereszténység
vallásháborúi. Vagy amilyen volt a kommunizmusnak és a szocializmusnak az anyag
mindenhatóságába vetett hitben gyökerező erkölcs normáknak a hipokrita
erőszakossága.
A nyugati típusú civilizáció a kényelem- és
biztosítás-centrikus nőies magatartást, civilizált kényelmet és
biztosítottságot, de főként az olcsó és könnyű élvezethalmozást hirdeti boldogsági
fokmérőnek. Vagyis azt, amit a szabad gazdasági versengés mindössze létrehoz és
intézményeivel kiszolgál. Ezért a békét és a toleranciát és a másság-
elfogadását hirdeti utón-útfélén, holott, ahol egy kicsit is megbolygatjuk ezt,
a teremtés alapértelmével (Amelyben az isteni igazság szellemének az érvényesülését
a szeretet-mágiával egyenértékű), tehát megváltódással ellenkező, de a
felszínen csillogó-villogó hazugságrendszert, azonnal előbukkan a nyílt
harciasságnál veszedelmesebb lelki és szellemi agresszivitás ördögi arca.
A
több sikerkönyvnek a szerzője, Thorwald Dethlefsen, német orvos-asztrológus
szerint, a nyugati civilizációban, a múlt évszázadok háborúi és csataterei nem
szűntek meg, csak áttevődtek a közutakra és a korházakba, de főként a fogászati
és a nőgyógyászati klinikák rendelőibe. A magzatgyilkolásról: az abortuszok
végrehajtási lehetőségéről, mint szabadság-adó eszközről három - négy generáción
át képzelgő civilizált nők az utódai számára a szellem útján átörökített,
rejtett (szellemi - spirituális) agresszivitása például, mára akkorára dagadt,
hogy a magzatgyilkolásra születéstől ráállított képzeletükkel, már az alig
megfogant magzat-embriókat is támadják a fiatal nők spontánul és önkéntelenül.
Így az ivarsejtek egészséges méhbe-jutását és fejlődését is képesek meggátolni
az ősanyáik által, mar a születésüktől fogva (ösztönök szintjén működő) magzat-
és gyermek-ellenesre beállított mágikus képzeltük által, annak ellenére is,
hogy egynéhányuk még szeretne természetes időben és szívből, több gyermekes
családanyává válni. Mert azon, hogy a 30 - 35 éves korukig anyagi egzisztenciát
és karriert építő nők, akik hosszú éveken át védekeztek a gyermekáldás ellen,
képtelenek még annak az egyetlen, de maximum két "betervezett"
gyermekük megfoganására is, amit „megengednének” maguknak, vagy férjüknek (És
az Istennek!), nincs amiért csodálkozni. A TV-t néző civilizált ember el sem
tudja képzelni, hogy a tv-riporter mikrofonja előtt oly értelmes és megható
szavakat fogalmazó, szépséges és bájos, családi-erőszak ellenes aktivista
hölgyek milyen nagy mértékű férfi, férfiasság- és személyiség-ellenes karmikus
programmal rendelkeznek! És azt sem tudják elképzelni, hogy a zsarnok
főnökeik, munkaadójuk, az önkényeskedő rendőrök és felelőtlen hivatalnokok, de
a feleségük előtt is folytonosan meghunyászkodó (esetleg időnként végzetes-veszedelmesen
kitörő!) férfiak és a tanga bugyikban csoportosan fesztiválozó homoszexuálisok
is, ugyanattól az anyai ági ősöktől öröklőtt férfiasság- és fényellenes
karmikus programok által vannak vezérelve tudattalanul, mint a női emancipáció
amazonjai.
És mindezek mellett még van egy iszonyatos
spirituális értelmi nehézség a ma embere számára, ami miatt a nők és a férfiak
szeretete ma egyaránt csak üres sallang, tartalom nélküli, absztrakt szóbeszédi,
vagy karácsonyi vásárlási lázat tápláló giccses érzelgősség marad. Annak a
rendkívüli képességnek és többletnek, amely által a nők eredetileg képesek
magzatot foganni és azt a belső világukban gyermekké fejleszteni, majd
megszülni, sőt: ugyanannak a képességnek, amellyel az egyre kevesebb normális
családanyák képesek a különféle egyéniséggel, vágyakkal, akarattal és
törekvéssel rendelkező családtagokat egyben tartani, a férfiakban is léteznie
kell a férfi (családapai!) megfelelő erőnek. És ha létezik ez a nők teremtői képességével
egyenértékű erő, nem csak ajánlatos, hanem egyenesen szükséges ezt a megfelelő,
jellegzetesen férfias (maszkulin) képesség-többlet, az anyák és a feleségek,
sőt: a férfiak által is (!) figyelembe venni és tisztelni. Ugyanúgy, ahogy
elvárjuk egymástól a jellegzetesen "női többletet: a szülői -teremtői
(anyai) képesség tiszteletét, szem előtt kell tartani a férfiak absztrakciós
képességéből eredő átvilágítói megtermékenyítői képességét.
Ez, az anyai-szülői képességgel
egyenértékű, számon tartani, tisztelni és használni illő férfias-másság, ami
egyenértékű a nők áldáshozó, szülői képességével, egyáltalán nem a nyers
fizikai erő-többlet, a brutális férfi-erő. De még csak nem is az emeltebb
technologizálási képesség, a férfiakra, illetve a fiúkra általában inkább
jellemző technikai -tudományos kíváncsiságból eredő kombinatorikus logika, a
műszaki ügyesség és a racionális elvonatkoztatási képesség. Ezek mindössze külsődleges
megnyilvánulásai és sápadt következményei és eszközei a jellegzetesen maszkulin
átvilágító-megtermékenyítő szellemnek, a közvetlen tapasztalati benyomásokat
metafizikai igazságokkal összekötni képes analogikus gondolkozási képességnek,
a tisztázó és tisztító, a látszat-korlátok által meg (és össze) nem zavarható
szellemi értelemnek és éberségnek.
Ennek fényében, a kényelmet és az öncélú
élvezetet szolgáló anyagi tényezők elsőségét valló természettudományos világnézettel
kiegyező modern kereszténység és a korunk spirituális rákfenéje végül is az,
hogy a férfiak nagy része a nőies békéről, toleranciáról, a (nem egyszer utólag
kegyetlenséghez vezető perverzitásnak, örültségnek vagy sterilitásnak minősülő)
másság feltétlen elfogadásról, stb., prédikál, miközben a férfi, az alapvető
hím meghatározottságai miatt soha nem lehet képes - És a kauzális rendeltetése
szerint nem is kell, hogy képes legyen! - lemondani a versengésről, az
erélyességről, a győzelmi és hódítói vágyról, illetve a "lényegi benyomásokat
keltő", átvilágító és megtermékenyítő, jellegzetesen maszkulin késztetéseiről.
De, éppen azért, mert az utóbbi fokozott személyes felelősséggel jár, ma mindenki
áltatja a másikat és magát a nyugalmas, békés és kényelmes élet
fantazmagóriának a lehetőségével, miközben az önmagát imigyen ámító „természet-tudós”
ember által létrehozott hétköznapi valóság egyre kegyetlenebbé válik!
Ezért, mivel képtelen lemondani a nőiesen cukros élet-álomról, menthetetlenül
hipokritává válik, miközben az alapvető férfias tulajdonságai rejtett
(alattomos), szellemi és spirituális agresszivitásként süllyednek a
mélytudattalan lelki és szellemi világban és csendes neheztelések formájában
depresszióvá, melankólia kórrá változnak át jobb esetben. Rosszabb esetben
rombolási és önrombolási (öngyilkossági) hajlamokká.
És az ördögi játék körbe forog: Mert mindezzel
természetesen együtt jár a tényleges férfi átvilágítói és megtermékenyítői
képesség elsorvadása és az elvonatkoztatási képességeknek a természeti
valóságtól elszakadt, steril elmélet-és boldogság-hozó eszközök gyártásokra
való felhasználása (Vibrátorok, guminők, szexuális ingereket keltő
számítógépek, stb.).
Csoda-e hát, ha a férfi szellemnek az ily
módon történt „civilizálása” és fetisizálás (feminizálása) után, az un.
civilizált nyugati társadalmakban élő nőknek nagy része nem akarja és már nem is
képes elviselni a férfias viselkedést, akárcsak a természetes megtermékenyítést
és ezt a természetes folyamatot mesterséges úton végezteti el a
„szakemberekkel”, a pszichológusokkal és az inszemináló (az őket mesterséges
úton megtermékenyítő) orvosokkal? És mivel a párja részéről érkező hétköznapi
átvilágítást nem bírja elviselni, csak az ünnepélyeset és a tudományost (a
pszichológust ki lehet cserélni, ráadásul nem kell előtte pongyolában és
slamposan megjelenni), hát értéktelennek tekinti és félre is dobja a teremtői -
szülői többlet-képességét is. És azt kívánja csinálni, amit az öncélú
siker-hajszától elbutult férfiak: családanyai szerepkör helyett amazonná:
tudóssá, harcossá, közösség-vezetővé, "államférfivá" akar válni,
vagyis a férfiakkal versengeni, azokat legyőzni, ha lehet azokat megalázni,
megbüntetni (Hamvas Béla szerint: ha a férfi elvette a szüzességét azért, ha
nem vette el, hát azért.).
Az elején úgy képzeltem, hogy mindössze
esztétikai és persze erotikai okokból, - a női idomok látványa erősebb
érvényesítése miatt - van az kb. 20 éve, hogy a legtöbb szexuális
szerelmeskedésről is szóló filmben, kb. az esetek 90 százalékában a női
szereplők, felül „szerepelnek” aktus közben és mintegy meglovagolják a
férfiakat és ez által ők irányítják a szexuális aktust, miközben a hátán fekvő
férfiak passzívan élvező alakok (És a Sharon Stone által uralt, hírhedt filmben
lekötözött majd az aktus csúcsán legyilkolt alanyok.). Távol áll tőlem a
szexuális prüdéria és a patriarchális szűklátókörűség, tehát jó magam is
gyakoroltam és gyakorlom időnként a szexuális öröm-keresésnek és örömszerzésnek
ezt a módját (is), de az mégiscsak feltűnő, hogy a modern és a posztmodern
filmek nagy többségében a nők lovagolnak a férfiakon! Holott az igazság az,
hogy az "unalmas klasszikus" pozícióban is épp akkora (ha nem
nagyobb!) élvezethez képes jutni mind a férfi, mind a nő. És
megtermékenyüléshez ez a legalkalmasabb pozíció. Sőt: tapasztalatom szerint a
nők többsége nagyobb gyönyör-érzethez jut a klasszikus pozícióban, és peresze,
ez sem véletlen, hiszen az orgazmus, illetve az önkéntelen női szerv-mozgás,
ami az orgazmus alatt történik, elsősorban nem azért van, hogy a nők minél
nagyobb öncélú élvezetekhez jussanak, hanem azért, hogy a férfi ivarsejtek
minél könnyebben elérhessék a női petesejtet, vagyis azért, hogy minél több
esély legyen arra, hogy a teremtés nagy misztériuma, a megtermékenyítés és a megtermékenyülés
létrejöhessen.
Ezzel, az uralkodói – irányítói pózzal
szemben, a szüléseket még mindig „a megalázó” klasszikus pózban mutatják be a
rendezők és a színészek, amellyel nem is az a baj, hogy megalázó, hanem az,
hogy az egész szülési aktus logikájával (a gravitáció erejével és az
izomcsoportok természetes lazulási – összehúzódási irányával) ellenkezik, tehát
természetellenes és emiatt az ilyen (háton fekvő) szüléseknél, egyszerűen és
természetszerűen, elkerülhetetlen az un. gátrepedés, vagyis annak a megelőzése:
a gátmetszés. Ráadásul ez az un. szakkifejezés is a helyzet fonákságára utal,
mivel gátról szó sincs abban az esetben, ha a nő, e teremtői méltósága és
felelőssége szellemének és a természeti erőknek megfelelő pozícióban: két lábon
viszi végre a teremtői aktust és nem „szenvedő alanya” az emígy tragikus
végkifejletben csúcsosodó „terhességének”. A feleségem mind a négy alkalommal a
saját lábain állva, enyhe terpeszállásban szült, aminek következtében a
hüvelyében egyetlen hajszálrepedésnyi seb sem jelent meg. És persze, az aktus
irányítói, uralkodói lovagló póz akkor tűnik el a leginkább, amikor a civilizált
modern nő megadja magát végre (de 90 százalékban későn) a lelkiismeretének és
az anyai ösztöneinek, és sterilizált lepedőkkel illendően letakartan ugyan, de
hanyattfekszik a mesterséges megtermékenyítést végző orvos orra és a „női
mélységekbe világító” homlok-lámpája előtt.
A szeretkező nőknek a lovagló pozícióban
történő filmezése tehát nem csak esztétikai okok miatt történik, hanem
ugyanazon emancipációs képzeteket tükröző koreszme miatt is, amely alapján a
filmeken titkos kémnői, vagy elhárító-ügynöki és detektív szerepekben tetszelgő
vékony dongájú karatézó hölgyek laposra verik, herén rúgják, és agyonlövik a
málé szájú, vagy gonosz férfiakat. Persze, jól tudjuk, hogy ez csak film,
vagyis bevétel-vadászó mese habbal, az viszont az is tény, hogy jelez valamit,
mert egyre több nő, bevallottan, vagy titokban, de szeretne úgy elbánni,
általában a férfiakkal és sok esetben a férjével, élettársával is, mint a filmbeli
detektív és tikos ügynők ladyk, és azoknak a férfi-verő „munkáját” is
szívesebben vállalnák, a magzatok kihordása, a gyermekek megszülése és
gondozása helyett. A szexuális aktusok 90 - 95 százalékában férfit lovagló
hölgyek mozi-látványa tehát ezt a rejtett civilizált korszellemet tükrözi,
aminek mindössze szélsőséges ellentéte az iszlám világ elfüggönyözött asszonyainak
és lányainak a léte. A normális ember a két szélsőséget (a férfi-herélő liberális
és a keleti fundamentalista alapállás szélsőségeit) a lelkében egyfajta
szánakozó mosollyal veszi tudomásul, és legyint egyet. De sajnos (egyelőre) senkinek
nem jut eszébe, hogy a női képzeletvilágnak a rejtett és fojtott agresszivitása
- Istennel, Sorssal és a behatoló-megtermékenyítő férfival szembeni odaadási
képtelensége - milyen széles körű egészségi (pontosabban: betegségi)
következménye van a látszólag szelíd, de a lélek mélyén folytonosan lázadó nők
által világra hozott és hozandó utódok épségére és egészségére nézve.
A minap láttam a Discoovery Science egy
riportjában, hogy egyes olyan afrikai (Etiópia) vidékek falvaiban, ahol megfelelő
rituális táncokkal szoktatják a fiatal lányok gondolati és képzeletvilágát a
gyermekszülő teremtési aktus (orvos-mentes!) minél tökéletesebb
végrehajtásához, egy másik, a nyugati riporterek által eddig kevésbé
"mutogatott" beavatási rituálét is végeznek. Az év bizonyos napjain a
felnőtti lét küszöbére került, vagyis az anyai-feleségi állapot felvállalására
éppen beérett, fiatal lányok kimennek a falú határába, ahol a szomszédos falvak
nagyjából velük egy idős legényei várják őket valami igen erős szálú fák
tövéről metszett vékony vesszőivel a kezükben. A hátukat és derekukat teljesen
fedetlenül hagyó "ünnepi" (rituális) viseletben levő fiatal lányok
megállnak a velük egy idős, idegen (És úgy tettem ki a riporteri kommentárból,
hogy ez a tény fontos!) legények előtt és addig provokálják azokat válogatott
szóbeli sértésekkel (a fiúk személyi önértékelését, önérzetét, öntudatát sértő
szavakkal), amíg azok ütlegelni nem kezdik őket a bőrüket és húsukat is
késpenge módjára felhasító vesszőkkel. A riporteri kommentár szerint, az a lány
nem mehet férjhez, vagyis nem válhat családanyává, amelynek a hátán és a
derekán nem látható megfelelő mennyiségű és nagyságú seb-heg. Sőt: a minél
nagyobb hegekkel rendelkező bőrfelület, rangot, tiszteletet és megbecsülést fog
adni a lányoknak az asszonyok társadalmában, olyannyira, hogy minél több és
nagyobb sebhelyek ékeskedik valakinek a derekán és a hátán, annál nagyobb,
bizonyos előjogokkal is járó, közmegbecsülést szerez magának az asszonyok
társadalmi ranglétráján.
A
gyermeknemzésre - foganásra egyre inkább képtelenebbé váló nyugati ember, aki
azon humánusnak képzelt, kényelem- és biztonság centrikus eszmerendszer szerint
gondolkozik, hogy minél kényelmesebb és fájdalom-mentesebb (És persze: minél
gyönyörkeltőbb!) valami, annál értékesebb, csak megbotránkozva nézi a
"primitívnek" és "barbárnak" bélyegzett törzsi szokást és
eszébe nem jutna, hogy a vallásszerű afrikai szokásoknak, esetleg
metafizikailag jól megalapozott funkciója, célkitűzése is lehet. Eszébe nem
jutna tehát, hogy ez az ősi vallásos rituálé a női tudattalan képzeletvilág
rejtett agresszivitása kifejlődésének a megakadályozását, a gyökerében való
kiirtását szolgálja azoknál a fiatal lányoknál, ahol a nyers természet dolgozva
még, igen könnyen felütheti a fejét a férfiakkal szembeni konkurencia-harc,
illetve a férfiak legyőzési vágyából eredő, csoportos, vagy szubjektív
téveszmék és tévképzetek elterjedésének a lehetősége. És nem másért, de –
akárcsak az én esetemben, illetve az anyám esetében - amennyiben az
édesapjukkal, illetve a fiú-testvérükkel szembeni gyermekes ambíciók és
ellenérzések „beragadnak” az anyává váló fiatal lányok és nők tudattalanjában,
ezek a lélekben valamilyen módón (Nem feltétlenül a véresre verés, hanem pl. az
asztrológiai tudatosítás segítségével) és kellőképpen meg nem tisztult nők,
menthetetlenül (nyílt vagy rejtett) agresszív utódokat fognak nemzeni, az
utódok nemétől függetlenül. Ezeket, a „megasztárok” világában született
agresszív spirituális struktúrával született utódokat nevezik ma ultra passzív,
vagy „hiperaktív” gyermekeknek. Az anyai örökségül kapott, és az ultra passzív
változatban is a környezetben menthetetlenül kisugárzott agresszivitás
mértékének, a helyes, avagy helytelen nevelésnek és az un. Marsi és Uránuszi anyai
tudattalan tevékenységének függvénye az, hogy ezek, a hozzám és a nagyobb
lányunkhoz hasonló módon, a horoszkópjukban erősen támadott Marssal, és/vagy
Uránusszal született utódok, megússzák-e a gyermekkort gyermekparalízis,
izomsorvadás, agyhártyagyulladás, vagy leukémia, illetve végzetes (halálos)
balesetek és sérülések nélkül, amennyiben nem születtek eleve valamely a Marssal,
vagy az Uránusszal analogikus kapcsolatban álló sérüléssel, betegséggel. Bár
nem akkora mértékben, mint az én esetemben, de a mára – kívülről és látszatra
legalább is – lecsendesült nagyobbik lányunk esetében is sokáig fent forgott az
imént felsorolt „veszedelmek” megjelenése, de egyrészt a feleségem tudattalan
világát sikerült – gondolom én – a néha kétségbeejtő jelzések hatására
valamelyest veszélytelenné tenni. Másrészt a Medárda is kapott a „balesetszerű”
sorsjelzések mellett, néhány, nyomós érvnek számító, időben és térben (remélem,
hogy) jól elhelyezett apai és anyai pofont, amitől (ismételten remélem hogy)
megtanulta az időnként végzetesen kitörő „hiperaktivitását” kontrolálni, arról
nem is beszélve, hogy a karate edzései során is ezt gyakorolja. De miután a
rögtön ölő ismeretlen légúti vírusok által hirtelen a túlvilágra étvitt második
lányunk második szülötti helyébe lépő Etelka világra jött és Emőke mindent és
mindenkit támadni kezdett, akiről a tudattalanja úgy vélte, hogy a kicsi
épségét és életét veszélyeztetheti, Medárda olyan magas lázzal járó hűléseken
ment át, amelyek miatt mindannyiszor a kétségbeesés poklát kellett megjárnom.
Ezek csak azt követően csendesedtek el és kezdtek kimaradni, hogy az édesanyja
igen megijedve, teljes mértékben észbe kapott, és megtanulta a tudattalan
agresszivitását kezelni egyrészt a Medárda súlyos kerékpárbalesete, másrészt a
még baba számba menő és a Mars által uralt Kosban született legkisebbik
lányunknak a hasonlóan magas lázzal járó vírus-fertőzését követően.
Annak érdekében, hogy az agresszivitás
spirituális gyökereit élő példával is illusztráljam, ide másolom egy olyan
fiatalemberrel és egy olyan kétségbeesett családanyával folyatott
levelezésemet, akiknek az édesanyja (És a családanya esetében a férj édesanyja)
egész biztosan, hogy nem mentek keresztül a fentebb említett etiópiai beavatási
rituálén:
"Tisztelt Kozma Szilárd!
Készíttettem már magamnak régebben is horoszkópot ismerősöktől, és
sokszor segítettek, ezért kialakult bennem egy alapvető bizalom eziránt. Az
ismertetői alapján érdekes dolgokra lehet képes a horoszkóp elemzés terén, ami
felkeltette a kiváncsiságomat. Évekkel ezelőtt egy schizofréniás tünetekkel
jelentkező, renkivüli mentális érzékenységel kezeltek, mivel az agyam annyira
érzékenyen reagált a külső impulzusokra, hogy nem voltam képes a külső
impulzusokat feldolgozni és ami velem történt, alig tudtam lelkileg elviselni.
Ma tünetementes vagyok, de szeretném pontosabban megérteni, hogy voltaképpen mi
is történt velem, és megelőzni azt, hogy az akkori állapotom vissza térjen.
Egyébként úgy találtam a honlapjára, hogy beírtam a Google keresőbe, hogy
"sárkányfej", mert szerettem volna megérteni ezt a terminust.
Köszönettel,
Radvánszki Zoltán
Kedves Zoltán!
Amennyiben ön biztosít afelől, hogy a honoráriumot
postázza, én holnap (szerdán) már hozza is fognék a szintetikus értelmezéshez.
Addig is előre kell bocsátanom, hogy, amellett, hogy ön beavatást igyekszik
nyerni a Buddhizmus és más keleti spirituális és vallásos rendszerek területén,
annak érdekében, hogy a régi egészségi problémái meg ne ismétlődjenek, ezzel a
horoszkóppal (ezekkel a fejlődési életfeladatokkal) önnek feltétlenül és kikerülhetetlenül,
és halaszthatatlanul egy sokkal gyakorlatibb és az előbbiekkel látszólag (de
csak látszólag!) szemben álló, közvetlen beavatásban kell részesülnie: a tűz
elem szellemiségével nem csak hogy kapcsolatba és harmóniába kell kerülnie,
hanem azzal minél nagyobb mértékben azonosulnia. Vagyis önnek a lehető
legmagasabb fokú Harci beavatásokban kell részesülnie. Az ön horoszkópjában
ugyanis, hamzsegnek, csaknem teljesen kimerítve azt, a tűzjegyű karmikus
feladatok és negatív meghatározódások (Kos, Oroszlán, Ötös házban lényeges
bolygók, stb. Addig is tehát, amíg elküldöm egy olyan ismerős klubbvezető
mesternő címét, aki nem csak a harchoz ért, hanem valamelyest a metafizikához
is (ideogrammák szellemi jelentését is tanulmányozza pl.), arra kérem, hogy gondolkozzon
azon, hogy miként fogja ezt a kihagyhatatlan tevékenységét, a napi - heti
programjába beiktatni. Ez annyira komoly és súlyos ugyanis, hogy inkább a
Buddhista tanulmányait kell abba hagynia, ha a két elfoglaltság kizárná idő
szempontból egymást, mintsem, hogy ebbe azonnal bele ne fogjon! - Kérem,
higgyje el, tudom, mit beszélek. Majd mindent elmagyarások és megindoklok szép
sorjában és részletesen a szintézisben. Annyit jegyezzen meg egyelőre, hogy
önnek a kultikus formában gyakorolt harc és a pozitív harci reakciókészség
kifejlesztése úgy kell mint másnak a levegő, a föld, vagy a víz: enélkül
egyszerüen elszárad, illetve belül felégeti, vagy felrobbantja magát.
Barátsággal: Szilárd
Kedves Szilárd!
Érdekes, amit ír. Úgy hét-nyolc évvel ezelőtt
nekem is volt egy olyan érzésem, hogy jót tenne nekem hacművészetet tanulni,
pontosan a szamurájok békebeli edzésformáját, az iaido-t fontolgattam, mert ott
a kard útját inkább szellemi oldalról közelítik meg. De aztán lebeszéltem magam
róla, mondván, hogy én nem vagyok egy harcos típus. Szóval azt gondolja, hogy
ennyire fontos lenne ilyesmivel foglalkoznom?
Szívesen venném a tanácsát, hogy konkrétan
mivel kezdjem.
Köszönettel,
Zoltán
Kedves Zoltán!
Tudnia kell, hogy én két dannos
karate mester (is) vagyok. De, azt is, hogy asztrológusként rám egyáltalán nem
jellemző, hogy tanácsaimat nem a horoszkópból kiolvasott és metafizikailag
értelmezett jelek szerint adnám. Vagyis nem azért mondom, hogy önnek a
harcművészetek leghatékonyabb módját, a közvetlen testi érintkezést(!)
biztosító és a fájdalom tűrést kifejlesztő, ugyanakkor a legkomplexebb
fejlődési lehetőségeket és a többi harcművészeti ágra széles körű kilátást (és
azok gyakorlásához: képességeket) kialakító Karate (lehetőleg: shotokán) stilusok
valemelyikében kell a lehető legmagasabb fokozat elérésével együtt járó
beavatotságot megszereznie. Ma esete megszerzem az edzőmtől annak a MO-i
klubbvezető mesternőnek a címét akiről igen jó benyomást szereztem a Szebeni
edzőtáborunkban és elküldöm. Ha nem is fog megtetszeni esetleg (habár ezt nem
hinném) a hölgy és klubbvezető társa személyisége, tájékozódási és kiindulási
pontnak mindenképpen a legmegfelelőbbnek tartom.
Horoszkópja
értelmezéséhez néhány órán belül hozzá fogok.
Nem
írta meg, hogy analitikus leírást kér-e hozza, én ezzel a nehéz programot jelző
horoszkóppal, mindenképp azt is (vagyis a teljes horoszkópot) ajánlom.
Szilárd
Kedves Szilard!
Hat, nem kis dologra ker, egesz eletemben kerultem
mindenfele verekedos, de meg konfliktusos helyzetet is. Egyenlore komoly
ellenallas van bennem, de majd meglatjuk.
Eloszor az alapertelmezest kernem, most csak az
annak megfelelo honorariumot tudom atutalni, es kesobb jo lenne esetleg az
analitikus resszel kiegesziteni, ha ez igy lehetseges.
Zoltán
Kedves Zoltán!
Tudom, hogy nagy az ellenállás, és a kikerülési
vágy, de másképp visszasülyedhet a betegségbe, és a harci szellem integrálása
végül is nem is olyan veszélyes. Ez úgy működik, ahogy Jézus tanította:
"Vegye fel mindenki a maga keresztjét", és miután felveszi és kezdi
magát kiismerni a játszmában: "Az én terhem könnyű és az én igám
gyönyörűséges". Én pisztolyt kellett szegezzek a halántékomhoz, annak
érdekében, hogy vállaljam a családapai szerepet és a családalapítással járó
gondokat, ami motívum egyébként önnél is megjelenik, mivel a tegnap egy barátom
által alkotott új asztro programmak készítettem el az asztrogrammot és minden
jel arra mutat, hogy az Ascendense végül nem is az Oroszlánban, hanem a Rákban
áll. Most tehát azon kell elgondolkozzon, hogy a harccal szembeni ellenállás-e
nagyob önban, vagy a családfői szerepvállalástól és gyermekgondozástól írtózik
jobban? Vigyázni kell, mert Szindhárta - Budha, akinek az anyja meghalt a
szülésben és aki aki, az anyjától öröklött gyermek- és életellenes programja
által vezérelve - manipulálva, otthagyta a családját, annak érdekében, hogy a
nagy megvilágosodást elérje, de ennek ellenére végül csak utolérte a Rák-Karmája,
mert gyomormérgezésben, illetve gomba mérgezésben halt meg (Mindkető: a gyomor
- az emésztőrendszer és a gomba is a Rákhoz tartozik), nem jó iránymutató ilyen
jellegű karma-feloldás szempontjából. És a családjukat othagyó, illetve ezt a
lényeges általános életfeladatot kikerülő többi indiai - hindu szent és guru
sem jó iránymutató: Ramana Maharishi, Rama Krishna, Osho, Sri Chimoy, stb.
Holnap, miután mindent
leellenőriztem az új adatok szerint, küldöm az analitikus leírást.
Szilárd.
Kedves Szilárd!
Azt
megfigyeltem már egy ideje, hogy az oroszlán-nap jegyű emberek valahogy mindig
irritáltak. Sose tudtam elfogadni a "szerepüket". Ha ezt figyelembe
veszem, és ez egy fel nem vállalt sorsfeladat kivetítése lenne, akkor lehet,
hogy inkább oroszlán lesz az ascendens abban a bizonyos asztrogrammban, bár nem
tudom, hogy az micsoda. Én csak a radixig jutottam, ott ikrek az ascendensem.
Bár
nincs tervbe véve családalapítás, de azt hiszem az nem lenne olyan nagy
feladat, hacsak az anyagi háttér megteremtése miatt nem szoronganék. És
rákokkal elég jól kijövök általában.
Sose voltam verekedős típus, és attól tartok, hogy ha elmegyek egy ilyen shotokan iskolába, állandóan szétvernek majd az eleve agresszívabb tagok. Nem lehetne inkább aikido vagy valami más, lágyabb stílus? Egyenlőre nehéz elképzelnem magam egy ilyen szerepben. Örök életemben az erőszakmentesség elve vezérelt.
Sose voltam verekedős típus, és attól tartok, hogy ha elmegyek egy ilyen shotokan iskolába, állandóan szétvernek majd az eleve agresszívabb tagok. Nem lehetne inkább aikido vagy valami más, lágyabb stílus? Egyenlőre nehéz elképzelnem magam egy ilyen szerepben. Örök életemben az erőszakmentesség elve vezérelt.
Zoltán
Kedves Zoltán!
Tudom, nem illik ilyet tenni az
ügyfelekkel, de meg kell dorgálnom önt, amiért „nem középiskolás fokon” tanult,
sőt: spirituális szinten is képzett személy létére, ilyen félelmei vannak,
hogy önt majd a karate klubban a gátlástalan és agresszív társai megverik!
A karate
nem bunyó mint a box, hanem spirituális
beavatási rendszer és lépésről lépésre, nagy óvatossággal és személyre szabott
arányossággal (hónapokig, sőt: évekig) történik a bevezetés, illetve a
felkészítés testi, lelki és szellemi szinten egyaránt. Sőt: a legagresszívebbek
hagyják abba leghamarabb, vagy csendesednek le a leginkább és fordítva. Persze,
ez így van a „puhább” rendszereknél is, de amennyiben ezzel a
horoszkóppal, ön mindig a könynyebb és a kevésbé veszélyesnek tűnő utakat
választja, annyit ér az egészzel, mint hogyha a kritikai értéktudata
fejlesztése helyett, a cukorka szopogatást választaná. Önnek gyökresen újjá
kell születnie, át kell alakulnia a tűz őselemhez (a tűzprobákhoz), a harchoz
és a reakció-készséghez való elemi viszonyulását illetően (voltaképpen nem is
láttam még ennyire tűz-igényes horoszkópot!), nem csak azért mert a Kosban áll
a majdhogynem teljesen negatívan fényszögelt Napja, hanem az Oroszlánban a
Sárkányfarka és az Oroszlánnak megfelelő V. házban a másik karmikus (negatív)
pont: a Lilith, és amellett két spirituális bolygó: a Plútó és az Uránusz. És
mindennek a tetejében a Skorpiónak megfelelő VIII. házban áll a Kos uralkodó
bolygója: a harc, a nyers életerő, a férfiasság és az erélyesség bolygója, de
az már teljesen negatívan! Ne alkudozzon hát velem, mert ebben az esetben, az
annyi mint hogyha magával az Úristennel alkudozna, akitől ezt a sorsprogramját
kapta.
Higgye el semmi olyan dolgot nem ajánlok önnek,
amiből akárcsak a legkevesebb baja is származhatna. Amennyiben viszont nem
fogadja meg a tanácsomat az ön által, az anyai ági őseitől öröklött negatív
mentális energiák egyszerűen felrobanthatják az agyát, amennyiben nem kezdi
azokat a harci kultusz elemeinek a fokozatos elsajátításával és gyakorlásával
kreatív képességekké változtatni.
Barátsággal: Szilárd
Kedves Zoltán!
Ha megengeded, tegezni foglak és
megkérlek szépen, te is ezt tedd, hogy ne kelljen a mgyar magázódás fölösleges
formuláival kinlódnunk. Nyugodt lehetsz, hogy ez részemről nem jelent
bizalmaskodást és esetleges rejtett "lehnegerlési" szándékot, mivel,
talán az írásaomból is kiderül, hogy a mások személyisége tiszteletben tartását
tartom a legfontosabbnak. És pontosan ez az, amiért számodra a tűzpróbák általi
személyiség-alakítást anyira fontosnak tartom. Ezt nem csak a tizenkét éve
végzett gaykorló asztrológusi tapasztalataimból eredő meggyőződésemből kell
"ennyire erőltetnem" számodra, hanem a személyi tapasztalataimból is
csak azt mondhatom, hogy ezzel, az éb spirituális programomnáli si meredekebb
és mejdhogynem egyértelműen tűzes életprogrammal téged állandóan fog provokálni
az élet, vagyis fognak provokálni a sorsod elemeit képező személyek és az a
legkeveseb, hogy ez egyre intenzívebbé válik majd, amikor családot alapítasz
majd és tehetetlenségedben jön hogy dühöngj, amiért nem tudsz a magaddal
szembeni elvárásaod szerint gerincesen viselékdeni, és esetleg a családodat
megvédeni sem. (Csak, hogy egyet említsek: amikor az első gyermekünket nem
korházba szültük, hiába, hogy kilenc nap után, tök egészségesen és enyhén
lebarnult állapotban volt Medárda is, nem csak Emőke, erőszakkal be akarták
fektetni mindkettőt a korházba, ahol esetleg befertőzték volna, ahogy számtalan
esesben ez itt megtörténik. Nagyon a sarkamra kellett álnom és ordítoznom és
egyértelműen határozottnak lennem, hogy ezt az egészségügyi hatóságokkat
képviselő orvosokkal szemben, akik börtönbe csukatással is fenyegetőztek,
megakadályozzam. Ezt, a korábbi lelki alkatommal nem tudtam volna megcsinálni
és utánnak evett volna a fene a lelkiismeret furdalás, illetve a gyávaságom
miatt. Így viszont már másnap elintéződött minden hivatalos papir, ami a
gyermek anyakönyveztetéséhez kellett és mehettünk is vissza a Hargita egy erdős
dombján álló sátortáborunkba, ahol a Meda született és élete első hat hetét
töltötte, aminek köszönhetően három és fél éves koráig még csak meg sem volt
hülve. Egyelőre fogalmad nincs arról, hogy mennyi hülye törvény és szabályozás
van érvényben a civilzációban, amelyeknek a betartrása egyenesen veszélyezteti
a családot és a gyermekek egészségét. Csak, hogy egyetelen példát említsek:
MO-n érvényben van egy őrültség, ami szerint a gyermekeket be kell oltani
agyhártya gyulladás ellen és több információm van arról, hogy ebbe már több
baba is belehalt. De nem is ez az igazi probléma, hanem az, hogy
amennyiben nem szokod meg azt (a tudattalanod nem tanulja meg hosszas közvetlen
tapasztalatok után, amelyben pl. a fájdalom-tűrés határaidat is feszegeted
tudatosna és ellenőrzötten, a tudattalanod azt), hogy bármikor, akár a testedet
érő fájdalmas tapasztalatok árán is megvédd az igazadat és, hogy ki merj állni
amelett, bármilyen kilátásban levő fenyegetettség ellenére is, akkor a
tudattalan szellemvilágod lemgmélyebb és legfinomabb rétegeiben rejlő negatív
életenergia impulzusok, nem csak, hogy a szervezetedet teperhetik le, de az
agyműködésedet is veszélyeztethetik. A legkevesebb ami tőrténhet egy huzamosan
és több esetből felgyülemlő, kreatívan és tudatosan el nem oldott, negatív
sprituális energia halmozódás, hogy agyvérzést kapsz pl. Ami viszont már igen
veszélyes lehet a vérrák. Az előbbi betegséged csak finom jelzés volt számodra,
hogy valami gond van benned "a legmagassabb szinteken", ezért - bár
értem én a belső gátjaidat, de éppen ezért, arra kérlek, ne alkudozz, és vedd
fel Dórával a kapcsolatot és meg látod, hogy nem lessz semmi baj, jól fogod érezni
magad és majd meglátod, hogy "mennyit kell ott ülnöd", milyen messze
akarsz elmenni. A probléma az, hogy nem igaz, hogy te szelemi és spirituális
uton mindent fel tudsz dolgozni, mert téged, ha nem is veszed észre ezt
tudatosan, még csak egy kis és finom - esetleg az illető személy által sem
észlelt - ironikus és cinikus mosoly, fölényes, illetve lekicsinylő gesztus is,
olyasmi tehát, ami egyesek számára mindennepos és normális, mélyen megsebez
(önérzetedet, öntudatodat) és belül vég nélkül örlöd magadat, úgy hogy esetleg
nem is tudsz róla, teljesen öntudatlanul, lázad benned az emberi szellem
spirituális és kauzális öntudata. És tudod miért? Mert teljesen igazad van!
Mert nem szabadna egymással szemben semmiféle fölényérzetünk és lekicsinylő
gondolatunk legyen. És ezért legbelül, ott ahol még az értelmed és az öntudatod
sincs jelen, te egy merő lázadás vagy. És ezt a folytonos negeaív spirituális
energiát termelő álapotot, te csakis úgy és akkor tudod kezelni majd, ha
fizikailag és pszichikailag is olyan "hétpróbás harcossá" válsz, aki
akár az országos rendőrparancsnoknak, vagy magának a miniszterelnőknek is
spontánulúl, mintegy visszakézből oda tudod vágni, hogy semmiképp ne
merészeljen veled szemben felsőbrendűségi komplexusokat táplálni.
Barátsággal:
Szilárd
Kedves Szilárd!
Meglepően
pontosan jellemeztél, ami nagy segítség, mert már konzultáltam egy-két
asztrológussal, de igazán egyik se értette a képletemet. Ez a "spontán
spirituális agresszió" megnevezés zseniális.
Így
már jobban értem, mi ez az állandó feszültség bennem.
Valóban állandóan támadások
érnek, és igazából nem tudok védekezni ellenük. Van bennem egy kissé naív
program, miszerint nem akarok ártani másoknak, így viszont én maradok védtelen.
Túlérzékeny is vagyok, és sose értettem, emberek hogyan tudnak ilyen
felületesen és durván létezni. És sose találtam a kiutat, mert ha én nem akarok
durva lenni másokkal, akkor ami marad, az az elkerülés, a problémák, a csaták
kikerülése. És közben az őrlődés. Mert a feszültségek állandóan bennem
ragadnak. Bár ez ma már sokkal enyhébben jelentkezik, de a huszas éveimben
iszonyú erős volt. Ez így valóban nem megoldás, szükségem van a változásra,
belátom.
Felderengenek
emlékek 13-14 éves koromból, mikor még valahogy másképp láttam a világot.
Nagyon merész, határozott, független és önálló elképzelésem volt a dolgokról,
és ezeket bátran ki is nyilvánítottam. Aztán valami megváltozott:
elbizonytalanodtam, legyengültem, félénkebb és visszahúzódóbb lettem, és már
nem tudtam érvényre juttatni az érdekeimet. Az idegi feszültségeim gyűrtek le,
amik egyre csak fokozódtak, és én tehetetlen voltam velük szemben.
És beszélni se nagyon tudtam ezekről
senkivel, az emberek tök süketek a lelki problémákra. Egy nagyon jó barátom
volt, aki nagyon értett engem (tőle indult a buddhista érdeklődésem is), de ő
váratlanul meghalt húszéves koromban. Aztán egyedül maradtam.
Szeretnék
kérdezni valamit:
Egy asztrológiát tanuló ismerősöm arra
figyelmeztetett, hogy a radix IC-met közelíti a Szaturnusz, és jövő júliusban
lesz egzakt rajta. Ez jelentheti azt, hogy pont itt az ideje szembenéznem a
családi "örökségemmel", és magam mögött hagyva, kilépni valami új
életbe?
Bár láttam, pontosítottál a születési
időpontomon +5 percet (vagyis az ábrán 5, a szövegben 15 percet). Eszerint
mikor lesz egzakt Szaturnusz-IC tranzitom??
A szintézis-elemzésre nagyon kiváncsi
vagyok, jövő hét vége felé fel tudom adni rá a honoráriumot is. És a
hanganyagot hogyan küldenéd?
Továbbra is köszönöm a törődő segítséget,
A legjobbakat, Zoltán
Kedves Zoltán!
Örvendek a levelednek, illetve a
felismeréseknek. Egyelőre igyekszem vasárnapi családi életet élni, majd a
radixszal kapcsolatos kérdésedre is válaszolok. Előjáróban minden esetre: nem
kell a jóslásos (szélhámos) asztrológia elemeit ilyen komolyan venni. Esetleg
írd le, hogy milyen családi problémákra, illetve változtatásokra gondoltál,
hogy vessem össze azokat a képleteddel, aminek a 15 perces korrekciós változata
a helyes.
Szilárd
Kedves Szilárd
Hát, éppen az általad felfedett problémáim
megváltoztatására gondoltam. Ha mindez az anyai ősökhöz is visszavezet, egy
ilyen szaturnusz tranzit esetleg szembesíthet ezzel az "ősökkel"
kapcsolatos problémával.
Zoltán
Kedves Szilard!
Egyszer mar vegig is hallgattam az elemzest 1-6
ig. Meg lesz folytatasa?
Nagyon sok erdekes "telitalalat"
van benne, majd megegyszer meghallgatom es kijegyzetelem, hogy mikre kell
odafigyelnem es tudatositani magamban. A tibeti buddhizmusban pl. teljesen
megtalalhato ez a "szellemi harcos" szemlelet is, es a mindennapi
elet atszellemiesitese is. A csaladalapitasban bizonytalan vagyok,
igazabol soha nem volt tervbe veve, de talan azert is, mert tudtam, hogy meg
nem stimmel valami velem.
Tenyleg ugy van, hogy ami igazi
ferfias viselkedes, az regebben szamomra kerulendo, agressziv megnyilvanulasnak
tunt, de azert ebben mar sokat valtoztam es szerintem egyre ferfiasabb kezdek
lenni, bar ennek a tudatositasa most mindenkepp fontos lepes volt. Az anyam kreativitasat
nyomta el eroszakosan az apam fiatalkoraban, nem engedte, hogy keramikusi es
rajz iskolaba jarjon, es tudom, hogy emiatt a duh meg mindig ott forrong benne,
talan ez jott at belem is.
Meg egy furcsa dolog, hogy talan mert van bennem
ilyen eros ferfiellenesseg:
helyettem szuleim lanyt vartak, en Aginak
"keszultem".
Es egy
kis "ezoteria": egyszer egy auralato azt mondta rolam, hogy ugy
latja, nekem volt egy lany ikertestverem magzatkoromban, de meg a legelso
fazisban, aki aztan teljesen felszivodott, es en gyoztem a rovasara. Ezt
nem tudom leellenorizni, de ha ilyen ellentmondasos bennem ez a nemiseg kerdes,
lehet, hogy bar fiunak szulettem, de valahol belemivodott annak a lanytestvernek
a szemelyisege is.
Az biztos, hogy mikor kamaszkoromban
szembesultem a szexualitas tenyevel, egy olyan feloldhatatlannak tuno feszult
ellenallas volt bennem, mint aki keptelen azonosulni a raszabott feladattal. Es
ez teljesen erthetetlen volt szamomra. El is tartott egy ideig, mig ez
feloldodott bennem.Viszont az elremisztett, hogy ilyen kegyetlen mentalis
aggresszivitas lappang bennem, es sajnos tenyleg ilyen vagyok, csak eddig azt
hittem, hogy ez jogos lenne reszemrol. Nem is tudom, hogyan gondolhattam ilyet.
Es egy kerdes:
az oroszlan sarkanyfarokrol en azt hittem,
hogy a multamban mar megvalositottam az oroszlan magatartast, ez a nepszeru,
feluletes ertelmezes, es hogy ebben az eletben a vizonto sarkanyfejet kell
tervbe vennem. De hogyan lehet rajonni, hogy ez az oroszlan szerep meg
ilyen problemas? Mert ez tenyleg igy van, de erre mi utal a horoszkopban?
Es megegyszer, nagyon halas vagyok, hogy
mindezekkel szembesitesz, azt hiszem, fontos lepesekkel jutok ezaltal elorebb.
Zoltán"
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves Szilárd,
egy ismerősöm ajánlotta ezt a címet, ezt a
lehetőséget, hogy választ kaphassak életem kérdéseire. Hamarosan összegyűjtöm
az adatokat, elküldöm, és megrendelek egy 8000 Ft-os elemzést előbb rólam, majd
páromról.
Sajnos, mostanában nem jól érzem magam a bőrömben, úgy érzem, az életem nem úgy halad, ahogy kéne, szeretnék változtatni, de azt látom, egymagam kevés vagyok hozzá, a környezetem pedig nem nyitott a gondjaimra. Tele vagyok kérdésekkel, válasz nincs, csak a kétségek, hogy mit csinálhattam rosszul. Remélem, közösen ki tudunk alakítani valamiféle utat, megoldást számomra, hogy boldogabban élhessek. Előre is köszönöm türelmét, most már csak ez a vigaszom, hogy az ön segítségével javíthatok az életemen. Köszönettel, üdvözlettel Póka Réka
Sajnos, mostanában nem jól érzem magam a bőrömben, úgy érzem, az életem nem úgy halad, ahogy kéne, szeretnék változtatni, de azt látom, egymagam kevés vagyok hozzá, a környezetem pedig nem nyitott a gondjaimra. Tele vagyok kérdésekkel, válasz nincs, csak a kétségek, hogy mit csinálhattam rosszul. Remélem, közösen ki tudunk alakítani valamiféle utat, megoldást számomra, hogy boldogabban élhessek. Előre is köszönöm türelmét, most már csak ez a vigaszom, hogy az ön segítségével javíthatok az életemen. Köszönettel, üdvözlettel Póka Réka
Kedves Réka!
Tessék nyugodtan elküldeni a létező
adatokat, majd meglátjuk, hogy kellenek-e mások. Ha ezekkel nem tudnám
beállítani az asztrogramot úgy, hogy meglegyen a belső koherenciája, sajátos
logikai motívumrendszere, amúgy sem készítem el a horoszkópot. Ha ez felmerülne
én majd megírom, hogy mire van még szükségem.
Persze, azokról a bajokról, problémákról is
írnia kell, amelyek az ön sors-krízisének az elemeit képezik, és amelyek miatt
hozzám fordult segítségért, ahhoz, hogy tényleg hathatós legyen a feltárás. Szilárd
Kedves Szilárd,
nem is hittem volna, hogy ilyen hamar válasz érkezik... köszönöm szépen.
Betegségeim: kiskoromban egy Frenolon nevű gyógyszerből ettem meg egy adagot (apámnak írta fel orvos, csak megtaláltam), ami miatt epilepszia-gyanúval évekig vizsgáltak, de nem lett semmi baj tőle. Aztán kb. 11 éves koromban egy olyanra emlékszem, hogy a busz mögött átszaladtam az úton, hajszál híja volt, hogy egy teherautó nem ütött el... csak, mert a járdán megláttam anyukám, hozzá szaladtam át. 1981-ben pont karácsonykor a jobb lábfejem ízülete begyulladt, nem tudtam menni rajta hetekig. Azóta is gyakran fáj. 1985-ben motorbalesetem volt, motorral estünk a vőlegényemmel, a jobb térdem szétnyílt, össze kellett varrni, de csak a lágyrészt vágta el a motor tükre, semmi bajom nem lett tőle más. 1996-ban bal térdben részleges térdszalagszakadásom volt, sokáig nehezen jártam. 1999-ben egyik napról a másikra megfájdult a jobb csípőm, nem tudtam menni. Kiderült, hogy nyitott gerinccsigolyám van, porckorong rendellenesség, csípőproblémák (zsibbadt a lábam), enyhe gerincgörbület van. Azóta is ízületi problémáim vannak, de már az ujjaimban is, néha nagyon fájnak. Volt két művi abortuszom, egyik 1985-ben, másik 1996-ban.Vetélés nem volt, szülési komplikáció sem. Sajnos anyai, dédnagyanyai ágról nem tudok írni ilyen témában. Anyukámék elváltak, de előtte se éltek jól.
Szerettem volna továbbtanulni, de szüleim anyagi helyzete miatt nem lehetett. Ami szerettem volna lenni akkor: tolmács vagy nyelvész. Még menet közben tetszett az újságírás is, az ma is vonz.
Kérdéseim, problémáim: úgy érzem, párom elnyom, lehúz, nem tudok épülni miatta, nem tudom megvalósítani elképzeléseimet. Nagyon nehéz természetű, introvertált ember, s noha szeretjük egymást, a lelki kapcsolat hiányától nagyon szenvedek. Az életnek szinte minden területén csak negatív irányban hat rám. A gyerekekkel való kapcsolata is, főleg a lányával, problémás. Hirtelen haragjától, durvaságától is nagyon rossz nekem. A családom rokonaitól irtózik. Én, noha nem kedvelem az övéit, jól bánok velük. Annyi mindent kérdezhetnék még, de hát az már túl részletes lenne.Továbbá van két gyermekem, egy lány (19éves) és egy fiú (17 éves), nagyon határozott, nehéz természetűek ők is, nagyon nehéz a dolgom velük. Makacsok, meggyőzhetetlenek, (most már nevelhetetlenek), és néha gonoszok velem. Most már nehezen viselem ezt is. Mostanában minden tagom fáj, az ízületeim sajognak, néha alig birok mozogni. Most már azt is érzem, depressziós is vagyok, egyre gyakrabban rám tör. A munkahelyemet is feláldoztam a családomért, előmenetelemet is, csak hogy nekik jobb legyen.
Hát, ennél többet most nem is írok, kérném szépen megírni, elég-e ez a sok minden, mit lehetne ebből kihozni. Köszönöm szépen, hogy meghallgatott.
nem is hittem volna, hogy ilyen hamar válasz érkezik... köszönöm szépen.
Betegségeim: kiskoromban egy Frenolon nevű gyógyszerből ettem meg egy adagot (apámnak írta fel orvos, csak megtaláltam), ami miatt epilepszia-gyanúval évekig vizsgáltak, de nem lett semmi baj tőle. Aztán kb. 11 éves koromban egy olyanra emlékszem, hogy a busz mögött átszaladtam az úton, hajszál híja volt, hogy egy teherautó nem ütött el... csak, mert a járdán megláttam anyukám, hozzá szaladtam át. 1981-ben pont karácsonykor a jobb lábfejem ízülete begyulladt, nem tudtam menni rajta hetekig. Azóta is gyakran fáj. 1985-ben motorbalesetem volt, motorral estünk a vőlegényemmel, a jobb térdem szétnyílt, össze kellett varrni, de csak a lágyrészt vágta el a motor tükre, semmi bajom nem lett tőle más. 1996-ban bal térdben részleges térdszalagszakadásom volt, sokáig nehezen jártam. 1999-ben egyik napról a másikra megfájdult a jobb csípőm, nem tudtam menni. Kiderült, hogy nyitott gerinccsigolyám van, porckorong rendellenesség, csípőproblémák (zsibbadt a lábam), enyhe gerincgörbület van. Azóta is ízületi problémáim vannak, de már az ujjaimban is, néha nagyon fájnak. Volt két művi abortuszom, egyik 1985-ben, másik 1996-ban.Vetélés nem volt, szülési komplikáció sem. Sajnos anyai, dédnagyanyai ágról nem tudok írni ilyen témában. Anyukámék elváltak, de előtte se éltek jól.
Szerettem volna továbbtanulni, de szüleim anyagi helyzete miatt nem lehetett. Ami szerettem volna lenni akkor: tolmács vagy nyelvész. Még menet közben tetszett az újságírás is, az ma is vonz.
Kérdéseim, problémáim: úgy érzem, párom elnyom, lehúz, nem tudok épülni miatta, nem tudom megvalósítani elképzeléseimet. Nagyon nehéz természetű, introvertált ember, s noha szeretjük egymást, a lelki kapcsolat hiányától nagyon szenvedek. Az életnek szinte minden területén csak negatív irányban hat rám. A gyerekekkel való kapcsolata is, főleg a lányával, problémás. Hirtelen haragjától, durvaságától is nagyon rossz nekem. A családom rokonaitól irtózik. Én, noha nem kedvelem az övéit, jól bánok velük. Annyi mindent kérdezhetnék még, de hát az már túl részletes lenne.Továbbá van két gyermekem, egy lány (19éves) és egy fiú (17 éves), nagyon határozott, nehéz természetűek ők is, nagyon nehéz a dolgom velük. Makacsok, meggyőzhetetlenek, (most már nevelhetetlenek), és néha gonoszok velem. Most már nehezen viselem ezt is. Mostanában minden tagom fáj, az ízületeim sajognak, néha alig birok mozogni. Most már azt is érzem, depressziós is vagyok, egyre gyakrabban rám tör. A munkahelyemet is feláldoztam a családomért, előmenetelemet is, csak hogy nekik jobb legyen.
Hát, ennél többet most nem is írok, kérném szépen megírni, elég-e ez a sok minden, mit lehetne ebből kihozni. Köszönöm szépen, hogy meghallgatott.
Mégegyszer minden jót, nagyon köszönöm
a türelmét, üdvözlettel: Réka
Kedves
Réka!
Az ön horoszkópja egyáltalán nem annyira rossz, mint ahogy ön az állapotait
leírja. Csak az a baj, hogy meglátásaim szerint ön a konfliktuskerülő,
magyarul: gyáva fajta Oroszlánok közül való egyrészt, másrészt a Napja a XII.
házban és a Sárkányfarka a IX. házban áll, ami azt jelenti, hogy soha
nem fog tudni az életben helyesen tájékozódni, amíg az egyetemes törvényeket
(Lásd a honlapomon) és ezek tükrében és ezek függvényében a saját (horoszkópból
kiolvasható) sorsprogramját meg nem érti (Miután ismerte) és meg nem tanul
helyesen meditálni.
Addig is tehát, amíg a horoszkópot nem tudja megrendelni Kezdjen el bátran
és erélyesen viselkedni és a gyermekeinek elsősorban az ők érdekében sem hagyni,
hogy önt sértegessék és durváskodjanak, hogy gonoszkodjanak önnel! Nem
baj, ha ők nézik, vagy nevezik önt gonosznak, ön csak legyen velük
akár a kegyetlenségig is elmenően szigorú és tisztesség-parancsoló, egy
mákszemnyi szemtelenséget se tűrjön el. Mivel már sejtéseim szerint nagyok,
tehát testi fenyítésben nem részesíthetőek, nyugodtan kezdjen velük bátor és
szabad oroszlánként (Anyatigrisként!) üvöltözni, és gazdasági, vagy
más fajta megszorításokkal őket büntetni, mert ezzel elsősorban ők fognak jól,
járni, csak még nincs magukhoz való eszük és értéktudatuk, hogy ezt felfogják.
Egyetlen egy dologra kell vigyáznia, hogy végig következetes legyen,
jó előre gondoljon el mindent, még a bömbölési jeleneteket is, és mindent amit
ki mondott a száján, vigyen végbe. Ez azt is jelenti, hogy ne ígérjen olyasmit,
amit nem tud végig vinni, másrészt meg kell keményítenie az anyai szívét és
végig kell csinálnia olyasmiket, amik nincsenek az anyai szíve szerint.
Ellenben, ha nem így tesz, nemsokára a szíve és az egész gerince is fel fogja
mondani a szolgálatot és akkor nem csak ön fog szenvedi ennek a fonák és
törvénytelen helyzetnek a kárát, hanem az egész családja.
Ennek a szellemében és a további
betegségek elkerülése érdekében, a férjével is szembe kell szállnia bátran és
erélyesen és következetesen és nem kell annak a durvaságától félnie és
meghunyászkodnia mert önnek ez a meghunyászkodó, szorongó magatartás
egyenlő értékű azzal, mint hogyha lepratelepen sétálgatna önfeledten! Ne
könyörögjön neki, hanem teljes szívéből ordítson vissza reá. Tudom, azt
képzeli, hogy megbolondultam, de higgye el, értek a szakmámhoz és a
hivatásomban a legjobbak közül való vagyok. Nem az a baj tehát, hogy nincs más
megoldás, hanem az, hogy önnek bátor, mindig harcra-kész és reakció-kész,
nyitott szívű Oroszlánként kellene viselkednie, ahhoz, hogy egészséges és
boldog is lehessen. Ön a humanista és jóságos (valójában: gyáva)
meghunyászkodásaival a legjobb energiaforrásaitól (mágikus képességeitől)
fosztja meg saját magát. Mindehhez hozza tartozik az is, hogy nem kell viselnie
a férje nevét, mivel ön nem férfi és nem is az ő alárendeltje, rabszolgája. Ön
tehát sem nem Sándor, sem nem Sándorné! Tudom, hogy MO-n ez az eljárás és
szerencsétlen beteges szokás, de ez főként a Tűz jegyekben született nőkre
végzetes!
Nem
tudom, hogy ön milyen horoszkópra gondolt, de mind a helyzete súlyosságára -
összetettségére (A Lilith a VII házban a legnehezebben értelmezendő karmikus
teherre utaló jel), mind az ön kérdéseinek a sokasága szerint én az egész
értelmezést javasolnám, vagyis a szintetikus hangfelvételt is az analitikus
leírással együtt. Persze, úgy, hogy előbb az analitikust küldöm el és
önnek is csak azt kell kifizetnie, majd miután jól megemésztette, jönne a
szintézis is.
Hogy némi fogalma legyen, hogy miért tartom fontosnak az Oroszlános magatartás
bevezetését mind a külvilággal való viszonyrendszerében, mind a családtagjaival
szemben, elküldöm egy hasonló karmájú fiatal fiúval való levelezésemet.
(Agresszió)
Barátsággal: Szilárd
Kedves
Szilárd!
Meglepett
kicsit, amit írt, hogy én milyen lennék. De persze végülis igaz lehet ez a
gyávaság. Az ember azt gondolja, hogy az a jó, ha nem "balhézik", és
közben kiderül, hogy dehogyis jó. Igaziból a párom reagálása tartott eddig is vissza
attól, hogy ellentmondjak neki. Egyre jobban kikészített a reagálása lelkileg,
a sértődése, a durvasága, már elfáradtam bele, tudtam, mit fog nekem mondani,
ordítani, szóval inkább nem szóltam. Nos, itt a hiba, ahogy elnézem.
Gyerekeimnek gyakran szoktam mondani, hogy ne beszéljenek így velem, mindig
szólok, hogy létezik a szülő, felnőtt iránti tisztelet. De ez is csak kevés
esetben hatásos. Nem gondolom furcsának, hogy akár ordítsak is, egyáltalán,
nagyon ritkán szoktam is, ha már másként nem ment, csak hogy komolyan vegyenek.
De akkor ez egy eszköz kell hogy legyen, legvégső esetben. Kicsit megijeszt,
hogy egészségileg milyen bajokat okozhat a a jelenlegi helyzetem, de azt is
látom, és remélem is, hogy megvan a módja, hogy elkerüljem a bajt. A névhasználat
megváltoztatása nagyon nagy procedúra lenne, sorbaállások,
okmánybélyeg-fizetések, borzalmas körülményes lenne másként kérni a nevemet,
azt nem igazán szeretném már megváltoztatni. Tény, hogy ez egy szokás itt
Mo-on, ugyanis ha valaki lánynéven szerepel és gyereke van, hiába van férje,
egyből lányanyának, hogy úgy mondjam, ledér nőszemélynek gondolja a
közvélemény. Csak nagyon kevesen maradnak lánynevűkön itt.
Igaziból az is visszatart, hogy férjemnek ellentmondjak, mert mostanában munkahelyi gondjai vannak (bár igaz, húsz éve ilyen, a gondjai csak most vannak, korábban is eszmélhettem volna), annyira ideges az állása miatt, nem tudom, helyes-e ilyenkor elkezdeni a szembeállást vele. Legnagyobb gondom most például, hogy nem tudom, hogyan beszéljem rá, hogy megoldjuk a két különnemű nagy gyerek külön szobába helyezését. Noha ez jelenleg is megoldható lenne kis lemondással, nem hajlandó rá. Lehetne másik lakásra is cserélni a jelenlegit, de nem akarja. Közben én őrlődöm a két gyerek veszekedéseitől, nincs nyugta senkinek, rengeteg a feszültség emiatt a családban. A gyerekeim nekem morognak, apjuknak nem mernek. De én ebbe beleőszülök. Sokat lendítene helyzetünkön ennek megoldása, de több bátorság kéne, hogy elkezdjem. Hát igen, a gyáva oroszlán...Vagy pedig nem is kéne tekintettel lennem őrá se, másokra se, magam és az egészségem legyen a fontosabb vajon?
Elolvastam a levelezést a mellékletben, igazán érdekes. Főleg az, hogy valakinek olyan tevékenységet kéne folytatnia, ami - látszólag - nagyon távol áll tőle... Félelmetes... de bizonyára igaz, kíváncsi lennék, hogyan alakult a sorsa a fiúnak, vállalt-e küzdősportot … de hát ez egy másik kérdés.
Még annyit, hogy én szívesen tegeződnék, ha szabad ezt felajánlanom, könnyebb lenne a levelezés, a virtuális beszélgetés.
Csak egy kérdésem lenne már, nem is ezzel kapcsolatos, teljesen más téma, de kicsit fura számomra: valakivel beszélgettem telefonon, sohase láttam őt. És - mint a könyvekben a szereplőknél szokás - elképzeltem egy arcot a hanghoz. Amikor aztán találkoztam az illetővel, szinte teljesen úgy nézett ki a hölgy, ahogy elképzeltem, hogyan lehetséges ez? És amúgy is, sokszor vannak megérzéseim, amik bejönnek, beigazolódnak, mitől lehet ez?
Nos, búcsúzom, köszönettel és tele reménységgel, hogy ezután sokkal minőségibb életem lesz, üdvözlettel: Réka
Igaziból az is visszatart, hogy férjemnek ellentmondjak, mert mostanában munkahelyi gondjai vannak (bár igaz, húsz éve ilyen, a gondjai csak most vannak, korábban is eszmélhettem volna), annyira ideges az állása miatt, nem tudom, helyes-e ilyenkor elkezdeni a szembeállást vele. Legnagyobb gondom most például, hogy nem tudom, hogyan beszéljem rá, hogy megoldjuk a két különnemű nagy gyerek külön szobába helyezését. Noha ez jelenleg is megoldható lenne kis lemondással, nem hajlandó rá. Lehetne másik lakásra is cserélni a jelenlegit, de nem akarja. Közben én őrlődöm a két gyerek veszekedéseitől, nincs nyugta senkinek, rengeteg a feszültség emiatt a családban. A gyerekeim nekem morognak, apjuknak nem mernek. De én ebbe beleőszülök. Sokat lendítene helyzetünkön ennek megoldása, de több bátorság kéne, hogy elkezdjem. Hát igen, a gyáva oroszlán...Vagy pedig nem is kéne tekintettel lennem őrá se, másokra se, magam és az egészségem legyen a fontosabb vajon?
Elolvastam a levelezést a mellékletben, igazán érdekes. Főleg az, hogy valakinek olyan tevékenységet kéne folytatnia, ami - látszólag - nagyon távol áll tőle... Félelmetes... de bizonyára igaz, kíváncsi lennék, hogyan alakult a sorsa a fiúnak, vállalt-e küzdősportot … de hát ez egy másik kérdés.
Még annyit, hogy én szívesen tegeződnék, ha szabad ezt felajánlanom, könnyebb lenne a levelezés, a virtuális beszélgetés.
Csak egy kérdésem lenne már, nem is ezzel kapcsolatos, teljesen más téma, de kicsit fura számomra: valakivel beszélgettem telefonon, sohase láttam őt. És - mint a könyvekben a szereplőknél szokás - elképzeltem egy arcot a hanghoz. Amikor aztán találkoztam az illetővel, szinte teljesen úgy nézett ki a hölgy, ahogy elképzeltem, hogyan lehetséges ez? És amúgy is, sokszor vannak megérzéseim, amik bejönnek, beigazolódnak, mitől lehet ez?
Nos, búcsúzom, köszönettel és tele reménységgel, hogy ezután sokkal minőségibb életem lesz, üdvözlettel: Réka
Kedves
Réka!
Meg
kell szoknod, hogy az Úristen teljesen más logikával gondolkozik, mint mi.
Pontosabban: mi gondolkozunk ferdén: "Az Én utam, nem a te utad,
mondja a Seregek Ura." (Prédikátor könyve)
A
két ellentétes nemű kamaszt, akár a férjed akarata ellenére is tedd azonnal
külön szobába, ha erre lehetőség van, mert ez a természeti rend is és ez az
Isten törvénye! Többet nem szabad meghunyászkodnod előtte. Afelől meg
egyáltalán ne aggódj, hogy épp most van gondja a munkahelyével, mert ez
éppen azért van, hogy húzza be végre a farkát egy kicsit és tanuljon
szeretetet. Ő ugyanis nem csak, hogy ellentétben veled agresszív
Kos, hanem a Sárkányfarka is Kos, tehát rejtett agresszivitással is telve van,
amit egyáltalán nem veled és rajtad kellett volna eddig kiélnie. Ideje,
hogy partner és szerető családapa legyen és nem főnök. Éppenséggel, hogy
örvendened kell a helyzetnek. Te ugyanis nem lehetsz agresszív, akkor sem,
ha a legszélsőségesebb módon fogadod meg a tanácsaimat, amire ezennel is külön
felszólítlak (Figyelem: nem megkérlek!), mert az Oroszlán napod is
pozitív és az Oroszlánban álló Plútó-Mars bolygópárosod is. Ez utóbbi
egyébként nagy ritkaság és ennek köszönhető, a misztikus intuíciód, spirituális
képességed is többek között. Te az inga elve alapján kell végezd a
dolgodat ezentúl és nem hogy újságíró, hanem egyenesen író is lehetnél -
kellene lenned. De képzeld el egy könyvborító színes oldalán a
nagy regényed címét: Özönvíz, írta Kókai Sándorné. Nem nevetséges? Éppen
ez a bajod, hogy az Oroszlán személyi tudat ellen teszel mindent! Mit érdekel
téged ennyi idősen, hogy mit gondolnak rólad egy becsületes női névvel?
Nem kell a lánykori nevedet használd, hanem lehet az a férjed családneve is, ha fel
akarod azt venni, de semmiképp nem lehetsz Sándorné, mert az Sándor az egy
férfinak a neve, aki te nem lehetsz semmiképpen! Ha nem akarod hivatalosan
megváltoztatni, vigyázz arra, hogy csak a hivatalos aktákon használd így, mert
ha úgy gondolsz magadra mint Sándorné, vagyis egy férfinak a női
nyúlványa, végtagja, ragadványa, stb., nem csak
a gyermekeid fognak gonoszkodni veled, hanem maga a Sorsod
is!
Hiszen
ők csak provokálnak annak érdekében, hogy vedd észre magad végre és légy
önmagad! A férjed is azért hengerelt le folyton, mert ő a te fejlődési
sorsprogramod egyik fontos megtestesítője vagy, amiképpen te is az kellene
legyél az ő számára Oroszlánként! Érted már? Maga a hétszentséges Úristen várja
el tőled, hogy húzd fel az ínyedet és jó egészségeseket bömbölve végre, mutasd
meg az agyaraidat neki, meglátod, hogy milyen hamar hozzá szokik az új -
normális! - helyzethez és néhány hét múlva igazi békében fogtok majd élni,
amikor mindenki megkapja a maga helyét és szerepét a családban. Azt is lehet
mondani, hogy ennek a nyomorult és szerencsétlen helyzetnek végül is te vagy az
okozója! Hiszen nem voltál képes a férjeddel megértetni, hogy aránytalan a
viselkedése, hát a sors volt kénytelen vele elbánni! Ha segíteni akarsz neki
tehát, minimum három hónapig lépjél elő családi diktátorrá. Ez az inga
elve. Nem lehetsz bátor és erélyes, anélkül, hogy a vakmerőséget és a
kegyetlenség látszat-állapotát ki nem próbáltad volna, huzamosan át nem élted
volna.
Barátsággal: Szilárd
Kedves
Szilárd!
Csak még pár sort akartam írni, és elképedve látom, milyen szép levelet írtál nekem. Nem mondom, hogy köpni-nyelni nem tudok, de valami olyasmi... Szóval csak három gondolat röviden, aztán jövök én... ezeket a sorokat, ugye, jobb, ha nem mutatom meg páromnak, nem beszélünk róla, elég, ha én nekiállok megvalósítani a "bátor" oroszlánt? Egyáltalán, mondjam-e neki, hogy írtam Neked? Azt is tervezem, hogy az ő jellemzését is megcsináltatnám veled az enyém után és megmutatnám neki, megbeszélnénk... jól gondolom-e ezt?
A második dolog, hogy a hanganyagot még nem tudtam meghallgatni, ahhoz idő és nyugalom kell, most fő a vacsora, a két gyerek itt tévézik, nyüzsög, majd megvárom, míg egyedül lehetek.
A harmadik, hogy van egy kolléganőm, ő is a férjére panaszkodik, ajánlottam neki, írjon neked, nem baj, ugye?
Szóval, rám visszatérve: megdöbbent, hogy az a feladatom most, engedjem ki a karmaimat...és ha kell, elbődüljek és diktátor legyek. Ebben nem fog a párom sérülni, vagy kit érdekel, mi lesz vele? A szívére szokott panaszkodni, nem lesz baja? Vagy ettől fog neki bekattanni a normális viselkedés? Miért van az, hogy én még mindig tekintettel vagyok rá... nem kellene törődni vele? Az agresszivitását ha nem rajtam, min kéne kiélnie neki, valami sporton, vagy hogyan vezethetné le? Ha a telken fizikai munkát végez, látni rajta, szinte füstöl az agya, megy ki a feszültség... ilyesmi levezetés kéne neki vajon?
Nagyon érdekes ez a név-szemléletmód.. én nem Sándorné vagyok, hanem Réka... és e mögött mennyi nem jó gondolat is lehet, mármint az Sándorné mögött... hihetetlen, illetve elhiszem, csak még szokatlan.
Hu, ez a diktátorság... ezt át kéne gondolnom, hogyan is csináljam? Jól gondolom, hogy azért "kaptam" ilyen férjet, hogy "rendes", harcos oroszlán legyek, és ne gyáva? És a páromnak meg vissza kell fognia magát, az agresszivitását, neki meg ez a feladata? De ha így van, én nem voltam jó alany neki. Eddig nem tudta miattam végezni a "leckéjét"... És azzal segítek rajta, ha megmutatom, milyen a bátor oroszlán... hát, most már mihamarabb menni fogok a postára, nagyon-nagyon reménykedem a jobb életemben, hogy máskén fogom látni, értékelni magam... ez a két leveled is nagyon sokat segített, egész felvillanyozott most engem. De jön a kérdés is egyből: miért kellett nekem kb. húsz évet várni, hogy rájöjjek, ami volt, nem jó, más kell? Húsz év terror, amiben éltem... sok, nem? Vagy jobb később, mint soha alapon örüljek, hogy most már más és teljes életem lesz?
Csak még pár sort akartam írni, és elképedve látom, milyen szép levelet írtál nekem. Nem mondom, hogy köpni-nyelni nem tudok, de valami olyasmi... Szóval csak három gondolat röviden, aztán jövök én... ezeket a sorokat, ugye, jobb, ha nem mutatom meg páromnak, nem beszélünk róla, elég, ha én nekiállok megvalósítani a "bátor" oroszlánt? Egyáltalán, mondjam-e neki, hogy írtam Neked? Azt is tervezem, hogy az ő jellemzését is megcsináltatnám veled az enyém után és megmutatnám neki, megbeszélnénk... jól gondolom-e ezt?
A második dolog, hogy a hanganyagot még nem tudtam meghallgatni, ahhoz idő és nyugalom kell, most fő a vacsora, a két gyerek itt tévézik, nyüzsög, majd megvárom, míg egyedül lehetek.
A harmadik, hogy van egy kolléganőm, ő is a férjére panaszkodik, ajánlottam neki, írjon neked, nem baj, ugye?
Szóval, rám visszatérve: megdöbbent, hogy az a feladatom most, engedjem ki a karmaimat...és ha kell, elbődüljek és diktátor legyek. Ebben nem fog a párom sérülni, vagy kit érdekel, mi lesz vele? A szívére szokott panaszkodni, nem lesz baja? Vagy ettől fog neki bekattanni a normális viselkedés? Miért van az, hogy én még mindig tekintettel vagyok rá... nem kellene törődni vele? Az agresszivitását ha nem rajtam, min kéne kiélnie neki, valami sporton, vagy hogyan vezethetné le? Ha a telken fizikai munkát végez, látni rajta, szinte füstöl az agya, megy ki a feszültség... ilyesmi levezetés kéne neki vajon?
Nagyon érdekes ez a név-szemléletmód.. én nem Sándorné vagyok, hanem Réka... és e mögött mennyi nem jó gondolat is lehet, mármint az Sándorné mögött... hihetetlen, illetve elhiszem, csak még szokatlan.
Hu, ez a diktátorság... ezt át kéne gondolnom, hogyan is csináljam? Jól gondolom, hogy azért "kaptam" ilyen férjet, hogy "rendes", harcos oroszlán legyek, és ne gyáva? És a páromnak meg vissza kell fognia magát, az agresszivitását, neki meg ez a feladata? De ha így van, én nem voltam jó alany neki. Eddig nem tudta miattam végezni a "leckéjét"... És azzal segítek rajta, ha megmutatom, milyen a bátor oroszlán... hát, most már mihamarabb menni fogok a postára, nagyon-nagyon reménykedem a jobb életemben, hogy máskén fogom látni, értékelni magam... ez a két leveled is nagyon sokat segített, egész felvillanyozott most engem. De jön a kérdés is egyből: miért kellett nekem kb. húsz évet várni, hogy rájöjjek, ami volt, nem jó, más kell? Húsz év terror, amiben éltem... sok, nem? Vagy jobb később, mint soha alapon örüljek, hogy most már más és teljes életem lesz?
Nagyon
sok üdvözlettel: Réka
Kedves
Réka!
Egészen
nyugodtan megmondhatod a férjednek, hogy mit írtam, mivel "ahol a titok,
ott a piszok". Olvasd el a Megváltás törvényeiből a szeretet és a
nyitottság törvényét! Arra viszont nem adhatok választ, hogy lakáscserével,
vagy a jelenlegi lakásotokban történő módosításokkal biztosítjátok a két
különböző nemű kamasznak a külön szobát. Én csak azt értettem meg, hogy erre
több lehetőség is lenne, csak azért nem történik meg, mert a férjed morog,
ahelyett, hogy megértené az isteni és a természeti törvényt és cselekedne,
mivel el van foglalva a munkahelyi problémáival. Tudod mi a baj? És ezt is
megmondhatod neki: hogy ő harcosnak, vagyis zsoldosnak, katonatisztnek,
kommandósnak, idegenlégiósnak, stb. jött a világra és ezt nem tudván,
tudattalanul és önkéntelenül a családot és a munkahelyeit használja taktikai
térnek, csatatérnek, harci mezőnek, stb. Ami a többi kérdést illeti, nem
veszed észre, de már a kérdéseidben ott van a válasz. Azonban annyi éves
férfi-kelléki, férfi-nyúlványi állapotodban elvesztetted az önbizalom
képességét.
Nem csak bátorság (egyelőre vakmerőség!), hanem nyíltság is tehát!
Szilárd
Kedves Szilárd,
Páromnak el fogom
mesélni, amiket írsz, majd megírom, mit szól hozzá. Biztosan furcsállja majd,
hogy minek született (volna), és nem is tud róla, de még közelébe se került
egyiknek se...
Lakásügyileg valóban az van, hogy el van foglalva magával, meg morog, nem tetszik neki a változás. Nem is tudom, hogyan hozzam szóba neki... Gondoltam, azt csinálom, hogy keresek egy megfelelőt, és majd csak akkor mondom, hogy láttam egy jó beosztású lakást. Na mindegy, ... de félek tőle, érdekes. Most ez a családunkban a legfőbb megoldandó kérdés, a gyerekek nyugalma, no meg ezáltal a mienk is...Úgy érzem, ezen sok múlna, minőségi változás lenne a családtagok életében, boldogabbak lennénk általa. Hát, önbizalommal, érzem én is, hadilábon állok...
Réka
Lakásügyileg valóban az van, hogy el van foglalva magával, meg morog, nem tetszik neki a változás. Nem is tudom, hogyan hozzam szóba neki... Gondoltam, azt csinálom, hogy keresek egy megfelelőt, és majd csak akkor mondom, hogy láttam egy jó beosztású lakást. Na mindegy, ... de félek tőle, érdekes. Most ez a családunkban a legfőbb megoldandó kérdés, a gyerekek nyugalma, no meg ezáltal a mienk is...Úgy érzem, ezen sok múlna, minőségi változás lenne a családtagok életében, boldogabbak lennénk általa. Hát, önbizalommal, érzem én is, hadilábon állok...
Réka
Kedves
Réka!
Mondom, hogy egyenesen regényt kellene írnod, nem holmi újságot, csupán a
kérdéseket kell kihagynod és egyből a válaszokkal kezdened. Amint felteszed a
nagy metafizikai sorskérdéseket egyből tökéletes választ is adsz rájuk. Már
reménykedtem, hogy legalább az utolsó kérdésedre adhatok valami eredeti
választ, de azt is "lelőtted" előlem. Ráadásul, a férjeddel
kapcsolatban adod meg a leghelyesebben a válaszokat, tehát semmiféle kétséged
ne legyen a helyes magatartás felől: igen az egészségére válik, ha "semmit
nem hagysz neki", amíg el nem fogadja az új szituációt és ebben annyira
erősnek és eltökéltnek és egyértelműnek és határozottnak kell lenned, hogy
minél hamarabb sikerüljön elfogadnia az új helyzetet, mert az ő szívének éppen
azt használ, ha egyértelműen és nem csak a tudatával, hanem a tudattalan
alvilágával is megérti és elfogadja, hogy még alattomban sem szabad rajtad és
fölötted uralkodnia! Így nem kellene egyebet csinálnom, mint a kérdéseket
kihúzni és a válaszokat meghagyva, az én nevemben - aláírva - visszaküldeni.
Azért küldöm tehát vissza egészében a leveledet, hogy magam a fölösleges
levélszerkesztéstől megkíméljem és neked lehetőséget adjak arra, hogy mindig
emlékezhess ezekre a kérdésekre és a saját, tökéletesen helyes válaszaira.
Minél hamarabb elkészíthetem tehát az analitikus leírást, annál jobb, mert te
tökéletesen fel vagy készülve arra, hogy annak egyetlen szavát, mondatát se
értsd majd félre és, hogy amit megértesz, hasznosítsd.
Persze, hogy szívesen veszem az újabb rendeléseket, hiszen három kiskorú
gyermekből és egy várandós feleségből álló családot tartok el, és ezt úgy hogy
sem gyest, se gyed-et, vagy családi pótlékot nem kapunk, mivel a
román állam ilyesmit nem ad alanyi alapon, a (szintén konfliktus- és
konfrontációkerülő Oroszlánnak született!) feleségem viszont egyetemista
volt amikor feleségül vettem, tehát nem dolgozott és TB-t nem fizetett soha.
Bátorság
– sőt, az inga elve szerint, egyelőre: agresszió! Szilárd
Kedves
Szilárd!
Leveledre válaszolva: zavarba hoz, hogy én ilyen "okos" vagyok, csak nem is tudok róla? Na jó, ez csak vicc, de valahogy így van ezek szerint? Örülök, hogy azt látod, teljesen nyitott vagyok, felkészült az analitikus leírás megértésére, befogadására, hasznosítására.
Szeretném még megkérdezni, hogy erről az egészről, amit mi itt kiókumláltunk nekem, meséljek-e férjemnek? Milyen könnyű is lenne neki azt mondani, hogy "öregem, a te érdekedben balhézok, nehogy bajod legyen, és igenis lakást cserélünk, punktum, szót se többet, stb., stb." Mit szólna ehhez a beszédhez? Na, megint jön az "okos" válasz: vagy csak tegyem dolgom, szótlanul? Mit fog szólni a hirtelen pálfordulásomhoz? Meg fogja-e érteni tetteimet pl. a tudatalattijával? Neki vajon okoz-e feszültséget, valami negatív érzést, hogy nem azt teszi, ami az életfeladata? Nos, erre azért már nincs ám válaszom!
Nos, most egyelőre ennyi jutott eszembe, továbbra is nagyon izgatott vagyok. Hajrá, bátorság és agresszió - írnám, ha vicces kedvem lenne...
Üdvözöllek: Réka
Leveledre válaszolva: zavarba hoz, hogy én ilyen "okos" vagyok, csak nem is tudok róla? Na jó, ez csak vicc, de valahogy így van ezek szerint? Örülök, hogy azt látod, teljesen nyitott vagyok, felkészült az analitikus leírás megértésére, befogadására, hasznosítására.
Szeretném még megkérdezni, hogy erről az egészről, amit mi itt kiókumláltunk nekem, meséljek-e férjemnek? Milyen könnyű is lenne neki azt mondani, hogy "öregem, a te érdekedben balhézok, nehogy bajod legyen, és igenis lakást cserélünk, punktum, szót se többet, stb., stb." Mit szólna ehhez a beszédhez? Na, megint jön az "okos" válasz: vagy csak tegyem dolgom, szótlanul? Mit fog szólni a hirtelen pálfordulásomhoz? Meg fogja-e érteni tetteimet pl. a tudatalattijával? Neki vajon okoz-e feszültséget, valami negatív érzést, hogy nem azt teszi, ami az életfeladata? Nos, erre azért már nincs ám válaszom!
Nos, most egyelőre ennyi jutott eszembe, továbbra is nagyon izgatott vagyok. Hajrá, bátorság és agresszió - írnám, ha vicces kedvem lenne...
Üdvözöllek: Réka
KEDVES RÉKA!
A probléma az, hogy neked a XII. házban álló
Napoddal és Uránuszodal,
Igen
erős spirituális tudat-fejlesztési életfeladatod - fejlődési életprogramod
van.
Neked igen erős rejtett spirituális képességeid - misztikus intuíciód van
a
tudattalanodban elrejtve, de amíg a személyiségi tudatod nincs kifejlődve
még
a maga természetes módján sem, hanem egyelőre csökevényes, nem
hogy
fejletlen állapotban vagy spirituális szempontból - kb. 15 - 16 éves
szintre
süllyedtél vissza, olyan kamasz gyermek szintjére tehát, akinek az
apja
vagy az anyja - neked a férjed - mondja meg, hogy mit csináljon és mit
ne,
nem rendelkezik tehát szabad akarattal és önálló döntési képességgel.
Ennek
a fonák és abszurd állapotodnak a következtében tehát, nem csak
az
a baj, hogy nem rendelkezel ezekkel a természetes felnőtti személyi ké-
pességekkel
és tudattal, hanem főként az, hogy mindemiatt egyelőre negatív
mágikus
tevékenységet fejt ki a tudattalan képzelőerőd, hiszen felnőtti kép-
zelőerővel
rendelkezel - nem gyermekivel! - és nem is akármilyennel! Miközben
a
mentális tested, amely az alapját kellene képezze annak, hogy mit is képzelj,
illetve
a személyi rációd és az akaratod gyermeki. Ezért van az, hogy mindaz,
amit
el szeretnél érni vagy nem valósul meg, vagy éppen fonákul, vagy
használhatatlanul
zavarosan - és így inkább zavaróan(!) materializálódik.
Persze,
hogy boldogtalan és szorongó és depressziós vagy ennek következtében,
de a megoldás egyáltalán nem az, hogy szorongó
és félénk maradj, mert
senki
nem fogja ajándékként a fejed felül elfújni mindazt, amit a szorongó és
depressziós
képzeleteddel beidézel az életedbe és a család életébe. Nem
azért
hangsúlyoztam tehát az Oroszlán személyi tudat kialakításának a fon-
tosságát,
mert nekem ez lenne a misztikus heppem, hanem azért mert más
lehetőséged
egyáltalán nincs ahhoz, hogy egészséges legyél és normális
életet
élj, a boldogságról és a harmóniáról nem is beszélve.
Nehogy félreérts: a te horoszkópod nem is
olyan nehéz, hanem átlagon
felülien
pozitív, csak azért van annyi bajod, mert fordítva ülsz - ültök a
férjeddel
a lovon. Ha ezt nem sikerül vele megértetni, tovább betegítitek
magatokat
fölöslegesen, és mivel te vagy a családanya, akinek a mágikus
képzeleti
tevékenységétől függ a család anyagi helyzete is, még el is
szegényedhettek!
Azért kerültél a férjeddel ilyen viszonyba,
mert a házasságotok elején
mind
az volt az érzésed, hogy ő nem az igazi párod és ezért jogosulatlan-
nak
érezted magad, hogy ellenkezzél vele. Meg kell kérdezd magadtól, hogy
vele
akarsz-e maradni, és ha igen, akkor ne abban reménykedj, hogy a sors
valamilyen
véletlen szerencse folytán mégiscsak kicseréli (megváltoztatja),
hanem
értesd meg vele, hogy nem hagyod magadban többet a személyisé-
gedben
elnyomni! És nem azt kell mondd, hogy ez elsősorban az ő érdekében
történik,
mert ez azt jelentené megint, hogy újból nem mered felvállalni
a személyi jogaid és emberi méltóságtudatod
megvédését és kiharcolását,
hanem
csak és csakis azért, mert nem hagyod és abból az idióta infantilis
szabad-akarat
nélküli kamaszgyermek szerepből egyszer s mindenkorra
eleged
volt! Inkább hisztériázz, vágd földhöz magad és túrjad a nyálad,
de többet egy tapodtat sem engedj a személyi
jogaidból és méltóságodból!
Enélkül
hiába is értelmezném a horoszkópod rengeteg árnyalati - karmikus
problémáját
és hiába adom meg a feloldási lehetőségeket, mert falra hányt
borsó
lesz az egész, egy szép misztikus torta, aminek üres a belseje!
Nagyon
figyelmese és többször olvasd el tehát az analitikus leírásokat,
főként
az Oroszlánra és a XII. házra vonatkozó részeket, valamint a Bika
Sárkányfarkadra
és a Halakban álló Lilithedre vonatkozó részeket és
majd
mindent kitisztázunk a szintézisben.
Kedves Szilárd,
rendben megkaptam az anyagot, mindent ki tudtam nyitni, nagyon köszönöm. Egyelőre olvasom és olvasom, aztán majd még "beszélünk", jó? Ahogy belenéztem - nem lehet ám ezt rövid idő alatt végigolvasni - nagyon nagy igazságok vannak benne...
Ha elolvastam többször is, aláhúztam, ami fontos, és kérdésem lesz - biztosan lesz - írok, jó?
Üdvözöl
Réka
Kedves
Réka!
Még egyszer: nem a férjed miatt kell
önmagadnak lenned, hanem saját magad miatt! Nem azért kell ellenszegülj a
személyi elnyomásnak, mert neki harcosi életprogramja van, amit nem a te
egzerszirosztatásodd által kell kiélnie, hanem azért mert neked ez életbevágóan
és üdvösségbe vágóan fontos és elengedhetetlen! Szilárd
Kedves Szilárd,
nem felejtettelek el, csak még
ülepedik az a sok anyag, amit kaptam, újra meg újra elolvasgatom mindet.
Kérdésem is lesz, csak még összeírogatom. Párom adatait is nemsokára küldeni
fogom. Addig is: nagyon boldog új évet kívánok Neked és kedves Családodnak!
Réka - és nem Sándorné!
---------------------------------------------------------------------------------------------
Ez a két példa - Mivel a
diszkréció kötelez egyelőre, a legártatlanabbakat választottam ki! - talán
jobban illusztrálja azt, hogy az agreszivitás elsősorban nem külső és nem feltétlenül
és általában a férfiakra jellemző megnyilvánulások problémaköre. Hiszen azokat
a fény-ellenes, sors, illeve Isten-ellenes és magazat, illetve életellenes
programokat, amelyeket az örökletes karmikus családi programokról szóló
tanulmányban leírtam, elsősorban nem az apai ági felmenőktől, hanem az anyai
ági őseinktől (anyánknak az anyai nagyanyjától és dédnagyanyjától) örököljük.
Sőt: addig hiába is küzdünk az emberhez nem méltó, primitív agresszivitás ellen
- a csaldon belüli férji - apai agresszivitás ellen - amíg nem merünk
szembenézni a láthatatlan és érzékelhetetlen, de annál veszélyesebb - mivel
hogy asztrológiai feltárás nélkül kivédhetetlen: mágikus erejű - örökletes
képzeleti agresszivitással. Ez a ki nem nyilvánított és az erre nem érzékenyek
és a hozzá nem értők számára leleplezhetetlen, rejtett (női) agresszivitás
ugyanis nem a megvadult hím-állatok viselkedésével jellemzett családi hőzöngést
és verekedést - bútor-rombolást, nem csak idegromboló családi feszültségeket
tud kelteni, nem csak testi sérülést képes okozni feleségnek és gyermeknek
egyaránt, hanem képes a nőket fogamzásképtelenné (meddővé) és magzatkihordásra
képtelenné (vetélővé) tenni, és ami ennél is tragikusabb a rejtetten agresszív
anya (civilizált, vagyis az agresszivitását mindössze spirituálisan - képzeleti
szinten átélő anya) által szült gyremekeket halálba küldeni.
Tisztában vagyok a fenti mondatom
súlyosságával, és talán nem is írtam volna le, ha nem úgy fedeztem volna fel
ezt a tragikus helyzetet, hogy évekkel ez előtt, magam rohantam karjaimban az
akkor még aléltnek hitt második kislányunkkal, egy Magyarországi kisváros
korázába és nem én hallom meg előbb a szolgálatos orvos által is, a halotti
jelntében „jól fejlett csecsemő”-ként jellemző, adig makk-egészséges kislányunk
tetemét vizsgáló orvos szájábaól a végzetes valóságot jelentő orvosi diagnozízt,
és ennek ellenére nem magam kérleltem volna hiába az Istent és a gyermek
lelkét, hogy térjen vissza kis halott tetembe. Talán soha nem mertem volna ezt
leírni, még ha gyakorló asztrológusként elméleti és gyakorlati tudásom is lett
volna felőle, ha nem személyesen kellett volna átélnem azt a szülői borzalmat,
hogy a szemem előtt teszik be reggel, az este még teljesen egészségesnek
tudott, és aként lefektetett gyermekünk kis testét egy hidegházi
"szekrényfiókba", és ha a tragikus nap estéjén nem ejti ki felségem a
száján azt, hogy "Én öltem meg őt a gondolataimmal". Első hallásra
nem egészen értettem, hogy mit mond. De ahogy mesélni kezdte, hogy mennyire
félt esténként az eldugott, számunkra végül is "külföldnek" bizonyuló
magyarországi faluban bérelt, alacsony ablakú házban maradni a két
kisgyermekkel minden héten egy alkalommal, amikor is, a 75 km-re levő városban
tartott délután kezdődő és este végződő három órás előadásaim után nem tudtam
hazamenni, mert egyszerűen nem létzezett ehhez tömegközlekedési eszköz, és
azért fohászkodott, hogy ez a számára "borzasztó" helyzet valamiképp
szünjön meg és az ő nehéz anyai feladatai halasztódjanak el későbbre, mindent
megértettem. Mivel a gyermek haálát követő rettenetes napok után, renkivülien
érzékenyé váltam a "megmagyarázhatatlan" gyermek- és csecsemőhalál
esetek "begyűjtésére" és kauzális értelmezésére, merem állítani, hogy
a gyermekek halála esetében, csak akkor nem tehető felelőssé az agresszív
anayai képzlet önkéntelen és öntudatlan (vagy fél-tudatos) tevékenysége,
amennyiben az anya nem rendelkezik ép elmével.
És ez akkor is így van, amikor a
csecsemők és a kisgyermekek un. balesetek, természeti katasztrófák, háborús cselekmények,
vagy egyszerű emberi - apai! - kegyetlenkedés áldozatai lesznek, mint pl. a
Jézus születése miatt meggyilkolt zsidó gyermekek a Herodes által elrendelt
gyermek-mészárlás esetében. Betlehemben sem halt meg minden csecsemő, vagy a
két éven aluli kisgyermek, hanem csak azok, amelyeknek az édesanyja rejtett,
vagyis vallásos - spirituális szintű agresszivitásban "szenvedett".
Akárcsak a különböző allergiákat, a vérrák (leukémia), vagy az
agyhártyagyulladást, de még inkább az ismeretlen vírus-fertőzések következtében
beálló, majdhogynem azonnali halált, ami a legtöbb esetben a kiskorúaknál
fordul elő, akárcsak a leim kórnak az egészen ritka esetekben kikerülhető
halálos következményét, egyértelműen az anyák öntudatlan és képzeleti
agresszivitása, önkéntelen negatív mágikus tevékeysége váltja ki.
Igen ám, de a fenti a megállapításokkal
semmit nem érünk, ha e helyen, ha egyelőre hiányosan is, de részben legalább -
számba nem vesszük azokat a mai „bűbneesett” imaginációban lakozó megváltás-ellenes
téveszmékből (Pl. az élet gazdasági - tudományos megnyerhetőségébe vetett
hitből) eredő sors-tényezőket, amelyek viszont az utódoknak is átadott anyák
agreszzivitását létrehozzák. Vagyis azokat a sors-helyzeteket, amelyek
folyamatosan felháborítják és irritálják a nőket. Azokat a sors-helyzeteket és
civilizált tévképzeteket, melyektől tudatosan, vagy öntudatlanúl félnek és
félelmükben, képzeleti és gondoltai szinten valakit, vagy valamit majdhogynem
folytonosan támadnak az emigy boldogság nélkül élő, vagy a boldogság-hazudó nők
(Az aztrológusnak rengeteg boldogság-álcát kell finoman levennie, ahhoz, hogy a
horoszkóp kauzális értelmezéshez egyáltalán hozzá lehessen fogni annak
érdekében, hogy a problémáknak, amikért felkeresik, az igazi okait fel lehessen
tárni: általában Mérlegben és/vagy a VII. Házban álló Lilith, vagy Sárkányfarok,
és csak a legenyhébb esetekben Nap által jelzett problémák.), vagyis a jövendő
anyák.
A szeretet és a fény
felcseréléséből, illetve az igazi (szelemi, kauzális) fénynek a hamis fénnyel
(az un. természettudományos fénnyel) való felcseréséléséből és a fölöslegesen
legyilkolt állatoknak a hullamérget és más zavaró genetikai információt
tartalmazó húsával való táplálkozási szokásokból (a ragadozói mentalitásból)
eredő, eleve „adott” (spontán) agresszivitás-keltő ok mellett, vegyünk gorcső
alá néhány más, de ugyancsak a metafizikai ismeretek hiányánek köszönhető
egresszivitást. Kezdjük, a legenyébb agresszivitást kiváltó oknál, amely csak
akkor kerül a felszínre, amikor az összes többi párkapcsolati - családi zavart
okozó tényező (Pl. tisztázatlan és helyre nem tett családi viszonyokból eredő
konflikyusok: apával, anyával, apóssal, anyóssal, sógorral, sógornővel, az
élettárs barátaival és barátnőivel való konfliktusok, vagy az anyagi helyzetből,
illetve a közös pénz felhasználási módjával kapcsolatos konfliktusok.) már le
van rendezve, fel van oldva, és félre van téve. Ezt a tipikusan a női (Jin) és
a nőies lelkekben gyökerező agresziót, a Rákban álló Lilithje által és a Halak
Sárkányfarka által jelzett karmájától befolyásolt tudattalan agyi és képzeli
tevékenységét szüntelenül figyelő - vizsgáló feleségem, érzelmi
kielégületlenségből eredő agresszivitásnak nevezte el. Ez, az anyagi gondokkal
és az illetéktelen anyósi - apósi, testvéri, sógori bevatkozásokkal harcolni
nem kényszerülő nőknek azon érzéséből ered, hogy nincsenek a férjük - élettársuk
által és a kamasz, vagy fiatal korú gyermekeik által, érzelmileg eléggé és
méltóképpen, érthető és érzékelhető gesztusok és más jelek, pl. simogatás útján
történő testi érintkezések által is kifejezetten szeretve. Hogy tehát nem
kapják elég egyértelmű jelét a szeretteik szeretetének. Ez általában a már
gyermekkorukban szeretet-hiánytól szenvedő, az un. szeretet-karmával született
személyek esetében merül fel leginkább. Vagyis a személyi horoszkópjukban a
Halakban és/vagy a Rákban, és e konstellációknak megfelelő IV., és XII.
házakban álló Lilithel, vagy Sárkányfarokkal, illetve a Halkaban, a Rákban,
vagy a IV., és a XII. házban, több negatívan fényszögelt bolgyóval rendelkező
személyek esetében.
Ugyanakkor az ezzel eggyütt,
ennek a következményeként létezik egy másik, még rejtettebb agresszivitás is. Az
un. személyi függőségi problémákkal, koplexusokkal küzdő hölgyek szokták
intenzíven átélni ezt a hiány-érzést, akiknek valamelyik tűz jegyben található
a Lilithej, a Sárkányfarka, vagy a Napja. Itt nem is az a probléma, hogy e
lelki - öntudati (személyiségi) problémákkal küzdő nők, ahelyett, hogy
megtanulnának önállóan gondolkozni és létezni, vagyis önmagukban és önmagukkal
jól-lenni és az egyedülléttől nem félni, gyorsan "férjhez-menekülnek"
mielőtt a felnőtti tudatuk kialakulhatna, a szüleik mellett megélt nehéz
otthoni - családi körülmények elől, vagy az egyedüllét félelmetes perspektívája
elől. Ezt ugyanis egy értelmes férfi megérti és vigyáz arra, hogy feleségét ne
érje ebből a szempontból fölösleges
bántódás. A baj az, hogy a szeretet-hiánynak képzelt és érzékelt, érzelmi
élmények hiánya miat szenvedő nők elsősorban azt nem tudják, hogy kauzális
alapfunkciójuk szerint, vagyis a Szeretet megtestesítőiként, elsősorban nekik
kellene diszkrét szertetet áramoltatni a férj - életárs irányába, illetve az
individualitásuk kicsirázása és szárba szökkenése időszakába érkezett
gyermekeik irányába. És ezt követően, a hatás - visszhatás törvénye alapján,
esetleg majd fizikai és pszichikai jellegű érzelem-kinyilvánítások formájában
is (gesztusok, ölelések, simogatások formájában), hozzuk is visszatérül ez, a
diszkréten a szertteik felé áramoltatott szertet-energia. De, amint Hamvas Béla
írja, az ember kivül csak azt végzi el, amit belül elmúlaszt megcsinálni, és
kivülről akarja befogadni azt, amit belülről kellene elfogadni. Az ilyen
személyek ugyanis képtelenek magukat igazából és ténylegesen szeretni (Most ne
menjünk belé abba, hogy ennek esetleg gyermekkori pszichológiai oka is lehet,
amiért közvetlenül a szüleik is lehetnek hibásak esetleg.) és ennek
következményeként, még a gyermekeiket is alig, amiért is elsősorban nem
önmaguktól, hanem másoktól várják el, hogy őket szeressék. Ezek a személyek is,
amiként az otthonról való sürű és huzamos hiányzásait, a kényelmet és
személytelen élveztetet szolgáló anyagi javakkal és ajándékokkal a feleségükket
lekenyerezni igyekvő és gyermekeiket kényeztető (voltaképpen a maró
lelkiismeretfurdalásukat csitító) apák, a személyi jelenlétüket pótolni
képtelen tárgyak ajándékozása által, kivül adják azt, amit belül kellene.
Természetes tehát, hogy a szeretetnek is a külső jeleit értékelik és várják el
a leginkább a környezetüktől, a családi meghittséget, stabilitást és
biztonságot adó felelős férfi (család-apai) szellemiség helyett, és képtelenek
ténylegesen boldognak lenni, még akkor is, ha más családanyákhoz - feleségekhez
képest, minimális áldozatot kell hozniuk a család fizikai jóléte és otthonos
légköre fenntartása érdekében.
De, még
ennek a feltárása és tudomásulvétele szem vezet az érzelmi probléma igazi gyökeréhez
és magoldásához, mivel mindössze a pszichikai és a mentális szinteken éri utol
a problémát. A probléma igzai és kauzális gyökere ugyanis a nő és a férfi
alapfunkciójának és természetének a teljes félreértését hozza
homlokterünkbe. Korunk spirituális
zavarának és rákfenéjének is nevezhető az a tény, hogy az ilyen nők, és
általában a mai nők nem az őket, vagyis a lelküket - tudattalanjukat - átvilágítő
és a szellemüket megtermékenyítő „fény-hozó” (értelem adó) magatratást várják
el a férjüktől, élltársuktól, és általában a férfiaktól, hanem annak éppen az
elenkezőjét: a kényelem- és élvezetbiztosítást, kényeztetést és a
„szépmondást”, az udvarlást, vagyis az áltatást. („Hazudj valami szépet!” –
Presszer Gábor) Holott a férfinak éppen, hogy nem áltatni, és a „női
csacskaságaiban” megerősíteni, hanem elsősorban át kellene világítani a nőt
annak, hogy úgy mondjam az egészsége, vagyis a mentálihigiéniája fenntartésa
érdekében. De ezt kellene tennie a családi szellem és légkör zavartalansága
fenntartása, illetve a felesége és a gyermekei egészsége megörzése érdekében
is! Ehhez képest, a modern, vagyis a családanyao szerepkör ellen hadakozó és a
férfi-sikereket vadászó, a széleskörű társadalmi életet folytató nők, egyenesen
és azonnal (úgymond reflexből) irritáltakká válnak, amikor az élettársuk
átvilágítási szándékkal közeledik hozzuk és személyes offenzációnak veszik a
mélyebb szellemi alanlízist és ezzel együtt peresze, mind a lelki- szellemi,
mind a fizikai megtermékenyítés vágyát és szándékát. A pszichológusok nem
akarják fel- vagy elismerni, de számtalan eset van arra, hogy semmi más igazi
okot (A két spirituális struktúra térképének számító horoszkóp
összehasonlításából kiolvasható spirituális és kauzális okot!) nem lehet
találni a válásra, illetve az elhidegülésre (és a később a jelentkező
nemzőszervi, utód-táplálószervi betegségekre!), mint azt, hogy (Persze, nem
mindig egyedül az ők elhatározása következtében, de) az élettársi viszonyt
folyató nők kikerülték és elhárították az eredeti rendeltetés és a férfivel
való együttlét és a szexuális közösülés legfontosabb spirituális és kauzális
célját beváltani: gyermeket foganni és szülni. - Nem dehogy! Isten őrízz! Még
hogy a nőnek a lelkében vájkáljon a férje (és nem a pszichológusa!) és ott
mindent átvilágítva felfedezze a kis és nagy szerelmi kalandokra való vágyakat,
a csalásra való hajlamokat, a rejtett szexuális fantáziálásokat, amelyekben nem
a férj –élettárs a főszereplő és ez által a szegény nő kiszolgáltatottjává
váljon a gyengeségeit és rejtett titkait kihasználni és ellene felhasználni
vágyó „szeretett” férfinak? Inkább ő, a férfivel egyenrangú - Már ha nem
felsőbb rendű! – a férfinél ügyesebb, okosabb, tájékozottabb, talpraesettebb, diplomásbb,
gazdagabb, stb. – női partnernek kellene átvilágítani és megtermékenyíteni az
ügyetlen, vagyontalan, diplomátlan, kevésbé erélyes és intelligens, stb.
Férfit! Neki kell ki- és megtanitania a férfit arra, hogy miként is kell annak az
érzéketlen fajankónak, a gyámoltalannak, a málészájúnak és a neveletlennek „igazán”
szeretnie és „kényeztetnie” őt. (Az egyik - az Oroszlán jegyében született -
ügyfelem, aki nem várta ki a tanácsomat és elköltözött a férjétől és így már
csak igazolni tudtam utólag, hogy tényleg nem sok közük volt karmikusan
egymáshoz, utólag elmesélte, hogy miként tanítota be a férjét - egészen pontos
szavakat és formulákat adva annak a szájába - és arra, hogy milyen, számára
kedves szavakat mondjon és ismételjen neki, persze, akkor, amikor ő kívánja
azokat hallani! Csak akkor esett kétségbe, amikor megmondtam neki, hogy ezáltal
kiherélte lelkileg a férjét és jó, hogy elvált tőle, mert a válásukat előidéző lelki
zürzavart már csak a férje impotenciája követhette volna.) Hiszen a modern nők öntudatlan
és önkéntelen versenyben vannak a férfiak világával, amelyet végre-valahára le
kell győzzenek, amiképpen a férfiak versenyben érzik magukat a természet
világával, amit a fizika és a vegytan már le is győzött (A tudósok által
előállított és globálisan felhalmazott robbanóanyagokkal nem csak a föld, hanem
még három bolygó élővilágát lehetne száz százalékosan kiirtani), és hamarosan a
biológia és az orvostan is le fog győzni. (Az Isten óvjon minket ettől a
győzelemtől!) És egyébként is, az ilyen átvilágításra ott vannak a
pszichológusok, ez nem a zsarnoki hajlamú férjeknek a dolga! Pedig elsősorban
igenis ez, az átvilágítás lenne a férfinak a dolga és nem a természet
egyensúlyának a megbontása és tönkretétele a család anyagi jóléte biztosítása
érdekében. De a szegény, fotbal, box, hoki és kosármeccseken üvöltöző férfiak,
nem tudják ezt? És egyébként is, honnan értsenek ők a női lélek rejtelmeihez,
mikor tanulhatnák még azt is meg, ha reggeltől estig kell lótniuk-futniuk,
üzletelniük, tervezniük, megbeszélniük, dolgozniuk és magukat tovább képezniük,
sőt: önmagukat üzemben tartnaiuk annak érdekében, hogy minél több kényelmi
berendezést és élvezet-okozó berendezést, luxus-tárgyat, egzotikus élelmiszert
és italt, vagy százszázalékos fogamzásgátlót gyártsanak - gyártassanak másokkal
– a maguk, családjuk és embertársaik részére? Amiként a gyermekeik szülését is,
amely aktusban a büszke és keménynő (az élettársi átvilágítást magának kikérő feleség)
hirtelen egy akarat és többnyire személyi-tudat nélküli résztvevővé
(mellékszereplő növénnyé) válik, és amit a tudományos közhiedelem (babona)
szerint nem nekik ketten, hanem a kizárólag a szülész-nőgyógyász orvosoknak
kell elintézni, úgy a feleség lelki és szellemi világával is a
"szakembernek", vagyis a pszichológusnak, vagy - a szegényebb
keleteurópában – a papnak kell foglalkozni. De a férjnek -életársnak „csak egy
bizonyos határig”!
A szomorú ebben az, hogy a
fentieknek megfelelően, ma az un. igényes férfiak is egyre kevésbé várnak el
szeretetet, odaadást, melegséget, diszkrét empátiát, meghittség- és
idillteremtő képességet a nőktől, hanem minél nagyobb fokú intelligenciát,
lexikális, vagy technikai-gazdasági tájékozotságot, verseny-szellemet, férfias
ütőképességet, üzleti ravszságot. Nem minthogyha a pozitív férfi- vonásoknak a
jelenléte nem lenne áldásos egy érett személyiséggel rendelkező nő lelki és
szellemi vonásai között. Ahogy a férfiak is nyugodtan moshatnak pelenkát és kimoshatják
a kakából és pisiből a kisbabáikat és szeretettel bepelenkázhatják, és
felöltöztethetik és meg is etethetik és el is altathatják nyugodtan, anélkül,
hogy a férfiasságukból bármit is veszítenének! (Én legalábbis biztosra veszem,
hogy nem veszítettem, sőt: elmondhatom, hogy e foglalatosságok által a
férfiasságomban erősödtem, mivel ez ismeretlen területeken szerzett jártasságom
által, a korábbinál sokkal magabiztosabb lettem!) És egyáltalán nem lessz
nőietlen, semit nem veszít a nőiességéből az az anya, aki az odaadó gyermek-szeretete
felhőtlen és szabad kinyilvánítása mellett, a következetességet, és ha kell a „férfias”
szigorúságot is latba veti a gyermeke egészséges nevelése érdekében, a cukorkás,
csokoládés és az ajándék-igérgetési lekenyerezési trükkök és érzelmi zsarolások
helyett. - És itt jut esembe, az az érdekes jelenség, hogy miközben a mai egykés
– kétkés anyák és feleségek, akik tudatosan, vagy öntudatlanúl, de versenytársaik
és nem élettársaik lettek a férjeiknek, akiket alkalomadtán móresre is képesek már
tanítani (Előbb – vagy utóbb, ez már csak idő kérdése), szóval ezek a férjeikkel
szemben kakaskodó modern-anyák, meglepő módon, elbizonytalanodnak és félénken
szorongnak a kamasz gyermekeiktől, de főként az általuk (És az általuk leszerelt
férjük éltal!) nevelt egyke – kétke lányaiktól. És ahol félelem van, ott
menthetetlenül rejtett agresszivitás van! Az alapfunkciókat tehát, mindenképpen
meg kell tartani és azok szerint kell élni, mert különben minden felborul a
családban és az életben és senki és többé már semmi nem lessz a helyén és
meghonosodik a kényelmes látszatok és kegyes hazugságok alá süllyesztett, de
bármikor kitörni kész – és amennyiben időnként nem robban ki: betegség-okozó -
gyülőlködés. Ahol a férfi nincs a megfelelő helyén a családban, ott, nem csak a
feleség, vagy az anyós veszi át a férj szerepét, hanem a gyermekek is, és a ma már alig létező családfői
- családirányítói hatalomra törnek már alig nyolc-tíz évesen. Főként amikor az
apa, már a férji pályafutása első hónapjaiban éveiben, de főként a felesége
„terhes” időszakában kifáradva, már nem gyakorolja, vagy időközben elveszíti a
családi szellemiség-irányítói szerepkörét. Holott a külső tapasztalatoknak a
gyorsabb és pontosabb feldolgozási képességére nagyon nagy szüksége lenne az
egész családnak! Ehelyett, ezt a képességét ma már kizárólag a gazdasági haszon
növelésére és a gazdasági-tudományos, vagy politikai hajszában való sikeres részvételre,
vagy kevésbé sikeres beavatkozásokra, vagy a fotbal, a box, a kézilabda, hoki,
stb. bajnokság helyzete megvitatására, roszzabb esetben kocsmai vitákban
szerzendő gyözelmekre, és még rosszabb esetben, új és új hölgy-szívek
meghódítására használja fel.
A valóság Jang részétől (a
gnózsitól!) megfosztott, és a "Megdobnak kővel, dobd vissza
kenyérrel" jellegű tanításokkal homlokegyenest ellenkező Jézus erélyes
megnyilvánulásait („Azt hiszitek, hogy békét hozok? Ne higgyétek, mert én tüzet
hozok...”, „Halgass asszony...”, „Kígyó fajzatok, mennyit kell még közöttetek
lennem?” „Távozz tőlem Sátán!” – mondja legkedvesebb tanítványának. Vagy a
kufárok küzése a templomból.), tanításait többnyire inkább elhallgató, hipokrita
Szeretet-vallásnak, az életfeladatok elől menekülő lélek-rejtőzködési
játszmáiban elsüllyedő pszichológiának és a nőies férfiakat nevelő pedagógiának
köszönhetően, a teremtési alaphelyzetről, az igazi keresztény alapállásról már
semmit nem tudunk. Hát peresze, hogy az egy, de maximum két gyernekben
gondolkozó, vagyis az elemi áldozat meghozatalára: az életadásra – És dehogyis
önhibájukon kivüli okok miatt! – képtelen, vagyis a több gyermek gondozására
szeretet-adásra képtelen, szeretet-hiányban szenvedő, vagyis a Szeretetet magukban
felfakaszatani - létrehozni képtelen modern nők, fény helyett is minél több,
lehetőleg általuk modellált és megtervezett szeretetet várnak el a férjeiktől!
És mivel bármennyi szertetet kapnának, az soha, de soha nem pótolhatja a
lényükből hiányzó szellemi fényt (Ezt érezve, járnak férfi pszichológushoz,
vagy misztikus gurukhoz!), és emiatt a hiány-érzet maitt egyre irritáltabbakká
válnak, funkció- vesztettségükből eredő zavarukban, és érzelmileg éppen azokra
neheztelnek, vagyis azokat támadják önkéntelenül képzeletben és gondolatban,
akiket a leginkább kellene szeressenek. A férjeiket, majd a szmélyi öntudatukra
ébredt – és emiatt az ajándékozás, a kényzetetés, vagy az érzelmi zsarolásnak a
korábban jól bevált eszközeivel (a pszichológiai – tudományos módszerekkel)
immár kezelhetetlenné: manipulálhatatlanná vált - , de a „szülői akaratukkal”
természetesen szembeszegülő kamasz és fiatal gyermekeiket. A szomorú, hogy
amennyiben ebben, az alig érzékelhető, de állandósult finoman irritált
állapotukban fogan meg a nők méhében egy új magzat, annak a finom struktúrájába
(a gyermek tudatalatti karakterébe) ugyanezek az önkéntelen agresszivitást
okozó problémák már a megfelelő betegséghajlamokig elmenően (szeméályiségi
zavar, vese és húgyholyag problémák) vésődnek be, és ugyanazok az alapvető
problémák terhelik majd a jövendő utód tudattalan szellevilágát is, az
agresszivitásra való rejtett, vagy nyilt hajlam (dúrváskodásra és
türelmetlenségre, kíméletlenkedésre való hajlam, vagy spontán konfliktus- és
konfrontációkerülés) komplex problémakörével is megtetétzve.
Persze, a fentiekben csak egy, a
Szeretet félreértéséből eredő érzelmi kérdést akartam megvilágítani és
menthetetlenül a Fény-ellenes öröklődő spirituális családi programok is szóba
kerültek, hiszen amiként a valóságban nem létezhet fény szertetet nélkül és
fordítva, úgy semmilyen vonatkozásban nem tárgyalható az egyik a másik nélkül,
annak ellenére, hogy az alapvető különbségekre éppen azért mert minden
felcserélési és a helyettesítési szándék, vagy önkéntelen törekvés
helyrehozhatatlan veszélyeket hordoz magában (legalábbis egy-egy emberi életen
belül), a lényegi különbségeket meg kell nevezni. Ugyanakkor nem ezek az
állapotok képezik a globális szeretet- és a fényelnyomásból eredő veszélyt. Nem
a Fény- és személyiség- ellenes örökletes programok képezik az életadást (a
teremtést) biztosító szeretetet az ellentétévé: gyülöletté váltzotatni képes
agresszivitás karmikus (spirituális és kuzális) sorsproblémáinak a gyökerét. Nem
a pszichológiai novella- és filmforgatókönyvek szerzőinek a fantáziavilágát
megillető, fent leírt, amatőr pszichológusoknak való csemege képezi a harmadik
évezred civilizációs vírusát! Nem az a - főképpen a nyugati civilizációra
jellemző és az anyai ágon öröklött, személyiség-ellenes és férfiellenes
(Jang-ellenes) karmikus programok erősödéséből és feltáratlanságából eredő női
agresszivitás a veszélyes - amely úgy, és azért jön létre, mert valamelyik
anyai ági ősanya kegyetlenül el volt nyomva annak a férje (a nagytata, a déd-
vagy az üknagyapa) által. (És aminek a következményeként - a spirituális
memória hatásaképpen – az utód tudattalanja az "azonnal eltaposni, vagy ha
ez nem megy, akor valamilyen módon kiiktatni, kiirtani" parancsot kapja a
lélek legrejtettebb zugaiból, mihelyt egy személyi ellenállást, személiségi
integritást és jogsértésnek érzékelt racinális kiigazítást, és pláne
átvilágítási - behatolási, megtermékenyítési - szándékot, vagy bármilyen más „kifogásolni
való” férfias viselkedését észlel.) A lényegében mára „kimult” afrikai és
ázsiai túlszaporodási veszélyek ellenére (Lámcsak: az emberiség – ilyen vagy
olyan okok miatt, de – nem tudja túllépni a globális húsfogyasztás által
determinált tudományos gondolkozás által végzetesnek ítélt hét milliárd lélek-számot,
sőt: minthogyha az utóbbi években a növekedés nem hogy megállt, hanem visszafordult
volna.) az, a „kombinált civilizált magatratás” jelenti igazából „a fű alatti” veszélyt,
ameleyt az általam az élet-ellenes gyűjtőnévvel illetett, örökletes programok
különböző formái jelentenek. Vagyis az ősanyák tudatosan provokált abortálása,
illetve azoknak a tudatos, vagy öntudatlan család- és gyermekellenes mentális
(gondolati) és pszichikai tevékenysége következtében kialakuló, magazat-
gyermek- és életellenes spirituális családi programok jelentenek. Ezek következtéban például, nem csak a magzatfoganástól
való irracionális irtózat, hanem ma már a sperma-allergia is létrejön a női
utódok spirituális struktúráiban. Főképpen, ha ezek társulnak fény- és
személyiségellenes karmikus programokkal. De főként az jelent számomra
érdekfeszítő asztrológusi (sors - és családmentői, szerelem és gyermekmentői)
feladatot, amikor ez az előző kettő (A Fény-ellnes és az Anyaság-ellnes)
program a Skorpió-Bika tengelyhez rendelődő, Sors-ellenes, illetve az Isten-ellenes
programmal társul. Az utóbbinak mindössze a külső jele, egészen pontosan:
következménye az önkéntelen káromkodásra és szitkozódásra való erős (esetleg
neveléssel, vagy önuralommal elfojtott, de a mélyben úgy is fennmaradó és az
anyák által utódoknak tovább adott) késztetések mellett, a sorsfeldolgozási
(nehézség- lenyelési) képtelenségből redeő pajzsmirigy zavar és más nyaki, vagy
toroki-probléma. Vagy a prosztata- és petefészek gyulladások, valamint a
láb-problémák, a járásal kapcsolatos betegségek és sérülések szellemi eredetét
jelentő Isten- és sorsellenes magatratásából eredő, rejtett Isten- és
sorsellenes egresszivitás problémája. Itt, az anayi ősanyák és a nagyanyák
tudattalan képzeltvilága tájékán, ahonnan mi, férfiak is származunk spirituális
szempontból, találunk rejtett női ("nőies") agresszivitást termő,
gyümölcsfát és bokrot - bozótot (Életfa-indákat) is töméntelen mennyiségben.
Már hogy a csudába ne lenne (lett
volna) folytonosan irritált annak a szegény, huszonhárom, huszonöt, vagy
éppenséggel huszonnyolc éves szerelemes nőnek (anyának, ősanyának) a lelke,
aki, különböző, a civilizált ember számára már egészen normálisnak és
természtesnek vélt (karrier-építés, úgy érzi, hogy a férfi akibe szerelmes lett
nem az ő igazi párja, st,), de lényegében természetellenes okból kifolyólag,
nem akar még 26, vagy 29 évesen sem családot alapítani? Akit úgy tanítottak,
ahogyan az én nagy szerelmem szegény alanya fogalmazott annak idején, hogy ő
állandóan ki van szólgáltatva "a természet vak szeszélyének", az
által, hogy bármikor megfoganhat benne egy magzat, az ő személyes akarata
ellenére? Különösképpen akkor, ha az aurájában - tudattalanjában - levő magzat-
és életellenes, illetve családanayai szerepkör- ellenes és felelősségvállalásellenes
karmikus programja miatt, még akkor is, hogyha egy földre szállt angyal kérné
meg a kezét, akkor is az lenne az érzése, hogy neki még nem jött el az anyává
válás ideje, és hogy az illető férfi nem jelent garanciát arra, hogy megbízható
férj és apa lessz-e belőle? (Amiként én sem jelentettem garanciát a szabályos
magzat-fóbiával rendelkező gyönyörű szerelmem számára, akinek térden állva
könyörőgtem, hogy kössünk házasságot, és aki nemrégiben, a nálam bizonyára több
garanciát jelentő második férjét is eltemette.)
Hát nem jön, hogy meghasadjon az
ember szíve „ebben a k. életben”, ahol a szerencsétlen, szabadon: vagyis „terhes”
következmények nélkül szeretni kívánó nőket ilyen alattomos veszélyek
fenyegetik (ha vallásos, akkor) az Isten, illetve (ha ateista, akkor) a
természet részéről? És nem kell az embernek a tehetetlenségi és a
méltatlankodási érzésektől mérgelődni, és titokban, vagy nyiltan a természetre,
a sorsra és az Istenre haragudni és kétségbeesni, de levgalább elszomorodni és
depresszióssá válni amiatt, hogy az akaratlan utódnemzés lehetőségánek a réme ennyire
fenyegeti a tizennyolc – harninchárom éves fiatal lányokat és fiukat, akiknek
nem volt még elég idejük, hogy kivegyék a részüket az élet örömeiből? Hát
persze, hogy agresszívek vagyunk, mi civilizált emberek! Vagy úgy képzeli
valaki, hogy a gyermekkori, kamasz, a fiatal és a felnőttkori depresszió nem a
civilizált anyák rejtett agresszivitásának jele? Hogy a nemesen csendes és
finom neheztelés, a szomorúság, a nosztalgia, a melankólia nem a rejtett
agresszivitás jele? De sajnos, tudomásul kell végre vennünk, hogy a mindenható,
vagyis a főrendező Úristen képtelen volt a mi öncélú életöröm-halmozási szempontjainkat
figyelembe venni és ennél jobbat kitalálni, mert hiába, hogy látszatra nem árt
senkinek a „tápláló gazdáján” kivül, mert ez, a liberális medicina által az
alkoholizmusal és a homoszexualitásal együtt az objektív „másság” rangjára
emelt „nőies” agreszivitás (a szomorúság, a depresszió, a melenkólia) sokkal
veszélyelsebb az utcai, a piaci és a kocsmai veszekedők és verekedők
agressziójánál, sőt: a mafiozók agressziójánál is! A rejtett agresszivitás
ugyanis, akárcsak az alkohol, a kábítószer, vagy a homoszexuális másság-tudat,
a spirituális dimenziók szintjén hat elsősorban, és a férjük, a főnökük, vagy
általában „a gonosz világ”, esetleg a gyermekeiket veszélyeztető vírusok
agresszív mivoltára folytonosan haragvó „érzékeny” anyukák esetében például, ez
a folytonosan átélt belső harag, az öntudattal még nem rendelkező, vagy a még
zsenge öntudattal rendelkező gyermekeik aurájában (az anya tudattalan tevékenységével
„direktbe” kapcsolt, és az ugyancsak erre érzékenyebb gyermekekben ösztönszerű
késztetéseket okozó finom spirituális struktúrájában) köt ki és a gyermekek lelki
és szellemi (mentális) zavaraiban, cselekvéseiben, illetve sérüléseiben és
baleseteiben kerül kioldódásra (kisülésre – kiegyenlítődésre).
A spirituális tudatosság (szellemi éberség) nélkül élő embernek
rengeteg alkalma és oka van arra tehát, hogy elszomorodjon és kétségbeessen, hogy
a sorsra és a sorsot adó Istenre nehezteljen, még akkor is, ha az „aktuális”
szomorúság-kiváltó ok nem érinti sem a személyét, sem valamelyik családtagját,
esetleg még a nemzetét sem, közvetlenül. Amennyiben nem ismernénk a kauzális és
a spirituális ok-okozati összefüggéseket, minket például, akik ráadásul még a
cigányság túlszaporodásától rettegő román politikusok által kiötölt családi
törvényrendszer „fennhatósága” alatt élő erdélyi magyarokat, nem csak egy, a
határon kívül szorult magyarokat éppen a, nem-magyarrá visszaminősítő határon
belüliek (testvérek?) által megejtett 2005 december 5-i szavazás kellene
elkeserítsen, és a végső kétségbeesésbe kergessen. Hiszen nem elég, hogy sem
gyest, sem gyedet nem kapunk, mivel a feleségem egyetemista lévén, nem
dolgozott és így nem fizetett TB-t szülés előtt, de még „gyermekszülési
prémiumot” sem kapunk, a negyedik utód: vagyis egy újabb román állampolgár
világra hozataláért, miközben én éppen úgy fizetek adót, mint a két és a három
gyermekes románok. De, az igazi okok és összefüggések ismeretében, az olyan
tv-képsorok is kétségbe ejthetnének, amelyek a testi hibával született, vagy
szülés közben az egész életükre megsérült (megserített) és nyomorékká lett
(tett) gyermekekről szólnak. A gazdasági jólét által lehetővé váló boldogsági
lehetőségek khimérái, vagyis a Lilith által működtetett fonák magyarországi
közgondolkozás monomániásan darálja azt az ostobaságot, hogy a Trianonban
elkövetett nemzet-mészárláskor levágott magyar nemzeti testrészek
összevarrhatók mesterségesen, mindössze az öncélú gazdasági hajsza további srófolásával
és a Magyarországot körül fonó országoknak az EU-ba való belépésével. És arra,
hogy a „népük fölött atyáskodó” magyar politikusokat mennyire az örökletes kaméleon-programjaik
működtetik, a legjobb példa az, hogy tudván-tudva, hogy lehetetlen Romániának
belépni az Unióba 2007. januártól, azt hangoztatják, hogy az erdélyi
magyarságnak az „anyanemzethez” való visszakapcsolódása automatikusan elintéződik.
Hát persze, hogy gondolatban és képzeletben lefejezné a hazudozó baloldali
politikust az a racionálisan gondolkozni képes magyar személy, aki tudja, hogy
ez mennyire nem igaz, de nem akarja elkeseríteni az erdélyi magyarokat még az
által is, hogy ezt a nyilvánvaló tényt kimondja. Az viszont nem jobb, vagy
baloldaliság kérdése, hogy a magyar politikai elit, nem tudja, vagy nem akarja
észrevenni, hogy az olyan nemzetnek a fiatal tagjai, amely nemzetet
generációkon át, aszerint a téveszme szerint nevelnek, hogy az „idejekorán”
érkező gyermek, vagy a kettőnél több gyermek, megfosztja a szülőket az élet örömeitől,
illetve a gazdagsági jóléttől, természetszerűleg nem szerethetik a gyermekeket.
Következésképpen egymást sem szerethetik. A testvéri viszony ugyanis nem lehet
közvetlenebb a gyermek-szülő viszonynál. A gyermekáldás elleni „védekezésre”
nevelt (nyugati) nemzetek tagjai, esetleg mímelik azt, hogy szeretik a
gyermekeket, mert valójában, a tudattalan képzeleti világukban - spirituális
szinten tehát -, nem szerethetik azokat! Sőt: az ilyen nemzet tagjainak a
tudattalan képzeletvilága szintjén, a gyermekek (És ez által a testvérek is),
valójában inkább ellenségképzetekként vannak jelen, mint például a „más
külföldi személyek” – hogy ne írjak idegeneket.
Már hogy a csodába szerethetnénk ténylegesen
és teljesen valamit (Ebben az esetben a gyermek ősideáját), amikor éveken és
generációkon át, szorongunk annak az életünkben való „váratlan” és be nem
tervezett, állítólag leszegényítő, „öröm-rontó és boldogság-fosztó”
megjelenésétől, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a „vak természet
csökönyös törvényei” szerint, vagy a számunkra valami megfelelőbb – az öncélú
életélvezetekből minél nagyobbat merni kívánkozó életterveinkkel, inkább
összhangban álló, személytelen és valamivel „teher-mentesebb” - szaporodási
módszert kitalálni képtelen Isten akarata szerint, a gyermek-magzatok idejekorán
és a kelleténél nagyobb számban meg ne foganjanak? Sőt: miután az éveken és
generációkon át szorgalmasan folyatott, „védekezési” tevékenységünknek
köszönhetően elveszítjük a magzatfoganási, illetve a gyermeknemzési képességeinket,
amit, miután az orvostudomány, illetve egy jó orvos esetleg (ha egyáltalán!)
helyreállít, még azután is egy, vagy maximum két gyermek világrahozatala után,
ismét bezárjuk a kaput és újból védekezni kezdünk a harmadik gyermek
megszületése ellen és csodálkozunk, hogy az unokáink szervek nélkül, vagy
testrész nélkül születnek. Illetve meg sem születnek, mert az ilyen magzatokat
ma már kiszűrik a nagyteljesítményű berendezések segítségével. De ez is gyenge
vigasz, mivel a testi jelek nélküli Sors-ellenes és Élet-ellenes spirituális
struktúrájú utódok kiszűrhetetlenek! (A mi TV-képernyőnken is látható, egész
sorozat riportműsor készült már arról, hogy az amerikai dollármilliomosok
elkényeztetett – vagyis az egészséges személyi tudat-fejlődésükhöz elengedhetetlenül
szükséges nehézségektől „megkímélt” – serdülő és fiatal egykéi egyszerűen
lepuffantják a szüleiket, és ezt követően saját magukat.) Hát ennek, a kerek
egy évszázadon, illetve négy – öt generáción át, folyatott „civilizált”, új-magyar
mentalitásnak, már semmi köze nincs, mert természetszerűen nem is lehet köze (kauzális
és spirituális szempontból legalábbis egyáltalán nem) a gyermekszeretethez. Ez
a jellegzetesen „nyugati” és újabban indiai típusú, részleges-gyermekszeretet
(A szeretet mindenható mágikus erejéről prédikáló spirituális tanítókat és
gurukat szülő Indiában, egy primitív szokás miatt a lány-magzatok legvadabb
mészárlása folyik a modern „nőgyógyászat” szentséges vívmányai segítségével)
már csak az érzelmek (asztrális) szintjén működik, mint az állatoknál. Mentális
és spirituális szinten viszont egyenesen gyermek-idea ellenes majdhogynem az
egész „civilizált” magyar nemzet gondolati és képzeleti világa (Megfigyeléseim
szerint, ma mindössze a csángók és a székelyek egy kis része rendelkezik még ép
és egészséges spirituális gyermek-képzettel.). Az olyan nemzet tagjaitól tehát,
akik minden megható érzelgősségük ellenére, valójában nem szeretik a
gyermekeket, hogy a csudába lehetne elvárni testvéri gondolkozást és a világos
érzelmeket?
Amiként viszont a politikai közgondolkozás
teljesen a valósággal ellentétesen működik, ugyanúgy a természet-tudományos
(orvosi – biológusi, genetikusi, genomikai) gondolkozás is, amely úgy próbálja
elérni azt, hogy a gazdaságilag tehetős szülőknek ne szülessen testi hibával
rendelkező gyermeke, hogy a génsebészet eszközeivel, a hosszú távú
következményekre (a jövendő gyermek és az anya kauzális és spirituális
sorsprogramjára) való tekintet nélkül, belematat a magzatok genetikai
struktúrájába. E jellegzetesen mechanikus elképzelésével, a génsebészet tulajdonképpen
a primitív mágia ékes jeleit mutatja, és nem a világos gondolkozásét, nem a
nemes tudomány szellemi értelemét, hiszen az élet értelméről, céljáról és
rendeltetéséről, egy teljesen torz és hamis képet, „új” lehetőség szerinti
(„tudományos”!) gondolkozásnak a logikáját a köztudatba bedobva, ahelyett, hogy
a fény-hozás nemes hivatását teljesítve, szellemileg felemelné a híveit, a
troglodita állapotba süllyeszti azokat. Ráadásul ez által a sors-matatással, a
málformációs születések problémáját egyáltalán nem is oldja meg, sőt: a magzat
egészséges, vagy zavaros (téves) fejlődése okának és feltételének a lényegét: a
magzatot foganó nő (a jövendő anya!) lelki és szellemi – spirituális
állapotának (teremtői öntudatának) a kérdését, teljesen érintetlenül hagyja,
mint hogyha az anya, mindössze egy a tudomány által (Egyre jobban – sicc!) )
irányított, manőverezett gyermek-szülő gépezet lenne! (De mit várjunk el az
ember spirituális, mentális és pszichikai struktúráját figyelmen kívül hagyó
orvostudománytól, amikor azon a szinten áll még, hogy az urológust egyáltalán
nem érdekli, például a vese-betegséggel kezelt páciens bélrendszerének az
állapota, és olyan görcsoldó gyógyszereket ír fel, amelyek ellenjavallottak és
veszélyes szövődményeket okozhatnak bélproblémák esetén?)
Vegyük továbbra is a mi példánkat.
Amennyiben nem ismernénk az egyetemes törvényeket és az asztrológia által
feltárt kauzális ok - okozati összefüggéseket tehát, Erdélyben élő, olyan három
- és nem sokára négy! - gyermekes magyar szülőkként, akiknek normális
gyermeknevelési segélyt sem juttat az állam (Nem, hogy a mindössze 10
százalékosan sikeres, vagyis a 90 százalékban meddő lombik-bébi programokat
finanszírozásáért ágálhatnánk!), nem csak azért kellene szomorúnak lennünk,
mert 2005. december 5-én „a határokon belül rekedt” testvéreink
visszaminősítettek magyarul beszélő románokká, szlovákokká, ukránokká,
szerbekké, horvátokká, stb.. Hanem azért is, mert amennyiben tovább folyik a
jelenlegi Magyarországi határokon belüli liberális önsorvasztás és
luxus-kommunista önkábítás folyamata, végül nem a Trianoni határokon kívül
rekesztett és a „befogadó” nemzetek (román, szlovák, szerb) által máig tudatos
politikával sorvasztott magyarság fog teljesen kifogyni, hanem a határon belüli
magyarság fog elapadni. És így, még az sem nem lesz, aki az unokáinknak végre megadja
a „helyre nem hozott politikai istencsapás-tudattal” a sírba szálló nagyszüleink
által hőn sóvárgott magyar állampolgárságot. De ugyanígy elszomorodhatnánk azon
is, hogy asztrológusokként nap, mint nap tapasztaljuk azt, hogy mennyi egyéni
spirituális (szellemi) felelősség-elhárításból és magzat-ellenes
agresszivitásban gyökerező szentimentális önáltatás, vallásos és misztikus (tehát
zavaros) téveszme és tudományosnak képzelt hiedelem kering a magzatfoganás és
az utódnevelés körül. Ha nem a végső, negatív sors-helyzetek visszafordításának
(is) lennék az elkötelezettje (Hiszen magam is, majdhogynem a sír torkából
fordultam vissza valamikor mások segítségével.), egyszerűen csak zokognom
kellene az olyan ártatlan kérdésektől – amitől így is futkos néha a hátamon a
hideg – hogy: „Mit kell megtanulnom az által, hogy nem lehet gyermekem?”, vagy
az olyan kijelentésektől, hogy „Nem hiszem, hogy a szaporodásnak lehetne
spirituálisan felemelő jelentősége.” Hogy mennyi tudományos babona kering a
várandóság (Aki annak érzi, annak: terhesség!) és a szülés közbeni szövődmények
ok-okozati összefüggések körül, vagyis a magzatnak az egészséges fejlődési és
épségben történő világrajöveteli feltételei körül. Hogy a legtöbb esetben éppen
a „kockázati faktoroknak” a minél nagyobb (megint tudományos, megint külső!) kizárási
vágya, és az ennek megfelelő „terhes-gondozás”, a műszaki – tudományos
biztosítottsága tehető felelőssé, egy – egy csonka kezű, dongalábú gyermek
születéséért, vagy az oxigén-hiányt (és több esetben végzetes agykárosodást)
okozó szülőcsatornában történő elakadásért.
És kétségbeeshetnénk azon, és haragudhatnánk
és gyűlölködhetnénk amiatt, hogy a gyógyítani és megelőzni hivatott
szülész-nőgyógyászok egy része, folytatja ezt a buta, „soha nem lehet tudni”
nevű tudományos démon ellen folytatott biztosítási kerge-harcot és addig
ijesztgeti a kismamákat, amíg azok tényleg csonka babákat fejlesztenek ki
magukban, vagy a születő gyermeküknek oxigénhiányt okozva, bepánikolnak és
visszatartják a szülőcsatornában a gyermeküket. És mindezt ahelyett, hogy a
hosszú éveken át magát képző rengeteg gyógyító, azon törné a fejét, hogy miként
lehetne a nőknek visszaadni, legalább a barlanglakói szintű teremtői
képességét, amitől az idősebb elöljáró kollégáik megfosztották? Illetve azon,
hogy miként lehetne a nőket megtanítani egészségesen magzatot foganni,
kihordani és a teremtő megtestesüléseként lazán megszülni, ahelyett, hogy
utólag gyógyítgatnák és gondozgatnák a jövendő nyomorék gyermekeket? - Mert
hiszen, csak el kellene gondolkozniuk a nőgyógyász orvosoknak, vagy legalább a pszichológusoknak,
hogy sokkal könnyebb dolog lenne a nőknek a szülész-orvostudomány által
elorzott teremtői öntudatát és önbecslését, önértékelését visszaadva,
megsegíteni a nőket: a jövő emberiségét szülő fiatal lányokat, az egészséges
teremtői – szülői képességeket biztosító önállósodásában és máris egészséges
utódokat fogannának és szülnének! És akkor nem kellene a genetikusoknak
belematatni a magzatok struktúrájába! Ehelyett egyre önállótlanabbá: orvos- és
gyógyszer- és korházi berendezés- és műszerfüggővé teszik a szülés előtt álló
nőket (a szabad nőstény állatoknál alacsonyabb rendű állapotba hozva őket) és e
zavart anyai-állapotokban satnyán, vagy tévesen fejlődő, és végül, egy
önkényesen megállapított időpontban, az orvosok által a hasából daganatként
kioperált beteges (ha egyáltalán ép) utódaikat gyógyítják, kezelik és ápolják. –
És, még ha gonoszságból tennék mindezt, abból a megfontolásból, hogy minél több
az iszákos polgár annál több az alkohol készítők és kereskedők jövedelme. Vagyis:
minél több az önállótlan, életét és magzatát féltő, jövendő anya, annál
vastagabb a (tisztelet, az általunk is ismert kivételeknek!) nőgyógyászok
pénztárcája. De biztos vagyok abban, hogy mindez meg sem fordul a sok éves
tanulással és a doktori, professzori címekkel eltompított eszükben.
Hát persze, hogy sorvadnak a civilizált
országok nemzetei! Kinek van kedve még egy ilyen „TERHESEN” végig élt nyomorúságosan
nyomasztó nyolc hónap után (végül is egy hónap kell, amíg egyértelmű, hogy
megfogant a magzat és csak ez után indul be a TERHES- tudat) még egy gyermeket
„vállalni”? Legyünk őszinték: ahogy az elkényeztetett gyermeke által az „Egy is
őrület” tudatállapotába hozott szülőknek el megy a kedve egy újabb gyermekkel
„kínlódni”, úgy a nyomorék gyermekkel rendelkező szülőknek is elmegy minden
kedve egy újabb „gyermekvállalástól”. (Persze:
A „TERHET” VÁLLALNI KELL, ÉS NEM ÖRVENDENI, a szülők számára egy újabb
áldást: kiegyenlítődési – megváltási - lehetőséget jelentő, egészséges
gyermeknek!) És persze, akkor is elmegy az újabb „terhesség-vállalástól” a kedv,
ha „véletlenül és szerencsésen” ép gyermeket hozott a világra, amennyiben a
gyermek meghal szülés közben, vagy a szülés után közvetlenül. És ma már úgy
képzeli mindenki, hogy „érthető és jogos”, hogy sem az anya, sem az apa nem mer
a tudományos terhesség golgotásának újból nekivágni és eszébe sem jutna
senkinek, hogy másképpen is lehetne a problémakörhöz viszonyulni. Pedig lehet! A
legkiemelkedőbb példám erre egy, az Oroszlán jegyében (Vagyis személyiség- és
férfi ellenes karmával) született nő, aki elsőként olyan gyermeket szült, akinek
a szíve helyén egyszerűen egy űr (lyuk) volt, tanácsot kért tőlem, és miután a
feltárás során lebeszéltem arról, hogy a férjével szemben bárminemű ambíciókat
is tápláljon és a bátorságát az egész élettel szemben gyakorolja, egy és azt
követően még egy egészséges fiúgyermeket szült a világra. Örömmel étesítünk,
hogy 2006 február 02-án délután 15 órakor (A nővéreihez képest kissé eltérő:
vízöntői módon) épen és egészségesen (3,2 kilogrammosan) világra jött a 4-ik kislányunk Kozma Réka
Apollónia. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem gondolkozik el egyetlen Nobel
díjas orvos, vagy biológus sem, hogy mennyivel nagyobb lenne az esély arra,
hogy egytől-egyig egészséges gyermekeket és könnyen szüljenek a nők, ha nem a
tudományos terhességgel illetnék a teremtői állapotukat, hanem a folyamat
tényleges lényegét sokkal inkább kifejező, áldott-állapotnak! Ezt a kifejezést
ugyanis nem szentimentális megfontolásból használták a régiek. Sőt: ők azt is
tudták, ami a jósolgatás konkurencia-harcába bele nem szédült asztrológus
számára is egyértelmű: hogy a gyermekáldás és az anyagi áldás nem zárja ki
egymást! Sőt még csak nem is ellentétes egymással, ahogy ma a „terhesek”
képzelik, hanem egyenesen feltételezi, és pozitívan felerősíti, arányosan
meghatározza egyik a mást!
Mivel a szomorúság és a csendes neheztelés káros
mágikus hatását és az életöröm pozitív következményeket eredményező mágikus
hatásait: az áldást is, egyaránt megtapasztaltuk feleségemmel a nyolc éves szülői
pályafutásunk alatt, egyáltalán nem szomorkodunk. Hiszen nem csak elméletben
tudjuk, hanem a gyermekeinket természetes módon szülve (Figyelem: a magyar
nyelv az apát is szülőnek nevezi!) és gondozva – nevelve, a gyakorlatban is
megtapasztaltuk azt, amit Hamvas Béla úgy fejez ki, hogy a valóság természete
nem a részletekben elvesző természet-tudományok törvényei szerint működik,
hanem azon egyetemes szellemi törvények szerint, amelyek a természet törvényeit
is működtetik. Hamvas szerint tehát a valóság nem tudományos, hanem mágikus.
Vagyis tudjuk azt, hogy a Természet és az Isten törvényei (a teremtés
törvényei) nem az öncélú élvezet és gazdagság-hajsza logikája szerint, vagyis
nem az öncélú védekezés és gyógyítás logikája szerint: nem az egoizmust
szolgáló közgazdaság logikája szerint hatnak.
Mivel tudjuk tehát, hogy a Jézus mindenkor
és a földön bárhol érvényes tanításai érvényesebbek a gazdasági gondolkozás
pragmatikus tételeinél, vagyis azt, hogy „Akinek van, annak adatik”, a
szomorúság, a neheztelés és a kétségbeesés, vagyis a rejtett agresszivitás
táplálása helyett, ahogy lehet - és csak akkor hogyha ezt kérik - inkább
segítséget nyújtunk azoknak a családos és nem családos, fiatal és kevésbé
fiatal személyek számára, akik ráébrednek arra, hogy az egyéni és a családi
(szerelmi - szexuális, szülő- és gyermek közti) kríziseknek, a gazdasági
kudarcoknak és csődöknek, akárcsak a meddősségnek, a várandósági és szülési
szövődményeknek, és általában a betegségeknek, vagy a végzetes sérüléseknek és
baleseteknek, spirituális oka van és ezért csakis ilyen szintű teljes feloldása
lehet. Arra tehát, hogy sokkal magasabb szintű oka, célja és rendeltetése, és
ennek megfelelő ok – okozati összefüggése van a létnek és az élet-eseményeknek,
a sorsnak és az emberi szervezetnek, mint amit a természettudomány eddig
felfedezett. És, hogy ennek megfelelően a bajoknak, kríziseknek és csődöknek
ugyancsak magasabb szintű feloldási, megoldási lehetősége van, mint amit a
divat, a politika és a tudomány állít, és mint amit iparosítással, szociális
juttatásokkal, könyöradományokkal, tradicionális, vagy modern sebészeti
beavatkozással (pl. császármetszésekkel), génsebészettel ténylegesen és
teljesen meg lehetne oldani. Hiszen a tényleges (kauzális: a mindenkori
teremtés eredeti okához, céljához és rendeltetéséhez kapcsolódó) okokat és
igazi összefüggéseket az orvostan, a pszichológia, a gazdaságtan, vagy a
szociológia, nem képes kimutatni és feloldani. Egyrészt a kutatási területnek a
szintje miatt (anyagi szint, maximum asztrális – pszichikai szint), másrészt
amiatt, hogy hiába lenne a tudósoknak egy-két helyes ötletük arról, hogy mi is
történik lényegében, mert tudományos hovatartozásuk szerint az anyagi és
maximum a pszichológiai szinteken mozgó „munkatárgykörükhöz” vannak kötve.
Ami az olyan szellemtudományokat illeti
viszont, mint például a teológia, vagy a keleti vallások metafizikai rendszerei
(Pl. a Véda), a kivételes képességekkel rendelkező spirituális tanítók és
„önkéntelen” vallásalapítók által ((Pl. Buddha és Jézus: azért önkéntelen, mert
egyiküknek sem állt szándékában a beavatási tanaikból vallást alapítani)
kinyilatkoztatott egyetemes igazságoknak köszönhetően, birtokában vannak egy –
két, a sors-mozgatórugójára vonatkozó lényeges kérdésre adható általános
válasznak. De ezek az általánosan érvényes válaszok sajnos, csak igen ritka
esetben bonthatóak le, kritikus állapotba került konkrét egyéni sorshelyzetekre
(Lásd a Teréz anya formátumú áldozatkész egyéniségek szükségét abban az
Indiában, ahonnan rajokban törnek elő a nyugaton oktató misztikus guruk és
beavató mesterek). És ezért van, hogy szélsőséges helyzetekben maguk a tanok
hirdetői – papjai, gurui - sem tartják be a tudományuk alapaxiómáit. (Lásd a
sok öldöklést a középkori kereszténység esetében, a Galilei és a Giordano Bruno
perét és a számtalan középkori tudós-üldözést, a Johanna D’Arc perét és
kivégeztetését, Észak- és Dél-Amerika őslakosságának a keresztény papok
áldásával történt lemészárlását, vagy napjainkban a homoszexualitás kérdésében
tanúsított bizonytalankodást, stb.).
Ez, a
szellemtudományok területén uralkodó „magas szintű” személytelenség által
okozott zavar - amelyben az értelem fényét, vagyis a mágikus teremtőerővel bíró
élő igét a halott vallásos és misztikus dogmák és misztikus fantazmagóriák
(vallásos mítoszok) helyettesítik - nem is fog megszűnni addig, amíg a
szellemtudományok matematikáját: a földi észjárás szerint irracionálisnak tűnő
szellemi törvények labirintusában egyedül rendet teremteni képes és a fizikai
valóságból vett vonatkoztatási rendszerrel (bolygó- és konstellációállások)
dolgozó asztrológiát, nem kezdik a szellemtudósok az elméleteik ellenőrzésére
és felülvizsgálatára használni. Mi viszont, nap, mint nap használjuk, és ahogy
telik az idő, úgy hullnak le róla is, akárcsak a többi szellemtudományról a
rejtett agresszivitást leplező évszázados misztikus palástok és így szabadul
fel bennünk a természettudományok által el nem oszlatható szellemi sötétség
alól a szeretet. És így derül ki az, hogy kauzális asztrológia nélkül az
emberiség nem hogy félszárnyú (Nagy László: „Költészet nélkül félszárnyú lenne
az emberiség.”), hanem a Nobel díjas tudományos felfedezései és elméletei
ellenére is, egy szerencsétlen tömeg, amely egyelőre olyan szerepet tölt be a
föld élővilágában, mint egy áttétes rákos daganat az ember szervezetében
(Rüdriger Dhalke: A lélek nyelve a betegség).
A földről figyelt éves nappálya által
szegélyezet tizenkét konstelláció együttesét, nem véletlenül nevezik
állatövnek, annak ellenére, hogy az európai asztrológia tizenkét napjegye közül
három, emberi ábrázolást kapott (Ikrek, Szűz és Vízöntő), és amennyiben a
Nyilast vadászként és nem kentaurként ábrázoljuk négy. Annak ellenére, hogy az
ember ősideája, Adam Kadmon, a teremtés víziójával egyszerre jelent meg a
Teremtő képzeletében, az idő és a tér megjelenése után sok milliárd év múltán,
és csak az állatvilág teljes kifejlődése után válhatott ki és fejlődhetett
tovább a tizenkét teremtői erőtér (kauzális idea-fészek) megtestesítésének a
kifejlesztésére és kifejezésére legalkalmasabb állatból: a majomból (A majom
egyébként a legteljesebb ember: a karma-feloldásra, vagyis a „programátírásra”
képes Vízöntő analogikus megfelelője az ázsiai asztrológiában). Az asztrológia
tehát abból az axiómából indul ki, amit az etológia még nem mer egyértelműen és
világosan kimondani: az egyéni öntudatában hordott egyetemes léttudata mellett,
az ember természete is át és át van szőve, az állatvilág szokásaiban,
reflexeiben szeparáltan és egyértelműen kifejeződésre jutó teremtői őserők
nyers, vagy kevésbé nyers (kevésbé egyértelmű) megtestesülési formáival. A Bak
által megtestesített szocialitás szellemiségét és a fajtársak, csoporttársak
iránti önkéntelen felelősségtudat szellemiségét (Szaturnusz - erő) a leginkább
megtestesítő, szabad elefántok sokat időznek nem csak egy - egy éppen elhunyt
társuk teteme mellett, azt és a helyet az ormányukkal szaglászva, jól
megfigyelve és észben tartva a helyet, ahol a halál beállt, hanem akkor is jól
elidőznek ugyanazon a helyen, az ormányaikkal ugyancsak többször végigpásztázva
a földet, ha vándorlásuk során (véletlenül?) ugyanoda visszaérkeznek. Mint
hogyha életbevágóan fontos lenne számukra az, hogy észbe tartsanak a halállal
kapcsolatos minden részletet. A Szaturnusz által megtestesített felelősség
ősszelleme ugyanis a memóriához is kötődik többek között. Érdekes, hogy a
pszichológusoknak semmiféle racionális elméletük nincs arra vonatkozóan, hogy
miért tér vissza a gyilkos a tett színhelyére. Pedig a dolog nagyon egyszerű:
öntudatlanul oda hajtja a belékódolt egyetemes felelősség ősereje, amiről
önkéntelenül tudja, hogy a romboló tettével megsértett. Amikor az ember
elveszíti a tudatos felelősségét, az önkéntelen felelősségérzet feltör a ráció
által elfojtott ősködökből, és mint a ráció nélküli elefántokat, látszólag
értelmetlenül működteti az embert.
A dianetikának is van egy, a szaturnuszi
őserő szellemiségét felhasználó furcsa, sebhegesztő, csontforrasztó, reuma-űző
gyógymódja: ha nem tudja azt a tárgyat oda érinteni a sebesült testrészhez (pl.
a kés élét az elvágott új sebéhez), amely a nehezen gyógyuló sérülést okozta,
regressziós hipnózisban visszaviszi, vagy rábeszéli a beteget arra, hogy
képzelje el magát ugyanabban a helyzetben, amelyben a súlyos baleset, vagy a
könnyű sérülés történt. A módszert magam többször kipróbáltam és a
gyermekeinknél is alkalmazom: hogy, hogy nem (a jelenségnek a részletes
metafizikai magyarázta – kifejtése nem tartozik a jelen témához), de a sebek
hamarabb gyógyulnak. Megfigyeléseim szerint ugyanis az egyéni
felelősségtudatnak – azt tehát, amit a nőgyógyászat és a szülészet elorzott a
mai anyáktól és amit az orvostudomány teljesen személytelenné tett, és annak
tehát, amitől a civilizált anyák és apák a leginkább ódzkodnak - van a
legerősebb (pozitív) mágikus hatása. És nem csak a szülések és a betegségek
esetében, hanem az egész életünkben is.
Ennek tudatában, akárcsak az elefántok, én
sem mulasztom el, hogy valahányszor Tusnádfürdőn járok elmenjek a központi
parkba és elidőzzek annak a betömött pincebejáratnak (vagy betömődött
híd-aknának) a bejáratánál, ahova négy éves koromban érthetetlen módon lelöktem
egy nálam is kisebb, barna hajú kislányt, mivel tudom, hogy a tévedéseinket és
a vétkeinket egyáltalán nem kell elfelejteni, még akkor sem, ha
gyermekkorunkban követtük azokat el. Sőt: a tévedéseinket és a vétkeinket jól
észbe-véve, minél tökéletesebben elraktározni, mágikus módon egészséges, mivel
az elefántok által önkéntelenül végrehajtott alkímiai calcinacio nélkül, nem
létezik spirituális öntudat. És spirituális öntudat nélkül viszont, mindössze
agresszivitás-tápláló, cukros érzelgősség szinten működik bennünk a
Szeretet.
Lásd
a részletes kifejtéseket és a vitákat á értekezéseket az:
www.kozmaszilard.hu - honlapjainkon, honlapjaimon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése