Kozma Szilárd író, asztrológus:
Bevezető
az Egyetemes Törvényekhez
I. A hermetikusok által megfigyelt és leírt hét
Egyetemes Törvény (KYBALION), ismertetetése, értelmezése és illusztrálása az
asztrológiában, az aritmológiában és az alkímiában, valamint az evangéliumi
szövegekben is jelentkező axiómákkal, természettudományos és spirituális értelmezésekkel.
II. Kiegészítve a többi három (a 8, 9. és a 1O.)
Egyetemes törvénnyel.
Mottó:
1) "A misztikus és a vallásos személyek általában
(és valójában!) semmivel nem egészségesebbek (- pontosan annyira betegesek) és
nem is boldogabbak a materiális koncepciók szerint élőknél, mivel ők sem
ismerik, de legalábbis nem élik meg belülről az Egyetemes Törvényeket."
2) "Csak az logikus, ami analogikus."
I. Általános bevezető
(A Jin, a Jang és a Jen, tehát a Világosság, a
Szeretet és az Egyetemes Kiegyenlítődést
szolgáló kölcsönös Áthatolás ősprincípiumainak a kapcsolata az Egyetemes
Törvényekkel.)
Az élet
célja, rendeltetése és funkciója azonos az egyetemes teremtés céljával,
rendeltetésével és funkciójával. Ez a cél, rendeltetés és funkció az abszolút
őslétet megbontó Lilith által okozott káosz növekedésének a megállítása és a
Lilith által megbontott abszolút létállapot helyreállítása. Vagyis: az egyetemes
megváltás segítségével történő teljes egységállapot elérése, tehát az egyetemes
kiegyenlítődés mindenkori, folytonos megvalósulása által történő
abszolút-létállapot helyreállítása. Ezt a célt Egyetemes Megváltásnak nevezzük.
A Megváltás nem más mint, a Lilith nevű őssóvárgás által megzavart, felbontott
és ez által külső aktivitásba kezdett (Teremtővé lett) abszolút létállapotnak a
teremtés általi, a teremtés határállapotában keletkezett anyagi állapotnak a
szellemi információt tükröző tulajdonságainak a segítségével történő kiegyenlítődése
és egységesülése, vagyis az újbóli nyugalom és egyetemes boldogság (igazság)
–állapot elérése, ennek a megvalósítása a létezés legfinomabb (legmagasrendűbb)
szféráiban.
A megváltás (Jen) tehát, nem más, mint a
lehető legteljesebb kiegyenlített egység-állapot, ami a Fény (Maszkulin, vagy
Jang ősprincípium) és a Szeretet (Feminin, vagy Jin princípium) között,
másrészt a Teremtő és a Teremtés között, illetve, az ember esetében: a teremtő
és a teremtmény között jön létre a létezés spirituális és kauzális síkjain,
miután az ellentétek a fizikai dimenzióban és a természetben (fizikai és
pszichikai szférák), majd ezt követően, a spirituális dimenziókban is,
kiegyenlítődnek. Vagy, amennyiben a kiegyenlítődés megvalósulása (A Jen) akadályozott
(Például, annak egy személy huzamosan és intenzíven ellenáll.), az ellentéteket
megtestesítő lételemek (Az ellenállást kifejtő lelki tulajdonságokat vezérlő,
helyrehozhatatlanul megrongálódott agy-központok, vagy éppen maga az ember.)
megsemmisülnek.
A
Világosság (teremtő akarat és teremtés- tudat, teremtői eszencia, maszkulin
princípium, gyakorlati tapasztalattal erősödő értelem, értelmi világosság,
átvilágítási, értelmezési és irányítói képesség, stb.) és a Szeretet (kiáradó
egységérzet, teremtési ősszubsztancia, feminin princípium, az egységhez való
kötődés és az egységbe való visszatérési szükség és lehetőség őstudata,
központi bölcsesség, önkéntelen odaadás és áldozat hozási képesség, odaadás,
stb.) ős princípiumai által megnyilvánuló Egységes - Egyetemes Teremtő és
Megváltó Abszolút Szellem (Jen), számunkra is felismerhető és a mi mindennapi
szavainkkal, fogalmainkkal is felfogható és leírható tíz teremtő- és megváltó
erő által és tíz egyetemes törvény szerint jelenik meg, mind az ősideák síkján,
mind a természetben. Mindaz tehát, ami a létben és a természetben létrejön és
megnyilvánul, magában hordozza az abszolút-magot és a Lilith-bomlási
késztetést, valamint a Fény, vagy a Szeretet jellegét (lényeg-stigmáját).
Ugyanakkor a valóság különböző szintjén létrejött ellentétes nemű elemek,
abszolút lényeg szerint, vonzzák egymást, vagy eltaszítják, esetleg igyekszenek
kizárni, vagy megsemmisíteni egymást, át akarnak hatolni egymáson és így
egységbe akarnak kerülni egymással, vagy el akarják kerülni egymást.
Az
ellentétes nemű elemek közötti áthatolási és egységbe kerülési szükség-erő (a
másikban való elvegyülési, feloldódási) tendencia (elemi őserő) az egyetemes
magváltás ereje és eszköze. Maga a Szent Szellem, az Ős Logosz a teremtés
egyetemes értelme (A Jen). Az elemek közötti kölcsönös serkentési, áthatolási,
egymásba oldódási és egységesülési folyamatok, illetve a kizárási, elhárítási,
vagy megsemmisítési – kiégetési folyamatok, akárcsak a teremtési és megváltási
- megváltódási folyamatok, a tíz egyetemes törvény alapján mennek végbe, vagyis
a megváltás a tíz egyetemes törvény együtthatása alapján és az szerint valósul
meg. Mindaz, ami a teremtésben is ható, ott is jelenlevő Lilith- erők hatására
ellenszegül ezeknek a törvényeknek és a megváltás megvalósulásának,
megpróbálván azt megakadályozni, ellehetetleníteni, vagy hamis megváltottság-állapotokat
létrehozni, fenn állhat és éreztetheti hatását ugyan ideig – óráig és
éreztetheti romboló, bénító, vagy félrevezető hatását egy bizonyos mértékben,
de előbb-utóbb elgyengül, lehanyatlik, felbomlik és megsemmisül az egyetemes
törvények felülírhatatlan, megmásíthatatlan és kérlelhetetlen hatásaképpen,
azok lényege és szellemisége szerint.
Ezek az
egyetemes teremtést és megváltást szolgáló – végrehajtó törvények, olyan,
bennünk és általunk is megnyilvánuló, a személyünket és a sorsunkat –, az
életünket, mentális, pszichikai és biológiai impulzusainkat, folyamatainkat
befolyásoló - írányító, általunk és bennünk is élő és ható, lényegi és elven
léterők (információs-energetikai struktúrák, egyetemes irányultságok), amelyek
hatásukat és erejüket és befolyásukat kisugározzák a megnyilvánult lét és az
élet („A Természet, a Személy és a Világ”!) minden síkján (minden
dimenziójában). Ezért minden létezési- és életforma, minden létfolyamat és
minden természeti jelenség, amit érzékelünk az érzékszerveinkkel és észlelünk a
gondolkozási képességeink által, mindaz tehát amit mi fizikai vagy lelki
törvényszerűségnek vélünk, ezeknek az egyetemes törvényeknek (hatalmaknak) a
megnyilvánulása.
Bár minden
archaikus korból származó kozmogónia utal erre, az ember elfelejtette, hogy ő
is, mint isteni-szellemi struktúra (spirituális és biológiai lény), mint
szellemi és természeti megnyilvánulás, ezeknek a finoman ható, az
érzékszerveink által csak homályosan érzékelhető törvényeknek a
megtestesítőjeként és képviselőjeként él: érez, gondol és cselekszik. Ezek a
törvények, nem azonnal és nem közvetlenül ható – nem egyszerre és azonnal ható
– és ezért az ember által nem „direktben” követhető módon ható tőrvények
ugyanis, hanem összességükben és mindig az egyetemes kiegyenlítődés logikája
által igényelt – a megváltás szüksége szerinti - fontossági sorrendben és
egyedi intenzitással. Nem csak a fizikai - természeti világ összes eseményében
és folyamatában éreztetik a hatásukat tehát, és nem is az ember belső
természetében, hanem e kettő összegeként, a politikai, a
társadalom-szerveződési, a gazdasági, a kulturális, vallási és tudományos, vagy
más emberi tevékenységi területeken. Nem úgy hatnak tehát, hogy a megszegésük
például azonnal észlelhető és érzékelhető hatással lenne, vagy azonnali és
látható következménnyel járna az ember számára. Hanem úgy, hogy az ember által
érzékelt és észlelt fizikai és pszichikai folyamatok és különféle megismerési
rendszerekbe - képletekbe foglalt törvényszerűségek, nem mások mit ezeknek az
egyetemes törvényeknek, az egyetemes lét-folyamatokat működtető lételveknek: A
Spirituális Hatalmaknak a kivetülései, a különböző megnyilvánulási formái, mind
a természeti, mind a szellemi létszférákban,
tehát mind a mentális, mind a pszichikai és a fizikai létdimenziókban.
Ezeket a
törvényeket az ember ideig – óráig akár semmibe is veheti és megszegheti ugyan
- mint ahogy állandóan meg is szegi! - anélkül, hogy az ET.-ek azonnal és
határozottan meggátolnák őt például a fizikailag romboló és szellemileg zavaró
ténykedésében. Az is igaz viszont, hogy az ember, a rövidtávon hasznot hozó, de
hosszú távon negatív (destruktív) és zavaró (diszharmonikus) emberi
tevékenységek és lelki –szellemi állapotok eredményeit, vagyis az Isten- és
természetellenes cselekvések és gondolatok, következményeit, tehát a
törvényellenes cselekvéseknek és állapotainak az eredményeit és összegeződő
következményeit, lépten-nyomon tapasztalja, csakhogy ezeket ő mikor
véletlennek, mikor ellenséges sorshelyzetnek nevezi! A mindennapi élet
kényszerhelyzeteiben és a nyüzsgés izgalmában viszont, az ember már nem képes e
következményeket: az okozatokat az eredeti okokhoz, vagyis az ő valamikori
tetteihez és rombolási vággyal telített, ellenséges gondolataihoz, hisztériás
viselkedéséhez, szomorú, vagy depressziós lelki állapotaihoz visszavezetni.
Nem képes tehát, az általa elindított
következmény- eseményeket és eredményeket az ő általa létrehívott igazi okok
szerint (és nem a külső, tőle független okozatok tűkében) értelmezni. Ezért az
átlag ember abban az általános tévedésben él, hogy ő személy szerint mindent
jól csinál, helyesen gondol, csak a külső anyagi természet és a külső
társadalom, a többi ember viselkedik vele szemben ellenségesen. Úgy képzeli,
hogy problémáinak (betegségeinek, konfliktusainak, tragédiáinak) nem ő az
okozója, mivel az ő pozitív törekvései és helyes magatartása ellenére, a vele
szembeszegülő környezet: a természet és a többi ember viselkedik szeszélyesen,
vagy ostobán, és irracionálisan, az cselekszik, érez és gondolkozik
helytelenül, aminek következtében neki ugy-e, ártatlanul károsulnia, vagy
fizikailag is szenvednie kell.
Az egyetemes
törvények nem emberek, vagy más (szellemi...) lények, vagy a vallások külső
Istenei által kieszelt, vagy más módon alkotott (kreált) világi, vagy
természeti törvények, amelyek az embertől független, külső eszközökkel
szabályoznák például egy politikai-gazdasági közösségben élő embercsoport
együttélési formáit, hanem mindig az egyének akarata és fejlődési színvonala
(tudatossága) szerint is hatnak. Ezért az ET.-nek, nincs a negatív tetteinket
közvetlenül lereagáló és azonnal ható, pl. a kísértéseinket meg akadályozó,
vagy a kísértések elfogadását és kielégítését megtorló, önkényeskedő és
fenyegető jellege, de mint minden történést és szellemi-lelki állapotot és
benyomást, ezeket is feldolgozzák és az egyetemes megváltás szüksége szerint
„figyelembe” veszik és más lelki és szellemi folyamatokkal és természeti
jelenségekkel összegezik, és így összegezve, időben és a megváltási logika
fontossága szerint, lereagálják és létrehozzák a következményeket, amelyek majd
újabb akaratokkal, vágyakkal és képzetekkel összegeződve és együtthatolva,
folytatják a valóságalakítást és lehetővé teszik az egyéni kiemelkedést és
megváltódást. Például, az anyagi gyarapodás is, pusztán az ember gyakorlati
törekvéseinek és öntudatlan, vagy tudatos képzeleti tevékenységének
(munkájának, érzéseinek és gondolatainak: képzeletének) az egyetemes törvények
szerinti összegeződés következménye.
Ugyanakkor
az ET. nem is pusztán természeti (fizikai) törvényszerűségek: természeti
folyamatok és jelenségek "objektív" rendszere, hiszen a természeti jelenségek
és folyamatok sem mások, mint ezeknek az emberi tevékenység és imagináció által
is befolyásolt metafizikai őselveknek a természetben (az anyagi világban és a
pszichikai folyamatokban) jelentkező megnyilvánulásai, kisülései, forma -és
alaköltései.
Annak, aki
törvényesen, és ennek következtében egészségesen akar élni, nagyon erősen az
eszébe kell vésni, hogy a teremtői folyamatokat irányító és a megváltás
megvalósulását szolgáló egyetemes törvények természetét nem önkényeskedő,
politikai és gazdasági, vagy különböző kulturális-vallásos csoport-érdekeket
követő, un. „törvényhozó királyok, vagy bölcsek” fektették le. De még csak nem
is a felszíni okozatok világának számító fizikai és pszichikai (természeti)
létdimenzióknak a jelenségeit objektíven megfigyelni igyekvő - és ez által az
okozati világ felszíni jelenségei által megtévesztett - semleges szellemű
tudósok figyelték meg és írtak le az ET.-ket. Az ET.-ket legelőszőr az
egyetemes létezés ős okaira vonatkozó spirituális ős-kinyilatkoztatásokat
ismerő és azok hatásait nem csak a természetben, hanem a személyes életükben is
ellenőrző hermetikus beavatottak írták le időszámításunk előtt ötezer évvel.
Annak következtében, hogy a mai ember ezeket az Egyetemes Törvényeket nem
ismerő, de különféle nyerészkedési és hatalomgyakorlási érdekektől hajtott
politikusok (úgynevezett tömeg-képviselő emberek) által összeállított,
alapcéljaikban nagyon sok esetben a természeti törvényekkel szemben is, anyagi
nyerés-orientált, megszorító és fenyegető jellegű társadalmi - politikai
törvények alapján él, egyre inkább eltávolodik és elidegenedik az egyetemes
törvényektől.
Azáltal tehát, hogy az ember, a többnyire
gazdasági rész-érdekeket érvényesíteni törekvő politikai képviselők által
létrehozott, egymásnak ellentmondó és követhetetlen polgári és állami törvények
szerint él, azáltal, hogy a többnyire közgazdasági szempontok szerint kreált, a
természeti folyamatok harmonikus egységével (az ökoszisztémák egyensúlyával)
szemben álló - és ez által az egyetemes teremtői szellemmel szembe szegülő -
mesterséges törvényekhez igazodva akar élni, nem érzékeli a sors-problémáinak
az igazi okait, és nem érti már az ő valóságos élet-problémáinak a lényegét. És
mivel ezeket az egymásnak is ellentmondó és részleteikben egymással ellentétes
és sorsellenes jellegű civil, vagy állami tőrvényeket képtelen folyamatosan
betartani, az egyes embernek valójában állandóan át kell hágnia ezeket, a
társadalmi és erkölcsi életét szabályozó törvényeket, amiért is, tudatában és
tetteiben lépten-nyomon meg kell hasonlania a szellemében, és ennek (is!) a
következtében, állandóan törvénytelenül kell élnie! Ez meg is látszik az
életünk minden területén és a közösségi lét minden mozzanatában ez a
törvénytelenség: mind a magánélet szférájában, mind a társadalmi-közösségi élet
(kultúra, gazdaság, politika) területein, már csak abban is, ahogy a különböző
érdekcsoportok, vagy akárcsak a házastársak is, egymást vádolják és egymás
fölött ítélkeznek a szenvedéseikért és a boldogtalanságukért, kríziseikért, életcsődjükért.
Mivel mind a
fizikai-természeti törvények, mind a közösségi életnek a lefektetett törvényei és
a le nem fektetett (meghatározatlan) erkölcsi szabályai, igazából ezeknek az
Egyetemes Törvényeknek a kivetülései és következményei, az a személy, aki
ezeket a szellemi (kauzális) törvényeket megismeri, és e törvényekkel
összhangba hozza életét, nem kerülhet igazából életveszélyes, vagy számára és a
családja számára ártalmas helyzetbe és konfliktusba sem az un. gonosz
személyekkel vagy érdekcsoportokkal, de még a természeti törvényekkel sem. De
főképp nem kerülhet, rá vagy a családjára károsan ható, ártalmas konfliktusba a
mindenkori politikusok által összetákolt, hamar elavuló társadalmi - gazdasági
törvényekkel sem. Attól kezdve, hogy az ET-et mélyen megismeri és az ET.-hez
igazítja életét (vágyait, gondolkozását és tetteit), az ő élete sokkal inkább
törvényessé válik, mint azoknak a különböző érdekeket hajhászó embertársaié,
akik az anyagi és biológiai - növényi világ teremtési mechanizmusainak az
öncélú hasznosítására, mesterséges (technologizált) szaporítására, növesztésére
és, végső soron, a természetnek az öncélú kiszipolyozására (elfogyasztására) és
kirablására irányuló társadalmi-politikai törvények és szabályok szerint: a
termelői - fogyasztói morál szerint élnek. Az Egyetemes Tőrvények szerint élő
személy élete, bizonyos össze-hangolódási idő elteltével, szemmel láthatóan
harmonikusabb, egészségesebb és kreatívabb, mint azoké, akik még mindig "a
létért való küzdelem" naiv ideológiáján alapuló erkölcsi normák szerint
élnek, mivel az ő élete ténylegesen is – nem csak látszatok szerint! -
tőrvényes.
Az a
személy, aki megismeri ezeket a törvényeket, elsősorban önmagát ismeri meg,
mint isteni entitást és spirituális céllal létrejött egyedi struktúrát, mint olyan
spirituális lényt, akinek törvényes rendeltetése van és akin keresztül az
Egyetemes és Örökérvényű Törvények szerint Ható teremtői és megváltói Lételvek,
közvetlenül és felismerhetően megnyilvánulhatnak. És, amennyiben igyekszik is
betartani ezeket a törvényeket, a természetes egészségén és zavarmentes
(harmonikus) életfolyamatain, életerején és élettörténetén keresztül
folyamatosan észlelheti majd, ahogy az ő személyén, az ő személyén és az Ő
személyes Én-tudatán keresztül (is) megnyilvánuló egyetemes törvények,
egybekapcsolják a fizikai (természeti) létmegnyilvánulásokat a Teremtő
Abszolútummal. Így az olyan személy, aki megismeri és igyekszik be is tartani e
törvényeket, és önmagán megfigyelve azok hatásait, felismeri és használni képes
azoknak az életteremtő és körülmény-teremtő erejét, az ő személyes, mindennapi
életében, az a személy tehát, aki harmóniába tud kerülni e spirituális lételvek
(az archaikus ember ezeket az Élő Szellemi Hatalmakat nevezte és tisztelte
isteneinek) hatóerejével, olyan kreatív képességekre tesz szert, amelyek az Ő
identitástudatán keresztül, közvetlenül a Létezés eredetéhez és az egyetemes
lét alapmintáihoz, vagyis az Abszolútúmhoz kötik a fizikai személyét.
Ezért az
ilyen személy, képessé válik az élete (sorsa) minden talányát és rejtélyét
megérteni, és ez által a sorsából következő problémáit (még a mások által
abszurdnak és kegyetlennek képzelt, és a mások számára elviselhetetlennek
érzett élethelyzeteket, betegségeket és tragédiákat is!) feloldani és
meghaladni, ezekből pozitív sorsrendezői képességeket és tulajdonságokat
nyerni, valamint a személyi sorsa és a személyi vágyai, a képességei és az
esetleges tehetsége közötti ellentmondásokat kiegyenlíteni anélkül, hogy ezeket
a sors-rejtélyeket a maguk részletes árnyalatában állandóan és precízen számon
kellene tartania.
II. A Világosság és a Szeretet őskezdetek
születése és azok dialektikája.
Az egyetemes
tőrvények megértésének legkényesebb kérdése és általában a metafizikai
megismerés legalapvetőbb problémája nem más
mint a Szeretet és a Világosság megkülönböztetése és meghatározása. (Az
elemek ugyanis, csak egymástól jól megkülönböztetve és elhatárolva, és
mindegyik a maga lényegi egyediségében szabadon meghatározva és megnevezve,
egyesíthetők. Minden olyan egység, ami nem ebben a szellemben történik, hamis
egység, vagy erőletett egység és előbb-utóbb fel kell bomlania az egymással
erőszakosan egyesített elemek lázadása következtében. Lásd később: a Szeretet
és a szabad információáramlás tőrvénye.) Pontosabban: a Mágikus erejű Szeretetnek
mint ontológiai teremtő erőnek az elismerése, személyes érzékelése és személyes
gyakorlása – vagyis: annak a fogadása és tovább küldése – áramoltatása, a
metafizika központi feltétele és problémája. Amennyiben ez a személyes
szeretet-átélés ugyanis, nem történik meg, akkor egyáltalán nem beszélhetünk
metafizikáról, hanem csak steril és önkényes elméletgyártó filozófiáról. Szinte
meghatározást írtam fentebb az elismerés helyett, és ezzel máris a Szeretet
lényegének mondtam volna ellent. A Szeretet ugyanis a megváltás és a
megváltódás ősi kényszere és lehetősége (potencialitása). Számunkra, emberek
számára, a mágikus – teremtő erővel bíró, személyi Szeretet nem más mint a
mágikus megváltódási lehetőség reményének az öntudatlan és spontán
erő-kifejeződése. Az egyetemes lét számára viszont, a Szeretet egy abszolút
szükség szerinti, elsődleges és egyszerre minden irányba ható egyetemes
erő-megnyilvánulás, tehát olyan, az abszolút ősegységgel folyamatos kapcsolatot
tartó, az egységbe való vissza-rendeződés szükségét fenntartó és erre az
abszolút- szükségre az abszolútumból a Lilith miatt kiáramló elemeket
„emlékeztető” határtalan erő-kiáramlás, aminek nincs időbeni is térbeli
meghatározódása, de még iránya sem. A Szeretet tehát olyan egyetemes Ősi
Léterő, mi létezik attól függetlenül is, hogy mi képesek vagyunk-e, vagy
akarjuk-e azt befogadni és akarunk-e, illetve képesek vagyunk-e a jótékony
hatásaiban részesülni, vagy mások felé azt tovább áramoltatni, tehát a
szeretet-állapotban élni és tevékenykedni.
Ezért,
paradox módon, aki meg akarja határozni a Szeretetet, az majdhogynem Szeretet -
ellenesen cselekszik, ha akarja ezt, ha nem. Hiszen valamilyen mentális –
képzeti skatulyába be akarja szűkíteni a mentális dimenzióknál finombb, sőt: a
spirituális dimenzióknál is sokkal finomabb, abszolút létállapotból induló
Szeretet, annak a határtalanul finom és gyér, de e finomsága ellenére mindennél
hatásosabb – erősebb! - kiáramlását, kiterjedését és hatását. A meghatározást
és a megnevezést ugyanis, éppen az előzőkben elmondottak szerint és azok
alapján, nem a lehet Szeretetre alkalmazni, azzal szemben valamilyen módon
gyakorolni. Viccesen fogalmazva: nem lehet a Szeretetet mérni vagy irányítani. A
Szeretetet ugyanis, felette áll minden meghatározásnak, akárcsak bárminemű mentális,
vagy spirituális dimenzió szintjén is történő korlátozásnak. Eközben viszont, a
meghatározás, csakúgy mint a cél- és irányadás (A termékenyítő behatolás, a
pontos célzás és a célhoz irányítás valamint a határozott átvilágítás és a
formaadás.) az Abszolút (Az Igaz) Világosság funkciója és tulajdonsága. A
Világosság tehát az Igazságból táplálkozó
Fény-értelem: a feltárás és a megmutatás – rámutatás értelme. Az egyetemes
Fény-Világítás, az értelmezés, amely állandóan egy meghatározott irányba -
célirányosan – hat és terjed és ez által irányít és termékenyít is. A
Világosság mindig egy, vagy több meghatározott teremtési formát és állapotot
irányít, vagy termékenyít meg és világít át. (A legtöbb esetben a kettő
ugyanaz.)
A Szeretet az általa Teremtővé váló
Abszolútum első áldozata és megnyilvánulása. És ugyanakkor a Szeretet az
Abszolútum első képzelői – „tervezői” – (mágikus) tulajdonsága is (Az Adam
Kadmon), amely által az Abszolútumból Teremtő lesz, és ami által keletkezik a
Teremtés és létrejön minden a teremtésben. Ezért nem lehet a Szeretetet
mentális képességek és műveletek szintjén meghatározni és elgondolni, hanem
csak átérezni lehet és ennek a legnagyobb veszélye az, hogy az ember a Szeretetet, egészen könnyen összetéveszti
azokkal a, néha magát a Szeretet ellenétét: a gyűlöletet is létrehívó, rész -
szeretet érzésekkel: a ragaszkodó érzelmekkel, amelyek által, és amelyeken
keresztül, a biológiai és pszichikai individuális elhatároltságában az ember valamihez,
vagy valakihez ragaszkodik, és e prímér ragaszkodásán keresztül éli át a
Szeretet részleges (földi) megnyilvánulását. Ilyen leszűkült ragaszkodó
szeretet-formák például: az anyaszeretet, a gyermekszeretet, a családszeretet,
a rokon-szeretet, a barát-szeretet, a csapat- és csoport szeretet, a
nemzetszeretet, a hazaszeretet, a vallásos isten-koncepciók (faragott képek)
szeretete és így tovább. Ebben a helyzetben tehát, a mindennapokban, a
Szeretetet összetévesztjük annak a rész megnyilvánulási formáival, vagyis a
szeretet - pszeudologiákkal és az érzelgősséggel, mint például a Szeretetnek a
gyakorlati felelősségvállalás-nélküli hangoztatásával, vagy a rész-szeretet
hosszú távú következmények belátása nélküli „gyakorlásával” (Gyermekeink
kényeztetésével, fölösleges kiszolgálásával.). Ez által végül is, elszakítjuk
magunkat a valódi (egyetemes) Egységélménytől és a legkegyetlenebb dolgokat is
képesek vagyunk elkövetni bizonyos szeretet- pszeudologiák nevében (Lásd, a felnőtt
családtagok közötti nyílt, vagy rejtett gyűlölködéseket, vagy a valamikor
egymásért, „akár meghalni is kész” házastársak, vagy szerelmesek és élettársak
közötti gyűlölködést és bosszú vágyat a váláskor, az egyazon nemzeten belüli
polgárháborúk szélsőséges megnyilvánulási formáit, lásd a nemzet- és
vallásháborúkat).
A Szeretet
ugyanis, a Fénnyel együtt és egyszerre, az abszolút lét első „intézkedése”: a
Lilith által szükségessé tett, tudatos létmegnyilvánulás (kiáramlás) első
mozzanata és ugyanakkor az első paradoxona is. A teremtés mellett, az
egység-tudat és egység-érzés szűkség-erejét is fenntartani hivatott Szeretet
ugyanis, ami a Világosság Fénye előtt való teljes megnyílásával, a Fénynek az
Abszolútumba való „belső” (iránytalan) visszakapcsolásával, és a kinyíló -
kiáramlásával bontja meg és osztja meg tudatosan az Abszolútum primordiális (egység-)
állapotát és ezáltal az Abszolútumot Teremtővé és Megváltóvá változtatja. És ez
által, éppen a Teremtő - Szeretetet az, ami elsőként létrehozza a kettőt: a
Világosságot és a Szeretetet. Az Abszolútum tehát, maga válik Szeretetté,
amikor Világosság gyúlva benne, megérti, hogy nem szüntetheti meg a Lilithet,
mivel a Lilith is, az ő abszolút-tulajdonsága, és (A Szeretet) létrehozván az
Abszolútumban a Megváltás képzetét (eszméjét), kiengedi magából az általa
felgyújtott Fényt, amely a Megváltás szükségének a megértése által jött létre és
őt a Teremtésen keresztüli Megváltódás gondolatával (Képzetével) megtermékenyítette.
Az abszolút Ősszeretet tehát az, amely kiárasztja a Világosságot (Fényt) – és amely
a Lilith által keltett kauzális Káosz állapot meghaladásának a kényszer-hatására,
a Káosz okának a megértése által felgyulladt benne és megtermékenyítette. A
Szeretet a megnyilvánult létben tartja fenn az eredeti egységélményt, vagyis az
egységállapot emlékét (érzetét) és ezzel ugyanakkor az egységhez, az egységbe
való kapcsolódásnak a szükség-kényszerét is fenntartja. Ezáltal állandóan
biztosítja az egység helyreállítását, nem csak a feminin és a maszkulin jellegű
lételemek között, hanem a Teremtő és a Teremtés között is, az Atya és a Fiú
között is (Az ideavilág és a fizikai - természeti megnyilvánulások világa
között is) a teremtés és a megváltás különböző mozzanataiban és folyamataiban.
A Szeretet tehát, a természeti létezésben, nem
más m int egységbontás és az egység helyreállítására való törekvés is egyszerre
és egyben. Az egység helyreállítása, a visszakapcsolódási (Megváltódási,
boldogulási) törekvés viszont korrupcióvá, kábulattá és káprázattá válik a
Világosság fia nélkül: a Fény által biztosított teljes átvilágítás nélkül, vagyis
az elemző, értelmező és értékelő kritikai magatartás által biztosított szellemi
Világosság nélkül. Ezért az igazi Szeretet nem tud megvalósulni Fény nélkül,
mint ahogy a Fény is sötétséggé válik a Szeretet nélkül. (A szellemi –
spirituális sötétség tehát nem a Fény ellentéte, hanem a Szeretet nélküli Fény
állapota!) A Szeretetet a Fény segítségével, a Fény által fejezzük ki, de a
kifejezés mindig csak részleges, tehát csak a valóságnak valamely részére -
irányított lehet, és ezért a Szeretet kifejezése a teljességet nem éri el az
egyetemes egység maradéktalan átérzése - átélése nélkül. És viszont: ahhoz,
hogy az egyetemes egység minél nagyobb mértékű átélésére képes legyek, át kell
világítanom az egység részeit a kutató, rendező és tisztító értelmemmel. Meg
kell találnom az Igazságot, vagyis Szeretet és a Fény Egységét. Különben
leragadok a saját szűk érzéseimnek az átélésénél, és szeretet nélküli
okoskodásaimnak (spekulációmnak), valamint az egyéni rész – szereteteimnek a
Szeretet-ferdítő átélésénél! Vagyis, leragadok és kaotikusan bolyongok a
fénynek képzelt (szeretet nélküli) sötétségemben, és miközben azt hiszem, hogy
fejlődök, igazából helyben topogok az általánosító és irreálisan szélesítő,
ködösen homályos, és ezért: hamis egység-elképzeléseim megvalósításának az
ördögi körében.
Pál
apostolnak a Szeretet himnusza a legnépszerűbb és talán a legsikerültebb
megfogalmazása a Szeretetnek, de ezen a helyen, az egyébként Fény-művelő Szent Pál,
csak a Szeretet lényegére koncentrált és annak ellenére, hogy máshol sokat
foglalkozik a kutató értelem Isten örvényeit is átvilágító szerepéről,
elmulasztotta a Himnuszhoz mindjárt hozzá fűzni, hogy ember számára Világosság
nélkül, vagyis a megtermékenyítő értelmi tisztázást és a kiegyenlítődési
lehetőségeket kutató Fény nélkül, tehát az igazság-kutató értelmi tevékenység
által biztosított szellemi Fény nélkül, lehetetlen megvalósítani a Szertetetet.
Sőt: a Világosság tisztító, megtermékenyítő és ez által, frissítő ereje és
tevékenysége nélkül, a Lilith által állandóan kísértett és befolyásolt Szeretet
kényelmes passzivitássá, majd a fejlődéssel szembeni irritációvá és haragos
ellenállássá és végül gyűlöletté változik.
Ennek következtében, a dogmarendszerből és
hívei gondolkozásából a világosságot: a gnózist kiírtai igyekvő keresztény
egyház által irányított újkori és modernkori Európai ember a legnagyobb
gyűlölet-formákat élte át a történelem során (vallási intolerancia,
vallásháborúk, nacionalizmus, világháborúk, deportálások, gázkamra lágerek,
stb.) és a számára vakítóvá vált Szeretet-Fénytől való félelmében létrehozott
egy Szeretet és Világosság nélküli, mindent az észszerűségre alapozó,
materialista alapú technikai tudományos civilizációt. A Világosság, a világító
szellemi értelem ugyanis, nem puszta ésszerűség. Nem az agytevékenység által
lehetővé tett intellektuális műveletek következménye, hanem fordítva: az agy
intellektuális képessége (az intelligencia) a Fénynek egy földi és végül:
emberi megnyilvánulási formája!
De a
Fénynek az öncélú, Világosság nélküli működtetése is, szellemi elsötétedéshez
vezet. A Világosság magában, tehát a Szeretet – szubsztanciája életadó és életfenntartó
melege nélkül, steril értelemmé, vagyis sötétséggé és káprázattá válik. A
Szeretet tehát értelmező - tisztító Tűz és termékenyítő Levegő nélkül, vagyis
Fény nélkül, bomlássá, rothadássá és kábulattá válik. Ha a Fény öncélú
(részleges) és nem az egész létezés (esetenként: egy egész
spirituális-energetikai struktúra által hordozott problémakör) átvilágítására
irányul, hanem csak az elemi megélhetéshez, vagy más elemi életfunkciók betöltéséhez, vagy kielégítéséhez szükséges
gyakorlati értelmezésekre – világításra - korlátozódik, ezt a részleges
világosságot (Hamis fényt!) magába fogadó és ezért inkább csak kívülről hozzá
csatolódó Szeretet (szimpátia) is, hamis lesz és ezáltal hamis egységet hoznak
létre. Ennek a hamis egységnek, amint a Szeretet törvénye is kimondja ezt,
előbb - utóbb meg kell bomolnia, akár tragikus események árán is, mivel
akadályozza a valódi egység megvalósulását.
A Szeretet,
tehát az ember számára egy kívülről érzékelhetetlen és láthatatlan, diszkrét de
állandó pozitív érzésnek a befogadási és kiáramoltatási állapota. A Szeretet
egy személyes, inkább belső mint külső, oldódási és oldási, valamint adási -
odaadási (áldozathozatali) kényszer formájában kellene testet öltenie. De a
legtöbb esetben, ez az egységbe való visszatérési kényszer, paradox módon, az
anyagi formákhoz való misztikus ragaszkodássá
változik. Ez a ragaszkodás viszont, a legtöbb esetben konkrétumokhoz: anyagi
struktúrákhoz és személyekhez kötődik és ezért részleges. A ragaszkodás tehát,
önkéntelenül, olyan érzéseket hoz létre bennünk, amely a különböző részleges
teremtési formák világához, megnyilvánulási formáihoz, valamint különböző
lényekhez (és persze különböző személyekhez) kapcsolja az embert és nem az
egész teremtéshez. Ez számunkra természetes, hiszen a természetben élünk és a
bennünk és általunk is megnyilvánuló Szeretet által a velünk közvetlen
kapcsolatban álló anyagi struktúrákat, a hozzánk közel álló (szimpatikus)
lényeket akarjuk önkéntelenül is egybekapcsolni (összekapcsolni,
visszakapcsolni) a bennünk levő Teremtő - Megváltó erőkkel, illetve az Abszolút
léttel. Vallásos kifejezéssel: az Istennel.
Ez, amit
most leírtam talán unalmas közhely, de mivel nem ismerjük, jobban mondva, nem
figyeljük meg kellőképpen a közhely következményeit, vagyis a Fény által
átvilágítatlan Szeretet szükségszerűen részleges (egyéni és csoportos)
megnyilvánulási formáinak az intenzív átélése következményeit (Pl. ha szeretem
A-t, akkor szükségképpen gyűlölnöm kell Bé-t), rengeteget szenvedünk –
rongálódunk - fölöslegesen. A szenvedés ugyanis azért jön létre és azért válik
állandóvá, mert a Fény részleges alkalmazása és használata miatt, nem
értelmezzük kellőképpen, vagy teljesen, a fájdalomnak a jelzéseit arra
vonatkozóan, hogy szeretetet nélkül élünk, vagy szélsőségesen részleges
(Kevés!) szeretetet fogadunk magunkba, illetve ilyen, un. megromlott
(részleges) Szeretetet gyakorlunk-áramoltatunk. A szenvedés tehát a
részlegességnek, vagy a zavarnak és a gyűlöletnek: az részleges
szeretet-érzések (a folyamatos egység-kizáró élményeknek) erős átélésének a
következménye.
A szenvedés
tehát az Egész- ségtelenség: a folyamatos részlegesség és a Fél-elem, vagyis a
fél-tudati élményeknek: a Szeretet által biztosított Egészségi érzés hiányának
a következménye. És amikor ezt írom, e magyarázat által, ezen értelmezések
által, újra csak a Fény műveleteit végzem. És miközben ezt teszem, de nem
figyelek az egységre, egyre távolabb kerülök a Szeretettől, vagyis a Szeretet –
élmény életerejétől, mert a szeretet folyamatos egység-érzés, és nem a Szeretet
rész-megnyilvánulásainak a rész- értelmezési művelete. És viszont: a Szeretet
nem valósulhat meg bennem a részek és az álegységek átvilágítása nélkül. Ez a
Szeretet paradoxona. A Szeretet paradoxona az, hogy miközben a Szeretet
mindenkor és mindenképp az egyetemes Egység-élményhez, az Egység- érzéshez és
átéléshez kötött, az egyéni pszichológiai meghatározottságainkban szüntelenül a
részekhez való kapcsolatainkban és a rész-érzéseinkben: egy irányú, tehát
korlátozott viszonyulásainkban éljük meg. Ezért a legnehezebb, de ugyanakkor a
legjobb dolog is, amit megvalósíthatunk az életünk folyamán az ami a
legkönnyebbnek tűnik: a Teljes és valódi Szeretet folyamatos átélésének a
képessége elérésére és állandósítására való törekvéseknek a rutinossá válásig
történő begyakorlása! És nem csak azért mert a biológiai létbe ágyazottságunk
következtében, hús-vér testben élő lényekként, a mindennapjainkban határolt
részként kell megélnünk az egészet, hanem azért is, mert amennyiben nem éljük
meg és nem éljük át a konkrét anyagi struktúrákhoz és személyekhez kötődő
(határozott, tehát elhatároló) érzésekként (kapcsolatként) a Szeretetet. Hanem
azért, mert, ha nem szokjuk meg azt, hogy egyszerre – szimultán! - gyakoroljuk
a szeretet- és fénybefogadást, illetve ezek tiszta áramoltatását, akár egyéni
harcok árán is, beszédülünk és lesüllyedünk a fantazmagórikus gondolatrendszerek
és az öncélú, élettelen intellektuális absztrakciók gyártásának a steril,
ördögi körébe, ami nem csak a céltalan szellemi körbeforgást idézi be az
életünkbe, hanem a valóságos egységbe kerülés szükségére figyelmeztető, drámai,
vagy tragikus események ciklikus, tehát sorsszerű ismétlődését is.
A gyűlölet
is, a Szeretet paradoxon következtében, illetve a Világosság hiánya, vagyis a
Fény (a gondolkozás) zavara miatt jön létre. A gyűlölet nem a Szeretet
ellentéte, hanem Szeretetnek a Fény nélkül maradása következtében létrejövő
állapota. A gyűlölet a Szeretetnek a zavart, vagy hamis Fény általi téves
átvilágítása következtében jön létre. Így lesz a Szeretetből a rossz (hamis) megvilágítás
által, vagy a Fény nélküli megvalósulása következtében, előbb csak haragvás,
majd minden érzést be borító és az értelmes gondolkozást is lebénító (elvakító),
azt irracionálissá és vakká tevő, negatív érzelem. Ezt, a Szeretetnek a
gyűlöletté való „misztikus” átalakulási jelenségét, leginkább az egymástól
elváló szerelmeseken, vagy a gyermeküket "agyon szerető"
családanyákon, vagy családapákon figyelhetjük meg, akik, a válás után, lassan -
lassan gyűlölni kezdik egymást, illetve a szülők gyűlölni kezdik azokat a
gyermekeiket, amelyek elhárítják az ők drágának képzelt, részleges szeretet -
kinyilvánításait. Ez azért történik így, mert az ember személyében lakozó, az
egyes ember személyét létrehozó, a személye kauzális magjában létező és a
személyen keresztül a legerősebben megnyilvánuló Abszolútumot a vallás különválasztotta
az egyes ember személyétől és egy külső Isten-képzetet: egy fiktív valóságot
hozott létre az ember képzeletében, ami természetesen, ellentmond a gyakorlati
valóságtapasztalatának. Ezért, a gyakorlati valóság tényeit és ok- okozati
összefüggéseit megfigyelő ember „természetesen” elveti ezt a vallás által
létrehozott, fiktív valóságot és a gyakorlati valóságra összpontosítva, az
anyagi tudományt teszi meg vallásnak. (Pozitivizmus)
De ugyanakkor, az egyetemes Szeretet
befogadási és tovább áramoltatási képessége nélkül, a száraz (Materialista,
pozitivista) tudományos világlátása és a technikai eszközei által létrehozott
civilizációs (Védekező!) életkörülményeiben és a felszíni (fizikai)
jelenségeket vizsgáló tudományos babona-rendszerében vakon bízó, ma már az élő
természettől is elszakított modern ember, csak pszeudo-szeretetben él. Csak
rész - szeretetet, csak szeretet- darabkákat képes átélni, aminek a
következtében ugyanúgy szenved, de képtelen a szenvedése okát látni, megérteni.
Ezért, magát szerfölött okosnak (Felvilágosultnak) képzelvén, szellemi
vakondokként, amíg csak bírja és teheti, gyógyszerekkel elfojtja a fájdalom
jelzéseit, és a különböző rész-egységekhez, tehát az egyénekhez, csoportokhoz
és tárgyakhoz - helyekhez, vagy képzetekhez való egoista ragaszkodását össze
kapcsolva az öncélú élvezet- és kényelmi vágya által mozgatott primitív
versengési késztetéseivel, biztonság-vágyából eredő rejtett befolyásolási -
ellenőrzési reflexeivel, tovább szenved. Sajnos, teljesen feleslegesen. Holott,
ha jól megnézzük, metafizikai szempontból még az emberszeretet is (ami az egész
emberiség szeretetést, nem csak minden fajával és nemével, hanem minden
egyedének is a szeretetét feltételezi a gátlástalan és kegyetlen gyilkosokkal,
a nép nyomorító és nép-írtó diktátorokkal, valamint a homoszexuálisokkal és a
pedofilokkal stb., együtt), vagy az Isten-szeretet is, különválasztva pl. az
Isten által (Egészen pontosan: az Egyetemes Felelősségtudatot megtestesítő ős-
Szaturnuszi szellem által) létrehozott öncélú élvezetgyakorlást korlátozó, akár
halált is okozni képes és ezért legyőzendő ellenségként kezelt AIDS vagy más
vírus-fajták szeretetétől, például az Influenza, vagy a kerge-marha kór okozó
vírusok szeretetétől, csak rész-szeretet, illetve pszeudo szeretet lehet!
Annyira földhöz ragadt a hamis, felszíni értelmeket
figyelgető és ezt a látszat-fényt árasztó pozitivista tudománya miatt magát
felvilágosultnak képzelő embernek a Szeretet (Az egységléti szellemi erő!)
nélküli gondolkozása és a látásmódja, hogy még azt sem veszi észre, hogy hiába
találja meg egy kórokozó legyőzési lehetőségét (vakcináját), mert az a valami,
amit a keresztény vallások Úristennek neveznek, mindig újabb és erőseb halálos
kórokozó vírust, vagy baktériumot hoz létre, illetve teszi a régit még
ellenállóbbá, az ember tudományos védekezési törekvéseivel szemben még
furfangosabbá. Minél több vakcinát, vírusölő és baktériumölő ellenszert
fedeznek fel és eszelnek ki a gyógyszergyártól, az Úristen annál több és annál
„furfangosabb” olyan vírust gyárt, amelyek előbb - utóbb, minden tudományos
védekezési törekvés ellenére, orvul megtámadják a magukat ártatlannak képzelő,
Lilithjeik által vezérelt és a materiális tudomány mindenhatásában, vagy a
külső Isten protekciózó tulajdonságában (Lásd a Megváltás törvényét) bízó
embereket és ezek életét veszélyeztetik.
Láthatjuk
tehát, hogy a szeretetnek a rész- formáiban történő intenzív átélése ugyanolyan
kétségbe - eséshez: ugyanolyan gyűlölködésekhez vezethet, és ugyanolyan
létkorrupció lehet, mint bármely hamis információ- áramoltatásra
(valóság-hamisításra, finom információ-ferdítésre, vagy vastag hazudozásra)
alapozódó felelőtlenkedés és ellenségeskedés. Talán logikus, hogy az igazi,
egyetemes Szeretet-állapot és a szabad szeretet-élmény nem tűr meg semmiféle
ellenségképzetet, illetve meghaladja azokat. Hogy az egyetemes egységállapot -
egységtudat, a szeretet - élmény csak az anyagi létezés korlátai és az ember
által a természet, a psziché, a gondolat és a lét-képzelet síkjain létrehozott
zavaroknak a feloldásával és azok mentalitás béli szellemi meghaladásával jöhet
létre. De itt újból a szeretet paradoxonával, vagyis a hamis
egység-létrehozásának az elkerülési szükségével állunk szembe. A hamis egységek
létezése ugyanis, még lehetetlenebbé teszik az igazi egység megvalósulását,
aminek a helyét és lehetőségét elfoglalják. Ezért egy-egy hamis egységnek a
huzamos fennállása esetén, annak a lerombolása érdekében, a Világosságnak az
összes tartalékait meg kell mozgatnia és minden lehetőségét fel kell
használnia. Ezek a forradalmak, vagy forradalmi sorsfordulatok, amelyek a hamis
egység-állapotokat, amelyek ellen a hamis egységben-levésre rákényszerített
elemek fellázadnak.
Mi viszont, nem várhatjuk meg a forradalmakat
és nem is egészséges mindig csak szüntelen forradalomban élni (Lásd a leszegényedett
Kubát és Észak Koreát), tehát ahhoz, hogy a Lilith hatására állandóan
újraszerveződő hamis-egységek ellenére is, az egyetemes egység állapotát
átélhessük lelkünkben és szellemünkben. De hát akkor mit tehetünk? - Bátran fel
kell vállalnunk és el kell fogadnunk a fizikai állapotunk miatti, egyéni és
csoportos színeződések szerinti, elhatárolódott állapotokat, az úgynevezett
természetes határ-osztottságot, de úgy, hogy az egység képzetét és a szeretetet
a szívünkben folyamatosan fenntartsuk. Ugyanis, újfent paradox módon, éppen a
Szeretet - állapot elérése igényel a részünkről nagyon is gyakran,
kábulat-ellenes és hamisság-ellenes és valóság-ferdítés ellenes szembenállást
és mindenféle kábulattól és ámulattól való elhatárolódást! Vagyis, egymáshoz
nem illő részek zavaros, vagy
erőszakosan létrehozott hamis-egységével szembeni ellenállást, a
hamisság által létrehívott lét-zavar elleni, akár nyílt harc által is
megvalósuló, folyamatos és határozott szembenállást. Tehát éppen az egységbe
kerülés szüksége: a szeretet ébersége igényli tőlünk a rész-érdekekkel, vagy a
szellemi tévelygéssel és lelki támolygással szembeni, nyílt és határozott
ellenállási formákat, és éppen, hogy a Szeretet az, amely határozottan nem...
igényli a hamis egységtudatból eredő korrupt állapotoknak és csaló eljárásoknak
a sorsunkban és az életünkben való megtűrését, ne adj Isten, azok tudatos
felvállalását!
Együtt
érezhetek valakivel, de ez még nem jelenti azt, hogy egyet is értek vele! Sőt:
egyes esetekben ez egyáltalán nem kell, hogy az egyetértést jelentse, és attól,
hogy együtt érzek vele, még nem csak, hogy kifejezhetem az egyet-nem értésemet,
de nyíltan és akár harcolva is felléphetek az ellen, amivel nem értek egyet és
ennek csak egyetlen feltétele van. Éspedig az, hogy mielőtt tiltakozni, vagy
harcolni kezdenék ellene, vessem alapos vizsgálat alá azt, hogy az, amivel nem
értek egyet, ténylegesen sérti-e az egyetemes törvények valamelyikét. Ezt
könnyű megállapítani, amikor tárgyi bizonyítékok ellenére történő
valóság-ferdítésről, vagy valósághamisításról (csúsztatásról, ferdítésről,
hamis-beállításról, hazudozásról) van szó (A Fejlődés és a Szerettet
törvényének a megsértése.), vagy amikor személyi-tudat, személyi önérzet
sértésről (A Teremtés és a Személyi Tudat zavartalansága törvényének a
megsértése.) van szó, mivel ilyenkor csak egy – egy törvény szellemisége elleni
törekvés folyik. Nehezebb döntést hozni, amikor a káros jelenség úgy jut
kifejezésre, illetve a hamis egység álcázottan valósul meg és az álca alatt
több törvény is sérül. Ezért szükséges az alapos vizsgálódás, a mély
átvilágítás mind a tíz egyetemes törvény alapszellemisége (logikája)
szerint.
Amennyiben
tehát az Egyetemes Törvények szerint akarunk élni, semmiképpen nem kell azt
jelentse az együttérzés, hogy együtt is kell működjünk a más-csaló, vagy az
öncsaló személyekkel! Főképp azoknak a nem a veszélyesnek feltüntetett
propagandájukkal, vagy mindössze önveszélyesnek nevezett tévelygéseikkel és
támolygásaikkal, a ravasz módon másokat ámító, vagy naiv módön, saját magát
ámító ideológiájával, másokat ártatlanul támadó káros magatartásával,
tetteivel, vagy gondolataival. Együtt érezhetek minden szenvedő emberrel,
például akár az AIDS vírussal fertőzött homoszexuálissal is, vagy más, zavaros
szexuális vágyak által gyötört személyekkel is (pl. a pedofil vágyak által
kísértett személyekkel is), miközben nem és nem kell egyáltalán, azokkal egy
követ fújva, együtt értenem és együtt működnöm még csak a hallgatásommal sem.
És legfőképpen, NEM KELL ezeknek a Világosság nélkül tévelygő személyeknek például
a GYERMEKRONTÓ és kamasz-rontó, DEVIÁNS MAGATARTÁSÁVAL, a számukra „ÖSZTÖNÖSNEK
ÉS TERMÉSZETESNEK” tűnő TÖRVÉNYTELEN KÉSZTETÉSEIKKEL, EGYET – ÉRTENEM, azoknak
a törvénytelenségéről hallgatva! (Felsőbb rendű létstruktúrák szintjén, a Nemek
törvénye miatt, Jin elem nem termékenyíthet meg és ezért nem is egyenlítődhet
ki Jin - elemmel és a Jang elem nem termékenyítheti meg a Jang elemet és nem
egyenlítődhet ki vele!) Amiként nem kell egyet értenem semmiféle más jelegű
hamis, zavaros és természetellenes, agresszív, vagy korrupt magatartással sem.
Sőt: határozottan felléphetek és amennyiben engem, vagy a családomat,
rokonaimat, vagy barátaimat érintő jelenségről van szó, akár az általam
leghatásosabbnak vélt eszközökkel is harcolhatok a másokra ható, erkölcsi
tévelygést mint egyéni jogot és szabadságot propagáló és a létrontást fokozó,
másoknak (pl. gyermekeinknek) az ők természetellenes ösztöneik kiélését biztosító
propagandájával való megtévesztésére irányuló törekvéseivel szemben. Vagy
bárkinek is, az erkölcstelen politikai, vagy gazdasági eljárása helyességét
velem, vagy a családom tagjaival elfogadtatni igyekvő propagandájával, más féle
tevékenységével szemben.
Az összes Egység-
átélési törekvésünket megbuktathatja a Szeretet paradoxona, ha nem tudjuk
feloldani, amennyiben nem tudunk róla és nem vesszük azt figyelembe! A
ragaszkodó érzés és a minden áron jót akaró az érzések, a pozitívnak képzelt
rész-érdekek szerinti érzelmes viszonyulások, egyáltalán nem egyenértékűek a
Szeretet gyakorlásával. Csak a tapasztalat nélküli gyermek, vagy az infantilis
felnőtt mondhatja azt, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem. És ugyanaz
mondhatja azt is, hogy komoly és gazdag élettapasztalatokon alapuló, magas
szintű spirituális tájékozódást és komoly önismereten alapuló mély belátást
igénylő metafizikai jelenségeket, érthetően el lehet magyarázni 12, vagy 14
éves gyermekeknek. Hogy az a gondolat, amit nem lehet olyan egyszerűen
elmondani, hogy ezek a gyermekek megértsék, nem is lehet helyes és igaz. A
helyes viszonyulás, a károsnak, zavarónak, vagy az ellenségesnek tudott, vagy
érzett dolgokkal és jelenségekkel szemben, az, hogy nem kérek belőle, tudatosan
nem akarom az életszférámba engedni, elutasítom, azt akarom, hogy ne legyen
dolgom vele, hogy ne szenvedjek tőle, stb., de soha nem az, hogy nem szeretem,
vagy nem akarom megérteni. A szeretet nem határozott, nem részleges, hanem
egész (Egész-séges), teljes és határtalan. A Fény viszont bátor, határozott és
célirányos magatartás mind a leleplező átvilágító - értelmező, mind a
megtermékenyítő tevékenységében. Mindig figyelembe kell vennünk azt, hogy a
családszeretet, a hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek,
vagyis a szeretet részleges és korlátolt kifejeződési formái, de azt is, hogy
az Igazi szeretet elérése érdekében, szükségünk van ezeknek a határozott
átélésére, gyakorlására.
Erről Jézus
is beszélt. Arról is beszélt, hogy az értelem még nem Világosság, nem szellemi
Fény, csak annak részleges kifejeződési formája. Amiről viszont nem beszélt az,
hogy amiért valakivel, vagy valamivel a fájdalmában, vagy a szenvedésében,
esetleg a tehetetlensége miatt, együtt érzek, nem azt jelenti, hogy értelmileg és
erkölcsileg is fenntartások nélkül elköteleződtem mellette! Együtt érezhetek valakivel, vagy
valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy azzal mindenben egyet is kell
értenem. Mint ahogy fordítva is igaz: nem mindig szoktunk és nem is
kell együtt érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. A baj, hogy
miközben ez utóbbit természetesnek vesszük, az előbbit viszont nem. És érzelmi
alapon, a szolidaritás jeleként számon kérjük egymástól az értelmi és erkölcsi elköteleződést,
vagyis a mással, a másokkal szembeni elkülönülést, elhárítódást, elzárkózást,
vagyis az érzelmi alapon történő ostoba ellenségeskedést. A legnehezebb
megtanulni a korrupció és a zavar (az álszeretet - álegység) formáitól
határozottan elhatárolódni a határhelyzetek között zajló mindennapi élet
gyakorlati kérdéseiben, és ha kell akár a leg hathatósabb eszközökkel is
harcolni ellenük, és eközben diszkréten és feltételek nélkül, a bensőnkben
szeretni, még azokat a személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és
amelyekkel nem értünk egyet.
Miért
szükséges minden, az egyetemes törvények szerint élni akaró, tehát az
egészségét és boldogságát megtartani, vagy megszerezni akaró személynek
megvalósítani ezt a látszólag ellentmondásos szellemi alapállást a Szeretet gyakorlásában
és átélésében? - Azért is például, mert az Abszolút Szeretet személyi
magvalósítása alapján, az által és azon keresztül működik a bennünk első sorban
a Teremtés Törvénye, vagyis a Mágia erejének a Tőrvénye! Szeretet és a
megfelelő őszinteség nélkül tehát, semmi pozitív dolgot nem hozhatunk
maradandóan létre.
Mindaddig tehát, amíg meg nem kíséreljük a tiszta
(személyi ambíció és mindenféle önámítástól, vagy mélytudati zavartól- mentes)
Szeretet - állapotot elérni és ebben a megnyugodott szeretet-állapotban
gondolkozni, szeretve-gondolkozva élni, és így a belső, intim-Szeretetet
magunkból, ha diszkréten is, de közvetlenül is azt kiáramoltatni, mindössze
fölösleges elméleti ismeretszerzési tevékenység marad az egyetemes törvények
megismerése és nem hozhat semmiféle javulást a sorsunkban, az egészségünkben és
általában az életünkben.
Ugyanakkor fontos tudnunk azt is, hogy amennyiben
hozzá fogunk az egyetemes törvényekről szóló ismereteinknek az alkalmazásához
(A Fény műveléséhez), soha nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy
egy - egy jelenség, vagy esemény helyes megítélésénél és értékelésénél -
értelmezésénél, mind a tíz törvény befolyása jelen van és ezeket mind meg kell
keresnünk, fel kell fedeznünk és fel kell tárnunk az illető esemény (jelenség,
folyamat, stb.) okainak és valós természetének a megállapítása érdekében.
Nem elég tehát megállapítani azt, hogy egy
bizonyos esemény, kapcsolat, vagy együttműködési ajánlat (beteljesülés),
segítség, elválás, kudarc, betegség, baleset, stb., azért következett be az
életünkben, mert valamikor sokat gondoltunk rá, vagy mert vágyakoztunk utána és
másokkal is sokat beszéltünk róla. Hanem jó megvizsgálni például a személyi
horoszkópunk segítségével, és a tárgyak szimbolikus jelentésének a vizsgálatával,
azt is, hogy miért is találkoztunk az önkéntelenül (A karmikus
meghatározódásunk alapján) vágyott, vagy elkerülni kívánt eseménnyel, vagy
személlyel, éppen úgy és azon körülmények között, ahogyan és amely sajátos
körülmények között találkoztunk? Vagy azt, hogy az illető pozitív, bevonzani
akart, vagy negatívnak képzelt és ezért elhárítani kívánt, jelenségre,
eseményre, mi volt az első reakciónk? Vagy azt, hogy a rezonancia tőrvénye
alapján, miért azon az úton és azon a személyen (azokon a személyeken)
keresztül érkezett el hozzánk a várva - várt, vagy félve – félt, esetleg
tudatosan beidézett esemény, sorshelyzet által a régi vágyainkra, félelmeinkre
a gyakorlati válasz? Hogy miért az adott körülmények között és az adott időben
(Ciklus és Ritmus törvénye) jött létre, milyen új karmikus hatás-mechanizmusok
játszotta közre és milyen hatások semlegesítődtek ki, és milyen következmények
esedékesek ezután (Karma törvénye)? Hogy milyen energiák egyenlítődtek ki és
milyen új energiák születtek meg (Kiegyenlítődés törvénye)? És, hogy milyen
befolyása van máris, vagy csak lehetséges ez a befolyása az adott eseménynek a
mi jövőnkre, párkapcsolati életünkre? Esetleg, hogy milyen az illető eseménynek
a Jin vagy Jang princípiumok szerinti jellege? És, hogy ebben a fényben mit
akar számunkra jelenteni ez a találkozás? És mindez még nem elég, mert azt is
meg kell vizsgálnunk, hogy az adott eseménynek (jelenségnek) mi lehet, az őt
kiegészítő és kiegyenlítő, de számunkra, vagy legalábbis a racionális felismerési
képességeink számára még meg nem nyilvánult poláris ellentéte? És, hogy nem-e
kell számítani ennek az ellentétnek az esetleges, számunkra, kellemetlen,
kényelmetlen, sőt: esetleg anyagilag káros következményének a feldolgozásához,
a tőlünk plusz energiákat és figyelmet igénylő bekövetkezésére?
Sőt: a
legtöbb nehézséget és félreértést az egyetemes törvények megismerésénél, azok
hatásainak, hatásmechanizmusának a nyomon követésénél és alkalmazásánál éppen a
Polaritás törvényeinek a hatásai és következményei okozzák, mivel a személyi
karmánkhoz tartozó és többek között a kiegyenlítődési (harmonizálódási)
képességünk elnyerését (is) szolgáló nehéz helyzeteket, kényelmetlen, esetleg
fájdalommal is járó, vagy egyenesen káros, és a kiigazításhoz különösebb
erőfeszítést és figyelmet igénylő eseményeket, hajlamosak vagyunk mint
ellenségeseket megítélni, akként kezelni és ha lehet, vizsgálat és értelmezés
nélkül, azonnal elhárítani, kikerülni és kiküszöbölni az életükből. És a leg
több esetben nem is vesszük észre, hogy ez a mi életszféránkban tartósan és
nyomósan megjelent, vagy azt érintő, de ellenségesnek látszó jelenség, esemény,
körülmény, stb., a rejtett gondolatainkat, vagy érzéseinket (rejtett
ambícióinkat, félelmeinket, ellenséges érzelmeinket) egy az egyben, vagy ha
csak részlegesen is, de tükrözi. Illetve, hogy tökéletesen leképezi -
megjeleníti az addig még felszínre nem került, belső (lelki és szellemi) karmikus
sugallatainkat és ösztönös késztetéseinket: a rejtett félelmeinket,
szorongásainkat, ambíciónkat, agresszivitásunkat, haragunkat és rejtett, vagy
rosszul feloldott, önkéntelen gyűlöletünket.
Jó tehát a vizsgálódásainkat úgy folytatni,
hogy a Rezonancia törvénye alapján, kauzálisan (karmikusan) akkor is valamilyen
közünk lehet egy eseményhez és az akkor is a mi karmikus meghatározódásainkat
(belső, még fel nem tárult, bennünk igen mélyen rejtett világunkat) tükrözheti,
ha az illető jelenség, látszólag mindannak amit mi képviselünk és amilyen
természetűnek ismerjük önmagunkat (sorsunk jellegét), a tökéletes ellentéteként
jelentkezik. És persze, a jelenség fordítva is igaz és ezért igen figyelmesen
megvizsgálandó a jelzésének az igazi értelme. Mert igaz ugyan az, hogy a
rezonancia törvénye alapján egy durva és kegyetlen támadás, vagy egy más
személyben hirtelen szerelmessé vált élettársnak a hűtlensége és az életünkből
való, hirtelen kilépése (családunk felbontása) tükröz ugyan valamit az
elhagyott személy karmikus feladataiból is, de arra is kell gondolnunk azonnal,
hogy amikor ilyen visszavonhatatlan elválás válik szükségessé, akkor a két
embernek egymással szemben teljesen ellentétes (időközben megváltozott) már rég
óta az érték-tudata, vagy az érték-idea rendszere, de az egyik (az elhagyó) ezt
mindaddig eltitkolta, huzamosan sértve ezzel a titkolózással magát a Szeretet
törvényét is! És éppen ezért, az, aki a törvényt huzamos ideig sértve, olyan
negatív szellemi állapotba hozta magát, hogy távoznia kell, soha nem azt a
boldogság-megvalósítási lehetőséget fogja megtalálni az elhagyottnál „jobbnak”
képzelt új párjában, amiben a sötét titkolózásai közben reménykedett, miközben
annak, akit úgymond vétek nélkül hagytak el, tehát úgy, hogy ő semmivel, de
legalább is igen kevéssel járult hozza a párja elhidegüléséhez, majdhogynem
ölébe hull, a korábbinál sokkal tisztább és szebb, az elsőnél sokkal több
elégtételt és kiegyenlítődési (boldogulási) lehetőséget adni képes párkapcsolat,
sőt: az igazi, spirituális tudatossággal minden szinten meg- és átélhető
szerelem!
„–
Gyümölcséről ismeritek meg a fát!” - Hosszú távú következményéből ítélhetitek
meg azt, hogy a mélyben mi is történt valójában, hogy milyen a hétköznapi
rációnk és a lineáris logikánk elől elrejtett okok állnak bizonyos, okozatok és
következmények kiindulási pontjánál. És így azt is, hogy igazából ki is ezeknek
a következményeknek az elindítója, hogy ki volt például egy párkapcsolati –
házastársi válásnak, vagy egy tragédiának az igazi, de korábban és sok ideig esetleg
rejtett okozója. Így, mind a tíz egyetemes törvény összhatásának a figyelembe
vételével és vizsgálatával kell tehát
lereagálnunk és értelmeznünk a sorsunk fontos eseményeit, a körülöttünk élő
személyekkel történt fontos eseményeket, illetve a világban és általában az
emberiséggel történő eseményeket. (Például egy - egy olyan média - hír
értelmezésénél, amely egy, szerencsétlenségről vagy katasztrófáról tudósít
bennünket.)
Rá kell
szoktatnunk magunkat arra, hogy bármennyire is közeli kapcsolatban álljon a
személyünkkel, vagy a családunk valamely tagjával egy - egy általunk jónak,
vagy rossznak ítélt esemény, még akkor is, az első természetes (érzelmi)
reakciónk az azonnali öröm, vagy elfogadás, illetve az elutasítás és a harag,
vagy a bánat, annak a tudomásul vételét követő első pozitív, vagy negatív
irányú elragadtatott pillanatokat követő alapállásunk, mindig az egyetemes
törvények szerinti higgadt esemény- és sorselemzés kell legyen. Arra, hogy az első benyomásokat követő
magatartásunk a lehiggadás és az összpontosítás, vagyis az éberség tudatos
fokozása, tehát mindig az egyetemes törvények szerint értelmező és oknyomozói
belső magatartásunk kell előtérbe állítása kell legyen és csak azt követően
jöhet a megfelelő gyakorlati reagálás - A tőrvényes! - a történtekre. És ez
akkor is így kell történjen, ha a reagálás, a legjobb belátásunk szerint a
védekező, vagy az elhárító harci cselekvés, ha nem térhetünk ki a konfliktus
vállalása, a nyílt, ellenségesnek látszó konfrontáció elől. Ez utóbbi
„lehetőségre” azért nem győzőm felhívni a figyelmet, mert gyakorló
asztrológusként azt kell tapasztalnom, majdhogynem sorsértelmezésről
sorsértelmezésre, hogy a boldogság- víziójukból és egészség-képzetrendszerükből
az emberek teljességgel kizárják az igazság kiderítéséért, vagy
érvényesítéséért való harcot – vagyis a
kiegyenlítődés megvalósulási lehetőségéért való konfliktusvállalást és
becsületes konfrontációt, valamiért azt képzelvén, hogy az törvénytelen magatartás. És éppen, hogy ezzel a téves
mentalitásukkal biztosítanak betörési lehetőséget az életükbe és a sorsukba a
Lilith által keltett és irányított negatív sorserőknek, illetve, mivel azok
betörtnek az életükbe, de nem tudván, hogy az ellenük való harc, illetve a
Lilith hatásainak és ok-okozati rendszereinek a leleplezése, nem csak, hogy
törvényes, de kötelező életfeladat is, a rejtett haragjuk és gyűlölködésük
huzamos átélése miatt, így juttatják magukat olyan diszharmonikus lelki és
szellemi állapotokba, amelyeknek a következménye jobb esetben enyhe betegség,
vagy baleset, rosszabb és szélsőségesebb esetben, egész életükre kiható egészségi
károsodás, vagy éppenséggel halál is lehet.
Másfelől azt
is kell tudnunk, hogy az egyetemes sorserők és a karma, valamint az egyetemes
törvények összhatása szövődményesebb még annál is, mint amit a személyi
horoszkópunkból kiolvasható személyes meghatározottságainknak a
krízis-helyzeteinkkel való összevetéséből ki tud olvasni egy tapasztalt
karma-asztrológus, ezért nagy türelem és még nagyobb fegyelem szükséges ahhoz,
hogy egy - egy olyan nehéz sorshelyzetből kijussunk, amit tudatlanságunkban, vagy
figyelmetlenségünkben, esetleg hanyagságunkban (éberség-vesztésünkben)
létrehoztunk.
Ezeknek az erő-hatásoknak és törvény-hatalmaknak a
figyelésével, illetve a megfelelő mentális érzelmi és fizikai magatartással
kell azt a kényes egyensúlyt fenntartanunk, amelyet egyesek harmonikus
viselkedésnek neveznek. És csak így, csakis így: éberen viselkedve az általunk
belátott létezés összes vetületében (dimenziójában), ez által a folyamatosan
gyakorolt bölcs mentalitás által tehát, nem csak hogy sokkal könnyebben
igazodunk majd el az életünk és a sorsunk, azelőtt véletlenszerűnek képzelt
eseményei és látszólagos ellentmondásai között, hanem olyan spirituális
tisztánlátói képességekre is szert teszünk, amelyek mind közelebb visznek a
Világosság gyakorlásának és a Szeretet átélésének a tiszta eredeti állapotához
és ez által a szellemi szabadságunkhoz, illetve ahhoz az állandósuló testi és
lelki egészségi állapothoz és derűs tudatállapothoz (boldogsági, illetve
megváltott állapothoz), amelyet Jézus mikor a Királyságnak, mikor a
Boldogságnak, mikor a Mennyek Országának nevezett. És amit a Kínai ősmetafizika
Tao-nak. A Japán őshit Sinto-nak, a Buddhizmus Nirvánának nevez.
A TÖBBI TANULMÁNY ÉS ÍRÁS ITT TALÁLHATÓ:
Vonatkozó video-interjúk és filmek:
A youtube - n található Kozma Szilárd interjúk linkjei:
Kozma Szilárd - A táltos bolond 1 - http://www.youtube.com/watch?v=A-674f3YEPU
Kozma Szilárd - A táltos bolond 2 - http://www.youtube.com/watch?v=cVNcnFu6suM
Kozma Szilárd - A titok titka 1 - http://www.youtube.com/watch?v=TKa2G0DOaCQ
Kozma Szilárd - A titok titka 2 - http://www.youtube.com/watch?v=b2LBDjsPBCc
Kozma Szilárd - A titok titka 3 - http://www.youtube.com/watch?v=YeQf-AdoOO8
Kozma Szilárd - A titok titka 4 - http://www.youtube.com/watch?v=KPbN46_VCxo
Kozma Szilárd - A titok titka 5 - http://www.youtube.com/watch?v=EVxOEMmTD94
Kozma Szilárd - A 4 őselemről - http://www.youtube.com/watch?v=u7QFXu4eiOI
Kozma Szilárd - A táltos bolond 1 - http://www.youtube.com/watch?v=A-674f3YEPU
Kozma Szilárd - A táltos bolond 2 - http://www.youtube.com/watch?v=cVNcnFu6suM
Kozma Szilárd - A titok titka 1 - http://www.youtube.com/watch?v=TKa2G0DOaCQ
Kozma Szilárd - A titok titka 2 - http://www.youtube.com/watch?v=b2LBDjsPBCc
Kozma Szilárd - A titok titka 3 - http://www.youtube.com/watch?v=YeQf-AdoOO8
Kozma Szilárd - A titok titka 4 - http://www.youtube.com/watch?v=KPbN46_VCxo
Kozma Szilárd - A titok titka 5 - http://www.youtube.com/watch?v=EVxOEMmTD94
Kozma Szilárd - A 4 őselemről - http://www.youtube.com/watch?v=u7QFXu4eiOI
Az általunk készített asztro-film is letölthető a http://www.iandbvideo.net oldalról a LETÖLTÉS link segitségével (erre kell kattintani, majd a megjelenő oldalon még egyszer a LETÖLTÉS linkre. Ezután egy angol nyelvű oldal fog megjelenni, ahol a Download this file gombra kell kattintani. Miután erre a gombra kattintunk megjelenik egy szám-betü kombináció amit az alatta levő mezőbe kell beirni, és megnyomni a Download now gombot).
A most augusztusban Kosa Ferenc és Joó Viola által felvett
anyagokat Viola feltöltötte a you tube-ra:
Itt az ősteremtésről, egyetemes létről, egyéni rendeltetésről, karmáról, általános életfeladatokról beszélek. – Ez a legfontosabb felvétel!
http://www.youtube.com/watch?v=hzUdNbZQClE - I. rész
http://www.youtube.com/watch?v=8tC-qo6Trw0 - II. rész
http://www.youtube.com/watch?v=yKKzSbyyUbM - III. rész
http://www.youtube.com/watch?v=UVpZQVTBVpg - IV. rész
http://www.youtube.com/watch?v=YrJKdNjlQYM - V. rész
Itt az ősteremtésről, egyetemes létről, egyéni rendeltetésről, karmáról, általános életfeladatokról beszélek. – Ez a legfontosabb felvétel!
http://www.youtube.com/watch?v=hzUdNbZQClE - I. rész
http://www.youtube.com/watch?v=8tC-qo6Trw0 - II. rész
http://www.youtube.com/watch?v=yKKzSbyyUbM - III. rész
http://www.youtube.com/watch?v=UVpZQVTBVpg - IV. rész
http://www.youtube.com/watch?v=YrJKdNjlQYM - V. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése